Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-10-21 / 1652. szám
1950. október 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal A gazdasági harc (Vi.) Amíg a politikai és hadi harcokról sokat Írnak, a fontos gazdasági harcokról, mely végeredményben a két ellentétes rendszer között dönti el a végső leszámolást, nagyon keveset Írnak. Pedig éppen Amerika vezeti ezt a gigászi nagy és nagyon jól szervezett gazdasági harcot. Ezen kevesek között akadt a napokban Seymour Freidin cikke, melyben az európai országokban folyó nagy gazdasági harot ismerteti, melyet ő “Stalin vörös piacának” nevezett el. De alapjában véve a tőkés rendszer harca a szocializmus ellen. Ezen cikkben elismeri, hogy Amerikának nem sikerült a kötelet szorosra huzni a szocialista útra tért országok nyakán. Most azt is megírja, hogy ezen harc éppen mint a hadászat, kémek, ügynökökön keresztül folyik. Azért van az a nagy siránkozás, amikor ilyen ügynököket, kémeket lelepleznek, megbüntetnek az érdekelt országok. így láthatjuk, hogy ez a gazdasági harc, habár váltakozó sikerrel, de állandóan folyik a két rendszer között, melyben semleges terület nincsen, csak árulók vannak, mindkét oldalon. Még 1946-48-as években, amikor a háborúk által lerombolt Magyar, Lengyel, Orosz, Román, Bulgár országokban a közlekedés helyreállítására, újjáépítésére annyira szükséges volt a golyós csapágy, Amerika parancsára egyetlen nyugati országnak sem volt szabad azt szállítani. Csakis kerülő utón, Svájcon keresztül voltak képesek ezen nagyon fontos anyagokat beszerezni. De ezek nélkül nem tudtak volna lábraállni, az élethez föltétien szükséges, vérkeringést, a közlekedést helyreállítani. Ezt tudta Amerika, azért akarta azt minden áron megakadályozni, megfojtani a felszabadult országokat. Most Mró Freidin, akiről azt állítják, hogy évekig volt a “vasfüggöny” mögött, melyet a saját írásával bizonyít, hogy mint kém lehetett, a következőket írja: “INTRAC” A budapesti terjedelmes vasúti rendezőben kétsoros állig felfegyverzett őrökön keresztül a Magyar Honvédelmi Minisztérium három tisztviselője igazolványokkal ellátva megy keresztül. Átmásztak egyik mellékvágányra és vártak, hogy a vagont kinyissák, melyben ládák voltak nagy fekete betűkkel ráírva “INTRAC” (International Trading Corporation). Egy ember feltörte a ládák egyiket, a társai várakozva és örömüket leplezve álták körül, amidőn meglátták annak tartalmát, egyik felkiáltott: “Olyan jó mint az arany”. Ténylegesen jobb mint az arany a kommunista világban. Ezen ládákban fontos golyós csapágyak voltak, melyeket olasz gyárakban gyártottak. Ezek hadi fontosságú gyártmányok, a hadi felszerelés izmai, melyet az Egyesült Államok a hosszú fékét listára tett, melyeket a Marshall terv országokon belül kellett volna tartani. NAGY ÜZLET Mégis nem múlik el egy nap, hogy megrakott vasúti kocsik ne érkeznének meg Warsoba gyapottal, Prágába rézzel, Budapestre acéllal és golyós csapágyakkal az INTRAC bélyegzőkkel ellátva. Néha a lapokon keresztül, (meg a kémeken) az amerikaiak értesülnek, hogy ilyen lyukak vannak a ECA rendszerben (Marshall tervezet), de nem tudják általánosan, hogy az INTRAC csalás simán össze van hozva a nagyüzleti forgalommal, melyet nem olyan könnyű a ECA tisztviselőinek megakadályozni. Már ideje, hogy az olvasók beletekintsenek, hogy Oroszország és annak bábjai, a Mar- shallizált országok szemtelen üzletembereivel, hogyan játszák ki az amerikai blokádot az oroszok haditermelésének étvágya kielégítésére. Az ilyen fontos anyagok orosz kezekben való juttatásának megakadályozására egy forró földalatti harc főijük, ez kegyetlen, vad, az egész világra kiterjedő kémhálózat. Ezen harcba, mi beküldtük a legbátrabb, a legokosabb fiataljainkat. Az INTRAC melynek nagyki- terjedésü üzleti hálózata van az egész Szovjet Európában, alá van támasztva mérhetetlen alaptőkével. Nyugat-Európának a legjobb ajánlatokat tesznek és készpénzei fizetnek. A fontos anyagok elsőbbségi előjegyzést kapnak. Az elmúlt két héten az INTRAC ügynökök tulidőt dolgoztak, jelezve azt, hogy Oroszország felgyorsította a fontos anyagok felhalmozását. Amig a Kremlin ügynökök képesek ily fontos anyagok beszerzésére az kétszeres károkat okoz nekünk. Ők gyengítik a mi szövetségeseink védelmét és erősitik saját hadi eshetőségeiket. ÜZLET AZ ÜZLET. .. Mr. Freidin azon siránkozik, hogy a Marshallizált országokban vannak üzletemberek, akik haszon fejében bármit eladnak az oroszoknak, ezért azokat erkölcsteleneknek nevezi. De elismeri, hogy az amerikaiak, hogy ezen lerombolt országok újjáépítéséhez, nem hadi, hanem közlekedési eszközök, ruhafélék gyártásához szükséges anyagok visszatartására adtak ki parancsot és kémeket, ügynököket vásároltak meg, ezen parancs végrehajtására. Ezt nem tartja erkölcstelennek, csak azt, ha ezen kémeket, ügynököket elfogják és elitélik. Mi tudjuk, hogy az ilyen kémek, ügynökök között nagyon sok nem amerikai is van, akik saját országuk népét, érdekeit árulják el jó pénzért, vagy Ígéretekért. Hosszadalmassága miatt az egész cikk nem közölhető, azonban a következő kis epizód megvilágítja ezt a nagy harcot, melyben a nyugatiak enni akarnak, élni akarnak, melynek hatása alatt kereskednek a keleti államokkal. Egy bécsi nagykereskedőnek, nagyon szükséges lett volna a magyar szalámi, melyet pénzért nem vehetett meg, ellenben acélért adtak neki magyar szalámit — írja Freidin. Azt azonban nem írja meg, de mi tudjuk, hogy ilyen cserekereskedelem folyik az egész tervgazdaságra tért országok részére. Azoknak nem kell arany, pénz, hanem nyersanyag a termelés fokozására, az újjáépítésre, nem pedig hadianyagokra, amint az amerikaiak próbálják beállítani. Magyarország és más országoknak a közlekedési eszközeit a háború teljesen tönkretette. Autóhoz, vasúti kocsikhoz, traktorokhoz nagyon sok g#lyós csapágy kellett. A rongyos népet felruházni nagyon sok gyapot és gyapjú, valamint a gyárak, vasutak, hidak, hajók felépítéséhez nagyon sok vas és acél. Ezt akarta Amerika megakadályozni. Meg akarta fojtani a vérkeringést, a közlekedést, megakadályozni a népek felruházását a tervgazdaságra tért országokban. Ezen cikkben nyíltan beismerik, hogy az egész Marshall tervezet csakis azért alakult, hogy a keleti országokat megfojthassák. Nem törődtek azzal, hogy ezt a nyugatiaknak is meg kell éhezni, azoknak is elvágták a vérkeringését, a természetes kereskedelmet, melyet kelet nélkül nem tudnak folytatni. De Ausztriának a magyar szalámi mellett sok vaj, zsir, hús kellett, ugyancsak Angliának, Németországnak, melyet méltányosan kicserélhettek olyan ipari cikkekért, melyekre a keleti országoknak nagy szüksége volt.- A helyzet az, hogy ha még egy millió kémet és ügynököt küldt oda Amerika, akk^r sem képes a kereskedelmet megakadályozni, mert az életszükséglet mind a két részről. Hanem esetleg egy dolgot elérhetnek az amerikaiak ezen erőszakoskodásukkal, mindjobban maguk elen ingerük egész Európát. Az éhező olasz, német, osztrák munkásság, akiknek ezelőtt is, most is, az élelmiszereknek legnagyobb része a keleti államokból volt beszerezve, nem sokáig fogja tűrni, hogy az amerikaiak akadályozzák meg, hogy ők mikor és mennyit ehetnek, dacára, nogy ipari cikkeikért mindent kaphatnának, amire nekik szükségük van. Még a legbutább európai munkás is tudja, hogy ha nekik megengednék a szabad kereskedelmet, a keleti államokkal, melynek nagy szükségük van ipari cikkekre, szerszámgépekre, örömmel adnának nekik a legjobb magyar szalámiból, vajból, zsírból, húsból. Ez áll minden keleti országra. Az IWW helyes tanítása, mely szerint a legfontosabb, legdöntőbb a gazdasági harc, ezen jajgatásból kiderül, mely szerint a Marshall tervezetnek nem sikerült azt a gazdasági harcot megnyerni mely a tőkés rendszer bukását hozza maga után és a tervgazdasági rendszer győzelmét — a szocializ- 1 must. AZ ELSŐ DÖNTÉS LOS ANGELES, Cal. — Meyer B. Marion békebiró Belvedere városban úgy döntött, hogy a helyi “kommunista kontrol” törvény alkotmányellenes és azért elrendelte, hogy minden biztosíték nélkül azonnal engedjék szabadon Henry Steinberget, a Kommunista Párt egyik tisztviselőjét, aki nem jelentkezett és azért letartóztatták. Az ügyész a fellebbviteli bírósághoz appel- lált. SZAKTÄRSAK FIGYELMÉBE! RÓMA — A pápát felkereste a püspökök egy csoportja, akik között igen sok spanyol rőpap volt és arra kérték a Szentatyát, hogy ezentúl nagyobb nyomatékkai hangoztassák, hogy Krisztus ács, vagyis szakmunkás volt. Erre azért van szükség, — mondották, — mert az ipari szakmunkások körében hanyatlóban van a Krisztus iránti tisztelet, de ha a munkások megtudják, hogy Krisztus szaktársuk volt, akkor nagyobb készséggel fogják imádni (és segítenek eltartani a papjait, ugye?) A So. Bend, Ind. megjelenő “Városi Élet” c. lap írja: Fáy-Fischer Andor, megboldogult édesanyám földije, ki mostanában már egészen beállt a volt és a jövőben reménykedő szappangyárosok közé, legutóbb koronát tett az évek óta irt ostoba ijesztgetéseire. A hosszú vezércikk nem mond igazat, mert senkinek sem kell jelentkezni, csak azoknak, akiknek kommunista pártigazolványuk van, olyan pedig itt ma nem létezik. Más szervezetek tisztviselőinek akkor kell jelentkezni, mikor az igazságügyminiszter megállapítja szervezetükről a kommunizmus terjesztését. A tagságnak akkor sem kell jelentkezni. A sárga csillagot, melyet a szerkesztő ur mostani barátainak némelyike kényszeritett rá családja tagjaira és végül mind egy szálig kipusztitották őket, most ő akarja rákényszeríteni az itteni bevándoroltakra a “kommunizmus” jelvényé vei, hogy az eljövendő amerikai forradalomban azok legyenek az elsők, akiket kipusztitanak. CZIRÁKY JÁNOSNÉ A tisztelet és megbecsülés kifejezője volt az a virágerdő, amely az október 10-én Cleveland, O.-ban 52 éves korában elhunyt Cziráky Jánosné koporsóját a Jakab-féle halottasházban körülvette. Osztálytudatos asszony volt Cziráky Jánosné, aki aktiv tagja volt az east sidei Munkás Otthon női csoportjának, úgyszintén a Bérmunkásnak olvasója. Temetése is ebben a szellemben folyt le október 13-án, ahol a búcsúztatót Erdei Mihály végezte. Cziráky János munkástárs ezúton is köszönetét mond mindazoknak, akik virágot helyeztek a ravatalra, akik a gyászházban, valamint autójukkal a temetésen megjelentek.