Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-10-14 / 1651. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1950. október 14. Munkásvezérek jelentése a Marshall terv fiaskójáról AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmj közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer •»ezetét épitiük a régi társadalom keretein belül. (Vi.) Azt tudjuk, hogy az amerikai tőkések által megbíz­ható munkásvezéreket küldtek Európába, hogy az ottani mun­kásságot megnyerjék a Marshall tervezet támogatására s annak dicsőítésére. Azt is tudjuk, min­den nap világgá kürtölték, hogy ezen Marshall tervezet csak is azért lett megtervezve, keresz- tülvive az amerikai munkásság adópénzéből, hogy a kommuniz­must, vagy helyesebben a szoci­alizmust megakadályozza Nyu- gat-Európában. Persze ez teljes csödött mon­dott, nem is a Marshall terv el­lenségei, hanem annak barátai, ügynökei mondják, kiket annak sikeressé tételére odarendeltek, szintén az amerikai adófizetők pénzén. A kiküldöttek nem csak, hogy nem vörösek, hanem úgy a CIO-tól, mint az AFL-től a leg­megbízhatóbb reakciós vezére­ket szemelték és küldték ki. Ezek jelentették az Economic Cooperation Administration, rö­viden ACT-nek, mely egyszerű­en ignorálta ezen jelentést s nem is engedte a lapoknak átvenni. Most a detroiti Free Press- nek egyik munkatársa, Earl F. Wegmann megszerezte a hiva­talos jelentést és azokból kivo­natokat közöl. Erős a gyanúnk, hogy nem is a legjobb bizonyí­tékokat írja meg a Marshall terv csúfos fiaskójáról. Earl F. Wegmann ezeket Írja: A UAW jelentésében mond­ják: A Marshall tervezet fáj­dalmas fiaskó a mai napig, már amennyiben a közönséget érin­ti. Három munkásvezér ment Franciaországba, mint hivatalos ügynökei, képviselői az ECA- nek, ezek: Harold J. Gibbson, a Teamster Uniontól, St. Louis- ból; J. W. Belanger, a CIO szö­vőipartól, Bostonból és Miss Garmen Lucia, az AFL kalapo­sok szakszervezetétől, Atlantá­ból. Ezek jelentették Paul Hoff- manhoz és más ECA tisztvise­lőkhöz, de ezen jelentés soha nem volt hivatalosan közreadva az ECA által. A Free Press értesült ezen je­lentésről és megszereztek egy példányt Gibbsontól. Gibbson és társai a következőket ismerték meg: 1. A francia ipar feltűnően lábra állt, amig a munkások helyzete zavaros maradt. 2. A francia munkásság átla­gos bére 20 cent óránként, a detroiti munkások 1.83, centes átlag órabérével szemben. 3. Franciaországnak nagy szüksége van évente 240,000 la­kóház építésére negyven éven keresztül, hogy ezen szükségle­tet kielégítse. (Még 1948-ban semmiféle építkezés nem volt Franciaországban; még a romo­kat sem takarították el Cain és St. Lo városokból.) 4. A kommunisták által veze­tett unionok a legnagyobb a há­rom francia union között. 5. A francia unionok tagságá­nak nagy része még soha nem hallott a Marshall tervezetről. 6. A kommunisták évente hoz­závetőleges számítás szerint 1 millió dollár, az ECA meg 2 milliót költenek el propagandá­ra. Gibbson kijelentette, hogy az ECA felépítette a francia ipart anélkül, hogy pénzt tett volna a francia munkásság kezeibe. Va­laminek le kell szivárogni a munkásokhoz is, akik nyílt ál­dozatai a kommunista propa­gandának. A HIVATALOS JELENTÉS EZEKET MÓDJA: A mi jelenlegi működésűnk egy fájdalmas fiaskó azon pró­bálkozásban, hogy a francia munkásság támogatását meg­nyerjük a nyugati demokráciák részére, ezáltal képtelenek va­gyunk a Marshall terv célját el­érni Franciaországban. A jelentésben azt mondják, hogy Amerikának fel kell ismer­ni, hogy Franciaország védőbás­tya lehetne a kommunizmus el­len Európában és hogy a mun­kások a fő-kulcsai annak jövőjé- hez. Az ipari termelés és haszon magassága mellett, a munkások fizetése alacsony maradt a je­lentés szerint. A francia munkáltatók telje­sen elhanyagolták a francia munkásság gazdasági helyzetén való javítani akarást, mely nagyban elősegíti a kommuniz­mus növekedését. A Gibbsqn csoport jelentette, hogy a nem kommunista mun­kásszervezetek megoszla n a k, gyengék és szegények. A tények mutatják, hogy a francia munkásság heti igazi fi­zetése (vásárló ereje) 11-tól 35 százalékig kevesebb, mint 1938- ban, tehát a háború előtt volt. A