Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-30 / 1649. szám
1950. szeptember 30. BÉRMUNKÁS 7 oldal Letagadott tények (Vi.) Hiába, ha valakinek fáj a foga, annak létezését letagadni nem lehet. így vannak sokan az olyan kormányok létezésével, melyeknek a léte fáj. Úgy akarják azt enyhíteni, hogy tagadják. Még orvosi tanácsokat is adnak, hogy feledje el az ember a gyomor és más testrészek fájdalmát. Ilyen nagyon okos tanácsokat adott az Egyesült Államok kormánya is az Egyesült Nemzetek nagy tanácsának. Ugyanis India, a 350,000.000 lakosú állam, mely szomszédságban van a 450,000.000 milliós lakosú Kínának azt indítványozta, hogy mivel letagadhatatlan tény, hogy Kínának legalább is 430,000.000 embernek a pekingi vörös kormány az egyetlen, egyedüli kormánya, hát akár fáj az az amerikaiaknak, akár nem, el kellene ismerni. Erre az indítványra Mr. Ac- heson, az amerikai külügyminiszter, aki két évvel ezelőtt, amikor még Chiang elég nagy területen volt uralmon, azt a kijelentést tette, hogy Chiang kormánya korrupt, tehetetlen, képtelen kormányozni. Mégis, most ezt a kormányt ismerteti el, ami nincs, az amerikai bankárok, iparfejedelmek uralma alatt nyögő apró országok képviselőivel. A SZAVAZATOK India az indítványozó ország ellen egy tömegben szavaztak a dél-amerikai országok 22-en. Ezek között éppen annyi, vagy olyan jogerős szavazattal voltak országok, alig egy és fél millió lakossal. De az összes 22 ország melyeket leginkább az amerikai bánya, olaj és gyümölcs trösztök uralnak, nem tesznek száz millió lakost. Tehát Kina 450 millió lakosának sorsát, dacára a 350 milliós India, 200 milliós orosz szomszéd támogatásának, ezeken a járszallagon vezetett dél-amerikai országok döntötték el. Ezáltal felsorakoztattak valami 240 millió embert 1 milliárdos tömeg ellen. Mert sok más ország nem mert sehogysem szavazni, ezen kérdésben, nehogy .elveszítsék az amerikai dollárokat. De ugyan akkor a józan ész szerint, nem szavazhattak a létező kormány ellen, bármennyire is fáj annak a létezése. MOCSÁRBA FŰLT REMÉNYEK Az Egyesült Nemzetek megszervezésénél, nagyon soknak reményei voltak, hogy azon keresztül igazságos békét tudnak teremteni, minden háború, tömeggyilkolások nélkül. Az első néhány éven ugylátszott, hogy ezek a remények valóra válhatnak, de az utóbbi két évben minden remény elpárolgott, mocsárba fulladt. Csak arra használják fel a UN szervezetét, hogy a nemzetközi tőkések érdekeit megvédjék azon keresztül. Most kedden tartott gyűlés, __India indítványának leszavazása — fényesen bizonyította, hogy többé nem lehet remény, ezen intézményben. Eltekintve a szocializmus es a kapitalizmus közötti élet-halál harctól, melyet leginkább az orosz-amerikai ellentétnek tüntetnek fel, most ezt a mélyebbre menő ellentéteket, egészen más színezetben tüntetik fel, amikor a demokrata országnak elismert India észszerű indítványát szavaztatja le Amerika. A nemzetközi törvényeken kívülinek ítéli el azt a 450 milliós kínai néptömeget, melynek a létező kormányát tagadják, kizárják a UN testületéből. Ez megmutatja a gyenge gondolkodásoknak is, hogy nem Oroszországgal van Amerikának baja, hanem minden olyan országgal, ahol a tőkés uralom veszélyben van. A KÉT TÁBOR így oszlik fel két ellentétes táborra az egész világ. Egyik oldalon van Amerika vezetése és uralma alatt minden olyan ország, ahol még a tőkés rendszer