Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-10-07 / 1650. szám

MAGYAR NYELVŰ LAP AZ IPARI UNIONIZMUS SZOLGÁLATÁBAN Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act af March 3, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 OCT. 7 Egy sztrájk tanulságai Sokba kériil a háború NO. 1650 SZÁM PAINESVTLLE, OHIO — A Diamond-Alkai munkásai kilencheti sztrájk után, győze­lemmel mentek vissza a munká­ba. A 2600 vegyészeti munkás harca nem egyszerű bérharc, amelyet a munkások vivtak meg a tőkés ellen. Ez a sztrájk sok­kal nagyobb jelentőségű annál, hogy a munkások béremelést ér­tek el és hogy rendeződtek a munkaviszonyok és a munkások nyugdijának a kérdése. Ez a győzelmes harc rendkí­vül sok tanulságot mutat Ame­rika munkásságának, de külö­nösen az IWW-ba szervezett ön­tudatos dolgozóinak, kik a kö­zeljövőben referendum szavazás­sal döntenek afelett, hogy a szervezet tisztviselői aláirják-e a Taft-Hartley törvény által megkövetelt nyilatkozatot. Mint már megírtuk, a Paines- ville, Ohioba levő vegyészeti és cement gyár dolgozói a United Mine Workers szervezetbe, a Bányász Unió 50-ik kerületébe vannak beszervezve. Ebbe a ke­rületbe tartoznak a bányász uni­óba szervezett nem bánya mun­kások, köztük a painesvillei Di­amond gyár robotosai is. A bányász unió megtagadta a Taft-Hartley törvénynek nem csak a megkövetelt nyilatkozat aláírását, de nem veti alá ma­gát a törvény egyetlen rendelke­zésének sem. Ez azt jelenti, hogy semmiféle törvényes ked­vezménybe, védelembe nem ré­szesülhet. A bányász unió arra az álláspontra helyezkedett, hogy neki nincs is szüksége ily “védelemre” amelyért el kell ad­nia a kemény harcok által kiví­vott jogait, elég erősnek érzi a tagságának szolidaritását, har­cikészségét, hogy a követeléseit minden törvényes “védelem” nélkül, sőt a törvény ellenére is kivívja. Hogy erre képes is ez a hatalmas szervezet, azt láttuk a nem régen lefolyt bányász sztrájknál, amelyet eredménye­sen vívott meg a szervezet. De az első eset volt a paines­villei sztrájk, amikor nem a szénbányászok, hanem egy a szakmán kívüli szervezet vívta meg a harcát a bányász unió égisze alatt, nem csak a nagyon makas munkaadóval, de a szer­vezetet szétrombolni akaró AFL sztrájktörő bandájával és a Taft-Hartley törvénnyel szem­ben is. Az IWW 440-es clevelandi cso- portjának megalkuvó, az SLP- ből átjött bürokratája azzal az indokolással indítványozta az IWW forradalmi tradíciójának a feladását, a Taft-Hartley tör­vény aláírását, hogy ellenkező esetben, nem vehetik igénybe a törvény védelmét, a szervezetbe betörő AFL vagy CIO szervezők ellen. Nem kerülhetnek szavazó listára, ha arról van szó, hogy melyik szervezet képviselje a gyárat, nem vívhatnak bérhar­cot, stb. stb. A Diamont gyár munkásai megadták a feleletet a 440-es bürokratájának és megmutat­ták az utat nem csak az IWW, de minden munkásszervezetnek, hogy a szolidaritásra, harcos ki­tartásra nevelt munkások aka­ratán megtörik minden tőkés vagy államhatalmi erőszak. Sztrájkba mentek a törvény sza­bályainak a figyelembe vétel nél­kül letörték a tőkések és helyi politikusok “Vissza a munkába” akcióját, csúfosan megverték a betörni készülő AFL kísérleteit, dacára hogy a Labor Board ál­tal elrendelt szavazásban a bá­nyász unió nem szerepelhetett. Kilenc heti kemény sztrájk után legyőzték a makacs tőkést, a maguk területén letörték a Taft-Hartley törvényt és vissza­verték az AFL sztrájktörő kí­sérletét, diadalmasan, felemelt fővel mentek vissza a munkába. Amerika szervezett munkásai, nehéz milüókat áldoznak évek óta, hogy megbuktassák a Taft- Hartley törvényt, olyan képvise­lők választásával, kik majd ki­szavazzák ezt a rabszolga tör­vényt. A munkás dollárját állít­sák szembe a tőkés millióival, saját erejük helyett, korrupt po­litikusokkal akarják megvivatni a harcukat. Ha Amerika munkásságának a szeme és az agya nyitva volna, úgy a Diamond gyár munkásai­nak győzedelmes harcán keresz­tül megláthatnák azt, hogy a saját meglevő szervezett erejük­kel, ha azt helyesen alkalmaz­zák, egyetlen megmozdulásuk­kal megsemmisíthetnék, nem csak a Taft-Hartley törvényt, de minden olyan törvényt, amely a munkásság jogait korlátozza. Sajnos az AFL vagy a CIO-ba szervezett, félrevezetett munká­soktól nem várhatunk olyan helytállást, mint a bányász unió tagjaitól, de