Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-08 / 1638. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. julius 8. Osztályellentét (Folytatás az nem sztrájkolnak, nem azért, hogy ők megvannak elégedve munkahelyzetükkel, hanem mert az ő szerződéseik más időben járnak le, meg aztán ők a Brotherhood egy másik csoportjához tartoznak és ők majd maguk fogják “kiharcolni” követeléseiket, amikor a szerződéseik lejár és a váltóőrök visszamennek. Ezt nevezik munkásszervezeteknek. AFL, CIO, Independent, stb. zagyvalék az amerikai bérrabszolgák szervezete. Ezek a szervezetek nemhogy közelebb jönnének az osztályharchoz, hanem napról-napra jobban távolodnak attól. Ez nem képez vita tárgyát. Fényes bizonyíték a CIO haladó elemeinek a “kommunizmus” vádak alapján való kizárása. Most aztán, hogy a “warmon- gerek” lázas izgatottságban tartják Amerika, sőt az egész világ népét, a polgári sajtó egy sorral sem emlékezik meg sem a vasúti, sem pedig az ország kü- lömböző városaiban folyó sztrájkokról. Igaz ezek a sztrájkok, apró-cseprő hullámzásai az osztályellentétnek, de együttvéve nagy tömeget jelent. Mindenütt az elégedetlenség, a nyomor kényszeríti a bérrabszolgákat a munka beszüntetésére, magasabb bért, rövidebb munkaidőt követelnek, de harcaikat nem egyesitik, hanem szégyenletesen széjjelforgásolják. Itt van az American Enka Corporáció munkásainak bérharca, már hónapok óta lázadnak, összecsapnak a sztrájktöTÁRCA A MOZDONY Irta: SZÁNTÓ GYÖRGY Lenuca ama munkáslakások egyikében látta meg a napvilágot, melyek a vasváros túlnyomó részét alkották. A vas nyomta reá itt a bélyegét mindenre, még az emberek jellemére is. Kemények voltak és ridegek, mint a sötétszürke érc, mely tüzes lávaként hömpölygött elő sisteregve, szikrázva a vakító fénynyel a Martin-kemencék kitátott torkából, hogy aztán a reádobott föld alatt kihűljön és megmerevedjék. De volt a kemény és rideg emberek külseje alatt valami, ami titkon izzott is, mint a kemencék parázstengere. És megvolt bennük a vasérc ama tulajdonsága is, hogy kellő hőfok alatt acéllá edződhettek. De szürke külsejük vajmi keveset árult el látszatra eme belső .tulajdonságaikból, a rejtett tüzek- ből. Ami nem csoda, hiszen már gyermekkoruk játékszere is a szürke érc volt. Lenuca is rozsdás vasdarabok- kalv srófokkal, szegekkel, lemezrészekkel játszott a vasgyár hatalmas udvarán, a sínek és csillék között, a hatalmas kürtők árnyékában, ahol minden vasból készült, még a gyárépület korl-sö oldalról) rők becstelen tömegével. Az állam kormányzója kirendelte a milíciát, igy vélik megtörni a munkások elszántságát. A CIO központi vezetősége összetett kezekkel nézi, hogyan verik, börtönözik be a sztrájkotokat ahelyett, hogy a szövőiparban egy általános sztrájkot proklamálna. Ez sem a CIO, sem pedig az amerikai szak- szervezetek egyikének sem az érdeke, ők közösséget vállalnak a kizsákmányoló osztállyal, a züllött politikusok minden fajtájával. Az AFL-hez tartozó tejeskocsisok sztrájkoltak Pittsburgh- ban 40 órai munkaidőt és a mai 48’órás fizetést követeltek, mely a napi bizománnyal egyetemben 10 dollártól 13 dollár 50 centig terjedne, a társaságok 11 dollár napibért Ígértek, hogy hogyan végződött a sztrájk, arról nem kaptunk jelentést. Washington, D.C-ben a politikusok melegágyában szintén sztrájkba mentek a tejeskocsisok. Itt nem fizetésjavitást vagy munkaidő rövidítést követelnek, éppen az ellenkezőjét. A társaságok beakarták