virágzik. A másik oldalon lesznek azon országok, ahol már a tőkés rendszert megdöntötték, vagy élet-halál harcot vívnak vele. Ezen két csoport között vannak országok, melyek nem mernek, nem tudnak egyik oldalhoz sem kapcsolódni. EzekTÁRCA A CSUDA Irta: RAJZ GUSZTÁV Az egész úgy kezdődött, hogy Fekete Dániel plébános urat megbüntették, mert a lakásán egy nagy határ szüzdohányt találtak. A falu egyszerre tele lett a hírrel, sajnálták erősen a plébánost, hiszen mások is megjárhattak volna igy. Meg aztán jó ember volt a pap. Mindig rendesen beszélt mindenkivel, még azzal a pár szövetkezeti taggal is, akik a kapott földekből ösz- szehoztak vagy százötven holdat s gazdálkodtak rajta jól- rosszul. Csak a Kicsi Feri Lajos ágált ellene, de nem sokba vették. Hiszen már EPOSZ-tit- kár korában is örökösen ficánkolt, nem maradhatott a bőrében. Most meg, hogy pártitkár lett, éppen nem lehetett bírni vele. — Majd lecsillapul, — legyintettek az öregebbek és ebben aztán megnyugodott mindenki. Meghallgatták, ahogyan a részeg embert szokás, nyugodt, csöndes bólogatással. Igaz, a szövetkezetben is volt valami üj ember, illetve régi volt az, csak Pesten járt valami iskolát s most egyre azt hajtogatja, hogy nem csak az ujgazdákra van szükség a szövetkezetben. Sikerült is neki néhány régi gazdát belevinni, de ezzel sem nyugodott meg. Állandóan ágált a Kicsi Feri Lajossal együtt és egy pár ember már kezdett görbén nézni a zsíros parasztokra. A falu életében azonban ez sem hozott nagy változást, álmosan, lásson folydogált, akár a liba- usztató vize a faluvégen. Hanem a Fekete Dániel plébános ur megbüntetése felkai nek a neveit meglátjuk azon listán, melyben jelentették, hogy nem szavaztak Kina ellen, de Amerika mellett sem. Előbb- utóbb ezen semlegesnek nevezett országok is vagy egyik, vagy másik csoportba pottyannak bele, vagy taszítják őket. Ez a két főtáborra oszlás legnagyobb mértékben észlelhető az ázsiai országok között, ahol már évszázadok óta egy maroknyi fehér fajhoz tartozó tőkés, a bérenceiken keresztül kizsákmányolták a benszülötteket. Kina éppen úgy ki volt zsákmányolva a nemzetközi tőkések által, melynek az amerikai Telephon és Telegraph, Standard Oil, bánya, vasúti érdekeltségek, Morgan, Rockefeller, Mellon, Dillon és Read s más nagy nemzetközi bankárok által, akiknek méltó társaik voltak a francia, japán, angol, holland és belga bankok és trösztök. A GYARMATOK HARCA Ezeknek az ázsiai népeknek megmozdulását, nem is lehetne szoros értelemben osztályharcnak, vagy a szocializmusért folytatott harcnak nevezni. Hiszen ezen elmaradott, elnyomott tömegek között, nagyon kevesen vannak akik irni-olvas- ni tudnak és ezek nem képesek megérteni mi a szocializmus. Ezen népek forradalma inkább beillik az 1848-as évek európai forradalmai közé. Csak amiatt vannak most agyonijedve a tőkések, hogy már azóta sokat láttak és tapasztaltak a társadalmi és gazdasági forradalom terén, mint az 1848-as években tették Európában. A nemzetközi kapitalizmus leginkább azért retteg, mert más országok segítségével már képesek nem csak megmaradni, hanem gyors átalakuláson keresztül annyira megerősödni, hogy ezt nem lehet visszacsinálni mint az 1848-as forradalmakat részben visszacsinálták Európában. , Másik főtényező, ha elveszítik ezen gazdag gyarmatokat, annál nagyobb terhet kell rak- niok a saját népeikre, ahol még a tőkés rendszer megmaradt, nem csak a forradalmak levere- tésének, vagy ezen leveretés megpróbálásának költségeit, hanem az elvesztett vagyonok pótlását is a rendszerük uralma alatt maradt népekre vetik ki, azokkal fogják azt megfizettetni, amig azokat is forradalomba nem kényszerítik. Ezeket a tényeket letagadni éppen úgy nem tudják, mint a kínai vörös kormány létezését nem tagadhatják le. varta a falut. Nem tudni, honnan indult el, de másnapra már tele volt vele mindenki, hogy a kommunisták, meg a szövetkezetiek jelentették fel a plébánost. Akinek volt, az sietve rejtette el a dohányát, az öreg Lán- gos még a testvére amerikai leveleit is eldugta a pajtában, mert azt hallotta ,akinél olyant találnak, azt rögtön viszik a kommunisták Szibériába. A kocsmáros meg nem akart pálinkát adni a szentnek sem, mert még ráfogják, hogy ő főzte. Ez igaz is volt, tudta is mindenki, csak a kocsmáros tagadta erősen. A falu nyugalma megbomlott. Az emberek elkerülték a kommunistákat, meg a szövetkezetieket. — Még majd mondok valamit s lecsukhatnak! A csuda másnap esett meg. Már jókor korán kezdték a házalást a Kövér Tóth Istvánná — meg a Kevély Nagy Pistáné és nemsokára már az egész falu tudta, hogy a plébánost megdi- csőitette az isten a mártiromsá- gáért. — Nézze csak meg, szomszéd- asszony! Láthatja azt mindenki a két szemével, akinek van! — hadarta pergő nyelvvel Nagy Pistáné, — és csakugyan! A papiak magasan fekvő ablakai szelíd szivárványszint játszottak a napsütésben. — Hát ha ez nem égi jel, akkor mi? — kérdezte Kövér Tóthné a kerítés előtt összegyűlt áhitatos szájtátóktól. Hamarosan elterjedt a hire annak is, hogy a templomban áj tatosságot tart a plébános ur 11 órakor. — De a kommunisták, meg a szövetkezetiek maradjanak kívül! — vágta a hatvan holdas Kemény Tódor felesége a szövetkezeti boltkezelő felé, aki egész délelőtt az ajtóban támaszkodott és nézte a falut, — mert vevő az ugyan nem jött egy fél sem, mióta a csuda megesett. A templomban annyi volt a nép, mint máskor husvétkor sem. A plébános ur meg beszélt nagy ájtatosan az igaz lelkek megdicsőüléséről meg arról, hogy az Isten nem hagyja cserben a benne bízót. Kicsi Feri Lajos a templom előtt áldogált a szövetkezeti szervezővel, Szűcs Pistával. Nézték a templomban szorongókat és hallgatták a kirelejzont. Még a kapuba is jutott az ájtatosok- ból. — Hát megkezdődött ... — mondta Szűcs Pista. — Fenét kezdődött meg, — válaszolt Kicsi Feri Lajos, — dehogy kezdődött ez. Volt ez már régen is, csak csöndesebben. Emlékszel, mikor a plébános elhívott zászlót vinni a körmenetbe? Persze nem mentem. No teli is lett mindjárt a falu, hogy a kommunisták milyen istentelenek. Nem kezdődik ez komám, — erősbödik! — De mi a rene lehet azon az ablakon — nézett Szűcs Pista a papiak szivárványszínű üvegeire. Közelebb sétáltak a kerítéshez. Hiába az bizony szivárvány ! — Meg kéne azt nézni közelebbről, — vélte Kicsi Feri Lajos. Szűcs Pista körülnézett. Egy lélek sem volt az utcán, mindenki a templomban szorongott. Kicsi Feri Lajos gyorsan határozott. — Te figyelj körül, majd én felmászok. Azzal már ugrott is át az alacsony kerítésen és kapaszkodott az ablakpárkányon fölfelé. Szűcs Pista kényelmesen támaszkodott. Nézelődött, mint akinek semmi dolga. Csak éppen egy perc ideje volt a tekingetésre, mert Kicsi Feri Lajos akkorát káromkodott odabenn, hogy szinte füstölt. Aztán már má-
