Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-10-14 / 1651. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1950. október 14. Munkásvezérek jelentése a Marshall terv fiaskójáról AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmj közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer •»ezetét épitiük a régi társadalom keretein belül. (Vi.) Azt tudjuk, hogy az amerikai tőkések által megbízható munkásvezéreket küldtek Európába, hogy az ottani munkásságot megnyerjék a Marshall tervezet támogatására s annak dicsőítésére. Azt is tudjuk, minden nap világgá kürtölték, hogy ezen Marshall tervezet csak is azért lett megtervezve, keresz- tülvive az amerikai munkásság adópénzéből, hogy a kommunizmust, vagy helyesebben a szocializmust megakadályozza Nyu- gat-Európában. Persze ez teljes csödött mondott, nem is a Marshall terv ellenségei, hanem annak barátai, ügynökei mondják, kiket annak sikeressé tételére odarendeltek, szintén az amerikai adófizetők pénzén. A kiküldöttek nem csak, hogy nem vörösek, hanem úgy a CIO-tól, mint az AFL-től a legmegbízhatóbb reakciós vezéreket szemelték és küldték ki. Ezek jelentették az Economic Cooperation Administration, röviden ACT-nek, mely egyszerűen ignorálta ezen jelentést s nem is engedte a lapoknak átvenni. Most a detroiti Free Press- nek egyik munkatársa, Earl F. Wegmann megszerezte a hivatalos jelentést és azokból kivonatokat közöl. Erős a gyanúnk, hogy nem is a legjobb bizonyítékokat írja meg a Marshall terv csúfos fiaskójáról. Earl F. Wegmann ezeket Írja: A UAW jelentésében mondják: A Marshall tervezet fájdalmas fiaskó a mai napig, már amennyiben a közönséget érinti. Három munkásvezér ment Franciaországba, mint hivatalos ügynökei, képviselői az ECA- nek, ezek: Harold J. Gibbson, a Teamster Uniontól, St. Louis- ból; J. W. Belanger, a CIO szövőipartól, Bostonból és Miss Garmen Lucia, az AFL kalaposok szakszervezetétől, Atlantából. Ezek jelentették Paul Hoff- manhoz és más ECA tisztviselőkhöz, de ezen jelentés soha nem volt hivatalosan közreadva az ECA által. A Free Press értesült ezen jelentésről és megszereztek egy példányt Gibbsontól. Gibbson és társai a következőket ismerték meg: 1. A francia ipar feltűnően lábra állt, amig a munkások helyzete zavaros maradt. 2. A francia munkásság átlagos bére 20 cent óránként, a detroiti munkások 1.83, centes átlag órabérével szemben. 3. Franciaországnak nagy szüksége van évente 240,000 lakóház építésére negyven éven keresztül, hogy ezen szükségletet kielégítse. (Még 1948-ban semmiféle építkezés nem volt Franciaországban; még a romokat sem takarították el Cain és St. Lo városokból.) 4. A kommunisták által vezetett unionok a legnagyobb a három francia union között. 5. A francia unionok tagságának nagy része még soha nem hallott a Marshall tervezetről. 6. A kommunisták évente hozzávetőleges számítás szerint 1 millió dollár, az ECA meg 2 milliót költenek el propagandára. Gibbson kijelentette, hogy az ECA felépítette a francia ipart anélkül, hogy pénzt tett volna a francia munkásság kezeibe. Valaminek le kell szivárogni a munkásokhoz is, akik nyílt áldozatai a kommunista propagandának. A HIVATALOS JELENTÉS EZEKET MÓDJA: A mi jelenlegi működésűnk egy fájdalmas fiaskó azon próbálkozásban, hogy a francia munkásság támogatását megnyerjük a nyugati demokráciák részére, ezáltal képtelenek vagyunk a Marshall terv célját elérni Franciaországban. A jelentésben azt mondják, hogy Amerikának fel kell ismerni, hogy Franciaország védőbástya lehetne a kommunizmus ellen Európában és hogy a munkások a fő-kulcsai annak jövőjé- hez. Az ipari termelés és haszon magassága mellett, a munkások fizetése alacsony maradt a jelentés szerint. A francia munkáltatók teljesen elhanyagolták a francia munkásság gazdasági helyzetén való javítani akarást, mely nagyban elősegíti a kommunizmus növekedését. A Gibbsqn csoport jelentette, hogy a nem kommunista munkásszervezetek megoszla n a k, gyengék és szegények. A tények mutatják, hogy a francia munkásság heti igazi fizetése (vásárló ereje) 11-tól 35 százalékig kevesebb, mint 1938- ban, tehát a háború