Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-03-25 / 1623. szám
BÉRMUNKÁS 1950. március 25. * oiaa Amerika unszolására (Vi.) Mindenfelé nagyobb mértéket ölt a szocialisták elleni harc. Ezt hivatalosan Washingtonból is bejelentették, hogy fokozni fogják, csak azon vitatkoznak, hogy Washington vagy pedig Róma legyen a központja ennek a harcnak, de nagyon egyforma eszközöket használnak és egymástól veszik át a vádakat, propaganda fegyvereket. BELGIUMBAN; A katolikus papság vezetése mellett a belgiumi falvakban a népet vasvillákkal, kövekkel, némelyeket fegyverrel uszitottak az oda kiránduló liberálisok, szocialisták ellen, akik megakarták a népnek a papság ellenére magyarázni, a királyság káros hatását. Néhányat meg is gyilkoltak ezek a felbőszített, elbutitott parasztok. OLASZORSZÁGBAN: Gyill- kolják a földet követelő parasztságot és azokat támogató városi munkásságot, mindezt azért, hogy az összerabolt nagybirtokokat megvédjék ellenük, melyben a pápaság a főrészvényes, legnagyobb földesur. FRANCIAORSZÁGBAN: Uj törvényeket hoznak, hogy tömegesen dobhassák börtönbe a sztrájkoló munkásokat és azokat, akik megakarják akadályozni az újabb háborúra való készülődést, fegyverkezést. Ötszáz rendőrt alkalmaznak a parlamentben az ellenzék kidobálá- sára. KOREÁBAN: Tizenh á r o m megválasztott képviselőt 10-10 évi börtönre Ítéltek, mert egységes Koreát akartak, rokonszenveztek az északiakkal, követelték, hogy az idegen, igy tehát az amerikai csapatokat vonják ki az országuk területéről. Sőt ezret a népek közül bebörtönöztek, mert jóban akarnak lenni az északi területeken lakó testvéreikkel. urak mindenkor hajlandók voltak a hazaárulásra. Kutyából nem lesz szalonna, a magyar ur sem változik meg. Ma is a hazát akarja árulni és nagyon dühöng, hogy a Nagy Ferencek, Fábián Bélák ebben már megelőzték. Dühös, mert nem csak odahaza van vége a régi uraságnak, de még az idemenekült paraszt és munkás ivadék sem ur tisztelő már, nem érzi magát megtisztelve, hogy ők, az urak hajlandók elfogadni egy “koszos, büdös” paraszt pénzét és csak egyszerűen le miszterezi őket. Csak vitatkozzanak az urak, csak marakodjanak egymás között a sovány koncon, egy bizonyos, hogy a magyar nép nagyszerűen meg tud lenni a “Nem- zetfentartó” urak nélkül, semmi hiányát nem érzi annak, hogy ezek a zsebrákok nem herdálják el a munkájuk gyümölcsét. Hogy mennyire nem haragszik a magyar nép Amerikára, azt igazolja az is, hogy készséggel átengedi neki mindazokat a magyar urakat, akik megszöktek Magyarországból, mert gyilkoltak, raboltak és mert ott nem lehet munkanélkül élősködni. AMERIKÁBAN: Az amerikaiak nem csak unszolják a csatlós államokat és a dollárok megvonásával fenyegetőzve kényszerítik őket ezen munkásüldözésekre, hanem itten jó példát muttatnak és még a sárga szocialistákat, liberálisokat is vérvörösre festik és az állásaikból akarják — sokszor sikerül is — kirúgják azokat. McCarty szenátor azt állítja, hogy az amerikai State Depart- mentban 57 vörös van, akiket ki kell onnan dobálni. Ezek között sok olyan liberális van, akik sokkal sikeresebben harcolnak a szocializmus ellen, mint az ilyen reakciós McCartyk és Rankinek, de mivel nem tetszik az amerikai Gyárosok Szövetségének azon reformok, amelyeket azok a szocializmus megelőzésére itten is megakarnak valósítani, vagy valamikor az amerikai tőkés osztály kapzsiságát, elfogultságát kritizálják, mostan a vörösök listájára