Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-11-11 / 1655. szám
6 oldal BÉRMVNRAS 1950. november 11. * Irta: G-I — T-A (Befejező közlemény) MEGSZÜNTETÉSE — AZ OSZTÁLYHARC VÉGE A SZOCIALIZMUS CÉLJA Munkástársaink megé r t i k tehát, hogy mi, szocialisták miért helyezünk olyan nagy súlyt az osztályharcra, miért szólitjuk fel szakadatlanul valamennyi nemzet és felekezet munkásait az egyesülésre és az egyetértésre. Mi tudatában vagyunk annak, hogy a munkásság sohasem juthat hatalomhoz, ha akár nemzeti, akár felékezeti táborokra oszlik. A munkásság csak mint egységes, egyetlen munkásosztály tudja a tőkések vaserejü hatalmát megtörni. Minden munkástársunk megérti tehát, hogy mit tartson azokról a pártokról, amelyek az osztályharcot elhallgatják, de a munkásokat felekezeti és nemzetiségi táborokra osztottan egymás ellen uszitják. Ha a munkások, amint láttuk, bizonyos feltételek alatt képesek is a mai fennálló társadalomban küzdelmük végén eredményeket felmutatni, akkor is ezeknek a vívmányoknak bizonyos határuk van. Ha a munkabérek mégugy emelkednek is, ha a munkaidő esőken is, mindaddig, amig munkások és tőkések lesznek, mindaddig, mig a munkások mások termelőeszközeivel kénytelenek munkájuk gyümölcsének egy részét a tőkések javára lemondani. Munkájuk és fáradságuk gyümölcsének egy része a tőkések zsebébe vándorol, mert ha a tőkéseknek nincs hasznuk a munkások munkájából, akkor egy percig sem alkalmaznak egyetlen munkást sem. Mindaddig, amig osztályok lesznek, mindaddig kizsákmányolás is lesz, még ha a kizsákmányolás mértéke időnként csökken is. Ha azt akarjuk tehát, hogy az egyik embert ne zsákmányolhassa ki a másik, akkor meg kell szüntetni az osztályokat. Az osztályok létalapja, amint látjuk, azon épül fel, hogy a terfnelőeszközök egyesek birtokában vannak, mig mások munkaerejükön kívül semmivel sem rendelkeznek és kénytelenek akaratlanul is eltűrni, hogy kizsákmányolják őket. Ha a termelőeszközök nem az egyes emberek tulajdona, hanem a közösség birtoka lesz, vagy helyesebben, a mostani magántulajdon helyébe a társadalmi köztulajdon lép, akkor a. kizsákmányolás lehetetlenné válik. Miután mindenki szabadon használhatja a termelőeszközöket, mert azok közös tulajdonban volnának, senki többé nem volna arra kényszeritve, hogy a munkaerejét másoknak adja el s embertársaitól hagyja magát kizsákmányolni. És miután másfelől senki sem vallhatná a termelőeszközöket magának, miután mindenkié volnának, senkinek sem volna hozzá hatalma, hogy dolgoztasson a maga részére és embertársait zsákmányolja ki a maga érdeében. Az osztályok tehát megszűnnek és vele együtt az osztályellentétek is. Nem volna lustálkodó, aki mások munkájából gazdagszik meg, nem volna kizsákmányoló és nem volna kizsákmányolt, nem volna elnyomó és elnyomott, nem volna munkaadó és munkás. Minden egészséges, felnőtt embernek dolgoznia kellene, de ne egy marék tőkés javára, hanem az egész közösség, az egész társadalom javára és saját jóléte érdekében; csak akkor lehet majd béke és szeretet a földön az emberek között. Soha többé nem uralkodhatna egyik ember a másik fölött, közösen végeznék el valamennyien a munkákat és közösen élveznék annak gyümölcseit. A most uralkodó magántplajdon, amely Las- salle kitűnő meghatározása szerint helyesebben: “elidegenített idegen tulajdon”, a kizsákmányoláson a tőkés uralmán alapszik, megszűnne a helyébe uj magántulajdon lépne, a munka magántulajona. Ezt a társadalmi rendet, amelyben a termelő- eszközök nem volnának az egyes emberek tulajdonában, hanem az egész társadalom birtokában lennének, amelyben nem volnának osztályok és osztályellentétek; ezt a társadalmi rendet szocializmusnak, szocialista társadalmi rendnek nevezzük. Ennek megvalósítása a szocialisták célja. Ennek megvalósítását segíti a társadalmi fejlődés menete is. A tőkések száma egyre kevesebb, a munkások száma pedig egyre nagyobb lesz. Egyre többen lesznek azok, akik a szocializmus megvalósításában érdekelve vannak és ha az ember nagyobb számú munkáshadsereg mellé sorakozik, a munkások lelkében életre nyitott szilárd szocialista gondolkodás meggyőződése, akkor ennek a hatalomnak vájjon ki tudna el- lentállni! A szocialista célok megvalósítását vájjon ki tudná megakadályozni ? Tehát éppen mi, szocialisták, az izgatok, vagyunk azok, akik az osztályharcokat megszüntetjük és a békét, a szeretetet és a szabadságot juttatjuk uralomhoz e földön. De éppen ezért nem szabad vakoknak lennünk, nem szabad visszarettennünk, hanem nyíltan szembe kell néznünk a valósággal, az élettel s a meglévő osztálvharcot mai céljainknak megfelelően kell folytatnunk. Ha a mai izgatásunk abban áll, hogy az öntudatos munkások seregét felvilágosítjuk s egyre szaporítjuk, hogy a munkásokat erre a harcra egyesítjük s az egyesülés és szervezkedés által a munkásság hatalmát megnöveljük, akkor ebben s az értelemben továbbra is izgatok maradunk. A Fiilöpszigetek demokráciája (Vi.) Az amerikai újságírók, politikusok úgy állítják be a Fiilöp szigeteken levő kormány rendszert, mint igazi demokráciát. Most nagyon is jó bizonyítványt állítottak ki, hogy minden, korrupcióban, panamázás- ban, graftolásban is nagyon hasonlít az amerikai kormányrend- szerhez. Még emlékezhetünk, hogy az úgynevezett “Fehér könyvben”, milyen elitélendő jelentést tettek a Chiang korrupt kormányáról. Mi csak azt mondhattuk akkor is, hogy még felét sem Írták meg azoknak a nagy rablásoknak, graftolásoknak, tömeggyilkosságoknak, melyeket Chiang kormánya elkövetett. Most ilyen igaz jelentést adtak le a Fülöp szigetek kormányáról is. Ezáltal önön magukat hazudtolják meg, amikor ezeket a korrupt, rabló kormányokat igazi demokráciának állítják be és amerikai fiukkal akarják azt megvédeni, a forradalomba kergetett nemzetük ellen. A JELENTÉS Dániel W. Bell, volt kincstári tanácsos vezetése alatt működő bizottság kutatások után azt a megállapítást tette, hogy “pazarlás, korrupció jellemzi a kormány tagjait. A közönség (lakosság) nem hiszi, hogy ez a kormány képes erélyesen cselekedni, a nép érdekeit megvédeni. Azt állapították meg, hogy a “kommunisták kihasz n á 1 j ák ezen állapotokat a Hukbalakap mozgalmon keresztül, zavart és törvényellenességet szítanak. Az ilyen zavarok elnyomása foltétlen szükséges, meg kell védeni az országot a tervezett támadástól. Ilyen viszonyok között semmi más nem lehet olyan veszélyes, mint hátradülni a karosszékben s semmit sem csinálni.” Mindezt befejezik azon fenyegetéssel, amit Chiangnak is megtettek, hogy “tisztítsák ki a házukat a pazarlás és korrupciótól vagy szembetalálják magukat a forradalommal, a kommunisták támadásával.” Ezt a jelentést az amerikai nagykövet, Myron M. Cowan adta át a fülöpi kormánynak, amely a hatás pillanatában oly nagy igazságot vágott az ameri kaiak arcába, hogy azok meg hökkentek. Azt mondták hivatalos kijelentésükben, hogy “A Fülöp szigeti kormány emberei csak kismiskák (mere pikers) a korrupció, graftolás terén az amerikai tanácsadóikhoz mérten”. Persze ez nem tetszett az amerikai uraknak, politikusoknak, igy elcsapták azt a propaganda főnököt, aki ezt meg merte mondani. AZ ELTŰNT BILLIÓK Beismerik az amerikaiak, hogy a háború óta pénzben 1,400,000.000 dollárt adtak a sziget kormányának, amellett, hogy rémséges sok hadi felszerelést, ruhákat és más anyagokat potom áron adtak el, melyet a kormány emberek kapa- ritottak meg és a fekete piacon rémséges magas árakon adtak el. Ezáltal az árak szöktek a magasba, a nép vásárlóképessége esett lefelé, aminek nyomor, munkanélküliség, nagy adók a következménye, melyből csak a benfentes kormányemberek csinálnak nagy hasznot. Erre is mondhatják, hogy úgy csinálnak, akár csak amerikai tanítóik, tanácsadóik. Ugyan akkor megállapították, hogy arannyal és más értékes eszközökkel spekulálnak és az igy szerzett vagyonukat külföldre csempészik, akár csak a kínai urak tették, mert ők sem bíznak abban, hogy sokáig hatalmon maradhatnak. Ez fáj az amerikaiaknak, mert ez fényesen bizonyítja, hogy ennek a korrupt bandának a napjai megvannak számlálva, amint Chiang bandája is tudta és ahoz alkalmazkodva cselekedtek, mentették vagyonukat ki külföldre még idejében. •Ugyanis nem annyira a korrupció fáj nekik, amit innen is megtanulhattak, hanem az, hogy nem elég szigorúan bánnak el a forradalmárokkal. EGYIK KUTYA MÁSIK EB Ugyan ilyen bizonyítékokat állítottak ki a kínai, koreai, bur- mai, indo-kinai kormányokról is, ahol nem a forradalmárok, hanem az amerikai kormány megbízottai vizsgálták a dolgokat, azokat ilyennek találták, amint a Chiang és a Fülöp szigetek kormányaira hivatalosan be- mondtak. De ugyan akkor minden ilyen igaz vallomás és fenyegetés dacára azt látják ezen korrupt kormányok, hogy Amerika nem meri beváltani a fenyegetéseit, nem meri megtagadni a segítséget, a katonai beavatkozást ezen korrupt kormányok védelmére. Nem tagadják meg a további milliók kiutalását, mert tudják, hogy az amerikai rendszer is éppen olyan. Egyhajóban vannak és ha sü- lyednek, együtt sülyednek le a korrupió mély tengerébe. Ezek az ázsiai politikusok tudják, hogy rövid idejű lesz a pünkösdi királyságuk, ottan viharfelhők gyülekeznek, melyek el- seprik őket, még akkor is, ha az amerikai segítséget fokozzák. Bármennyire is fájlalják az amerikaiak, bármennyire is szeretnék megfoltozni ezt a rendszert, a nagy tömegeknek elviselhetővé tenni, már az ázsiai országokban nem sikerül. Mert azon politikusok, akiket oda raktak, saját népeik ellen használnak fel. Azért sietnek lázasan kizsebelni minden lehetőséget, minden alkalmat megragadni a pénzcsiná- lásra és azt kiszállítani biztosabb területekre, leginkább ide Amerikába. Chiang, Rhee, Quirinos, IJao Dai korrupt bándái elpusztulnak, de velük pusztulnak az amerikaiak is azon országrészeken. Elseprik nem csak ezeket a korrupt politikusokat, akiket az amerikaiak tanítottak be és tartanak hatalmon, hanem az egész rendszert, mely lehetővé teszi az ilyen nagymérvű korrupciót. A nyomorúság vámszedői, hazájuk árulói egyedüli hívei az ily rendszernek, melyért busás árat csikarnak ki, úgy az amerikaiaktól, mint saját elnyomott népüktől. Az ilyen nagymérvű korrupt- ság, rablás a rákfenéje a tőkés rendszernek, mely az egész szervezetet, rendszert megöli. Mentői hamarább, annál jobb. az Osztályharc