Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-11-04 / 1654. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. november 4. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Egry évre .........................$2.00 Félévre ............................. 1.00 Egyes szám ára ...... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year ................ $2.00 Six Months ...................... 1.00 Single Copy ...................... 5c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 ‘Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland. 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Fordult a kocka Szivünk felett keresztbetett kézzel mondhatjuk, hogy mi igazán nem vagyunk hive a drágaságnak, de ebben az esetben nem panaszkodunk. Nem kutatjuk, hogy miért olyan nagyon drága az a super hidrogénbomba. Elhisszük Dr. Amoldnak, hogy egy ilyen bombához 19,000 tonna deuterium (nehéz viz) kell, amelyből egy tonna 4 millió dollárba kerül. Hát víznek bizony ez elég drága még akkor is, ha mindjárt az emberiség kipusztitására szánják. De talán éppen az a szerencse, hogy ilyen nagyon drága, mert másképpen ma-holnap már az Atlanti óceánt is ilyen nehéz vízzé változtatnak. A drágaság felett érzett örömünk azonban nem sokáig tartott, mert egy másik igen hires professzor viszont arról értesít, hogy az iparokban mind nagyobb mértékben alkalmazott jobb és jobb “robot” gépek a termelést nagyon meg fogják gyorsítani és a költségeket nagymértékben ejteni fogják. Ez a tudós Dr. Norbert Wiener, a Massachusetts Institute of Technology világhírű tanára, aki szerkeszti azon hires számológépeket, amelyekkel pár pillanat alatt egy tucat tudósnak hetekig tartó munkáját lehet elvégezni. Dr. Wiener, — aki valóban Amerika tudósainak egyik legki- válóbbja, — azt mondja, hogy a következő negyedszázadban olyan rohamosan fogják fejleszteni a “robot” electronic irányítókat, hogy az ipari gépeknek 50 százalékát majd ezek dolgoztatják. Ha háború lesz, akkor ez a fejlődés meggyorsul s az igy felszabadult munkások mehetnek a harctérre. Több mint egy évig tartott az a hadjárat, amellyel a Congress of Industrial Organization (CIO) a kereskedelmi sajtó nagy örömrivalgása közepette kizárta soraiból azon 11 ipari szervezetet, amelyek vezetése állítólag a kommunisták kezeiben volt. De nem csak kizárták ezen szervezeteket, hanem ahol tehették mindjárt ellenszervezeteket is alakítottak és a munkásmozgalomban csaknem páratlanul álló piszkos módon igyekeztek megkeriteni a munkaalkalmakat. Ezen kampány befejeztével a CIO már “lilafehérnek” mondotta magát, miután megtisztította sorait a kommunistáktól. És ime, most mégis azt látjuk, hogy ugyanaz a kereskedelmi sajtó, amely annyira tapsolt a “tisztitó” munkának, már megint kommunistának, szubverzivnek bélyegzi a CIO-t. Ennek oka az, hogy a CIO, valamint az AFL is erősen korteskodnak Robert Taft Ohio államból való szenátor újbóli megválasztása ellen. A lapok óriási többsége természetesen a reakciós szenátor mellett kardoskodik. Ezért az egyik CIO röplapban ezt Írják: Eljön még az az idő, amikor tőlünk fogják megkérdeni, hogy mit Írjanak, vagy mit ne Írjanak az újságok.” Noliát csak ez kellett amár amúgy is hisztérikus sajtónak. Nekirontanak a CIO-nak, hogy az elakarja törülni a sajtószabadságot éppen úgy, mint a kommunisták s mint ahogyan a totalitär államokban majd itt is csak azt lehet Írni a lapokban, amit a kormány megenged. Azt figyelmen kívül hagyták, hogy a CIO röplap szerint az a “mi” az olvasókat jelenti, vagyis azt mondta, hogy mi, az olvasók fogjuk megszabni, hogy mi legyen az újságban és mi nem, ami elég jogos kívánság. Ebben az egész politikai heccben csak az a fontos, amit mi előre jeleztünk, hogy a kereskedelmi sajtó, dacára a CIO nagy kommunista, tisztogatásának, az első alkalommal, mihelyt ellentétbe kerültek, rányomja majd a kommunista és szubverziv bélyeget erre a szervezetre is. Hát érdemes volt ezért olyan nagyon tisztogatni? A civilizáció dicséretére Ha az automobü, a repülőgép, a televízió, az atombombás és a modern idők egyéb “csodáit” nézzük, méltó büszkeséggel mondhatjuk: íme a huszadik század bámulatos civilizációja! A haladás olyan magasfokát értük el, hogy az előző századok kultúrájára már csak vállveregető mosolygással gondolunk. Nézzétek, hová fejlődött az ész?! Meghódította a vizek mélyét, úrrá lett a levegőben, járomba fogta a természet erőit s kénye-kedve szerint formálja át magát a földet is. Önérzettől duzzadó keblünk csaknem kicsattant, amikor hallottuk, hogy most már olyan nagyon de nagyon okosak lettünk, hogy el tudjuk készíteni azt a nagy hidrogénbombát, amely egyetlen robbanással képes lesz kiölni az összes emberiséget. Micsoda haladás! Nem is találunk kellő szavakat a teljesítő képesség eme bámulatos magaslatának méltó dicséretére. Nagy lelkesedésünk közepette