hozni a 40 és 44 órás munkaidőt és heti öt napot. A szervezet vezetősége sztrájkkal tiltakozik ellene, mert a rövidített munkaidő a kihordó kocsisok keresetét rövidíti meg és ennélfogva követelik a 6 napos és 48 órás lejárt szerződésük megújítását. Az Egyesült Államok egyik leghatalmasabb napilapjánál a New York World Telegram and mos falai is úgy szürkélettek, mintha vasból lettek volna, a füst és korom az eget is szürkére festette, még a fehér felhőket is, amelyek csak a hegyei^ felett vették fel ismét gyöngyházragyogásukat, mint távoli mesék. Lenuca nem hallott sohasem tündérekről és elvarázsolt királykisasszonyokról, törpékről és óriásokról, kacsalábon forgó várpalotákról és varázslókról. Az ő számára mindez a gyárban öltött testet, a kohók voltak az óriások, a műhelyvezetők s mérnökök a varázslók, a roppant gyárépületek félelmes csarnokai a várkastélyok. A szerszámgépek az érthetetlen csodák, a munkás sereg a dolgos törpék hada, amely kihozza a föld mélyéből a kincset: a vasat. És mert ez a kincs nem ragyogott csak szürkéllett, Lenuca gyermekkora is ilyen szürke maradt. Csak az egyik játszótársa, Sanyi tette kissé vidámabbá. Lopott neki mindenféle vasdarabot, amely még nem volt rozsdás, beavatta a fiuk csinyjeibe, mókázott és tréfált, hogy megnevettesse a vézna és szomorú kislányt, aki sokban elütött a többi gyermektársaitól. Mert nagyon csendes és tűnődő természetű volt, mintha megsejtette volna, hogy korán árvaságra jut. Édesapja, Juon a kemencéknél dolgozott. A hatalmas erejű embert felette a pokoli hőség, Sun-nál, a szerkesztői és kiadó- hivatali alkalmazottak heti 120 dollár fizetést és 35 órai munkaidőt követelnek. A sztrá, kólók a CIO-hoz tartoznak, csodák- csodájára az AFL nyomdászok megtagadták az őrvonal átlépését és ennélfogva a lap megjelenése szünetelt. Washington államban a fü- részmalmi munkások sztrájkolnak a világ leghatalmasabb telepe ellen. Fizetésjavitást és zárt műhelyt követelnek. Eme állam fürésmalmi munkásai a múltban az IWW-ba voltak szervezve és hatalmas és eredményes sztrájkokat vívtak a Weyerhau- ser Timber Company ellen. A CIO megalakulását követő években, az erdei és fürészmalmi munkások abban a hiszemben, hogy egy jobb szervezethez csatlakoznak, Ők is beolvad’ak a CIO-ba. így folytathatnánk az Egyesült Államok egyik szélétől a másikig, minden városban vagy ipartelepen a bér rabszolgák elégedetlenek, fizetésjavitást, rövidebb munkaidőt követelnek, egyik évről a másikra, évtizedeken át, minden komolyabb eredmény nélkül. A bérrabszolgák tízezrei állnak sztrájkban az ország különböző részeiben az év minden napján. Ezeket a sztrájkokai a szakszervezetek irányítják, vagy azoknak égisze alatt folynak le, minden végcél nélkül. Ezeknek a sztrájkoknak nincsen sem ma-* radandó gazdasági vagy társadalmi jellegük, de nem csak ezeknek az apró-cseprő sztrájkoknak, hanem a nagy, hatalmas ipartelepek munkásainak harcai is a munka és a tőke baráti viszonyában folyik le. Az tüdejét kikezdte' a fullasztó levegő, szemének fényét felitta a kenmence ajtón kirohanó tüzfo- lyam. Amikor eltemették, Lenuca anyja ment be a gyárba, hogy kenyeret keressen helyette. Ö a hűtőben dobálta a földet az izzó érclávára, aztán az elosztó csarnokban irányította a tartályokat, melyek robogva szállították a drótköteleken száguldó megmerevült ércet. Amikor anyja is megrokkant és kidőlt, Lenuca meggyülölte a gyárat, amely elvette tőle szüleit. Nem maradt mellette senki, csak Sanyi, aki ekkor már a szerelőműhelyben dolgozott. De jött a háború és ez Sanyit szakította el tőle. Lenuca csak any- nyit tudott a háborúról, hogy repülőgépek rajai zúgtak ide- oda a levegőben, bombákat dobtak, amelyek elől óvóhelyekre kellett menekülni. És hogy az egyetlen barátját Sanyit is elragadta tőle. Most neki kellett a gép mellé állania, hogy beteg édesanyját és magát eltartsa, kevés volt a férfi és kellett a női munka. A szerszámgépek mellett még jobban meggyülölte a gyárat. Mindig ugyanaz a mozdulat, órákhosszat, naphosszat, hónap számra. És mindig ugyanaz az alkatrész, egy csavar, még egy, tiz, száz, ezer. És meggyülölte azt a csavart is, amellyel gyermekkorában játszott. Senki sem tudta, milyen keserves dolog ez, amikor egy gyermek meggyülöilyen alapokra épített szervezetek nem hozhatják meg a munkásosztály felszabadulását, az ipari társadalmat. Ehhez forradalmi ipari szervezetre van szükség, amelynek célja a termelés és szétosztás eszközeinek köztulajdonba való, vétele. Köhler. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK Julius 1-ig: F. Kekezovits, Phila............... 1 J. Lengyel, St. Louis............. 1 J. Basha, Milwaukee ............. 1 J. Bischof, Akron .................... 1 J. Vizi, Akron .................. 4 S. Yeddy, So. Norwalk......... 1 Hermina Kosotán, Elsinore .... 1 G. Bakos, Los Arigeles ____ 2 J. Zára, Chicago ..................... 3 J. Kish, New Brunswick ....... 3 A. Kéry, Schenectady _____ 1 Paul Hering, Buffalo........... 1 L. Fishbein, New York ......... 1 J. Feczkó, New York______ 3 Jos. Nagy, W. Mifflin ............ 1 A. Molnár, Cleveland ..... 1 So. Bendi proli __ 1 M. Kánya, Los Angeles____ 1 A. Kucher, Pittsburgh ......... 2 L. Bauer, Newark ............. 2 D. Lebovits, Cleveland ........ . 1 S. Rácz, Cleveland .............. 1 J. K. Toth, Hamilton ______ 1 J. Fodor, Cuyahoga Falls ..... 3 J. Walter, Akron ................... 2 C. K. Dutzman, Windber .... 1 M. Kaczibán, Cleveland ....... 1 J. Horváth, Chicago ............ 1 Mary Mayer, Philadelphia .... 1 Jos. Pedery, New York ___ 3 J. Simicz, Chicago ........... 1 G. Deme, Akron ............. 1 J. Grécs, Cleveland ........... 1 R. Klein, Cleveland ............... 1 J. Siket, East Chicago_____ 1 S. Bihary, Newark ..... 1 F. Salamon, Chicago ............ . 1 li egykori játékszerét, csak ő már hajadonná cseperedett ekkor. Egyszer aztán uj szót hallott: béke. Sohasem hallotta még ezt a szót, ugyan ki beszélt volna róla, amikor még béke volt és merte volna ajkára venni a háborúban ?. Aztán hallott még egy uj szót: demokrácia. Ezt az ide- genhangzásu szót az újonnan megalakult munkásszervezetek gyűlésein és tanfolyamain igyekeztek megmagyarázni Lenucá- nak. De bizony nem tudta felfogni az értelmét, mert változást csak ^ bér javításban jelentett számára. A szerszámgép és a csavar ugyanaz maradt. De a gyárat már nem gyűlölte annyira, mert valami nagy közösséget kezdett érezni munkástársaival, ami ismeretlen érzés volt számára. Egy reggel reámosolygott a műhelyvezető — Üzenetem van számodra, Lenuca. . — Üzenet? Nekem? Kitől? Meglepett, szinte ijedt kérdéseiben benne csengett egész árvasága. r— Nyéki Sándortól. Nyéki Sándor üzen Popescu Lenucá- nak Resicára. Van itt rajtad kívül még egy Popescu Lenuca? — Nem ismerek olyat. És Nyéki Sándor, a Sanyi csak nekem üzenhet, ha volna is. Belepirult az örömbe és ebbe a vallomásba. Szeme csillogott
