Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-07-08 / 1638. szám

1950. julius 8.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

*

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZÖSÉGI

NE ÍRD MEG!

A hidegháború, amelyet már nagyon melegítenek, mindent és mindenkit felhasznál arra, hogy azt minél alaposabban elmélyítsék és a népeket mindjobban egymás ellenségévé tegyék.

Az őrült katonai felkészültség mellett, nem megvetendő eszköz a propaganda sem és hatalmas összegeket áldoznak arra, hogy a levegő hullámain keresztül uszítsanak a hidegháború fokozására.

“Amerika Hangja” rádió állomás viszi itt — mint egyik legerősebb adókészülék — a főszerepet, előre is megjegyezve a legkevesebb sikerrel, mert a Népi Demokráciákból kiebrudalt ócska politikusokat használják fel arra a célra, hogy meggyőzzék a volt hazájuk népét. Hogy addig nem lesznek boldogak, amig vissza nem kerülnek ők a hatalomra. Ma már ezekben az országokban a kutya sem kiváncsi arra, hogy mi a véleménye a különböző nemzetiségű Peyer Károlyoknak, az ő kormány - rendszerükről.

Egy ideig csak arra volt jó az “Amerika Hangja” leadása, hogy reményt keltsen az ott megbújó ellenforradalmárokban, kik ngp-nap után várták, hogy mikor masírozik be az amerikai hadsereg élén, kezében egy jól sikerült atombombával Peyer Károly. De miután évekig hiába vártak, hát ők maguk is amerikai szolgálatba akartak állni és megszökve, abba reménykedve, hogy őket is tárt karokkal várja Amerika és amig be nem masírozhatnak, addig a rangjukhoz, úri mivoltukhoí méltó fizetésben részesíti őket. N

Ezek a szökevények — már amelyiknek sikerült Amerikába kijutni — nem nagyon lelkesednek az “Amerika Hangja” propagandistáiért, akik már minden helyet elfoglaltak és a különböző forrásokból kapott pénzeket maguk céljaira használják fel, mig ők legjobb esetben, mint urasági inas, szobalány helyezkedhetnek el és nem sok dicsérő levelet Írnak haza az itteni viszonyokról.

Különösen elkeseredtek azok az idekerült D.P.-k, akik mint orvosok, mérnökök, tanárok, odahaza nagy > megbecsülésben részesültek, mig itt képtelenek elhelyezkedni a szakmájukban, a nyelvtudás hiánya, de főleg a törvények korlátozása folytán.

VISSZAFELÉ SÜLT EL

A szerencsétlenül megválasztott előadók, amelyeket odahaza a nép aljas hazaárulóknak tart, • a csalódott D.P. levelezések, nem a legjobb hangulatot teremtette Amerika és annak céljai iránt a Népi Demokráciákban. Az utóbbiak különösen megírták, hogy itt sem fenékig tejfel, hogy sok a munkanélküli, hogy sokszorosan többet kell dolgozni mint odahaza és főleg, hogy őket nem helyezték el, csak felakarták őket használni az imperializmus céljaira.

Ezt szolgálja az egész rádió propaganda is úgy, hogy ma az “Amerika Hangja” mint a hidegháború propagandistája megbukott, hogy úgy mondjuk nem éri meg az árát amibe kerül.

A kormányzat is látja már, hogy a 300 dollár havi fizetéssel alkalmazott propagandisták azon ígérete, hogy az ő szónoklataik hatása alatt a Népi Demokráciákban ellenforradalom fog kitörni, üres ígéret volt, sőt éppen az ellenkezőjét érték el a kitűzött célnak, mert amint hivatalosan megállapítsák, nem csak a Népi Demokráciákban, de még a Marshallizált országokban is Uncle Sam-ot úgy nézik, mint amely a nemzetközi nagytőke képviselője, amelynek a célja a monopol tőke uralmának visszaállítása azokban az országokban, ahol azt megszüntették és megerősítése ott, ahol az már felbomblóban van.

COMMON COUNCIL

SZEREPE

A fenti néven működő szervezet, amely adományokból tartsa fen az irodáját, oly célból alakult, hogy az idevándorolt tömegeknek segítségére legyen a felmerülő problémáikban, elősegítse a polgárosodást, megvédje őket a visszaélésektől, stb., stb. Ezideig úgy szerepelt, mint egy liberális, haladó szervezet, amely védte a kisebbségek jogait, most ezt a szervezetet is a hidegháború propagandájának a szolgálatába állították.

A Council az idegen nyelvű lapokban cikksorozatokat jelentet meg, amelyben arha szóllit- sák fel az olvasókat, hogy egy nagyarányú levelezési kampányt indítsanak az óhazába, különösen a Népi Demokráciák felé, amelyben az ott élő rokonaiknak, barátaiknak Írják meg az “igazságot” Amerika felől.

Egy kissé rögtön gyanús volt ez az “igazság” propaganda, amikor az első felhívásában a Council felajánlotta, hogy majd hetenként közölni fogja, hogy mit írjanak és mit ne Írjanak meg ebben a levél kampányban.

Ha a Népi Demokráciák veszélyesnek látnák ezt a kampányt, nem kellene mást csinál- niok, mint közölni a Council javaslatait, hogy az ottani nép meglássa, hogy itt nem annyira az igazság kereséséről van szó. De miután á Council felhívásának a hatása az itteni bevándorlóit tömegekre a nullával arányos, ez nem fog nagyobb hatást elérni, mint az Amerika Hangja propagandistái, legfeljebb pénzbe kerül az előfizetőknek, melynek a fizetési listáján százával vannak a Peyer Káro- lyok.

MIT NE ÍRJUNK?

A Council ezideig megjelent tanácsai azt mutassák, hogy

meglehetősen informálva vannak az európai népek véleményéről Amerikát illetőleg.

Egyik ilyen cikkében azt Írja, hogy a kutatásaik alapján arra a megállapításra jutottak, hogy Európában az a nézet van elterjedve, hogy Amerika bel- és külpolitikáját a nagytőke irányítja, annak a gazdasági érdekei döntőek minden kérdésben.

Javasolja, hogy ezt cáfoljuk meg és bizonyítgassuk, hogy a nagy vállalatok milyen jótékony hatással vannak a nép jólétére és ez teszi lehetővé, hogy a nép olcsón jusson áruhoz. Persze, hogy ők, már mint a nagytőke uralná az országot, az szemen- szedett hazugság, mert hisz itt a nép szabadon válassza meg a kormányzatot.

Ha ez a tanács csak meg is közelítette volna az igazságot, akkor én a Dalai Láma vagyok. Bizony mondom, hogy az európai népek jobban ( ismerik az amerikai nagytőke szerepét, mintsem hogy a Council tanácsával félre lehessen őket vezetni.

Azután azt tanácsolják, hogy ne írjuk meg ha mi vagy barátaink munkanélkülivé válunk, mert ez rossz fényt vet Amerika gazdasági rendszerére. Furcsa egy “igazság” az, amely 4-5 millió munkanélkülit letagadni, hogy jobban nézzen ki a rendszerünk.

Ellenzik ugyanezen okokból, hogy arról írjunk, hogy itt a biinhullám, különösen a fiatalok között állandóan emelkedik, ugyancsak, hogy a válások száma folyton nő, mert ez rossz világot vet Amerika erkölcseire.

Javasolják, hogy magyarázzuk meg, hogy a hollywoodi gangszter filmek csak mesék, ilyenek már nincsennek a valóságban.

De azt már én tanácsolom, hogy azt se Írjuk meg, hogy a kongresszusi vizsgálat megállapítása szerint a gangszterek és racketerek, valósággal behálózzák az országot, az egész országra kiterjedő telefon és távirati hálózataik vannak, hogy az egész országban megfizetett rendőreik és politikusaik védelme biztosítsa azt, hogy ma Amerika legnagyobb üzlete a hazárdjáték.

