Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-11-11 / 1655. szám
1950. november 11. BARMUNK, S 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI FANATIZMUS Két portoricoi férfi, mint a lapok nagy szenzációval megírták, revolverrel akartak maguknak utat tömi az elnöki szállásra, hogy az elnököt megöljék. Az eset nem mindennapi és érdemes az esetet minden oldalról megvizsgálni mint olyant, amelyet a mai hisztérikus helyzet termelt ki. Portorico — ez a kis két milliós ország akármilyen nevet is adtak neki — egy amerikai gyarmat, amelyet nem csak az amerikai dohány tőke zsákmányol ki a végsőkig, de . egyben amerikai tőkéseinek olcsó munkaerő tartaléka is. Ez a kis nép, évtizedek óta folytat kemény de eredménytelen harcot függetlenségéért, ami teljesen megérthető, mert ez a nép korlátlanul ki van szolgáltatva nem csak a tőkés kizsák- mányolóknak, hanem a függetlensége is csak fikció az uralkodó amerikai tőke és a vele szövetkezett benszülött bürokrácia kezében. Egy ilyen összetűzés volt az elmúlt héten, amelynek az eredményeként pár tucat portorikoi benszülött maradt halva az utcákon. Ez a kegyetlen és szükségtelen vérengzés nagyon felháborította az itt élő portoricoi- akat, amely kolóniáiak két hihetetlenül fanatista tagja az elnökön akarta megbosszulni a fajtestvérein elkövetett vérengzést. Bármilyen fanatistának is nézzük ezt a két támadót, mégis hihetetlen, hogy elképzelhetik azt, hogy két ember, a kezében revolverrel, utat tudjon törni magának az erős őrségen, amely gépfegyverekkel és Tomy gun- okkal van felfegyverezve, az elnök szobájáig és azt, ott megöljék. Sokkal nagyobb valószinüség az, hogy a két elkeseredett ember, ezzel az őrség és nem az elnök elleni támadással, a világ figyelmét akarták felhívni arra a helyzetre, amelyben a honfitársaik vannak. Természetesen, bármi is volt a célja a két portoricoinak, nagyon eredménytelenül áldozták fel az életüket, mert ezzel egy cseppet sem segítették elő honfitársaik és országuk szabadságát. Arra volt alkalmas1, hogy a hatóságok ürügyet kapjanak arra, hogy a függetlenségi mozgalmat teljesen felszámolják. A modem munkásmozgalom teljesen elveti ezt a módszert a kizsákmányolás elleni harcában, nem hiszi, hogy egy zsarnok államfő, vagy vérengző kormányzó, vagy parancsnoknak megölése egy lépést is előrevinné a fel- szabadulásért folyó harcot. A forradalom győzelme előtti Oroszország elég példát adott az ilyen harcmodor haszontalan- ságára. Bármüy tisztelettel adózunk azoknak a mártíroknak, akik a zsarnokok elleni harcban áldozták az életüket, de tény az, hogy a cárok, kormányzók elleni merényletek nem értek célt, mert magyarán mondva, eb helyet eb támadt, a kormányzat terrorja csak megerősödött és a megölt cár vagy kormányzó helyett rögtön másik folytatta az elnyomatást. Eredményes harcot csak az elnyomottak megszervezésé vei, egyesült erővel lehet folytatni. Ha a portoricoi nép forradalmi Ipari Unionokba volna megszervezve, a munkájának megtagadásával sokkal eredményesebb harcot folytathatna az elnyomatás ellen, mint merényletek, vagy lázadások által. A barri- kád harcok ideje elmúlt, ma már csak az elnyomottak tömegszervezetén keresztül lehet harcolni a felszabadulásért, ha a direkt harcot a munkahelyen megfelelő időben és körülmények között alkalmazzák. Ilyen esetben még az elnyomók fegyveres ereje sem képes megtörni annál is inkább, mert a fegyverek kezelői is a nép gyermekei, azokat sem lehet a végsőkig felhasználni