fizetési, családi pótlék na­gyon kevés ahoz, hogy méltá­nyos életszínvonalat biztosítson. UAW-CIO csoport Detroitból John Livinsgton, a UAW alelnö- ke vezetése alatt utazta be Euró­pát. Ezen csoport a Britaniai Mérnökök szervezete vendégsé­gében indult kőrútra. Livingstonék jelentése na­gyon is követte Gibbson jelen­tését. De nem foglalták bele oly megbirálásában a Marshall pénz elköltését Angliában, mint Fran­cia és Olaszországban. Livingston mondta, hogy az alacsony életszínvonal segíti a kommunista propagandát sike­ressé és meggyőzővé tenni. Olaszországban az átlag autó­munkásnak egy órát kell dol­gozni, hogy egy ounce vajat ve­hessen, két órát, hogy a gyár­ban ehessen egyszer. Livingstonék jelentették: Nekünk mindenkit kellene se­gíteni, hogy a közönség ezen or­szágokban úgy érezze, hogy ne­kik volna miért harcolni egy tá­madás esetén, másképen min­den igyekezetünk kárbevész. Ezt már mi régebben minden kéj utazgatás nélkül tudtuk. Megírtuk, hogy a Marshall terv is csak azt szolgálta, hogy a gaz- dakog gazdagabbakká, a szegé­nyek még szegényebbekké let­tek. Még az adót is a munká­sokkal fizettetik meg, amint it­ten is a legnagyobb mértékben. Az a jámbor óhaj ezen áruló munkásvezérektől, hogy ezen Amerika segítsen, vagy, paran­csolja meg a francia, olasz, né­met, angol uraknak, hogy azok) segítsenek és emeljék fejjébb al munkásság életszínvonalát, csak olyan jámbor óhaj, sopánkodás marad. Még itt Amerikában is mindég több és több terhet rak­nak a munkásokra, nemhogy az európai munkásság terheit eny­hítsék. Ez a haszonrendszer tör­vénye és ezt követik. CHIANG TÁMOGATÓI WASHINGTON — A State Department nyilatkozata sze­rint General MacArthur a For­mosa szigetre küldött katonai missziót visszarendelte. Az ér­tesítés szerint a misszió, — amely egyben Chiang Kai-Shek nagyobbmérvü támogatását je­lentette, — három napon belül elhagyja a szigetet és visszatér Tokióba. A misszió visszarende­lése valószínűleg Marshall hon­védelmi miniszter első rendelke­zése, egyben Chiang támogatói­nak a vereségét jelenti. ^Szenátor Capehart (R. Ind.) állítása szerint Chiang patronu- sa MacArthur generális, aki ké­pes volt ellensúlyozni Marshall azon ajánlatát, hogy a kínai diktátort nem kell tovább támo­gatni. — MarshaUnak most al­kalma lesz két legyet ütni egy csapással. A koreai harctérről érkező képek mutatják, hogy az ame­rikai katonák miként fecsken­dezik az elfoglalt városok lakóit és a hadifoglyokat DDT-vel, hogy tetvetlenitsék őket. — íme a bizonyság: a háború nagyon tetves dolog! A kortesbeszédet tartó szená­tor Taftot rohadt paradicsom­mal “tisztelte mellen” az egyik hallgatója. Taft fel se vette a dolgot. — A Taft-Hartley tör­vény bűzében egy rothadt para­dicsom szaga elenyészik. 57 UJ ÓVODA LÉTESÜLT A magyar népi demokrácia az ötéves terv során gondoskodik | az óvodák számának megfelelő | emeléséről. Már az elmúlt fél­évben 57 uj óvoda létesült, eb­ből hét korszerű tipus-óvoda. Az óvodákat 175,000 forint érték­ben játékokkal és különböző felszereléssel látták el. Az óvo­dák foglalkozására a tavalyinál is jóval nagyobb gondot fordít a kultuszkormányzat. Az óvodák munkatervében nagy gondot fordítanak a gyermekek ismere­teinek fejlesztésére. Az óvodai nevelés színvonalának emelését szolgálja az 1950-51-es évben meginduló tanfolyamon 300 óvó­nő továbbképzése. Ezzel a szak­képzett óvónők száma 800-ra emelkedik. ' A United Nations Biztonsági Tanácsa 7 szavazattal 4 ellené­ben meghívta a Kínai Népköz- társaság képviselőit Formosa ügyének tárgyalására. Miután a Kínai Népköztársaság éppen most ünnepelte fenállásának el­ső évfordulóját, ez a meghívó születésnapi ajándék volt. A State Department végre el­határozta, hogy fasiztákat és nácikat már nem engednek be az Egyesült Államokba. — Ép­pen ideje, hiszen már annyian vannak itt, hogy csaknem ők irányítják az ország kormány­zását. Kérjük a Bérmunkás olvasóit azokból a városokból, ahol a posta szolgálat ZÓNÁKBA VAN osztva és a lapot csomagoló pa­piroson még nincs feltüntetve a zóna száma, hogy egy postakár­tyán szíveskedjenek azt bekül­deni. A posta kéri, hogy tüntes­sük fel az olvasó címénél a zóna számot is.

Next

/
Thumbnails
Contents