Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-01 / 1637. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1950. julius 1. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. ESEMÉNYEK A MUNKA HARCMEZEJÉN A KÖZELMÚLT hetekben a villamossági kellékeket gyártó telepek — ezek között a két legnagyobb a Westinghouse és a General Electric korporációk — rabszolgái vivtak nagy harcokat. Sajnos, ezen harcok azonban nem annyira a munkásság javát szolgálták, mint a társaságokét. Ez pedig azért történt igy, mert nem az ellenségek álltak szembe egymással — kizsákmányoltak a kizsákmányolókkal — hanem munkások munkásokkal. Megemlékeztünk már arról, hogy a Congress of Industrial Organization (CIO) központi vezetősége is úgy megvadult a vörös szintől, mint a bika, ami- kor felakarják mérgesíteni és már az elmúlt évi konvencióján megkezdte a “vörösek” kipuco- lását a szövetségből. Az elsők között a United Farm Equipment and Metal Workers, valamint a United Electric, Radio and Machine Workers szervezet volt, amelyeket kiakartak zárni, de ezek megelőzték a kizárást úgy, hogy megszakították a szerves összeköttetést a CIO-val mielőtt kizárták. Valóban a két szervezet — FE és UE — már előzőleg egyesült a CIO előző évi konvenciójának határozata ellenére, amely az FE szervezetet az autó munkások szervezetéhez akarta csatolni Walter Reuther fenha- tósága alá. Az FE tagsága nagy többséggel a CIO konvenció határozata ellen döntött és később úgy határoztak, hogy egyesülnek a UE szervezettel. így amikor a CIO konvenciója nem fogadta el az UE szervezet feltételeit a további együttműködésre az magával hozta a UE — és automatikusan az FE — szervezet kilépését a CIO kötelékéből. A CIO konvenciója azonban ezt nem akarta elismerni, hanem utólag “kizárta” ezen két szervezetet kebeléből. Amig az FE tagságának átvételére már előzőleg az autó munkások szervezetét hatalmazták fel, az UE helyébe ott rögtön a konvención egy uj szervezetet chartereztek, amelynek vezetésével az ismert kapitalista kol- laboratort, James Carey-t bízták meg, aki egyben a CIO központi titkár-pénztárosa és aki már évek óta áskálódott a UE szervezet ellen, amiért őt annak elnöki tisztségéből kibuktatták. AZ UTÓBBI hetekben a harcok a két szervezet között folytak a kizsákmányolok legnagyobb örömére. A nevezett vállalatokkal az UE szervezetnek már évek óta volt szerződése, melyet most a vállalatok megtagadtak megújítani és a National Labor Relation Boardtól uj választást kértek annak megállapítására, hogy a munkások mely szervezethez akarnak csatlakozni. Az uj szervezet — International Union of Electrical Workers (IEU) — rögtön a CIO konvenciója után táviratilag hívta fel az összes munkáltatók figyelmét, hogy az UE szervezetet kizárták a CIO-ból és az “többé nem képviselheti a munkásokat” a külömböző telepeken szerte az országban. A legtöbb vállalat ezt az ürügyet használta fel, hogy a UE szervezettel megszakítsa a szerződést és uj szavazás elrendelését kérték. Bár a reakciós szervezetek vezérei sohasem voltak válogatósak az eszközökben, ez az uj IUE szervezet azonban minden előbbi példát túllépett az aljasságban. Hogy győzelmet érjenek a szavazásoknál, igénybe vették a legaljasabb eszközöket és a legaljasabb embersöpredékek segítségét. A legélesebb harc kétségtelenül az East Pittsburgh-i Westinghouse telepen volt, ahol 15 ezer munkás van foglalkoztatva és a munkáltatók természetesen