a testvéreik ellen. Még egy nagy veszélye van ennek az összeesküvösdinek, nagyon alkalmas arra, hogy maguk a hatóságok az odahelyezett ügynökeik által szervezzék meg az üyen merényleteket, hogy ezzel igazolják a maguk fontosságát, amelyre nem csak az orosz nihilisták történetébe találunk elég példát, hanem a közelmúltban itt is tanúi voltak ilyen behelyezett ügynökök működéséről. Csak a munkásság megszervezése, az egyetlen erejének a munkának megtagadása az, amely előreviszi a világ munkásságának a harcát a felszabaduláshoz. A Blair ház előtt kifolyt vér, erre kell, hogy figyelmeztesse Amerika és az egész világ dolgozóit. , EZT IS MEG KELL VÉDENI? A kormány ismételten kijelentette, hogy Amerikának nincsenek hóditó szándékai. Nem akar gyarmatokat szerezni. Ezt az állítást nehéz volna megcáfolni, mert eltekintve néhány volt japán szigettől, Amerika tényleg nem kebelezett be semmiféle területet. Valamikor a gyarmatosító országok úgy, szerezték uj gyarmataikat, hogy először elküldték a hittérítőket, ezek a jámbor atyák azután a hittérités ürügye alatt kikutatták a terület gazdasági helyzetét, a hittéri- téssel megosztották a lakosságot, egymás ellen uszították és ha kitört a belső háború a ben- szülöttek között, meg volt az ürügy arra, hogy a szent papok | védelmére katonaság szállja meg \ a területet, amelyet azután véglegesen gyarmatosítottak. Ezen az utón szerezték meg gyarmataikat Angol, Francia, Holland, Spanyol, Belga és Portugál országok, úgy, hogy a később kialakult országoknak mint Német, Olasz, Amerika, már nem volt terület, ahol gyarmatokat szerezhettek volna és ez a gyarmat-politika, nem kis mértékben idézte elő az elmúlt két világháborút. Amerika uj taktikát használ. Nem hittérítőket küld ki uj területek szerzésére, hanem a bankárait, a Dollár Isten apostolait és ezek a modem hódítók eredményesebb és gyorsabb munkát végeznek, mint a régi hittérítők és az őket követő hadseregek. Befektetések, gyárak, bányák, közlekedési eszközök, villany, gáz, telefon vállalatok részvényeinek megvásárlása révén, erős gazdasági hatalomhoz jutnak a bankáraink és akié a gazdasági hatalom, az már megfelelő eszközökkel rendelkezik a politikai hatalom felett is. Amerika a bankárait egyelőre nem katonasággal, hanem a Marshall tervvel támogatja, amely kormány korlátozni akarja a Dollár Isten hódításait, az nem kap Marshall dollárokat, de ha veszélybe kerülnek a befektetések, ha a nép arra törekszik, hogy megszüntesse a Dollár Isten hatalmát, akkor készen áll a hadsereg is, a repülőgépeivel, tankjaival és az atombombájával. A nemzetközi monopol kapitalizmus éppen ezért szívesen osztozik az amerikai tőkével, mert mögötte tudja a még erős kormányzatot, amelynek a védelmére jobban számíthat, mint saját kormányára, mert annak hatalmát veszélyezteti a feltörekvő proletáriátus és a gyarmati szolgaságot lerázni akaró benszülöttek. Most a belga gyarmati tőke, amelynek Afrikában vannak hatalmas területei, osztozott meg Tanganyika gazdasági kincsein az amerikai bankárokkal. A Rockefeller érdekeltséghez tartozó bankárok megvásárolták a Belga Congo gazdag uránium bányáinak, a Tanganyika Concession 600 ezer részvényét, amely egyben uralja a Belga Congo gazdag rézbányáit és Bangulia Railway vasúttársaságot, amelynek egyeduralma van Afrika ezen területein. De tervbe van véve, hogy ez az amerikai bankár csoport, más afrikai érdekeltségekbe is bekapcsolódik. Az amerikai tőke igy hódit, ezentúl együttesen zsákmányolják ki az afrikai benszülötteket, a belga és portugál tőkésekkel és ha a nép megunja ezt a rabszolga sorsot, akkor el lehetnek készülve arra, hogy a “demokrácia védelmére” bevonulnak a csapataink és megtanítják a benszülötteket, hogy a Dollár Isten ellen való lázadás, még nagyobb bűn, mint a régi Öreg Isten elleni lázadás. A “Demokrácia” védelme most már Afrikára is kiterjed, hála a Rockefeller érdekeltség hódításainak. DEMOKRÁCIA A GYAKORLATBAN A kormányunk /kecfvenc demokratája, a south koreai Rhee elnök, ki az amerikai fiuk ezreinek a vére árán került vissza a nagyon is ingadozó hatalomba és még sajnos más ezrek életét kell ennek az országnak feláldoznia, hogy ez a despota fen- tarthassa uralmát Koreában. Most nagy munkában van, itt az alkalom arra, hogy minden ellenfelét eltegyen láb alól és hogy érzékeltesse, hogy mit jelent az a demokrácia, amelynek nevében a legfőbb hadúr Mac- Arthur visszaültette a hatalomba. Mindenütt hadbíróságokat állított fel, amely teljhatalommal ítélkezik mindenkit felett, aki eléje kerül. A múltban nem sokat teketóriáztak a Rhee banditái. Az elfogott ellenfeleiket a piacokra terelve, először puskatussal eltörték a derekukat és aztán legép- fegyyerezték őket. Ma azonban más időket élünk, ma az amerikai és a Nemzetek Szövetsége demokráciája van jelen és igy a Rhee társaság is a demokrácia formája alapján folytatja azt, amit a polgárháború folytán abba kellett hagynia. Ahogy a Cleveland News megírja, ezek a hadbíróságok túlóráznak, hogy az elfogott tízezrek felett ítélkezzenek. A vád majd minden esetben ugyan az: “segítették a vörösöket” az Ítélet is legtöbbször ugyan az: halál. A vádat az ügyész terjeszti elő, ahogy a Cleveland News Írja, sem az ügyésznek, se a vádlottnak nincs joga tanút állítani, az ügyész szava döntő bizonyíték. Védőt nem fogadhat a vádlott, hozzátartozóival nem érintkezhet, az Ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Kegyelmet sem kérhet és az Ítéletet rögtön végrehajtsák. A hatalmát Rhee kormánya a amerikai és a Nemzetek Szövetsége beavatkozásának köszönheti, de ezek megbízottai a vállukat vonogassák, hogy ők ebbe nem avatkozhatnak bele, mert ez Korea belügye. Úgy a múltban, mint a jelenben is csak a legvéresebb terror tudja uralmon tartani ezt a despotát, kinek a szava az amerikai fegyverek védelme alatt annyire megnőtt, hogy kijelentette, hogy a Nemzetek Szövetsége határozatát nem fogadja el és a hatalmát North-Koreára is kiterjeszti és választásokat sem rendel el. így érthető, hogy a north-ko- reaiak nem vetik alá magukat a Nemzetek Szövetsége határozatának, mert az Rhee kezébe adná őket, amely a kiirtásukkal volna egyenlő és igy inkább fegyverrel a kézben halnak meg, mintsem Rhee gyükos banditái által nyomorultul pusztuljanak el. A HIRES MAGYAR LOS ANGELES — Az itteni Town Hall-ban beszédet mondott valami Frederick Pishky- Schmidt nevű egyén, aki a los angelesi újságok szerint “Social Democrat, trade union leader, and he is considered the leading Hungarian Exile”. Ez a Pishky- Schmidt szociáldemokrata, vezér és “akit vezető magyar menekültnek tartanak”, azt mesélte, hogy Magyarország tele van orosz katonákkal és ott számos katonai bázist létesítenek. Nem tudjuk, hogy ez a “hires egyén” honnan cseppent ide, de nagyon sajnáljuk Eckhard Tibort, Nagy Ferencet, Varga pátert meg Fábián Bélát, akiktől ez a Pishky-Miski ilyen köny- nyü szerrel elsajátította a “vezető magyar menekült” dicső cimet.
