Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-30 / 1649. szám
1950. szeptember 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI HIÉNÁK A Painesville, Ohio Diamond- Alkali cement és vegyészeti gyár 2500 munkása immár 9-ik hete, hogy sztrájkban áll, béremelésért és nyugdíjért. A hatalmas vegyészeti gyár minden eszközt felhasznált, hogy megtörje a bányász unió 50-ik districktjé- be szervezett munkásokat, ezi- deig minden ilyen irányú kísérlete megtört a harcos, összetartó munkásság egységén. Éhez a harchoz tudni kell, hogy a bányász unió nem irta alá a Taft-Hartley törvényt, igy nem veheti igénybe a törvényadta jogokat és csak a saját szervezett erejére támaszkodva vívja meg a harcát. De ezt a körülményt akarta a vállalattal szövetkezve az AFL vegyipari szakszervezete kihasználni, hogy betörjön a szervezetbe és megbontva a munkásság egységét, megtörjék a sztrájkot. Az AFL szervezet szavazást kért a Labor Boardtól, hogy ki képviselje a gyár munkásságát, azt álütva, hogy a munkások többsége az AFL-be óhajt szervezkedni, a remény az volt a vállalat és a szakszervezeti basák részéről, hogy miután a bányász unió nem irta alá a Taft- Hartey törvényt, igy szavazólapra nem kerülhet, tehát ők könnyen megnyerhetik a képviseletet. A gyár Ígéretet tett, hogy az AFL-el rögtön meg fog egyezni, igy a sztrájknak vége lesz, a munkások visszamehetnek dolgozni. Viszont azt is kijelentette, hogy a bányász unió feltételeit soha el nem fogadja. A Labor Board sietve elrendelte a szavazást, amelyben a gyár dolgozóinak 91 százaléka vett részt és csúfos vereséget hozott az AFL hiénáinak. A bányász unionra nem lehetett szavazni, csak az AFL unióra. A szavazás eredménye az volt, hogy közel 600-an arra szavaztak, hogy az AFL képviselje őket, mig ezerhatszázan a unió utasítására úgy szavaztak, hogy nem kell az AFL unió. Ez az arány még jobb lett volna, ha sokan nem szavaztak volna a bányász unióra, amelyet mint törvénytelent megsemmisített a Labor Board. így a helyzet nem változott, a harc tovább áll és a munkások elvannak határozva azt végig vinni a teljes győzelemig. De ennek a harcnak és szavazásnak van még egy nagyon fontos ' tanulsága és pedig az, hogy ha a munkásság eléggé^ öntudatos, azt semmiféle törvénynyel megtörni nem lehet. Ebből levonhassák a tanulságot azok a megalkuvók, akik alá akarj ák Íratni a Taft-Hartley törvény által megkívánt nyilatkozatot, mert máskülönben, “nem tudják megvédeni a szervezetet az AFL vagy a CIO betörésétől és nem tudnak bérharcot lefolytatni”. , A bányász unió, amely ugyan harcos szervezet, de nem mondható forradalminak, minden Taft-Hartley törvény ellenére is, kitudta kényszeríteni a bányabáróktól a béremelést és egyéb kedvezményeket, köztük a zárt műhelyt is, amelyet szintén tilt ez a törvény. A Diamont-Alkali munkások is megtudják védeni a szervezetüket a betörőktől. Ha egy szervezet tagsága harcos és megfelelő nevelést kap, úgy képes arra, hogy szervezett erejével kivívja a jogait. De az a szervezet, amely a Taft- Hartley törvény alá veti magát, annak a tagsága csak fizető alany, de semmi esetre sem öntudatos harcos tömeg. A tagság nevelése és öntudatra ébresztése feleslegessé teszi a nyilatkozat aláírását, de akik ezt a nevelést elmulasztották, azok amikor a Taft-Hartley törvény alá vetik magukat, kiállítják magukról azt a bizonyítványt, hogy semmivel sem különbek, mint az AFL vagy a CIO és meg sem közelitik az általuk lenézett bányász uniót. RENDŐR URALOM FELÉ Alig múlt öt éve, amikor Amerika ifjúsága az európai és ázsiai harctereken vérzett, hogy