előtt volt. A fizetési, családi pótlék nagyon kevés ahoz, hogy méltányos életszínvonalat biztosítson. UAW-CIO csoport Detroitból John Livinsgton, a UAW alelnö- ke vezetése alatt utazta be Európát. Ezen csoport a Britaniai Mérnökök szervezete vendégségében indult kőrútra. Livingstonék jelentése nagyon is követte Gibbson jelentését. De nem foglalták bele oly megbirálásában a Marshall pénz elköltését Angliában, mint Francia és Olaszországban. Livingston mondta, hogy az alacsony életszínvonal segíti a kommunista propagandát sikeressé és meggyőzővé tenni. Olaszországban az átlag autómunkásnak egy órát kell dolgozni, hogy egy ounce vajat vehessen, két órát, hogy a gyárban ehessen egyszer. Livingstonék jelentették: Nekünk mindenkit kellene segíteni, hogy a közönség ezen országokban úgy érezze, hogy nekik volna miért harcolni egy támadás esetén, másképen minden igyekezetünk kárbevész. Ezt már mi régebben minden kéj utazgatás nélkül tudtuk. Megírtuk, hogy a Marshall terv is csak azt szolgálta, hogy a gaz- dakog gazdagabbakká, a szegények még szegényebbekké lettek. Még az adót is a munkásokkal fizettetik meg, amint itten is a legnagyobb mértékben. Az a jámbor óhaj ezen áruló munkásvezérektől, hogy ezen Amerika segítsen, vagy, parancsolja meg a francia, olasz, német, angol uraknak, hogy azok) segítsenek és emeljék fejjébb al munkásság életszínvonalát, csak olyan jámbor óhaj, sopánkodás marad. Még itt Amerikában is mindég több és több terhet raknak a munkásokra, nemhogy az európai munkásság terheit enyhítsék. Ez a haszonrendszer törvénye és ezt követik. CHIANG TÁMOGATÓI WASHINGTON — A State Department nyilatkozata szerint General MacArthur a Formosa szigetre küldött katonai missziót visszarendelte. Az értesítés szerint a misszió, — amely egyben Chiang Kai-Shek nagyobbmérvü támogatását jelentette, — három napon belül elhagyja a szigetet és visszatér Tokióba. A misszió visszarendelése valószínűleg Marshall honvédelmi miniszter első rendelkezése, egyben Chiang támogatóinak a vereségét jelenti. ^Szenátor Capehart (R. Ind.) állítása szerint Chiang patronu- sa MacArthur generális, aki képes volt ellensúlyozni Marshall azon ajánlatát, hogy a kínai diktátort nem kell tovább támogatni. — MarshaUnak most alkalma lesz két legyet ütni egy csapással. A koreai harctérről érkező képek mutatják, hogy az amerikai katonák miként fecskendezik az elfoglalt városok lakóit és a hadifoglyokat DDT-vel, hogy tetvetlenitsék őket. — íme a bizonyság: a háború nagyon tetves dolog! A kortesbeszédet tartó szenátor Taftot rohadt paradicsommal “tisztelte mellen” az egyik hallgatója. Taft fel se vette a dolgot. — A Taft-Hartley törvény bűzében egy rothadt paradicsom szaga elenyészik. 57 UJ ÓVODA LÉTESÜLT A magyar népi demokrácia az ötéves terv során gondoskodik | az óvodák számának megfelelő | emeléséről. Már az elmúlt félévben 57 uj óvoda létesült, ebből hét korszerű tipus-óvoda. Az óvodákat 175,000 forint értékben játékokkal és különböző felszereléssel látták el. Az óvodák foglalkozására a tavalyinál is jóval nagyobb gondot fordít a kultuszkormányzat. Az óvodák munkatervében nagy gondot fordítanak a gyermekek ismereteinek fejlesztésére. Az óvodai nevelés színvonalának emelését szolgálja az 1950-51-es évben meginduló tanfolyamon 300 óvónő továbbképzése. Ezzel a szakképzett óvónők száma 800-ra emelkedik. ' A United Nations Biztonsági Tanácsa 7 szavazattal 4 ellenében meghívta a Kínai Népköz- társaság képviselőit Formosa ügyének tárgyalására. Miután a Kínai Népköztársaság éppen most ünnepelte fenállásának első évfordulóját, ez a meghívó születésnapi ajándék volt. A State Department végre elhatározta, hogy fasiztákat és nácikat már nem engednek be az Egyesült Államokba. — Éppen ideje, hiszen már annyian vannak itt, hogy csaknem ők irányítják az ország kormányzását. Kérjük a Bérmunkás olvasóit azokból a városokból, ahol a posta szolgálat ZÓNÁKBA VAN osztva és a lapot csomagoló papiroson még nincs feltüntetve a zóna száma, hogy egy postakártyán szíveskedjenek azt beküldeni. A posta kéri, hogy tüntessük fel az olvasó címénél a zóna számot is.