kerültek és kegyetlenül kiakarják őket szórni a munkájukból, elvenni kenyerüket és ezzel megijeszteni a többieket, hogy hűségesen nyalják a gazdáik, a bankárok és tőkések talpait. Ezek között hires irók, tanárok, olyanok, akik valóságban ismerik az európai, ázsiai viszonyokat, okokat az ottani forradalmakra és azt is, hogy milyen reformokkal lehetne, vagy lehetett volna azokat leszerelni. Ezeket a reformokat ajánlották, melyek között a mérsékeltebb kizsákmányolás volt és a ben- szülöttek életszínvonalának emelése, melyeket mind a tőke jövedelmének csökkentése árán lehetett volna elérni, ez az oka a nagy gyűlöletnek. Ezek között a gyűlöltek között van Dr. Owen Lattimore, Haldon Hanson, olyanok, akik valóságban szakértők az ázsiai viszonyokban. Ezek a szakértők könyveket Írtak , de mivel a Knights of Columbus és a katolikus egyház vezetői köpködtek ellenük, ezeknek alapján vádolja őket McCarty. Ma minden országban az a fő, hogy kik tudnak legjobban köpködni a szocialista rendszer ellen, de akik még jót is tudnak a szocialista tervgazdaságban felfedezni azok vörösek, vagy azoknak az eszközei. Hogy mennyire a reakció, vagy amint több éleslátásu iró megírta az “amerikai fasizmus” uralja már az amerikai sajtót, propaganda eszközt látnak a McCarty vádaskodásban és ki is használják úgy, hogy el akarják távolítani Jessupot, az elnök rendkívüli megbízottját, aki Ázsiában volt és tanácskozott az ottani vezetőkkel, valamint kihallgatta az amerikai ügyvivőket is és most szeretnék őt is a vörösök listájára helyezni, de Jessup siet haza, hogy tisztázza magát és bizonyítsa, hogy ő még jobban gyűlöli a vörösöket, a szocialista tervgazdaságot mint a vádlói, de több mézet akar kenni a madzagra, mellyel meglehetne fogni az ázsiai néptömegeket. Mentési akció (a.l.) Minden nap világosabban igazolódik be az a tény, hogy az itteni uralkodó osztály mennyit hajlandó áldozni a kapitalizmus megmentésére. Nem sokáig kell várakoznunk, amikor magában ebben az országban, sok meg rendszabályozást kell életbe léptetni, hogy a magántulajdon rendszerét valamiképen meghosszabbítsák. A heti események között találjuk Dean Achesonnak, a külügyi osztály vezetőjének ezt a javaslatát: “Azok a nyugat európai országok, amelyek még mindig gazdasági válság előtt állnak, azoknak ipari cikkeit hozzák be ebbe az országba eladási szempontból. Ezáltal ezen országok amerikai dollárokhoz jutnak és rendbehozhassák az országaik gazdasági helyzetét.” Felületesen bírálva a fenti ajánlatot, azt gondolná az ember, hogy tényleg megoldást jelent a gazdaságilag tönk szélén álló országok részére. Ugyan akkor állandóan azt halljuk, hogy a munkanélküliek száma állandóan emelkedik ebben az országban. A munkanélküliek gyors szaporodása csökkenti az itteni népek vásárló képességét. A külföldi áruk behozatala még jobban fokozná a munkanélküliséget. Vájjon kinek adnák el akkor a behozott árukat? A kapitalizmusnak védelmezői legtöbb esetben olyan ferdesé- geken alapuló ajánlatokat hoznak forgalomba, aminek bírálata arra hagy következtetni, hogy a nemzetgadászathoz egyáltalában nem is konyitanak. Egy nagyobb mérvű és hosszasan tartó munkanélküliség, az ország gazdasági berendezkedését is megrázkódtatná. Pedig nincsen nagyon messze ez az idő, mert a jelenlegi termelési móddal nehogy más országok termékeit képes lenne az itteni bérért) dolgozó nagy tömeg megvásárolni, hanem az itteni termékeknek óriási külföldi piacra van szükségük, hogy ezt az országot megvédje egy súlyos ipari pangástól. Állandóan arról hallunk beszélni amikor a kormány beleavatkozik a termelési rendszerbe, hogy “rendőrállam”. Vájjon miért is van egy országnak kormányrendszere, ha nem aírpl gondoskodik, hogy megvédje népét a kapzsi túlkapások ellen? Nem egyszer hallottunk és magunk is láttunk eseteket ebben az országban, amikor mindenből van elég a raktárakban és nagyon sokan mégis éheznek és nélkülöznek, nem is a saját hibáikból kifolyólag. A mentési akció már régen megindult, de még az eredmény nagyon elenyésző, mindig több és több segítségre van szükség azokban az országokban, ahol még látszólag talán meglehet menteni a kapitalizmust. Bizony a látszat nagyon sok esetben csal. így töctént ez Kínában is. Billiókat prédáit el ez az ország Chiang megmentésére és még ma is támogatják, hogy visszaültessék a kínai nép nyakára. A legújabb jelentések szerint Indo-Kinát kell megmenteni, mint francia gyarmatot. Azért éppen mostan kellett az amerikai hadihajóknak az ottani partokon szemlét tartani. Azonkívül az sincsen kizárva, hogy Indiába is az embermészárlás valósággal háborúvá fog fejlődni a Pakisztán és muzlámok között. Természetesen attól félnek már itten, hqgy kommunista agitá :ió van hátterébe és világháborúvá Vájjon mit csinálnak a UN-be ilyen kérdésekkel kapcsolatfejlődhet, ha idejébe meg nem akadályozzák, ban? Nem sok reményünk van a világbékére vonatkozóan. Nem is lehet mindaddig, “amig éhség és nyomor található az emberek milliói között”. Ezt mondja az IWW elvinyilatkozatának egy pontja. Véglegesen megmenteni egy olyan társadalmi rendszert, amely a gazdasági ferdeségeken alapszik, nem lehet. Nem pedig egy fejlett ipari rendszerben, ahol minden igyekezettel elgáncsolnak olyan elgondolás keresztülvitelét, amely egy egészséges tervgazdálkodáshoz vezetne. A tényleges tervgazdálkodás semmi más, mint termelni a népek szükségletére a mai profit felhalmozás helyett. RABSZOLGASÁG A DÉLI ÁLLAMOKBAN (a.l.) LAKE SUCCESS, N. Y. — Az alábbi jelentés érkezett be a UN bizottságához: Ezrekre menő család a déli államokban kényszermunkán dolgozik (egyenlő a rabszolgasággal). Ezt a jelentést a Workers Defense League tette az Egyesült Nemzetek bizottsága előtt. Rowland Watts, a League titkára és Leroy Hacker néger baptista nap, akik maguk a vizsgáló bizottság tagjai. A fentnevezett Workers League kommunista ellenes testület. Az alkotmány 13. függeléke, amely a rabszolgaság megszüntetését kellene, hogy jelentse, de a déli államok munkáltatói mégis kijátszók az alkotmánynak ezt a pontját. Annyira helyhez kötik a munkásaikat, hogy azok nem képesek máshol munkát vállalni. A legtöbb esetben azok a munkások, akik részesedésre dolgoznak, adósak a földtulajdonosainak, ami lehetetlenné teszi a munkásoknak, hogy máshol munkát vállaljanak. Minden törvény dacára kijátszák a munkásokat. A bizottság jelentése szerint a második világháború alatt valósággal rabszolga módra kezelték a távol déli államokban a munkásokat. Különösen azokat a behozott idegen munkásokat, akiket azon ürügy alatt hozattak be Délamerikából, hogy pótolják a munkáshiányt. Tudjuk előre, hogy a UN bizottsága elfogja hallgatni a fenti jelentést, mert az üyenfajta rabszolgaság a selyem függöny kuli- szái mögött történnek. Ez a közmondás igen ráülő: “Más szemébe meglátja a szálkát is, de sajátjába‘a gerendát sem veszi észre.”
