Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-11-11 / 1655. szám

1950. november 11.

BÉRMUNKÁS

7 oldal

A vörösök nem készülnek harcra

A NEW YORK TIMES MOSZKVAI LEVELEZŐJE, HARRISON A. SALISBURY, A FENTI CIMJELZÉSSEL KÜLDTE JELENTÉSÉT LAPJÁNAK.

MOSZKVA — A moszkvai élelmiszer üzletek előtt nem állnak sorokba a vásárlók. A vajnak az ára nem emelkedett, a cukrot senki sem halmozza fel. A moszkvai üzletekben sokkal több lábbelit látunk most, mint a tavasszal. Az árak alacsonyabbak és az árucikkek valamivel jobbak az egész vonalon.

Ezen állítások nem a szovjet propaganda eredményei; a tiszta igazságot fejezik ki, amiről*

meggyőződtem és azért szavatolok értük. Sőt kiegészítem azzal, hogy ezen állítások nem csak az itt felsrófolt pár dologra vonatkozik, hanem folytathatnám a listát végnélkül. Bármi is legyen ennek az oka, bármilyenek is azon tényezők, amiket nem láthatunk, a tény az, amit minden becsületes megfigyelőnek be kell ismerni, hogy ezidő- szerint Moszkvában nincs háborús hisztéria, nincs háború ijedelem.

Amennyiben meg tudom a dolgot ítélni, — biztosítom az olvasót, hogy csak igen alapos vizsgálat után jutottam erre a meggyőződésre: Moszkva népe nem gondolja, hogy az Egyesült Államokkal hamarosan háborúra kerül a dolog, sőt még azt sem, hogy ez a háború kikerülhetetlen s ha nem is tör ki ipindjárt, de a jövőben elérkezünk hozzá.

Miután az Egyesül Államokban tett több hónapig tartó látogatásomból csak most tértem vissza Moszkvába, tudom, hogy fenti állításaim nagy megütközést keltenek majd Amerikában s lesznek olyanok, akik kételkednek majd azokban. Helyénvaló lesz tehát, ha újból kihangsúlyozom, hogy ezek tényleges megfigyelésen alapuló tények. Lehet, hogy vannak még más, általam nem ismert dolgok is, de amiket eddig tapasztaltam éppen elegendő bizonyságot adnak arra, hogy a szovjet nép és a szovjet kormány nem készülnek háborúra.

FONTOS TÉNYEZŐK

katonaköteles s ha fizikailag megfelel, behívják szolgálatra. A szolgálati idő attól függ, hogy a haderő melyik ágában szolgál; a gyalogságnál két év, a légierőnél három, a tengerészetnél pedig négy éves a szolgálat. Ha az ifjú magasabb iskolát végez, akkor időt engednek neki iskolái befejzésére. Jelenleg ettől semmi eltérést sem látunk, ami a háborús készülődést mutatná.

Moszkvában jelenleg semmi jel sem vall arra, hogy a lakosság háborús hisztéria hatása alatt az árucikkeket felhalmozná, holott az ilyesmi csaknem bizonyosan bekövetkezik, amikor a közönség körében általánossá lesz a háború közeli kitörésének a hiedelme. Amint ezen sorok írója meg tudja Ítélni, semmi ilyen árufelhalmozási törekvést itt nem tapasztaltak az egész nyár folyamán. A vaj, cukor és a cipő árai azonosak maradtak a márciusi árleszállítás óta, holott ezek a háború szelére azonnal áremelkedést mutatnak.

De talán még ezen tényéknél is fontosabb adatot szolgáltat az, hogy a Szovjet kormány mitsem változtatta békebeli gazdasági programját még a koreai háború dacára sem. Moszkvában van elegendő élelem, van annyi, mint a tavasszal volt, de most már sokkal nagyobb választékban. Ez áll, még a húsfélékre és a növényi olajokra is, amelyek a legérzkenyebbek midőn a békés gazdaságot háborúsra cserélik fel. Ugyanezt el lehet mondani a textil árukra is.

