Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-11-04 / 1654. szám
1950. november 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI HÁBORÚ VAGY BÉKE? A koreai polgárháború, amelybe beleavatkozott a Nemzetek Szövetsége, a jelentések szerint a “végefelé” közeledik, az óvatosabb jelentések viszont hangsúlyozzák, hogy ez nem egészen biztos, mert a hegyvidék nagyon alkalmas a guerilla háborúra, amelyre viszont a North-Korea- iak már a japán gyarmatositók idején jól ki voltak képezve. De ennél még közvetlenebb az a veszély, hogy a harc a kinai határra tolódott el és tekintve a Rhee kormányzat ingadozó helyzetét, nagyon könnyen előfordulhat, hogy úgy kivánja azt megerősiteni, hogy határ incidenseket provokál, amely a Kinai Népköztársasággal való ösz- szetüzésre vezethet. Egy ilyen incidenst nagyon szívesen látna Chiang és azok a magasrangu tábornokai Amerikának, kik a győzelmi mámorukban, most szeretnék a harcot egész Ázsiára kiterjeszteni. Most akarják leverni Kina, Indo-Kina, Malay stb. országok népének forradalmát a Nemzetek Szövetsége zászlaja alatt. Egy ilyen megoldást szívesen látnának az angol és francia gyarmatositók is, mert ez esetleg megmentené a gyarmataikat, amelyeknek a népei öt év óta harcolnak a függetlenségükért és felszabadulásukért a gyarmati rabszogaságból. Viszont kétségtelen, hogy egy ilyen invázió szembetalálná magát egész Ázsiával, amelynek egy része már többé-kevésbé megszabadult a gyarmati uraktól és nem néznék tétlenül annak a visszaállítását. Még kétségtelenebb az, hogy ez viszont kiváltaná a harmadik világháborút minden borzalmával. Miután európai népek nem hajlandók arra, hogy az ázsiai despoták és az európai nagytőkések érdekeiért feláldozzák az életüket, miként Koreában, úgy egy ázsiai vág/ világháborúba is a hadjárat terheit anyagiakban és emberéletben, túlnyomó többségben Amerikának kellene viselnie. JELENTÉSEK! Most a koreai hadjáratokban, amely egy aránylag kis és rosz- szul felszerelt országgal kellett szembeállni, amelynek nem voltak repülőgépei, tengeralattjárói és igy teljes egészében érvényesülhetett Amerika óriási fölénye a levegőben és a tengeren, amely eldöntötte a hadjárat sorsát. De más a helyzet Kínával, amelynek hatalmas és jól képzett, jól felszerelt, harcokban edzett hadseregével kell szembeállni, amely a levegőben és a tengeren is tud védekezni, sőt támadni is. Még igy is egy rosszul felszerelt kis hadsereggel szemben az amerikaiak veszteség listája hivatalos jelentések szerint, amely Drew Pearson szerint nem hiteles, elérte a 30 ezres számot, halottakban, sebesültekben és foglyokban, nem is beszélve arról, hogy milyen súlyos áldozatot kellett hozni anyagiakban. De ez csak a kezdet és ami jöhet még, Amerika népére nagyon súlyos megpróbáltatásokat tartogat. A drágaság állandóan emelkedik, az adót erősen felemelték és már jelentik, hogy az áremelkedés folyton fokozódni fog, az adót a jövő évre újra emelni fogják. Minden küzdelem ellenére is benne vagyunk az inflációban. A dollár vásárló értéke mind kevesebb, ami természetszerűleg az életnívó lemorzsolódásához vezet, ezt már ma is érzi minden háztartás. A termelés fokozatosan át lesz állítva a békés szükségletről a hadiszer gyártásra. A hadsereg létszámát három millióra akarják emelni, ennek az eltartása, a felszerelése, hadianyagok gyártása, Európa felszerelése hadianyaggal, csillagászati számokkal emeli az ország adósságát, amelynek a terhei mind a dolgozók vállára fog nehezülni. Minden józaneszü ember világosan látja azt, hogy ez a háborús uszítás, felkészülés, még akkor is ha nem vezet háborúhoz, feltétlen csődbe dönti -az országokat, nyomorba dönti a dolgozók tömegeit. Nem is beszélve arról, hogy ha az egész világot áttogó hidegháború tényleges háborúvá válik. MÁS JELENTÉSEK Az újságok, rádiók főtémája a hadikészültség jelentései. Napnap után erről olvasunk, erről hallunk, csak a lapok hátulsó oldalain, a közgazdasági rovatokban olvasunk más “kedvezőbb” jelentéseket. Ha ezeket olvassuk, akkor látjuk, hogy a 30 ezer amerikai fiú kifolyt vére, mérhetetlen szenvedése, az anyák gyásza, az egész hidegháború, miként változik át arannyá, a vérből, szenvedésből, könnyből miként lesz dollár. A nagy vállalatok jelentései a profit óriási emelkedését mutatja, a hadiszer gyárosok profitját már a koreai hadjárat és a kezdődő hadikészülődés is 50- 100 százalékkal emelte. Az acéltröszt az első, amely nagyott hörpintett a kifoyt vérből és könnyből, amig az elmúlt év harmadik negyedébe két dollárt fizetett részvényenként, addig az idei év hasonló negyedében több mint 4 dollárt zsebelnek be a részvényesek. Ilyenek a repülőgép gyárak, hajó és muníció gyárak jelentései is, amig a dolgozók életszínvonala, a drágaság és uj adók folytán, állandóan sülyed, addig a tőkések profitja megduplázódott. Nekik jó üzlet a háború és miután az ő kezükben van a sajtó, a rádió és a politikusok jórésze is, a* tőkés országokban bűn, hazaárulás a békéről beszélni. Itt ha azt mered mondani, hogy hadihajók helyett kórházakat, repülőgép helyett lakóházakat, tankok helyett ‘iskolákat, atombomba helyett utakat építsenek, vizeket szabályozzanak, úgy te Moszkva zsoldjába álló, lincselésre méltó áruló vagy. Pedig itt ebben a gazdag, ha talmas országban is volna na gvon sok építésre való, amelv hasznosabb volna mindenféle hadikészülődésnél, nem is beszélve a teljesen lerongyolódott, a szó-szoros értelmébe vett éhező európai népekről. Milliónyi amerikai polgárnak nincs emberi lakása, a kórházak túlzsúfoltak, az elmebetegek veszélyeztetik a gyermekeink életét, mert nincs hely a gyógyintézetekben. Évente billiókra megy a kár, amelyet az árvizek okoznak, az iskoláink túlzsúfoltak és tüzveszélvesek. így lehetne folytatni oldalakon keresztül. Mennyivel jobban hangzik és jobb propaganda az, hogy a ki- pécézett ellenfelek a kapitalista rendszert megdöntött országok, minden erejüket országépitésre, a nép jólétének emelésére fordítják. Hiába harsogja Amerika Hangja Európa és Ázsiai népeinek a fülébe, hogy a kapitalista országok biztosítják a jólétet és előrehaladást, London romjai, az angol-francia és más nyugati országok éhező tömegei látják azt, hogy a “Vasfüggöny” mögött építő munka folyik, uj házak tízezreit, kórházak, üdü-. lök, gyárak százait építik. Száz és száz millió holdnyi terméketlen földet tesznek termővé öntözéssel, száz és száz millió fa ültetésével. Az öt év előtt romokba hevert Magyarország újra épült. Modern lakások ezreit építik és l szegény Budapest egy csapásra oldja meg a közlekedési problémáját azzal, hogy a közúti közlekedést a föld alá viszi, megépíti a Nagy Budapestet behálózó földalatti gyorsvasutat, amelyet a közelekdési bajokkal sokkal jobban megterhelt gazdag amerikai városok képtelenk megtenni. Az igaz, hogy ezekben az országokban az acélkirályok nem duplázzák meg a profitjukat, sőt egyáltalán nincs profit, mert nincsennek acélkirályok. Ezt közelebbről látják Európa és Ázsiai népei és mi tagadás benne, nem a “Vasfüggönyt” akarják megsemmisíteni, hanem ők maguk odakivánkoznak a vasfüggöny mögé és kemény elszántsággal harcolnak e vágyuk megvalósításáért. Amerika fiatalságának az élete árán, az amerikai nép pénzén karnak háborút, mert ahogy Koreába, úgy mindenütt csak Amerika népe hozza az áldozatok túlnyomó részét és nagyon jó lenne, ha az amerikai nép. rájönne arra, hogy a halálos beteg kapitalista rendszer nem éri meg azt, hogy a nemzeti jövedelem túlnyomó részét és ma 30 ezer, holnap talán 300 ezer vagy 3 millió amerikai if jú életét áldozzuk fel, hogy egy magát túlélt rendszert fentartsunk és hogy az acéltröszt profitja megduplázódjon. MÉG EGY DEMOKRÁCIA amelyet Amerika védőszárnyai alá vett. A kormány elhatározta, hogy az eddig adott sok millió dollárt még megtoldja a Filüppino szigetek kormányának 250 millió dollárral, ha az 2 feltételt teljesít. Az egyik feltétel, hogy a kormányzat erélyes harcot folytat a felkelő, öt év óta fegyveres harcban álló fillippino nép ellen, amely felkelők nap-nap után erősödnek és erősen beszélvez- tetik a hatalmas amerikai befektetéseket is és az amerikai stratégiai vonalat Ázsiában. Ezt a kötelességet készséggel vállalta a kormány, hisz eddig se rajta múlt, hogy nem tudta leverni a forradalmárokat, hanem a fillippino népen, amely el- lentáll és meg veri az ellene küzdő kormánycsapatokat. Hajlandó a kormány a forradlamárok elleni harcát fokozni, ha erre Amerika fegyvert és főleg pénzt ad. A másik feltételt már felháborodással fogadta a kormányzat, ami érthető is, mert az amerikai kormány a 250 millióért még azt is követeli, hosry házi tisztogatást végezzenek. Mert ahogy egy amerikai hivatalos bizottság megállapította, a legfelsőbbtől a legutolsó hivatalnokig, a maga területén mindenki lop, zsarol és megvesztegethető. Ebből nem kivételek a törvényhozó urak sem, amint ezt már a kormány jelentés előtt is megírták a napilapok. Az amerikai kormány ennek tudja be a forradalom terjedését és sikerét, mert az egész nép gyűlöli a kormányon levő klikket. Fel vannak háborodna a Jó fillippino urak, hát érdemes harcolni a vörösök ellen, ha még lopni, csalni sem szabad, ha nem lehet a népet vérig zsarolni. f Kár úgy háborogni az uraknak, hisz amit róluk megállapított az amerikai kormány bizottsága, azt megállapította Chiang és Rhee bandájáról is és mégis tovább folytak a milliók. Csak ígérjék meg az első feltételt, ha nem tudják megverni a fegyveres forradalmárokat, úgy Chiang-Rhee módra gyilkolják a fegyvertelen népeL és a milliók tovább fognak folydo- gálni, legfeljebb egy kissé óvatosabban kell, hogy folytassák a lopásaikat. Ha a felkelő fillippino nép veszélyezteti ezt a gyönyörű demokráciát, no meg az amerikai befektetést, majd talál a kormányunk elkalmat arra, hogy erélyesebben lépjen fel a “demokrácia és szabadság” védelmére, amelyet a “kommunisták veszélyeztetnek”. A recept már meg van, ki is próbálták Kínában és Koreában. AZ IPARI UNIÓK SZEREPE Ahogy mindjobban megvalósul a Magyar Népi Demokráciában a szakszervezetek átszervezése Ipari Uniókká, aként nő a szerepük a termelés és a társadalom funkciójának az irányításában. A kormányzat helyesen látja, hogy az Ipari Uniókon keresztül érvényesül teljes egészében a munkásság befolyása és ellenőrzése a termelésre éppen úgy, mint az elosztásra és a közigazgatás folyamatára. Már évek óta a gyárak, bányák, a közlekedés elosztó szer-