az uj szervezetet favorizálták. A korteskodás ideje alatt az uj szervezet vezéreinek és uszályhordozóinak szabad tér volt engedélyezve munkaidő alatt és a gyáron kívüli gyűléseken a CIO összes basáit felvonultatták, hogy a munkásokat félrevezessék. Ezeken kívül természetesen a városi sajtó, rádió, szószék és egynéhány kém, akiket direkt abból a célból fogadtak fel, hogy a munkásokat félrevezessék és megfélemlítsék, mind az uj szervezet érdekében agitáltak és végtelenül sajnálatos, hogy az east pittsburghi munkások felültek ezen kapitalista bérenceknek és a szavazatok többségét az uj szervezet kapta. A WESTINGHOUSE telepeken a szavazás még áprilisban volt, de az east pittsbrughi telepen egyik sem kapott abszolút többséget és junius 1-én újabb szavazás volt, de az eredmény ez alkalommal is a CIO szervezet javára dőlt el, következő arányban: UE — a régi szervezet — 5,706, mig az IEU-CIO 5,964 szavazatot kapott és igy 258 szavazat többséggel győzött az uj szervezet, amelyet bátran lehet kompánia szervezetnek nevezni. Hasonló harc volt május végén a General Electric telepeken is szerte az országban és bár a szavazásnak vége van, a harc a munkások között tovább folytatódik. A két legnagyobb telepen — a fő telepen Schenectady és Erie-ben — az UE győzött, a harmadik nagy telepen azonban néhány szótöbbséggel az IEU. A General Electric harmadik legnagyobb telepe Lynn, Mass, van, ahol a UE állítása szerint a vállalat és a kormány oly nyomást gyakorolt a munkásokra, hogy a szabad választás kizárt volt. \ Ugyanis a lynni telepen a szavazás előtti napon megjelent Maurice Tobin a munkaügyi miniszter és az IEU szervezet mellett agitált, mig a másikat az UE-t “kommunista” szervezetnek bélyegezte a munkások előtt. Jelenleg a szavazat állása a GE telepeken: az UE 35 telepen győzött 36,693 munkás képviseletében, mig az IEU 22 telepek 38,000 munkást képvisel. A lynni telepen foglalkoztatott 13,000 munkás sorsa egyelőre bizonytalan az illegális külső beavatkozás folytán és valószínű, hogy a NLRB uj szavazást fog elrendelni. Számos kisebb telepen az IEU győzelme oly jelentéktelen volt, hogy nagy a valószínűség, hogy a harc tovább fog folyni a munkások között, annál is inkább, mert az IUE előre lekötelezte magát a vállalatoknak, hogy nem fogja ellenezni a munkamenet gyorsítását. Ennek megfelelőleg sok telepen alig ért véget a szavazás, uj normál állapítottak meg a munkásoknak. A gépeket és mozgópadokat meggyorsították és az elégedetlenség általános. SAJNÁLATOS látni, hogy a villamossági árukat gyártó telepeken foglalkoztatott több százezer munkás kötélnek állt a munkásság egysége ellen intézett aljas támadáshoz, összehasonlítva a két szervezetet, az UE kétségtelenül nagy előnyben van a munkásosztály szemszög é b ő 1, bár még annak működése is sok kívánni valót hagy. Tekintve azonban, hogy ezen telepeken foglalkoztatott munkások szervezettsége mindössze egy évtizedre nyúlik vissza, az eddigi teljesítmény sokkal felülmúlja bármely más szervezet által elért eredményeket. Mielőtt az UE akcióba lépett ezen telepek munkásainak megszervezésére, az ott foglalkoztatott munkások vagy teljesen szervezetlenek, vagy a kompániák által kezdeményezett és ellenőrzött szervezetekbe voltak és teljesen kivoltak szolgáltatva a vállalatok kénye-kedvének Az utóbbi tiz évben úgy a munkaviszonyok, mint a munkabérek, valamint aggkori nyugdíj és betegsegély viszonyok