Ne írjuk meg, hogy százával akarnak deportálni embereket a meggyőződésük miatt, hogy egy tucat .írót csuknak börtönbe a meggyőződésük miatt.

Ne írjunk se a négerek meg- lincseléséről, se arról, hogy jelenleg “törvényesen” egy tucat néger van a siralomházban ártatlanul, hamis vádak alapján.

Ne írjuk meg azt, hogy a déli államokban a néger ma is csak pária, kinek nincs szavazati joga, aki nem utazhat egy kocsiba fehér emberrel, aki nem tanulhat együtt a fehérbőrű gyerekekkel.

Ne írjuk meg amit a Council javasol, az autóipari unió szerződését a General Motorsai, hogy az rabszolgává teszi az autó ipari munkásokat, mert arra kényszeríti, hogy 25-30 éven keresztül egy és ugyan abban a gyárban dolgozzon, hogy 65 éves korában nyugdijat kapjon, ami a Népi Demokráciákban minden munkásnak, bárhol dolgozik is biztosítva van, ugyan igy biztosítva van baleset, betegség, munkanélküliség esetére is, anélkül, hogy egy fillért is fizetne érte.

Ne hencegjünk azzal, hogy az a szerződés évente 4 cent órabér emelést biztosit, mikor a szerződés első hónapjában, több mint 10 százalékkal emelkedtek a megélhetés lehetőségei.

Ha nem akarjuk, hogy a kampány is olyan “sikeres” legyen, mint az Amerika Hangjáé, úgy legjobb az, ha nem fogadunk szót a hidegháború szolgálatába szegődött Commin Council-nak és egyáltalában nem Írunk “igazságot” Amerikáról Európába.

“Ő” IS MEGSZÓLALT

Igen a nagy Ő, aki az elmúlt 25 esztendőben olyan néma volt mint a sir, amikor Horthy-Szá- lasi banditák ölték, pusztították a magyar népet, amikor minden valamirevaló ember felemelte a tiltakozó szavát, amikor Thomas Man, Einstein és mások éles harcot folytattak Hitler ellen, akkor a mi nagy Írónk, kinek a szava akkor még jelentős volt, hallgatott, a világért ki nem nyitotta volna száját a fajtestvérei, irótársai gyilkosai ellen. Most megszólalt, Ő is odaállt az “Amerika Hangja” szónokai közé, ha nem is politizálni, de a mai rendszer ellen uszítani azért, hogy tekintélyt, komolyságot kölcsönözzön a magukat lejárt, szavahitetőségüket vesztett, kikopott politikusoknak.

Molnár Ferenc, a széntolvajok írója, akinek a szava annak idején jelentős lett volna a nyilasok elleni harcba, ma odaállt a mikrofon elé, mint aki díszt ad a propagandának, de ezzel csak magát kicsinyítette le, mert a magyar nép, amely átszenvedte a Horthy-nyilas uralom minden borzalmát joggal kérdi Molnártól: Hol voltál amikor minden tisztességes magyarra szükség volt? — Aki akkor hallgatott, az elveszítette a jogát ahoz, hogy most szóljon a magyar néphez.

Molnár Ferenc a nagy magyar iró, nem tudott nagy maradni az élet viharaiban és igy a magyar nép azok közé sorolja kit még irói mivolta miatt sem érdemes MA figyelemre méltatni.

FÖLDALATTI MOZGALMAT AKAR

WASHINGTON — Szenátor Ralph E. Flanders (R. Vt.) azt az ajánlatot tette, hogy a “vasfüggöny” országokból idemenekült egyénekből földalatti mozgalmat kell szervezni, vagyis titokban vissza kell küldeni őket azon országokba, ahonnan jöttek, hogy ott “morális és lélektani” előkészítő munkát végezzenek.

Előkészítő munkát mire? Bizonyára a harmadik világháborúra. így valószínű, hogy az érdekelt országok hatóságai másképpen fogják értelmezni azt a “morális” munkát és különös előszeretettel várják Nagy Ferencet, Eckhardtot, Peyert meg a többieket, hamarosan magas állást, vagy függést kapnak, csak menjenek.