Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-07-01 / 1637. szám

HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD 'Sw under the Act af March 3, 1879 Azok az el nem idegeníthető jogok — Gondolatok a Fourth of July ünneplésével kapcsolatban — Irta: GERÉB JÓZSEF Az Egyesült Államokat életre- keltő forradalmárok az anyaor­szágtól való elszakadásuk és a gyarmatok függetlenség ének igazolására a Függetlenségi Nyi­latkozatban (Declaration of In­dependence) többek között ezt Írták; We hold these truth to be self-evident, that all men are created equal, that they are endowed by their Creator with certain unalienable rights, that among these are Life, Liberty and pursuit of Happiness. (Ezen igazságo­kat magátólértendőknek tart­juk, hogy minden ember egy­formának teremtődik, hogy a Teremtőjük felruházza őket bizonyos elidegeníthetetlen jo­gokkal, hogy ezek között van az Élet, a Szabadság és a Bol­dogságra való törekvés.) Ezt a nagyon hires dokumen­tumot 1776 julius negyedikén proklamálták, szerzőjének Tho­mas Jeffersont tartják, aki igen jó ismerője volt a francia encik- lopedistáknak, de különösen Jean Jaques Rousseau Írásainak, aki a “Social Contract” cimü igen nagyhírű munkájában so­kat foglalkozik az elidegeníthe­tetlen jogok kérdésével. Rous­seau ezeket természeti jogoknak nevezi, tehát olyan jogok, ami­ket az ember már születésénél fogva magától a természettől örökölt, ezért születési jogoknak is nevezik. Az ilyen jogoktól — mondta Rouseau és már előtte a nagy gondolkodók egész serege még az ókorban is, az embert nem lehet megfosztani. Vizsgáljuk meg tehát tüzete­sebben, melyek is azok a termé­szeti jogok? Ha csakugyan van­nak ilyen jogok, akkor bizonyá­ra azok alapján élt az ősember, a civilizálatlan ember,1 mielőtt emberalkotta törvények léteztek. De a primitív ember törvényei csak a vadon törvényei lehettek; alkalmazása annak a jognak, hogy életed és kényelmed fen- tartására felhasználhatsz min­dent, amire kezed ráteheted. Ezt a jogot csak a természet korlá­tozta. De a civilizált társada­lomban emberalkotta törvények­re van szükség az emberek kő* zött egyre komplikáltabbá váló viszonyok rendezésére. Egész bátran kimondhatjuk, hogy ma­napság a természeti jogokat minden korlátozás nélkül csak a vadállatok használják. így pél­dául a róka habozás nélkül el­fogja az útjába került nyulakat s csak akkor marad éhes, ha nem talál prédát. Persze meg kellene kérdeznünk a nyulat, hogy mint vélekedik az ilyen természeti jogokról? De bármit mondana is a nyúl, a tény az, hogy az emberek na­gyon hosszú időn át éltek ezen jogokkal. Először úgy, hogy megragadták azon dolgokat, amiket a természetben már használatra készen találtak, ké­sőbb kultiválták a növényeket, megszelídítették az állatokat s kényszeritették arra, hogy mun­kát végezzenek számukra. És még később, amikor az ember el­érte a civilizációnak azt a fokát, hogy már többet tudott termel­ni, mint amit azonnal elhasznált, — bizonyára a természeti jogok alapján, — kezdte elrabolni egy­más holmiját, majd pedig, ami­kor rájött, hogy embertársát munkára kényszerítheti, erővel vagy furfanggal tulajdonába vette embertársát is és azon a napon, — ugyancsak a termé­szeti jogok alapján — maga az ember is birtokolható tárggyá lett, éppen olyanná, mint maga a termelvény, amit készített. Az ilyen rendszerben, — amit általában rabszolgaságnak mon­dunk, — a tulajdonos birtokol­ja nem csak a termelőeszközö­ket és a termelvényeket, amiket ezen eszközökkel készítenek, ha­nem a munkásokat is, akik ezen eszközökkel dolgoznak. Az em­beriség ezer és ezer esztendőn át ilyen termelő rendszerben ké­szítette az élethez szükséges ja­vakat. Amerikában még ez a rend­szer volt az uralkodó 1776-ban, a függetlenség kimondása ide­jén is, de Európában, ahol a ter­melésben a földmivelő ipar vitte a vezérszerepet, a földhöz való jog minden más jogot eltörpí­tett, de egyben életrehivta azt az uj társadalmi rendszert, amit feudalizmusnak nevezünk. De itt, Amerikában még nemcsak fekete, hanem fehér rabszolgák is voltak. Ez az oka annak, hogy sem a Függetlenségi Nyilatko­zatban, sem az Alkotmányban nem Írják körül pontosan az el nem idegeníthető jogokat. Ebben a nagyon sokat emlí­tett mondatban: “All men are created equal” (Minden ember egyformának teremtődik) a MINDEN szót nem értették va­lóban mindenkire, hanem csak minden szabad emberre, de nem a rabszolgákra is. Európában azonban, ahol a feudálizmus már végetvetett a rabszolgaság­nak, már 15 évvel később, vagy­is 1791-ben a francia alkotmány­ban, amelyet a nagy forradalom után hoztak, már nagyon tisz­tán meghatározzák ezen termé­szeti jogokat. Nézzük csak, ho­gyan: 1. A társadalom célja a kö­zösség java. 2. Kormányokat azért alakí­tanak, hogy az ember élvezhes­se természeti és elveszithetetlen jogait. 3. Ezen jogok az Egyenlőség, Szabadság, Biztonság és a Tu­lajdonjog. 4. A törvény előtt minden em­ber egyenlő. És igy tovább, 35 ilyen parag­rafust tartalmaz ez az alkot­mány a szabadságjogok részle­tezésére. Igen érdekes például a 16. pont. 16. Vagyon birtoklására minden polgárnak egyforma jogai vannak; vagyonát tet­szése szerint adhatja el, jöve­delmével és munkája gyümöl­csével tetszése szerint rendel­kezik. De nézzük csak a 18-ik pon­tot, mert az annak az alkot­mánynak a legfontosabb része és véleményem szerint kulcs gyanánt szolgál modern törté­nelmünk megértéséhez. 18. Minden ember eladhatja szolgálatait és idejét, de nem adhatja el önmagát, sem őt más el nem adhatja; személye el nem idegeníthető tulajdon. A törvény nem ismer rabszol­gát, hanem csak szerződést, amely megszabja a javadalma­zást a munkáltató és azon ember között, aki dolgozik ne­ki. Európában ez adta meg a ha­lálos döfést nemcsak a rabszol­gaságnak, de részben a feudaliz­musnak is, mert abban az idő­ben már egy uj termelő rend­szer, — a kapitalizmus — vette kezdetét. Ennek a 18-ik pontnak utolsó mondata törvényesíti ezt az uj rendszert. Nézzük csak mégegyszer: A törvény nem ismer rab­szolgát, hanem csak szerző­dést, amely megszabja a ja­vadalmazást a munkáltató és azon ember között, aki dolgo­zik neki. Ettőlfogva a szerződés (cont­ract) irányította a termelést. Amerikában csak sokkal később, 1865-ben a nagyon véres polgár­háború után toldták meg az al­kotmányt ilyen értelmezéssel. De igen érdekes dolog, hogy az eredeti francia dokumentum csak az egyes-számot használja: “a szerződés megszabja a java­dalmazást a munkáltató és azon ember között, aki dolgozik ne­ki”. Talán akkor még nem gon­doltak arra, hogy lesz idő, ami­kor egy-egy munkáltatónak szá­zak, — sőt ezrek fognak dolgoz­ni. Ez az idő azonban elérkezett s a munkások hamar rájöttek, hogy midőn tudásukat vagy munkájukat egymással verse­nyezve adják el, a munkáltató­val szemben nagyon kedvezőtlen helyzetbe kerülnek, mert az éh­ség a munkapiacra kényszeríti őket, ahol a “cut-throat” kompe- tició következtében a béreket le­verik. Az eredmény, mint tud­juk, az alacsony életszínvonal és a munkások nagymérvű kizsák­mányolása lett. Ennek ellensúlyozására a munkások unionokba szervez­kedtek, hogy kollektiv módon adják el munkaerejüket. Vi­szont a munkáltatók is megala­kították szövetségeiket s jelen­leg az Egyesült Államokban a termelés kerekeit ezen két cso­port kollektiv egyezkedése alap­ján kötött szerződések tartják mozgásban. Ezen egyezkedések azonban sokszor nem valami bé­kések, azért az állam törvénye­ket hoz arra, hogy a termelés ezen két legfontosabb csoportjá­nak a jogait korlátozza. Ezért nevezem én ezt a rendszert korlátolt kapitalizmusnak. Az Egyesült Államokban ma a kor­látolt kapitalizmus korát éljük. De Európában, ahol a kapita­lista rendszer nem fejlődött oly gyorsan és nem érte el azt a ma­gas fokot, mint itt, a kontroláló módszereket sem építették ki. Sőt ellenkezőleg, a kelet-európai országokban az állami hatalmat teljesen a kontrakt szentségé­nek védelmébe állították, ami a munkásság egyre fokozottabb kizsákmányolásához vezetett. A munkások tehát hamar rájöttek, hogy a rabszolgaság és a feudá­lizmus megszüntetésével nyert (Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents