Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-30 / 1649. szám
í 6 oldal BÉRMUNKÁS 1950, szeptember 30. A BÉRMUNKÁS ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETE ÁTIRATA AZ IWW 26. EGYETEMES KONVENCIÓJÁHOZ A Bérmunkás Országos Értekezlete, Cleveland, Ohiob*. i 1950 szeptember 3-án, tárgyalta a Bérmunkás elleni azon vádat, hogy a világesemények köveztetéseiben, különösen a népi demokráciák kialakulásában, de legfőképpen a magyar nép társadalmi forradalmában, letért az IWW tanításától és a Stalinizmus vonalára került. A Bérmunkás és annak lapbizottsága a minden esztendőben megtartott országos értekezlet által megszabott irányvonalon van, amely osztálytudatos meggyőződésünk szerint kifejezője, az IWW alapeszméjének is. 38 esztendeje, hogy az amerikai magyar munkások a saját költségükön kiadják a Bérmunkást abból a célból, hogy az angol nyelvvel nehezen megbarátkozó magyar munkások között, anyanyelvükön hirdethessék, taníthassák az ipari unionizmus eszméjét. Hogy a Bérmunkáson keresztül az IWW szervezet minden nyilvános megmozdulása az elmúlt 38 esztendőben milyen erkölcsi és anyagi támogatást nyert, arról tanúskodnak a központ könyvei. A Bérmunkás köré csoportosult magyar munkások a saját költségükön adtak segítséget a szervezet coloradói, lawrencéi, akroni, passaici, new brunswicki, stb harcokban. Clevelandon a 440-es ipari csoport életre hívása is a magyar munkások áldozat- készsége és az IWW-ért való lelkesedése volt. Mindezeket csak azért említjük meg, hogy igazoljuk, hogy a Bérmunkás és a magyar munkások a társadalmi forradalom fáradhatatlan, őszinte katonái A második világháborúban Magyarország 10 millió lakosságával, mint agrár ország, hűbéri rendszerével, arisztokráciájával és papi uralmával megbukott. Az ország népét ezeresztendőn keresztül elnyomó, kizsákmányoló urai, nagyrészt nyugatra szöktek, a nép, az ország ügyeinek intézése legfpkép a felszabadító orosz hadsereggel, a Hasburg királyság, a Horthy uralom és a Hitler náci terror elől orosz földre menekült, előrehaladott emberek, munkások vissza jövet elével, ezek kezébe került, akik nagyrészt ellenséges környezetben, a szocializmus a-b-c-jét alig ismerő tömeggel elindulva, ötesztendő alatt Magyarországból Európa legrendezettebb, gazdaságilag a legjobb államát csinálták. A nagy földbirtokokat szétosztották a nép között, az iskolákat megnyitották a nép fiai előtt, lakóházak tízezreit építették, kórházakat, üdülőhelyeket létesítettek, amiket a dolgozók ingyen használhatnak. Ipar, kereskedelem, közlekedés nagyrészt állami kezelésbe került. Magyarország népe jobb körülmények közzé került a réginél, s bár megfeszített munka folyik a javak előállítására, ma, mind többen tudják és megértik, hogy a fokozott termelés a nép javát szolgálja. A magyar nép társadalmi forradalmát szivvel-lélekkel segíti a Bérmunkás és az Amerikában élő magyarság, különösen azok, akiknek hozzátartozóik vannak odaát és azokkal leveleznek. A Bérmunkás tudja és megírja, hogy a magyar népi demokráciában még nincs szocializmus, mégkevésbé ipari unionizmus, bár az utolsó 15 hónapban munka folyik a szakszervezeteknek ipari szervezetekké való átformálására. A kormány tagjai, a kormányhivatalnokok, a parlament tagjai túlnyomóan ipari és mező- gazdasági munkások. A Bérmunkásban, amelyből hetenként közel 500-at küldünk Magyarországra kihangsúlyozzuk, hogy a magyar népi demokráciában nincs szocializmus, de azon az utón vannak, hogy megvalósítsák azt, ha a nemzetközi kapitalizmusnak nem sikerül a papságot, a régi földbirtokosokat, szuronyok és bombák segítségével visszavinni az országba. Még csak azt kívánjuk papírra vetni, hogy az átküldött Bérmunkást úgy a városok, mint a faluk dolgozói az esztendők alatt megszerették, abból előadásokat tartanak, tanulnak. És ha ideírjuk, hogy az ötesztendő alatt, egyetlen levelet, írást vagy közvetlen üznetet a Bérmunkás nem kapott az ország vagy a kormány hivatalaitól — úgy hisszük, hogy beigazoltuk, hogy a Bérmunkás minden szervezet vagy párt-tói függetlenül, az uj társadalmat építő magyar és más nemzetiségű nép harcát segíti a győzelemhez. A Bérmunkás Országos Értekezletének 49 résztvevője, akik közül 11 az IWW jótálló tagja, tagsági könyvel rendelkezik, hiszik, hogy az itt elmondottak meggyőzik az IWW konvenciójának delegátusait, hogy a Bérmunkás a tiszta forradalmi ipari unionizmus szolgálatában van minden időkben. tagja volt-e valamelyik proliti- kai pártnak, a férje demokrata párti congressman, ő maga soha sem politizált, csak mélységesen emberi volt és ez ma már nagy bűn, különösen ha az illető bevándorolt, vagy plána néger. Hazel Scottot is elhallgattatták, egy nagy művésznőtől vonták meg a lehetőséget, hogy kivételes képességeivel, örömet nyújtson az emberiségnek. Nem volt “vörös”, de hitt abban, hogy a néger is ember, hogy az emberiség békében és jólétben is élhet és ez ma bűn és ezért a bűnért került fekete listára Hazel Scott, Amerika legkiválóbb művésze és igazi embere. AZ AGRESSZIÓ A UN gyűlésén Amerika külügyi államtitkára, egy javaslatot terjesztett be, egy nemzetközi rendőrség felállítására, amelynek a hivatása volna fellépni minden agresszió ellen. Az orosz külügyminiszter egy ellenjavaslatot nyújtott be, amely csak abban külömbözik a U.S.A. javaslatától, hogy egyrészt megállapítsa az agresszió lényegét, nevezetesen ha az egyik állam megtámadja a másikat és hogy korlátozzák a fegyverkezést, tiltsák be az atombombát mint harci eszközt. Nem akarok most azzal foglalkozni, hogy melyik javaslat a helyes, hisz ezt meg tudja bírálni minden épeszű ember. Ellenben nagyon időszerű annak a megállapitása, hogy a U.S.A. külügyi politikája mit nevez agressziónak, támadásnak. Szerintünk minden népnek joga van ahoz, hogy a saját kormányformáját megválassza. Minden népnek joga van ahoz, hogy felszabaduljon a gyarmati elnyomatás alól, mint ahogy joga volt Amerika népének, hogy lerázza magáról az angol gyarmati uralmat. Hogy ez a felszabadulás milyen eszközökkel történik, az nem minden esetben a felszabadulni vágyóktól füg, hanem főleg az elnyomóktól, akik minden esetben, mint az angol elnyomók is fegyverrel akarták biztosítani az uralmukat és természetes volt, hogy ezzel szemben Amerika népe megteremtette a forradalmi hadseregét. A USA mai kormánya megtagadja más népektől azt a jogot, amivel Amerika népe élt az angol elnyomókkal szemben és nem az elnyomókat, hanem az elnyomottakat, kik a felszabadulásukért harcolnak, nevezi ag- resszoroknak, az elnyomók oldalán avatkozik be gazdasági és katonai hatalmával és igy kézenfekvő, hogy a U.S.A. külügyi államtitkára a felszabadulni akarók ellen, akarja felhasználni a megszervezendő rendőrséget. DÉLKELET ÁZSIA FÜGGETLENSÉGI HARCA Vietnam, más néven Indo-Ki- na, francia gyarmat volt egészen 1941-ig, amikor a japán imperialisták kiverték onnan a francia elnyomókat és ők foglalták el a helyüket. Viszont 1945-ben a fellázadt vitenami nép kiverte a japán imperialistákat és megalkotta a I Vitenam Köztársaságot. Egy hónap múlva francia és angol csapatok inváziót kezdtek a fiatal köztársaság ellen, hogy ott visszaállítsák a francia gyarmati uralmat. A nép ellentállá- sa arra kényszeritette a francia kormányt, hogy megállapodást kössön és elismerje az uj köztársaságot. Hat hónap múlva uj hadsereggel, főleg német, magyar és más náci és fasizta gyilkosokból szervezett Idegen Légiókkal újra támadást intézett, hogy visszaállítsa az uralmát. Azóta állandó harc folyik ott, amelynek az eredményeként ma a Vitenam Köztársaság az ország 90 százalkát ellenőrzi, mert még a francia megszállás alatti területen is a Vitenam Köztársaság törvényeit ismeri el a nép és szilárdan kialakult az uj rend. Amerika kormánya a Marshall terven keresztül finanszírozta a francia gyarmatosítók harcát a nép ellen és mikor már a veresége a gyarmati elnyomóknak teljessé vált, akkor a USA elnöke elrendelte, hogy Amerika hadianyaggal és katonai misszióval segítse a francia hadsereget az “agresszor” vitenami nép ellen. Itt az agresszor a nép, amely felakar szabadulni a gyarmati elnyomatás alól és a megtámadott Franciaország, amely 10 ezer mérföldre az országtól harcol a nép ellen. Malay földön két éve folyik a harc. Az angol imperializmus viszi a harcát Malay népe ellen. Burmában is hasonló a helyzet a felszabadulási harc folyik szüntelenül és az országnak több mint feléből kiverték a gyarmati elnyomókat. A USA itt is a népet nevezi ki agresszornak és súlyos billiókkal segítik sk. elnyomó angol imperializmust. Ha Amerika külügyminisztere arra akarja felhasználni az általa javasolt nemzetközi rendőrséget, hogy biztosítsa az ázsiai gyarmati uralmukat, akkor csak egyet ér el, hogy Vitenam, Burma, Malay népei meg- gyülölik Amerikát, mint az elnyomók védőszentjét és a nemzetközi rendőrséggel éppen úgy felveszik a harcot a szabadságukért és függetlenségükért, mint a francia vagy az angol elnyomók ellen. Szerintük “agresszor” az, aki más országok belügyeibe avatkozik, amely más országok ellen hadat visel, aki a gyarmati népek felszabadulási törekvését fegyverrel nyomja el, de mint a tények mutatják, ebben a megjelölésben, nem igen ért velük egyet Acheson külügyi államtitkárunk. TRUMAN VÉTÓJA WASHINGTON — Truman elnök megvétózta azt a drasztikus kommunista ellenes törvény- javaslatot, amelyet a kongresz- szus mindkét háza elfogadott, amennyiben az egyik paragrafusát nagyon zavarosnak találta. A kifogásolt mondat a következő: “ . . . Eltiltandó a polgárjogtól az, aki hűséget tart a kommunizmus jelen formájához, avagy más totalitär filozófiához.” “Ezen paragrafussal” — mondotta az elnök, — “a kongresz- szus el akarta érni azokat, akik titokban az ország kormányának megdöntésére törekszenek a kommunistákkal vagy valamely más front organizációval való társulás révén. Azonban a törvény ezen része annyira zavaros, hogy a polgárosodási törvényeket nem erősbitené, hanem inkább gyöngítené.” Douglas Larsen kolumnista azt mondta, hogy Stalin tanulhatna az amerikai haderőtől a porpaganda gépezet kiépítésében, mert jelenleg itt 2578 egyént alkalmaznak “public relation” munkára, ami persze közönséges nyelven szólva propagandát jelent. Larsen szerint az Army 960 embert, a Navy 476- ot, az Airforce 935-öt, a Defense Department 124-et és a Marine Corps 83 publicista munkáját vette igénybe még a koreai háború kitörése előtt, hogy elmondják az amerikai népnek, mire költik azt a 17-18 billió dollárt, amit évenként megszavaztak nekik.