lehangolólag hat ránk a Chicago Egyetem egyik tanárának, Dr. James R. Arnold neves atomtudósnak az a nyilatkozata, hogy ezt a minden ember kiölésére alkalmas Super hidrógénbombát nem készitjül el, de nem azért mert annak nincs meg a fizikai eshetősége, avagy mert még nincs elég tudásunk hozzá, hanem nem készítjük el azon egyszerű oknál fogva, mert az ilyen bomba NAGYON SOKBA KERÜL. Belekerülne, — mondja Dr. Arnold, legalább is 40 billió dollárba. Hát kinek van ennyi pénze? És ha van is, érdemes ennyi pénzt elpocsékolni az emberek kiölésére?! Mikor ezt is elolvastuk, a megkönnyebbülés sóhaja szállt fel keblünkből. Egyenlőre ennyi pénzt az amerikai kongresszus nem fog megszavazni erre a célra. Jó, jó, tudjuk mi nagyon jól, hogy a háború céljaira van elégpénz s adott már a kongresszus ekkora összeget, de ezt nem fogja megszavazni, mert nem tudnák eldön- j teni, hogy azt a super bombát az army, a navy vagy a repülőosz-1 tag robbantsa-e fel. Ezért egyenlőre ettől a fő-főbombától még nem kell tartanunk. “De azt tanácsolom”, — mondotta Dr. Wiener, — “hogy azokat, akik esetleg a következő háborút a hadszíntereken átvészelik, nehogy visszaengedjük, mert azok olyan gyűlölettel jönnek majd onnan vissza, hogy elpusztítják a fegyvereket gyártó gépeket a robotokkal együtt, s ráadásul még azt a civilizációt is, amit ilyen háborúk létrehozására fejlesztettünk ki.” Meggondoltuk a dolgot, nem döngetjük olyan kevélyen a mellünket, nem dicsekszünk olyan dölyfösen ezzel a nagyszerű civilizációval. Erkölcs és tudatlanság Az Amerikai Katolikus Nők Országos Szövetségének (National Council of Catholic Woman) 25-ik országos konvencióján, amelyet pár nappal ezelőtt Cleveland, O. városban tartottak, határozati javaslatban követelték, hogy az iskolákban ne foglalkozzanak a gyermekek nemi felvilágosításával. A rezolució megindokolása szerint “a szüzieség megtartására csak a vallási motívumok késztetik a fiatalokat” de miután az amerikai iskolákban nem tanítják a vallást, igy azok alkalmatlanok a szekszuális problémák ismertetésére. így a nemi felvilágosítás a szülők és az egyház hatáskörébe tartozik. Kétségtelen, hogy a katolikus asszonyoknak ezen határozata minden tekintetben fedi a Katolikus Egyház álláspontját. A Katolikus Egyház mindenkor ellenezte és ma is a legerélyesebben ellenzi a nemi felvilágosítást, mert azzal mindig kapcsolatosak mindenféle higénikus védekezés és az észszerű tudatos családnövelés (planed parenthood) módszerek ismertetései is. Pedig erre milyen szükség van, arravonatkozólag meglepő adatokat mondott a Katolikus Egyház egy másik képviselője, Sister Mary Winfred apáca, a St. Annes Maternity Home főnöknője Los Angeles város népjóléti bizottságának (Committee of Social Welfare) gyűlésén, ahol megszabják a külömböző intézmények részére adott támogatást. Mary nővér többek között ezeket mondotta: “Hölgyeim és uraim, higyjék el, hogy olyan fiatal másállapotos lányok látása, akik között 11 és 13 éves gyerekek is vannak, mélyen megrázó. A mi szülészeti otthonunk adatai szerint az elmúlt években 136 16 éven aluli gyermeklány jelentkezett felvételre; egyik ezek között még csak 11 éves volt; 12 éves volt három és a 13 évesek között már heten voltak; igy tovább, több és több fel a 16 évig. Egy 12 éves kislány a szülőszobába magával vitte a bábuját.” ' “önök azt mondják, hogy ezek rossz gyerekek. Dehogyis, ezek nem a rossz gyerekek, hanem a jók. A rossz gyerekek nem szülnek babákat, azok tudják a fogamzás elkerülésének a módjait és az abortálás útjait. Mihozzánk csak a jó lányok kerülnek, akik szerencsétlenül jártak, teherbe estek, de akkor vállalják annak következményeit. Higyjék el hölgyeim és uraim, hogy nincsenek törvénytelen gyermekek, csak törvénytelen szülők.” Ugylátszik tehát, hogy Mary nővér, meg a többi katolikusok is, dacára azon megrázó látványnak, amit az állapotos gyereklányok nyújtanak, a legnagyobb bűnnek a FELVILÁGOSÍTÁST tartják, amellyel azt elkerülhetnék. A katolikus egyház felfogása szerint a fogamzás isten rendelése, amit elhárítani, megakadályozni vagy módosítani isten ellen elkövetett nagy bűn. Valójában azonban azért tartják igy, mert az egyház kezében akarja tartani, hogy megadóztassa az emberi nem legnagyobb arányú ösztönét, a fajfentartási ösztönt. Ezért vette a kezébe az egyház a házasságot, a keresztelést és a nemi életre vonatkozó utasításokat. Ezért ellenzik olyan vehemensen azt, hogy a gyermekeket már az iskolában tanítsák az észszerű nemi ismeretekre és azért hajlandók még a teherbeesett kiskorúakat is “jó gyerekeknek” nevezni, mert a “tudatlanságukkal” helyrehozzák a “bűneiket”. Sister Marynek tehát inkább a tudatlan gyemekekről és a tudatlan szülőkről kellett volna beszélnie, akik okozói a megrázó látványoknak. Viszont ezen tudatlanságért nagy részben a Katolikus Egyházat terheli a felelőség.
