Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-10-07 / 1650. szám
1950. október 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI MAGYAROK AMERIKÁBAN A második világháború végéig csak nagy elvétve jött egy- egy magyar bevándorló. A bevándorlási törvények megszorítása oly alacsonyan állapította meg Magyarország kvótáját, hogy csak itt-ott találkoztunk egy-egy uj bevándorlóval. A helyzet nagyjában ugyan ez volt minden más nemzetiségi csoportnál. . A második világháború után, nagyon sok magyar került külföldre. Egyrészt Hitler-Horthy- Szálasí tömeggyilkosságtól megmenekült zsidók, kiket a németeket leverő hadseregek mentettek meg a biztos pusztulástól és nem tudtak a még fenálló hadihelyzet miatt visszamenni Magyarországba, vagy pedig nem is akartak visszamenni oda, ahol a hozzátartozóikat megölték, őket pedig megkinozták és kiraboltak. Ezek az utóbbiak Palesztinába, vagy Amerikába óhajtottak kivándorolni. A másik csoport, amely ennél tekintélyesebb tömegű volt, az abból a társaságból került ki, amely a szörnyű háború idején elkövetett bűnei miatt, rettegve hagyta el a hazáját. Ezeknek egy része, amely orosz vagy amerikai zónába menekült, ott lett fogva és felelőségre vonás céljából hazájuk hatóságainak lettek átadva, akik azután el is vették méltó büntetésüket. Az angol vagy francia zónába menekült gyilkosokból már nagyon kevés került az illetékes bíróság elé, mert ott a hadvezetőség már számolt azzal a lehetőséggel, hogy ezekre a bitangokra még szüksége lehet. Végül a legnagyobb csoportot azok alkották, kiket erőszakkal telepítettek ki a visszavonuló nyilasok, vagy pedig a rémhírektől megriadva futottak el a háborús területről a visszavonuló hadsereggel. A HIDEG HÁBORÚ A volt szövetségesek között felmerülő ellentétek mindjobban kiéleződtek, a felszabadult közép európai területeken a kapitalista uralom teljesen összeomlott és természetesen az addig legnagyobb elnyomatásban élő munkás és paraszt osztály is részt kért a hatalomból és ott, ahol az orosz hadsereg volt a felszabadító, ott a baloldali munkásosztály nem volt hajlandó arra, hogy a lerombolt országot a kapitalisták részére építse fel, hogy a földet a népnyuzó földesurak kezébe adja vissza. Földosztás, a nagyüzemek lefoglalása, államosítás következett be, amely kiélezte az ellentéteket a dolgozók és a kapitalista elemek között, amely ellentétek következtében, ahol a dolgozók bizonyultak erősebbnek, ott ők vették át az irányítást, mig ahol a kapitalista sector a szociáldemokraták segítségével elég erősnek bizonyult, ott újra a régi gárda ült a hatalomba. Az előbbiek, köztük Magyar- ország is, megalkották a Népi Demokratikus Köztársaságokat, amelyekben teljesen a dolgozók kezébe került a hatalom és a termelés, teljesen felszámolva a kapitalista termelési rendszert, a szocialista társadalmi rend felépítéséhez fogtak hozzá. Úgy az egyik, mint a másik sectorban, ez az eltolódás nagyobb harcok nélkül, csupán az erőviszonyok alapján történt meg. A Népi Demokráciákban a felszabadító szovjet hadsereg jelenléte, mig a kapitalista rendszerű országokban az amerikai- angol-francia hadsereg jelenléte és az amerikai pénz — Marshall terv — volt befolyással az átalakulásra. A két termelési rendszernek ez a kialakulása váltotta ki a “hideg háborút” a kapitalista rendszer gazdasági erővel kívánta megfojtani a fiatal, gazdaságilag leromlott Népi Demokráciákat, viszont a kapitalista rendszert újjáépíteni