lényegesen javultak, amely következtében az UE rettenetes nagy szálka volt a munkáltatók szemében. Misem természetesebb, mint hogy a munkáltatók nagy megelégedésére szolgált, amiko ’ a CIO megindította ezt az áldatlan “vörös mumus” hisztériá': és alkalom adódott a kizsákmányo- lóknak a munkások egységét megtörni. Ezen események kiszámíthatatlan károkat okoznak nem csak a villamossági iparban, hanem azoknak kihatása lesz az összes iparokra. A következő években a harcok dúlni fognak a termelés szinterén, de nem a kizsákmányolok ellen, hanem a munkások egyik csoportj a a másik ellen és amig ez igy fog folyni, a kizsákmányolok megelégedéssel veregetik a hasukat, nem kell félniök a munkások támadásától. Ezek az állapotok diktálták az IWW Elvinyilatkozatában azt a szakaszt, amely megállapítja, hogy: “A szakszervezetek oly állapotokat ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyan azon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le.” Ezek azok a szomorú állapotok, amelyek ma már elengedhetetlenül szükségessé teszik, hogy minden egy iparban foglalkoztatott munkás EGY ipari szervezetbe tartozzon és az ipari szervezetek a forradalmi EGY NAGY SZERVEZETBE tömörüljenek. Ezáltal szoros egységet alkotva lehetetlenné válik, hogy a kizsákmányolok bérencei ily áldatlan harcokat idézzenek fel a munkásság soraiban. Ezt megvalósítani csakis a dolgozó munkásság képes a termelés szinterén és minden késlekedés, csak a munkásság szenvedéseit súlyosbítja. NYILATKOZAT A BÉRMUNKÁS junius 17- iki számában a Lapbizottság — válaszolva a Magyar Jövő május 31-iki förmedvényére — annyira “megvédett” a Jövő támadásával szembe, hogy azt nem hagyhatom szó nélkül. Az említett cikkben többek között a következőket olvastam: “De mit szóljunk azon szerkesztőhöz, akinek csak egy levelébe került volna megszerezni azt az információt, hogy a Bérmunkásnál nem iratnak cikkeket, hogy ott minden irógárdista a maga véleményét nyilvánítja és éppen a sajtószabadság nevében közölte lapunk azt a cikket, de — és most jön a legfontosabb — a szeptember 3-án tartott évi konvenciónk részletesen foglalkozott az üggyel és azt a szeptember 10-iki számunkban közölt jegyzőkönyvben megírtuk, hogy ott úgy a szerkesztőség többi tagjai, mint a delegátusok is kijelentették, hogy nem osztoznak .Zára munkástárs véleményében, sőt mi több, maga Zára munkástárs is férfias módon beismerte tévedését, amit a? azóta irt cikkeinek egész sorozata is bizonyít.” A tisztánlátás kedvéért a következőket kívánom kinyilatkoztatni : 1. A Jövőék nem akarták és nem akarják az igazságot tudni; ők piszkolódni akarnak és ezt tették. 2. A szeptember 3-iki országos értekezleten ugyan hosszú vita volt ezen cikk kapcsán, de a vita nem annyira a nevezett cikkre vonatkozott, mint általánosságban a Bérmunkás szellemi irányára, hogy helyes-e az ily hangú cikkek közlése. 3. Amig a cikkben felemlített tényeket senki nem tagadta és különösen meg nem cáfolta, a többség véleménye úgy alakult ki, hogy az ily hangú cikkekből a jelen viszonyok között semmi jó nem származhat a magyarországi munkástársaink gigászi harcának előnyére és ezen többségi óhaj előtt magam is meghajoltam. 4. Én sem szóban, sem írásban nem ismertem be “férfiasán tévedésemet” hanem az újévi, szintén Clevelandon megtartott konferencián, kölcsönös megbeszélés utján jutottunk megállapodásra, amelynek értelmében íródtak cikkeim az utóbbi hónapokban.
