Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-11-18 / 1656. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. november 11. Katolikus papok a békeért és a szocializmusért BEVEZETÉSÜL Dr. Horváth Richard, cisztercita szerzetes beszéde: Ha itt Amerikába meg akarjuk személyesíteni a legaljasabb háborús usztót, akinek habzik a szája a gyűlölettől, ki atombombát követel a magyar nép ellen, ki fenekedve készülődik arra, hogy véres bosszút álljon a magyar népen az elveszett úri és papi hatalomért, ki Horthyt, Ottót, vagy akár MacArthurt, vagy Trumant is beleültetné a magyar királyi székbe. Bárkit királlyá tenne, aki még egyszer bármilyen áron is, a magyar nép legyilkolása árán, az ország szétrombolásán keresztül is visz- szaszerezné az uri-papi parazitáknak a hatalmat. Ha egy ilyen alakot akarsz bemutatni, úgy keress ki egy amerikai magyar papot, mindegy, hogy melyik fe- lekezethez tartozik, katolikus, református vagy akár zsidó, ezekre nagyjában, egészben ráillik a fenti leírás. Undorító, gyomor-émelyitő az a szadista gyűlölködés, pszitás, amit az amerikai magyar papok, az idemenekült Horthy-Szálasi bitangokkal együtt elkövetnek. Nekik eszményképük a kémkedő, black marketező, hazaáruló Mindszenty prímás és társai és véres könnyeket hullajtanak, hogy a magyar népbiróság nem tűrte a papi talárba bujt uszítást, szabotálást, hazaárulást, hanem mint magyar állampolgárokat, a magyar törvények alapján börtönbe juttatta őket. A Népi Demokrácia sokáig tűrte azt, hogy a magyar papok ellenségként viselkedjenek és a Vatikán és idegen imperialista hatalom szolgálatába állottak. De végül is lecsapott a megerősödött uj rendszer az árulókra és összetörte a reakció, az ellen- forradalom vezérkarát, a magyar főpapságot. A papság egy része jól látta azt, hogy az elveszett hatalmat visszaszerezni nem lehet, hogy a haladást megállítani képtelenek és ezért a felekezetek alávetették magukat az uj rendszernek és kénytelen-kelletlen alkalmazkodtak az uj viszonyokhoz. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezt a meghódítást csak a kényszer, a megváltozhatatlan helyzet váltotta ki a főpapokból és adott alkalommal nagyon sietve árulnák el a hazájukat. De tudjuk azt is, hogy közel 200 magyar katolikus pap, aki elindította a mozgalmat, “halálos” bűnt követett el a Vatikán ellen a lázadásával és ha erre módja lenne az ellenforradalomnak, véres bosszút állna ezeken, mert az igazi krisztusi utón merészeltek elindulni. A Bérmunkás álláspontja az egyházakkal és a papsággal szemben ismeretes, mégis szükségesnek tartjuk, hogy az 1950. augusztus elsején, a katolikus papok országos értekezletén elhangzott beszédeket, az elfogadott határozatot folytatásokban leközöljük. Felhívjuk az olvasóink figyelmét erre és kérjük, hogy a kiolvasott lapszámokat adják át olyanoknak, akik papi befolyás alatt állnak, hogy lássák mi a külömbség az amerikai és a magyar országi papok között. A MI MOZGALMUNK A NÉPHEZ HŰSÉGES PAPOK MEGMOZDULÁSA Feladatunk: a népi demokráciához és a békéhez való viszonyunkat megvizsgálni, felmérni és újra helyesen megfogalmazni és rendezni. Nézzük először viszonyunkat a népi demokráciához. Itt kezdettől fogva két felfogás birkózik egymással. Az egyik felfogás szerint, a második világháború után kialakult helyzet múlandó. Meg fog változni. Egyszer vége lesz. Hogy mikor, errevonatkozó- lag nap, mint nap hallhattuk és hallhatjuk most is a naivabbnál naivabb dátumokat és elgondolásokat. Ki-ki vérméséklete szerint és ki-ki indulatai szerint. Valljuk meg, hogy ez a felfogás papok és hívek között, különösen eleinte, túlnyomó' többségben volt és hogy ez igy történhetett, ebben a végzetes elcsúszásban óriási szerepe és jelentősége volt bizonyos fő egyházi tekintélyeknek és vezetésnek. A másik felfogás szerint a mi időnk korváltás ideje. Korfor- dulón állunk. A múlt sohasem tér vissza. Amikor belefordult a középkor a renaissanceba, vagy a reformáció és ellenreformáció, vagy a francia forradalom, vagy a kapitalizmus kialakult, akkor valami uj és az emberiség történetében igen fontos dolog történt. Most még hatalmasabb és sorsdöntőbb az, ami elindult és ami megvalósul. És ehhez kell magatartásunkat is szabnunk. Meg kell vallanunk azonban, hogy ez a felismerés a papság körében eleinte csak alig néhány ember sejtelmeiben, érzést ;iben volt meg, majd alakult ki mindig világosabban az értelmükben és végül is öntudatuk erejében. És nem fent, barokk paloták hűvös szobáiban, hanem lent, inkább azok között az emberek között, akik benn állnak az életben, közvetlen közelből lélekzik be ennek az életnek benyomásait, elsősorban a legegyszerűbb szerzetesek és a falusi papok lelkében, valamint néhány igen magas kultúrájú katolikus értelmiségi ember, pap és világi meggyőződésében. E két felfogás között az arány mindinkább fordul; az első felfogás hívei, ha lassan is, de folyton fogytak és józanodtak. A második felfogáséi pedig mindig szaporodtak és öntudatosabbak lettek. Nem hiányzott közöttük a bátor ember, aki e felfogásnak hangot próbált adni. Az ilyeneknek a hangját azonban a felsőbbség valami egészen konok és elmaradott politikai felfogással szerencsétlenül, magának szinte csalhatatlanságot követelő öndutattal — még politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális kérdésekben is — elnémította, vagy legalább is elnémítani törekedett. Jöttek a letiltások, a felfüggesztéssel való fenyegetések, a felfüggesztések. Pedig eszméket tiszta negatívumokkal elintézni nem lehet. Eszméket hatalmi eszközök emlegetésével és kitervezgetésével meghódítani nem lehet. Az eszmék vértanúinak vére csak megsokszorozza az eszmék hőseit. így volt az a kereszténységnél is, de igy van ez más eszmeáramlatoknál is. A mi magatartásunknak az emberrel szemben és az élettel szemben nem lehet alapja a számitgató és elhibázott taktikázás, hanem egyesegyedül csak a lelkek üdvösségénk és az ember boldogulásának földi és égi boldogulásának is, becsületes, egyenes, következetes és igaz akarása és igaz szolgálata. Ez az igazi keresztény alapmagatartás az emberrel és aZ ember sorsával szemben is. A Krisztus minden korok minden emberéhez eljött. És mjn- den embert megváltott. A mi korunk emberét is. A jövő emberét is. Az individuális embert is, de éppen úgy a kollektivum emberét is. És valami ijesztően pogány és zord vonás az, ha sok magát kereszténynek valló ember az üdvösségből egész embercsoportokat ki akar zárni. Ennek a második felfogásnak az emberei azt vallják, hogy nekünk nem elvi vitákat kell elsősorban vívnunk, mert megint csak úgy járunk, mint az utóbbi évszázadokban folytonosan járt az Egyház: minden uj szellemi áramlattal szemben a legmerevebb elvi ellenkezés magaslatára helyezkedett. Nem arról van itt szó, hogy azt, ami tanításával ellenkezik, hogy azt elfogadja, hanem hogy elsősorban a pozitívumot lássa meg benne és ezt ismer ie el. A többit pedig az élet síkján bízza a hívőkre, a kegyelemre, az Istenre. Azon nem lehet vitatkozni, hogy az egyik fél azt vallja, hogy nincs Isten, a másik meg azt, hogy van. Ezt bízzuk az időre és bízzuk az időben az Istenre. Nem ezen a síkon kell a