megsemmisitse a náci-fasiszta imperializmust. A mi lapunk, a munkásosztály szempontjából elsőrendű fontosságúnak tartotta azt, hogy a náci-fasizmus, a kapitalizmusnak ez a brutális megnyilvánulása elpusztuljon. De soha egy pillanatra sem estünk abba a tévhitbe, hogy a nácifasiszta uralom össztörésével, az európai harctereken, elmúlt ez a brutális erőszakra alapított uralmi rendszer. Mindenkor kihangsúlyoztuk, hogy mindenütt, tehát itt Amerikában is, megpróbálja a kapitalista társadalmi rendszer a fasiszta eszközökkel biztosítani uralmát, ha az a végső veszélybe kerül. De magunk sem hittük azt, hogy a tényleges kényszerű helyzet nélkül is leveszi a tőkés uralom a demokratikus álarcot és az alkotmány biztosította jogokat sutba vágva, nyílt rendőr uralomra törekedjen. Sajnos a baloldali munkás- mozgalom ma még Amerikában nem olyan erős, hogy közvetlen veszélyt jelentene a tőkés uralomra, de a hatalom birtokosai jól látják azt, hogy a rendszer válságát ideig-óráig el lehet odázni mértéktelen fegyverkezéssel, de éppen ez az inproduktiv termelés, a fegyverkezés az, amely végeredményben sietteti a krízist, a legnagyobb gazdasági válság bekövetkezését. Ez a félelem, amely elfogta a nagytőkét, váltsa ki azt, hogy előre készül arra, hogy “törvényes” eszközökkel törhessen le minden megmozdulást, még a legreakciósabb szakszervezetek bérmozgalmát, még a halvány rózsaszínű liberális ellenzéket is amely a monopol kapitalizmus ellen van. KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK A most elfogadott törvény szerint, ha azt az elnök is aláírja, mindenkit kivétel nélkül, minden bírói Ítélet nélkül, tisztán rendőri intézkedéssel börtönbe, koncentrációs táborba lehet zárni. Az ilyen intézkedés ellen nem a bírósághoz, hanem a mindenkori parlamenti többség által választott bizottsághoz lehet csak fellebezni, amely bizottság időtlen időkig ott tarthat mindenkit, akire az uralmon levő párt ráfogja, hogy “vörös”, “felforgató”. Minden bérmozgalmat le lehet ezzel törni, minden uniót meg lehet szüntetni. Ebbe a törvénybe benne van minden, amit Hitlerék kipróbáltak és jónak találtak uralmuk biztosítására. Ha az elnök meg nem vétózza, vagy a vétója dacára is törvény erőre emelné a parlament, úgy az utolsó remény a Supreme Courtban van, amelyet talán még nem szédített meg annyira a háborús, vörös ellenes hisztéria és alkotmány ellenesnek mondja ki azt a törvényt, amely megsemmisíti mindazt, amely ezideig megkülönböztette ezt az országot a többi kapitalista országoktól. A parlament alkotmány ellenes törvényeit meg sem várva, városok, falvak kiskirályai is megcsinálják a maguk kis szabadság tipró törvényeit, amelyeknek csak a legfelsőbb biró- ség vethet véget, mert enélkül, a tömegek közömbösségét tekintve, semmivel sem fogunk kiilömbözni Hitler harmadik birodalmától, a náci Németországtól. De aki azt hiszi, hogy az emberi haladást, az emberek szabadság vágyát szuronyokkal, koncentrációs táborokkal meg lehet állítani, azok nem ismerik a történelmet, amelynek a tanulsága szerint, minden reakció, elnyomás előbb-utóbb kiváltsa az ellenhatást és mennél nagyobb, brutálisabb volt az elnyomás, annál erősebb volt az elnyomott erők kitörése. EZT IS LEADJÁK A RÁDIÓN? A közelmúltban a televízión bemutatták, hogy a “Free Europa” bizottság miként küldi az üzneteteit a “vasfüggöny” mögé. Ezen a leadáson, amelyen a szereplők elmondották, hogy Amerikában milyen nagy a szólás, gyülekezés, vallás, sajtó, stb. szabadság. Attól tartok, hogy a “vasfüggöny” mögött élőket nem nagyon hatotta meg a nagy amerikai szabadság és lehetőség, mert a szónokok igy oszlottak meg: 2 püspök, 1 tábornok, 1 tengernagy, 1 milliomos ki “feldolgozta magát”, egy munkásvezér, kinek évi 46 ezer dollár fizetése van és a “mellékesek”, egy újságíró, 1 moziszinész és végül az elnyomott néger faj képviselőjeként egy ökölvívó bajnok. Nagyon rosszul ismerik a “vasfüggöny” mögötti népek intelligenciáját és ítélőképességét, ha feltételezik, hogy ennek a túl előkelő társaság propagandá j á n a k felül, pláne amikor arról olvas, hogy elfogadták a McCaran-Kil- gore-Mund törvényjavaslatot, annak dacára, hogy maga az elnök előre alkotmány ellenesnek nevezte a javaslatot. Vájjon a “Free Europa” leadó állomás leadja-e a vasfüggöny mögé ezt a koncentrációs tábor törvényt is, mint az amerikai szabadság egy minta törvényét? A közelmúlt napokban a multimilliomos vasutkirály Mr. Har- riman azzal vádolta meg Taft szenátort, hogy a kommunistákat segíti az ellenzékieskedésével, csak megfelelő többség kell és az elnök aspiráns Taft szenátor is bekerülhetne valamelyik koncentrációs táborba. Viszont Taft Truman elnököt jelölte meg, mint szocialistát és aki a szovjeteket segíti. Csak egy Taft párti többség kell és már meg van a lehetőség, hogy Mr. Truman a tábor lakókat szórakoztathatja a zongora játékával. Ez ma viccnek látszik, de meg van a lehetősége annak, hogy ezzel a hírhedt törvénnyel, minden ellenzéket elhallgattathassanak. Hitler is a ”vörösök”-nél kezdte, de azután sorra kerültek nem csak a szocialisták, de a polgári demokraták is, egészen addig, amig egész Németország egy nagy koncentrációs táborrá változott át. McCaran urék is a vörösöknél kezdik, de ha Amerika népe fel nem ébred a hisztérikus mámorából, úgy nagyon rövid idő alatt mindenben követni fogják a mi uraink Hitler-Mussolini elméletét és gyakorlatát. HAZEL SCOTT Az a színész, aki a “Free Europa” televíziós bemutatáson szerepelt, nagy hangon harsogta, hogy itt nálunk, milyen korlátlan szabadság áll fen kulturális téren. Ez az ur nagyon jól tudja, hogy Hollywood legkiválóbb 10 rendezője és Írója, a börtönben emlékedik erről a nagy szabadságról, ugyan akkor történt, amikor ez a színész elmondta a betanult szerepét, hogy egy színésznőt, aki 18 éven keresztül szerepelt az “Aldrich Family” cimü népszerű programon, egy szép napon egyszerűen kirúgták, fekete listára tettek azzal az indokolással, hogy kommunista szimpatizer, se ki nem hallgatták, se nem indokolták meg, csak a “vörös” bélyeget rányomva elvették a megélhetési lehetőségét, mert többé sem rádión, sem televízión nem szerepelhet ez a tehetséges művésznő, ki soha nem politizált, csak a színjátszás keretében egyszer egy megjegyzést engedett meg magának, a legfőbb hatalom, az Amerika Ellenes vizsgáló bizottságról. Ritkán hallgatom a rádiót, nem vagyok elragadtatva attól a kultúrától, amelyet a sör és pálinka gyárosok, szappan s rágógumi királyok adfiak az amerikai népnek. De ha csak egy lehetőség volt, nem mulasztottam el, hogy hetenként meg ne hallgassam és nézzem Hazel Scott zongoraművésznő és énekesnő negyedórás szereplését. Ez a kiváló művésznő egyik legnagyobb starja a televíziónak, művészi előadását tetézte rendkívüli szépsége, nagyszerű megjelenése, elképzelhet j ü k, hogy milyen művészi érték volt, ha a producerek versenyeztek érte, dacára annak, hogy néger volt. ( Egy napon elmaradt Hazel Scott előadása és többé hiába vártam, hogy kedves mosolyával, végtelen emberi szavaival köszöntse a hallgatóit. Őt is fekete listára tették, rányomták a “vörös” bélyeget és többé nem szerepelhet a televízión. Nem tudom, hogy Hazel Scott