óhajtó frania, olasz stb. országokban a feltörekvő munkásosztály az akadálya a rendszer újjáépítésének. MEGVÁLTOZOTT ÁLLÁSPONT Ezek az ellentétek és az amerikai politikának Roosevelt utáni mindinkább a reakciós irányba való eltolódása, megváltoztatta a tegnapi ellenséggel szembeni állásfoglalást, a győztes nyugati hatalmak, a gyűlölt, megvetett náci-nyilas ellenséget a keblére ölelte és igyekeztek ezeket a szökevényeket, árulókat, kik erkölcsi szempontból a legmélyebbre sülyedtek, saját céljaikra felhasználni. Eleinte csak egy ellenkormányra valót szedtek össze minden nemzetiségből, kiket kormány pénzen szállítottak ide és helyeztek állami fizetési listára, remélve, hogy ezeket a “nemzeti hősöket” jól fel használhassák hazájuk ellen. Azonban nagyon hamar rájöttek arra, hogy ezeknek a hazárulóknak a szerepeltetése értéktelen, ezeket olyan gyűlölet és utálat veszi körül, hogy a szavaikra a nép nem csak, hogy nem lép fel az uj rendszer ellen, hanem szorosabbra zárva a sorait, gyorsított ütemben építi a szocialista társadalmi rendszert. A munkásság túl teljesiti a terveket, a parasztság nem csak, hogy teljes erejével dolgozik, hanem mind nagyobb tömegben adja fel az egyéni gazdálkodását és tömörül termelő szövetkezetekbe, amellyel nem csak a saját életnívóját emeli, hanem nagymértékben a termelést is. De a zsilipek felnyíltak és mindnagyobb tömegben kerülnek ide azok a múlt társadalmi rendszer haszonélvezői, kik az elmúlt öt évben Európában bujkáltak, vagy a hontalanok táborában lézengtek. Mágnások, katonatisztek, csendőrök, szolgabirák, levitézlet politikusok, egyszóval a Horthy-Szálasi uralom parazitái, kik elkerülték a jól megérdemelt börtönt vagy akasztófát. Magyarországnak és a többi Népi Demokráciáknak nem ártanak ezzel, csak Amerika részére tehertételek, hogy most itt élősködnek, várva azt, hogy mikor vonulhatnak be mint hullarablók az atombomba által okozott romok közé. Kétségtelen, hogy ezek az elemek, megerősítették az amerikai magyar reakciót, de megutált viselkedésükkel, sokkal nagyobb tömegeket semlegesítettek, kik ezideig a reakció irányítása alatt állottak. Itt ellenkormányokat és az ellenkormányok ellenkormányait alakítgassák, Állásokat osztogatnak, kegyelmes ur, tábornok, kapitány, képviselő, stb. uraknak titulálják egymást, élősködnek egy ideig azokon, kiket beugrattak, hogy kihozassák, jót- álljanak értük, amig azok meg nem unják s ki nem rúgják őket. Mind lejebb csúsznak és közben szidják, gyalázzák az amerikai rendszert, a kormányt, mert csak pár ezret helyezett el állásokba és ők itt nyomorognak, sőt uram bocsás, még egyesek dolgoznak is, mint edénymosogatók, urasági inasok és szakácsnők és tervezgetik, hogy milyen rettenetes bosszút fognak állni, ha egyszer hazakerülnek, az itteni “szenvedéseikért”. HARCOLJATOK Az elmúlt háború idején, amikor a nácik és szövetségeseik ellen folyt a harc, Himler Márton javasolta, hogy az amerikai magyarság lojalitását igazolja Amerikával szemben, javasolta, hogy gyűjtés utján, amelyet a most ultra-hazafi és demokrata Magyar Szövetség vezetne le, vegyenek Amerika részére egy bombázó repülőgépet. Ezt a javaslatot felháborodva utasították vissza és Himlert mint árulót kezelték, igaz, hogy Himler Márton még ma is a leggyülöl- tebb ember a Magyar Szövetség és a D.P.-k között. Még a mostani vörös ellenes szolgálataival sem tudja levezekelni azt, hogy ő volt aki az amerikai zónába szökött Horthy-Szálasi fő-betyá- rokat, Szálasival az élen összeszedte és visszaküldte Magyar- országra, ahol érdemeik szerint bántak el velük. De visszautasították Takaró református pap azon ajánlatát is, hogy egy vérgyüjtési akciót kezdjenek és Takarót, mert aktív náci ellenes volt, üldözték évekig és ki is zárták maguk közül a református papok. Egy másik református papot, a Református Betegsegélyző számvevőjét, mert a fia önként állt be az amerikai hadseregbe, “hitvány hazaárulónak” bélyegezték. Hazaáruló volt abban az időben mindenki, aki szóval vagy tettel harcolni mert a náci-fasiz- ta-nyilas bitangok ellen. Testvér gyilkosnak bélyegezték őket, mert Horthy-Szálasi Magyarország ellen mertek harcolni. Azóta változtak az idők, amig akkor halálos bűn volt még a véradás is a nyüasok ellen harcoló amerikai katonáknak, ma könyörtelen gyűlöletükben a Magyar Szövetséggel az élen, az egész rothadt reakció papjaival, egyleti basáival és az újonnan jött bandával egyetemben, véresen habzó szájjal uszítanak Magyarország népe ellen, háborút, atombombás háborút követelnek. Persze nem a saját hitvány bőrüket akarják a vásárra vinni ezek a kivénhedt, ludtalpu paraziták, hanem az amerikai if- jaktól követelik, hogy döntsék romokba Magyarországot, öljék le a magyar nép ifjúságát és százezrével áldozzák fel magukat is azért, hogy magyar földön újra az ezerholdasok, gyárosok, bankárok, papok uralkodhassanak. Himler Márton utódja a Bányászlapnál követi az elődje és nagybátyja példáját, játsza az ultra-hazafi amerikait és javasolja, követeli, hogy a koreai hadjárattal kapcsolatban, ezek a hangos száj hősök, akik szemrebbenés nélkül gyilkolták halomra a fegyvertelen magyar népet, — köztük Fay Fischer ur családját is — most mutassák meg a bátorságukat és alakítsanak egy önkéntes magyar csapatot a D.P.-ből, kik Koreába harcolnának Amerika oldalán. De hiába biztatja őket Fay Fischer, ezek a futóbetyárok nem állnak kötélnek. Most nem fegyvertelen, öreg zsidó asszonyokkal, gyermekekkel kerülnének szembe, hanem katonákkal, kiknek puska van a kezükben és visszalőnek. Nem, ők ebből nem kérnek, őreájuk Európába van szükség, ők ha majd az amerikai katona és az atombomba elpusztította Magyarországot, akkor lesz rájuk szükség, “rendet csinálni”, úgy mint Horthy 1919- ben, a már fegyveretelen magyar népet öldösnék rakásra. Megint lengenének a darutollak, lehetne gyilkolni a munkást, parasztot és a még megmaradt zsidót. Minden tisztességes amerikai reméli és hiszi, hogy ezeknek a gyilkosoknak a lázálma soha sem válik valóra, sem az amerikai, sem a magyar ifjúság nem fog elpusztulni azért, hogy újra ők rabolhassák a magyar népet. Reméljük és hisszük, hogy vége lesz ennek az idegölő, országokat csődbe vivő hideg háborúnak és a népek békésen élnek egymás mellett és akkor vége- szakad ezeknek az idecsődült paraziták gyöngyéletének is és Amerika népe is levakarja magáról ezeket az élősdieket, kik odáig sülyedtek, hogy saját népük, saját hazájuk pusztulásáért könyörögnek, nem annyira az istenhez, mint Amerika reakciós politikusaihoz. KUTYAJÉLETÜK VAN WASHINGTON — Az Indiana államba való Jacobs képviselő nem valami sokra értékeli a tisztségét, amit a következő szavai bizonyítanak: “A képviselőség nem érdemli meg azt a harcot, amibe kerül. A választásokat megelőzőleg két hónapig úgy harcolunk érte, mint a kutyák, azután meg a képviselőházban marakszunk úgy, mint a kutyák.” Szegény képviselőknek üyen kutyaéletük van!