Az az atmoszféra, amit tapasztaltam amíg Lengyelországon át ide, Moszkvába értem, szintén azt bizonyítja, hogy a háborúra sehol sem készülődnek. Nem láttam sehol sorozásra felszólító plakátokat, a sajtóban sem találtam ilyen felhívásokat. A második világháború alatt a Szovjet mozgósítást plakátokon közzétett felhívásokkal és a lapokban megjelentetett rendeletekkel segítették elő. Most ennek semmi nyomát sem láttam. Nem hívtak zászló alá újabb korosztályokat, nem hívtak be rezervistákat, a szolgálatban levő katonákat nem tartják benn a szolgálati idő letelte után.

A jelenlegi békebeli rendszerben minden ifjú 18 éves korában

A szeptember 2-iki vacsorához utólag hozzájárultak:

A. Alakszay, California 5.00

A. Csont,. Allan Park ....... 3.00

J. Tompos, Cleveland ----- 3.00

F. Takách, Pittsburgh ---- 5.00

A. Vajda, Cleveland ----- 2.00

Tóth Ignácz, Cleveland .... 2.00

J. R. Kosa, Cleveland----- 2.00

Elek Nagy, New York ..... 5.00

St. Gecső, Garfield........... 2.00

SZAPORODNAK A

HASZNÁLATI CIKKEK

Egyre nagyobb a választék fazekakban és mindenféle főzőedényekben is, nagyban szaporodnak a rézből készült szamovárok, világitó felszerelések, rádiók és mindenféle villanyos készülékek. Ezen áruk további szaporítása megint igen jó barométer annak megállapítására, hogy vájjon a Szovjet kormány készül-e háborúra? Mert ha a Szovjet kormány háborúra készülődne, akkor a gyapot, a gyapjú, a réz, aluminium, textil és bőrárucikkek nem hogy egyre gyarapodnának, hanem eltűnnének a piacról. Ez tehát bizonyítéka annak, hogy a Szovjet nem számit közeli háborúra.

De ami valóban a legislegfon- tosabb a háború szempontjából nézve az, hogy a Szovjet kormány nem hagyta abba egyikét sem azon valóban óriási építkezéseknek, amelyek tisztán csak a békebeli jólétet szolgálják. Ezekre nem csak óriási összegeket költenek, de igen nagy mennyiségű munkaerőt is lefoglalnak velük.

Természetesen a Szovjet kormány sem hanyagolja el a katonai védelmet. A Szovjet haderő nem csak nagyszerű kiképzést nyer, de kap kitűnő felszerelést is. A Szovjet légierő a modern technika legkitűnőbb termékeit kapja úgy aeroplánokban, mint egyéb készülékekben. A Szovjet tengeri erőt is igen magasra fejlesztették. Nem titok, hogy a Szovjet haderő ma felette áll minden más európai és ázsiai haderőnek. De ez nem újság, ez

már igy van a második világhá ború befejezte óta.

Mindezen tények kétségtelenül bizonyítják amit ezen sorokban mondani akarok, hogy a legtüzetesebb vizsgálatok dacára sem találunk semmi olyasmit, ami azt bizonyítaná, hogy a Szovjet kormány bármilyen intézkedéseket tett volna is arra, hogy a túlnyomóan békebeli érdekeket szolgáló gazdaságát átváltoztatni igyekeznek háborús termelésre, számítva a közeli háborúra.

Valami bűzlik Görögországban

(Folytatás az 1-ső oldalról)

azért vágták le azt most washingtoni rendeletre. Erre megindultak a tárgyalások és a kormány tagjai ígérik a reformok bevezetését, de ugyanakkor újabb segélyeket kérnek és azt követelik, hogy nagyobb meny- nyiségü amerikai tőkét fektessenek be a görög ipar kifejlesztésébe. Ez a kívánság nagyon különös akkor, amidőn köztudomású, hogy a görög tőkések Svájcba helyezik el a pénzüket.

Amidőn a görög tőkések ezt tagadták, a Marshall-terv adminisztráció követelte, hogy a görög kormány regisztrálja a külföldön elhelyezett görög befektetéseket és az azok után nyert hasznot adóztassák meg. Szintén követelik azt is, hogy a görög bankok ne számítsanak 20- 40 százalékos kamatot a kölcsönökre, hanem csak hatot, mint az amerikai bankok, mert a nagy kamat megakadályozza a görög üzletek fejlődését.

Miután a hadifelszerelésre szánt segélyt nem csökkentették, a görög kormány egy hamis kis trükköt próbált keresztülvinni. Etesitette az adminisztrációt, hogy a 120,000 emberből álló hadsereget leszállítja 80,- 000-re s az igy felmaradt összeget más célokra fordítják. Ezt

azonban Jenkins generális, az amerikai katonai tanácsadó megakadályozta.

Most, miután más ut nem maradt, elhatározták, hogy Veni- zelos miniszterelnök személyesen jön el a United Nations gyűléseire és akkor meglátogatja Washingtont is abban a reményben, hogy ráveszi a külügyi hivatalt a segély teljes összegének kiutalására, noha nem sok reménye lehet a sikerre, mert a segély levágását a tisztségéről lemondott Paul Hoffman főadminisztrátor rendelte el, miután sokáig figyelte a görög kormány korrupt eljárását.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezzel a görögök segítése végétért, hanem inkább azt, hogy ezentúl a Marshall-terv adminisztráció intézkedik a segély felhasználásának ügyében. Erre vall az, hogy ideérkezett a Federal Reserve Boardnak egy bizottsága ezen kérdés tanulmányozására.

Nem fegyverzik fel a németeket

(Vi.) Már egy éve a nyugati hatalmak azon vitatkoznak veszekednek, hogy a németeket fel kell fegyverezni, a hadi gyáraikat megindítani, hogy minél hamarább egy hatalms haderőt építhessenek ki az oroszok ellen Európában.

Most mint villámcsapás jött az a hivatalos hir, hogy nem fegyverezik fel a németeket. Persze, az igazi okokat nem fogják megmondani, de a Washingtonban már napokon keresztül folytatott tárgyalások, viták következtében most jött ez a hivatalos jelentés.

Azt beismerik, hogy a franciák ellenezték a német haderők felépítését. Ugyanis az a francia kormány, amely ezt megengedné, nem maradhatna egyetlen napig sem hatalmon. Az amerikaiak nagyon szerették volna, ha egy hatalmas hadsereget, pár millió németet felfegyverezhettek volna és használhatták volna őket. Ezzel szemben a franciák, akiket már háromszor levertek a németek, nem bíznak egy olyan nagy német hadseregben, vagy abban, hogy azok nem-e fordulnak a nyugatiak ellen.

A franciák úgy gondolták, hogy megengedhetnék a németeket besorozni az angol, francia, amerikai hadak közé, de azt nem, hogy saját tisztjeik vezetése alatt, mint önálló csapatok működhessenek.

Ezt meg a németek nem akarják, nem hajlandók egyszerűen csak a más nemzetek hadseregeinek kiegészítői, alárendeltjei lenni.

A francia politikusok azzal érveltek, hogy ha megengednék a németek felfegyverzését, önálló hadsereg felállítását, hadi iparuk megindítását, akkor saját népük ellenük fordulna s a kommunisták jutnak hatalomra. A német nyugatosok szintén azzal érveltek, hogy ha csak mint az idegen hadsereg kiegészítői lehetnek, akkor otthon jutnak a kommunisták hatalomhoz, azoknak kedvező propaganda alkalmat adnak a nyugatos kormány ellen. Másszóval ha felfegyver- zik a németeket, akkor a franciákat veszítik el, ha nem akkor meg a németeket. Ugyan akkor azt is beismerik, hogy a németek nélkül nem nagy reményük lehet egy újabb háborúra, sőt