Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-11-11 / 1655. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. november 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ...........................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Ellenkezik a civilizációval Az emberiség sötét korszakára nem csak a babonákban való hit emlékeztet, hanem maga a háború is. Amig azonban a babonás hiedelmek alól egyesek felszabadíthatták magukat, addig a háborúktól nem menekülhet senki, mert a környezet rákényszeríti. Individuálisan hiába mondja bárki is, hogy nem hisz a háborúban, nem megy vért ontani, azzal nem vetett véget a háborúknak, mert az az emberek kollektiv aktivitása és igy megszüntetni is csak kollektiv akcióval lehet. A vadon ősemberének, akinek a mindenféle ellenség ellen éppen úgy állandóan védekezni kellett, mint a vadállatoknak, bizonyára nagyon durva idegei lehettek s minden mélyebb emóció nélkül adta és állta a sebeket. A civilizáció azonban annyira kifino- mitotta az emberek idegeit, hogy bizony manapság sokan már • csak a vér látására is rosszul lesznek. Érdekes, hogy éppen Európából érkezett a hir, hogy ott nagyon megszoporodott az ilyen “gyenge” idegzetű emberek száma, holott azt hihetné az ember, hogy a sok háború inkább eldurvitot- ta őket. Ugylátszik azonban, hogy a bombázások éppen az ellenkező eredményt hozták. Ezt látszik bizonyítani az a hir, amit Angliából kaptunk a Nyugateurópát védő hadsereg felállításával kapcsolatban. Ezen hir szerint a nyugaterópai országok 50 divíziót kitevő hadseregre soroznak emberanyagot, a felszerelést majd Uncle Sam adja. Igen ám, de az ilyen nagyszámú embertömegben igen sokan lesznek olyan gyenge idegzetüek, akik elájulnak az első vér látására. Ezeknek “megerősítésére”, — jobban mondva elvaditására az angol hadvezetőség most tervet dolgozott ki. Ezen terv szerint a gyakorlatnál, ahol ütközeteket vagy bombázást szimulálnak, egyes katonákat bemázolnak paradicsom mártással, vagy vala- müyen vérszinü festékkel, betanítják őket, hogy rémesen nyögjenek és sikoltozzanak, mintha csakugyan halálos sebeket kaptak volna. Ezeknek szemlélése “harcedzetté” teszi a nyulszivüeket. Nem tudjuk, hogy ez a módszer meghozza-e a kívánt eredményt, de annyit minden józaneszü ember lát, hogy az emberek elvaditása, bármilyen háborús célt szolgál is, ellenkezik a civilizációval. Vissza a sötét korszakba A nem katolikus keresztény népek körében vüágszerte nagy megütközést okozott XII. Pius pápának azon elhatározása, hogy a Mária mennybemeneteléről szóló vallásos regét HITTÉ nyilvánítja. Valószínű, hogy a katolikusok közül is csak az igazán vakbuzgó, tudatlan bigot hívek örülnek ezen intézkedésnek, amely ráparancsol a hívőkre, hogy a mai tudományos ismereteink dacára is hinnünk kell a babonás mesében. Mert valóban ezt jelenti a pápa proklamáció ja, amely rendkívül nagy ünnepségek közepette rendeli el, hogy igazság gyanánt hinni kell, hogy Mária, Jézusnak anyja, nem halt meg, mint más földi ember, hanem a teste felszállt a mennybe. Eddig ezt csak vallásos mesének tartották s még a mesét is úgy magyarázták, hogy csak a “szelleme” szállt az égbe, amit a hívők köny- nyebben elhihettek. Most azonban XII. Pius pápa kinyilatkoztatta, hogy Máriának nem csak a szelleme, hanem maga a teste is az égbe szállt. Hogy minél nagyobb súlya legyen ennek a kinyilatkoztatásnak, annak meghallgatására Romába rendelték a Katolikus Egyháznak csaknem összes főpapjait; ott voltak a kardinálisok, a hercegprímások, püspökök, főapátok, sőt igen sokan a katolikusok világi vezetői közül is. A pápa gondoskodott arról, hogy ezen a cécón a 400 müliónyi katoükusság teljes mértékben képviseltesse magát. A nem katolikus keresztényeket azonban elfogta a szégyenérzet, mert ebben a dologban a kereszténység kicsúfolását látják. A Protestáns Szövetség több protestáns püspök aláírásával ellátott levelet küldött a pápához tiltakozván a babonának hitté emelése ellen. Sőt a híveiket megkérték, hogy a kinyüatkoztatás napján imádkozzanak a pápa és követőinek üy eltévelyedése miatt. A protestáns püspökök követelték a pápától, hogy mütassa ki, hol van az a bibliában, hogy Szüzmária teste a mennybe repült? Mert ha a pápa ezt ki tudja mutatni, akkor ők hajlandók áttérni a katolikus vallásra, — Írták. Megtehették ezt az Ígéretet, mert jól tudják, hogy a bibliában Mária mennybemeneteléről egyetlen szó sincs; nem említik azt a eyangeliumok sem, sőt semmi nyoma nincs a keresztény irodalomban sem annak első hat évszázadában. Csak a hetedik évszázadban, — tehát a Középkor legsötétebb korszakában említik először, vagyis találta ki valame- melyik pap. Az Első Leó pápa uralma idején, 451-ben tartott Chalcedoniai nagyzsinaton, amelyen eldöntötték, hogy az igen sok, egymással gyakran ellentmondó keresztény regékből és mesékből mit ismerjenek el hivatalosan, vagyis a hívők mit higyjenek, nem volt szó Mária mennybemeneteléről, akkor még senkinek sem jutott az eszébe, hogy ilyesmit is lehessen állítani. Csak vagy kétszáz évvel később, amikor a Katolikus Egyház már sokkal nagyobb világi hatalomra tett szert, terjesztették ki a babonás hiedelmeket is. De még igy is egészen mostanáig csak a jámbor hívők szórakozására szánt vallásos legendának tartották. Csupán xn. Pius mert arra gondolni, hogy most már ezt a mesét is el lehet hitetni, jobban mondva ezt is fel lehet használni propaganda anyagul az egyház hatalmának gyarapítására. Köztudomású dolog, hogy a pápai székben in. Innocent (1198-1216) óta nem ült olyan erőszakos egyén, mint a jelenlegi pápa, aki, miután az elődje betegsége alatt mint pápai államtitkár már ténylegesen vezette a pápaság ügyeit, most már közel félszázada áll a Katolikus Egyház élén s magához hasonló, fasiszta érzelmű, erőszakos főpapokat nevezett ki mindenütt. Ennek eredménye az, hogy a Katolikus Egyház a túlzó reakció szoros szövetségese lett. így egészen természetes, hogy az ilyen ember vezetése alatt álló egyház az emberiséget szellemileg a régen letűnt sötét középkorszakba szeretné visszaterelni. Abba a korszakba, amikor minden babonát el kellett hinni: abba a korba, amikor az egyháznak olyan hatalma volt, hogy elégethette azokat, akik kimerték mondani, hogy nem hisznek a babonában. XII. Pius pápa és követői ezt a sötét korszakot szeretnék visszaidézni és ezt a célt szolgálja Szüzmária mennybeszállásának a hite is. Gyere vissza Drágám... A United Nations különeges bizottsága 37 szavazattal 10 ellenében elfogadta azt az indítványt, hogy szüntessék meg a spanyol fasizta diktátor, Francisco Franco és kormánya bojkottálására hozott régebbi határozatot. A United Nations Általános Tanácsa, — mint emlékezetes, — 1946-ban hozta azt a határozatot, hogy a Nemzetek Szövetségéhez csatlakozott országok neküldje- nek követeket Spanyolországba addig, amig az az ország a Franco diktatúrája alatt szenved. Franco fasizta barátai azóta állandóan dolgoztak ezen határozat visszavonásán, ami most sikerült. Az a nagy többség, amivel ez a javaslat a bizottságban keresztülment garancia arra, hogy az Általános Tanács is el fogja fogadni. Ez a határozat ugyan még nem jelenti azt, hogy Spanyol- országot azonnal beveszik az Egyesült Nemzetek sorába, de mindenestre utat nyit annak. Egyenlőre csak az lesz az eredménye, hogy spanyol delegátusoknak is helyet adnak egyes speciális intézményekben, mint például a “World Health Organization” vagy a “Food and Agricutural Organization”, amelyeket az Egyesült Nemzetek szervezete tart fenn. teket uraló politikusok már elfelejtették, Uletőleg el akarják felejteni, hogy Franco, Hitler és Mussolini pártfogoltja és szövetségese volt, hogy véres terrorral ragadta magához és tartja hatalmát azóta is. Ez a határozat azt jelenti, hogy a demokrácia védelméről szónokló politikusok keblükre ölelik a demokrácia legismertebb hóhérát, ezer meg ezer szabadságszérető spanyol hős lemészárolóját, Franco generálist. Ez a határozat nem mehetett volna keresztül, ha az Egyesült Államok delegátusai ellenzik. Már előbb is megkísérelték, de amig az amerikai delegátusok nem foglaltak állást, alig kapott valami szavazatot. Most azonban az amerikai delegáció néhány amerikai reakciós szenátor befolyására s bizonyára a külügyi hivatal utasítására a javaslat mellé állt. mire nagy szótöbbséggel keresztülment. Miután egészen hasonlóan történt már számos más kérdésben is, nyilvánvaló, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében azon államok delegációi, amelyek az Egyesült Államoktól financiális segítséget kapnak — s ez a többség, — azt nézik, hogy az amerikai küldöttek miként szavaznak s aztán vakon követik őket. A Franco véres múltját megbocsájtó szavazás tehát egyben azt is megmutatta, hogy az Egyesült Nemzetek csak fikciós, képletes, vagy jobban mondva félrevezető. A valóság az, hogy a delegátusok igen nagy többsége az Egyesült Államok, — az aránytalanul kisebb csoport pedig a Szovjet Union befolyása alatt áll annyira, hogy semmi fontosabb ügyben önálló állást nem mernek elfoglalni. Miután az Egyesült Nemzetekben Amerika mintegy 50 államot kontrolál a szovjet 7-8 szavazatot adó csoportjával szemben, nyüvánvaló, hogy ott mindig az történik, amit Amerika akar, hacsak Oroszország vétó alkalmazásával útját nem szegi. így most is az Egyesült Államoké a nagyon kétes értékű érdem, hogy Francot tisztázzák s maguk közé hívják ezzel a javaslattal éppen úgy, mint a férj kérte újsághirdetésben a megszökött feleségét: Gyere vissza Drágám, minden meg van bocsájtva . . .