kérdéshez hozzányúlnunk, hanem az élet síkján. A gyakorlat síkján. A mindennapi élet mindennapi feladatainak á síkján. Együtt kell élnünk és együttélünk másfelfogásu emberekkel. És ezekkel szemben, az ő felfogásukkal szemben, a mi türelmességünk, a keresztény türelem ma már nemcsak józanság, okosság, politikai bölcselet, a kisebb rossz választásának, a társadalmi béke szolgálatának az ügye, hanem, amint XII. Pius pápa 1946-ban egyik beszédjében határozottan ki is mondotta; a keresztény türelem egyszersmind erkölcsi kötelességünk is a másvallásuakkal, a másfelfogásuakkal szemben. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy nekünk, ppoknak és világiaknak egyaránt, nem az elválasztó részeket és heves vitapontokat kell keresnünk a másik emberrel szemben, hanem azokat a pontokat és azokat a dolgokat, ' amelyekben egyek lehetünk és együtt mehetünk. Mi egyszerre akarunk és tudunk is lenni jó katolikusok és jó állampolgárok. Jó hivő emberek és jó hazafiak. (Folytatjuk) Belgrad — Tito miniszterelnök 45 peres beszéd keretében jelentette be, hogy az Egyesült Államoktól sok élelmiszert fognak kapni, — elegendőt a szárazság sújtotta területek ellátására. Tito erős támadást intézett a “Kominform” ellen s egekig magasztalta az Egyesült Államokat, jelezve, hogy Jugoszláviát egészen a nyugati blokkhoz akarja csatolni. Washingtonban nagy megelégedéssel fogadták Tito beszédét. Válaszul Acheson kijilentette, hogy máris útnak indítottak több hajórakomány élelmet és az Export-Import banknál 15 milliós hitelt nyitottak a jugoszláv kormány részére. “Tito beszéde bizonyíték arra, hogy a jugoszláv kormány mindinkább a mi álláspontunkra helyezkedik,” — mondotta egy magas- rangú külügyi tisztviselő. Los Angeles — Mickey Cohen hírhedt alvilági vezér el akarja adni a 16,500 dollárba került páncélos autóját, mert California államtól nem kap engedélyt a használatára. Az automobilra eddig Aleman mexicoi elnök és Argentína elnöke, Peron adtak ajánlatokat, mutatva, hogy mennyire bíznak alattvalóikban. Egyébiránt Burt Chalmers, az autó felszerelője, kijelentette, hogy hasonló autót 20,000 dollárért készítenek a White House számára. Montreal, Canada — A dohány-hirdetések sikerének tudható be, hogy a “Pipaszivó Klubbok Nemzetközi Egyesülete” (International Association of Pipe Smokers’ . Club) idei kongresszusán nő delegátusok is jelentkeztek, akik a pipázó nők klubbjait képviselték. Tizenhat ilyen pipázó-nők klubbja alakult eddig s igy kivívták azt a jogot, hogy az országos fede- rációhoz csatlakozhattak. Washington — A Federal Communication Commis sión előtt több tanú eskü alatt vallotta, hogy a KMPC (Los Angeles) WJR (Detroit) és WGAR (Cleveland, O.) rádió állomások tulajdonosa, G. A. Richards, utasította alkalmazottait a hírek meghamisítására. A vallomások szerint Richard megkövetelte a hirbemondóktól, hogy azok az ő utasításainak megfelelőig “módosítsák” a híreket. Ezen vallomások következtében az FCC eddig még nem újította meg a Richards engedélyét. Seattle, Wash. — Az “Alaska Fishermen’s Union” (Halászok unionja) csatlakozott az “International Longshoremen’s and Warehousemen’s Unionhoz”, dacára annak, hogy ezt a szervezetet kizárták a CIO-ból azon vád alapján, hogy a kommunisták befolyása alatt áll. Az ILWU elnöke Harry Bridges, akit a kaliforniai munkáltatók deportálni szeretnének. Seoul, Korea — Lee Yoon Yung south-koreai népjóléti miniszter adatai szerint South-Ko- rea vesztesége november 1-ig; 109,393 halott, 89,174 sebesült, 75,936 eltűnt és 9744 elrabolt. Az elpusztított házak száma 319.496.