reméljük, hogy az IWW hü marad a múltjához és a tagság megtagadja az enge­délyt a Taft-Hartley törvény el­fogadására. Mert ha a gyárakba megszervezett tagság nem elég öntudatos, hogy a Diamond gyár dolgozói eszközével megvédje a szervezetét és kivívja a követe­lését, akkor csak tehertétel egy forradalmi szervezetnél az ilyen AZ AMERIKAI KONGRESSZUS HATVAN BILLIÓS KÖLT­SÉGVETÉS MEGSZAVAZÁSA UTÁN ZÁRTA BE GYŰLÉSEIT. — HAMINCÖT BILLIÓ MEGY HÁBORÚS CÉLOKRA. WASHINGTON — Az a kongresszus, amelynek tagjai most uj választások elé mennek, két rekordot ért el. Az egyiket a Mundt-Nixon-McCarran “kommunista-kontrol” törvény megsza­vazásával, amelyhez hasonló félelmetes jogfosztó törvényt itt még soha sem hoztak; a másikat pedig a körülbelül hatvan billiót ki­tevő költségvetés megszavazásával. *•; Ez a költségvetés 11 billiós- dollárt ad idegen államok fel­fegyverzésére is. Az eddigi had­sereg fentartása, továbbá repü­lőgépek vásárlása a hadikiadá­sokat 35 billióra emelik fel. Ez a másféle kiadásokkal egyetem­ben ezen pénzügyi és (júliustól junius végéig) az amerikai kor­mány kiadásait hatvan billió dollárra emelik. Éhez még csak megközelítően magas költségve­tése soha nem volt az Egyesült Államoknak, még a háborús években sem. Az egyik idevágó törvény megtiltja az adminisztrációnak azon állam gazdasági támogatá­sát, amely állam hadicélokat szolgáló cikkeket szállít a szov­jet befolyás alatt álló országok­nak. Ezzel a törvénnyel még erősebben Amerikához vélik köt­ni a Marshall-terv keretébe fog­lalt országokat, mert igy nem csak politikai, de a gazdasági irányukat is Amerika szabja meg. A költségvetés 260 millió dol­lárt ad az Atomenergia Bizott­ságnak; 598,637,370 dollárt a fontos hadianyagok felhalmozá­sára és 79 millió dollárt a “Voice of America” költségeire. Ez utóbbit nagyon fontos “hadi­szervnek tekintik és azért a költségvetését felemelték. Tekintettel arra, hogy a hadi­kiadások ily nagy összegeket emésztenek fel, az iskolákra csak 47 millió jutott. Hasonlóan a kórházak és egyéb jóléti intéz­mények költségvetéseit elejteni kellett. Ez a költségvetés követi a Truman elnök által megsza­bott azon elvet, hogy a háború­ra való tekintettel a “nadrág- szijat beljebb kell kapcsolni”, ami közönséges nyelven mond­va az életszínvonal ejtését je­lenti. HÁBORÚS HISZTÉRIA STOCKHOLM — Az egyik svéd rádió állomáson történelmi programot adtak, amelynek fo­lyamán a leadó ezt mondotta: “A nyugati hatalom hadserege behatolt svéd területre, a svéd csapatok erős ellenállást fejtet­tek ki, de a túlerő legyőzte őket s nagy veszteséggel visszavonul­tak. Svédország bizonyára fel­adja a semlegességét és csatla­kozni for Oroszországhoz. Ez történt 1812-ben.” Mielőtt a leadó az utóbbi mon­dathoz ért, a hallgatók ezrei ro­hantak az utcára izgatottan kia­bálva, mások a rendőrségre vagy az újságokhoz telefonál­tak. Órákig tartott a nagy izga­tottság, mig a közönség rájött, hogy a napóleoni korszakról van szó. E nagy izgatottság mutatja az európai népek idegeinek túl­feszültségét a háborús hisztéria következtében. tagság, amelyet minden Taft- Hartley törvény védelme dacá­ra is összetörhet a munkaadó, elhódíthat az ellen-szervezet, sőt eladhatják őket a vezetői is annak, aki hajlandó őket megfi­zetni. Ke. AZ UJ NAGYKÖVET WASHINGTON — President Truman a nyugalomba vonuló L. W. Douglas angolországi nagykövet helyére az American Telephone és Telegraph Co. volt elnökét, Walter S. Giffordot ne­vezte ki. ' Ebben a kinevezésben az a megemlítésre méltó, hogy Gif­ford mint a legkegyetlenebb, legerőszakosabb kizsákmányoló munkáltató ismeretes, akinek elnöksége alatt a telephone al­kalmazottaknak számos igen éles harcot kellett vívni az em­berséges munkabérek és munka- viszonyokért, noha az American Telephone and Telegraph Co. egyike a világ legnagyobb és leggazdagabb korporációknak. Gifford azonban csak arra tőre- kedett, hogy a részvénytulajdo­nosok nagy osztalékokat kapja­nak, amig az alkalmazottakat éhbérekért dolgoztatta. Végre is a munkásoknak sikerült a szervezkedés minden üldöztetés dacára is s számos éles bérharc árán kivívták a jobb munkavi­szonyokat. Truman elnök most ezt a szél­sőséges kizsákmányolót találta alkalmasnak arra, hogy az an­gol “labor” kormányhoz küldje nagykövetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents