Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-03-25 / 1623. szám

1950. március 25. U L i* M Ij iN K A ft 7 oldal Marshall terv eredménye A MARSHALL TERV ÚJBÓL HATALOMRA SEGÍTI A NÉMET FASIZTÄKAT. — KATOLIKUS FŐPAPOK, IPARBÁRÓK ÉS VOLT HITLER TISZTEK* KERÜLTEK ÚJRA HATALOMRA. — A GONOSZ KÉPVISELŐ. BONN, NÉMETORSZÁG — Aki ma Nyugat-Németországot bejárja, a Rhine folyó északi vidékétől kezdve le Bajorország déli részéig, annak azonnal szembetűnik, hogy mennyire emelkedőben van a harcias német sovinizmus és a pan-germanizmus. Ezzel a mondattal kezdte jelentését Leon Dennen, a túlzó jobboldali álláspontjáról hírhedt egyik amerikai hírszerző vállalat »-------------------------­és furakodnak be a közhivata­lokba és mind láthatóbb módon veszik kezükbe a német közvéle­mény irányítását. így a Marshall segítség égisz^ alatt a német nácik egyre na­gyobb mértékben kerülnek hata­lomra. így építi a demokrácia védelmére kitalált Marshall terv a demokrácia legnagyobb ellen­ségét, a fasizmus legaljasabb válfaját, a német nácizmust. németországi levelezője, akinek megfigyelése szerint a Marshall terv egyik leginkább látható eredménye az, hogy a második világháborút okozó nácik uj életre kaptak és napról-napra terjeszkednek. Úgy a sajtóban, mint az egye­temen, a Bonn parlamentben va­lamint a kormányhivatalokban is egyre hangosabbak lesznek a nácik, — írja Dennen. Hitler volt hívei eddig Konrad Ade­nauer “Keresztény Demokrata” pártjában húzódtak meg, amely­nek irányítása most már telje­sen a kezükbe került. Az uj náci mozgalom vezetésében a katoli­kus főpapok, volt iparbárók és volt katonatisztek osztoznak. Ezek szervezték meg a “Reich Party”-t, amelynek állítólag 600,000 szavazó polgár tagja van. Ezen párt propagandistái azt hangoztatják, hogy a német hadsereget nem győzték le, ha­nem “hátbaszurták”, elárulták. A “Dolchstoss” miatt szenved ma Németország, mert máskü­lönben a német katona legyőz­hetetlen s azért most olyan Né­metországot akarnak felépíteni, amelyben iiem adnak majd al­kalmat egy másik hátbaszurás- ra. Mióta a Marshall Terv követ­keztében annyi élelemhez jutot­tak, hogy ezen legfontosabb probléma alól felszabadultak és mióta a gyárak további leszere­lését is beszüntették a pénz ér­téke szilárdabb lett, a nácik egy­re merészebben követelik, hogy a szövetségesek vonják ki a megszálló hadseregeket, mert nem Németország okozta a má­sodik világháborút és hallatlan igazságtalanságnak tartják, hogy a második világháború megindításában a németeket bűnösnek mondják. Jellemző ezen neo-nácik gon­dolkodására az, hogy midőn Dr. Kurt Schumacher, a Szociálde­mokrata Párt vezetője ezt rpon-» dotta: “Németország és a civi­lizált világ között a gázkemen­cékben elégetett és a koncentrá­ciós táborokban halálra kinzott 6 millió zsidó emléke áll”, erre Wolfgang Helder, a Bonn par­lament egyik tagja igy vála­szolt: “Igazán sajnálatos, hogy a zsidókat gázkemencékben éget­ték el, más utón is meglehetett volna tőlük szabadulni.” Az arcátlanságnak ily neme tapsot vált ki a németek nagy tömegéből. Ma még a németek többsége nem náci ugyan, ha­nem inkább csak semleges, de készen áll arra, hogy csatlakoz­zon a túlzó soviniszta német áramlathoz, mihelyt az valami­lyen hatalomra tesz szert. És az is nyilvánvaló, hogy az ilyen túl­zó elemek mind nagyobb^ szám­mal vesznek részt a közéletben Munkások többségének akarata (Vi.) Az egész országban a General Motors telepein azon szavaztak a munkások, hogy akarják-e a union üzemet, illet­ve olyan üzemet, melyben min­den munkásnak bekellene tar­tozni az unióba. Ezt követelte a Taft-Hartley törvény, dacára, hogy a törvény úgy volt megter­vezve, hogy mindazok, akik nem szavazhattak valami okból, azo­kat is az ellenszavazók közé so­rozták és a legnagyobb hideg­ben, kint a szabadban kellet sor- baállni, hogy a szavazatokat le­adhassuk, mert a gyárosok meg­tagadták az üzemben helyet ad­ni az ilyen szavazatok megejté- séra, mégis 171,620 szavazattal 21,950 ellenében elfogadták a union üzem kérelmét. A törvény előírja, hogy az ilyen szavazatoknak meg kell történnie, azt azonban nem irta miről beszélnek... FEPC Brook Hays (D. Ark.) képvi­selő egy uj, módosított FEPC javaslatot terjesztett a kong­resszus elé, remélve, hogy ezzel elejét tudja venni azon obstruk- ciónak, amelyeket a déli államok törvényhozói megindítanak, va­lahányszor az ilyen javaslat na­pirendre kerül. Márpedig napirendre kellett hozni, mert ez képezi Truman elnök programjának a legfonto­sabb pontját. A választások j előtt csaknem minden beszédé­ben megígérte, hogy olyan tör­vényt fog hozatni, amely meg- j tiltja a munkáltatóknak, hogy a munkások felvételénél vagy el- bocsájtásánál számbavegyék a munkás bőrének a színét, faját, vallását vagy nemzetiségét. Ösz- szegezve ezt az angol “fair emp­loyment” (méltányos munkaa­dás) kifejezés alatt említik. Ezt természetesen a gyakor­latban kellene érvényesíteni, vagyis amit az érdekelt munká­sok követelnek az a “fair emp­loyment practice”. Viszont nem számíthatunk ilyen igazságos munkásfelvételre, ha azt senki sem őrzi ellen és ha az “igazság­talan” munkaadókat senki sem bünteti meg. Azért Truman és a Demokrata Párt az igazságos alkalmaztatás gyakorlását ellen­őrző bizottságot (Commission) létrehívását ajánlják. így most már ez az egész dolog ezen bi­zottság törvényes életrekeltése körül mozog és azért az admi­nisztráció által benyújtott tör­vényt a “Fair Employment Prac­tice Commission” néven ismerik, illetőleg ezen négy szó kezdő­betűin mint FEPC említik. Ismeretes, hogy a déli álla­mokban milyen nagy mérték­ben diszkriminálják a néger munkásokat. De nem csak a Dé­len, hanem az egész országban hátrányos megkülönböztetésben részesülnek nem csak a négerek, hanem a zsidók, az idegenek és egyéb kissebbségi csoportok is. A FEPC célja tehát ezen disz­krimináció megszüntetése. Az amerikai alkotmány nem ismer el semmiféle hátrányos megkü­lönböztetést és csak egyféle pol­gárokat említ. A FEPC célja te­hát az, hogy az alkotmányt a gyakorlatba is elismertessük az amerikai élet minden terén. A déli államok politikusai azonban minden erejükkel és minden eszközzel harcolnak a FEPC törvény elfogadása ellen. Ezek a fehér faj felsőbbrendű­ségét hirdetik és ezen túlzó so­viniszta politikára támaszkod­va tartják fenn uralmukat. Ahányszor még ez a törvény- javaslat, (avagy az ezzel rokon, lincselést eltiltó törvények) na­pirendre kerültek, a déli dema­góg képviselők és szenátorok olyan obstrukcióba kezdtek, hogy a törvényhozás kereke megakadt és végre is az admi­nisztrációnak meg kellett hát­rálni, le kellett venni a javasla­tot a napirendről. A Truman adminisztráció leg­utóbbi javaslatát már az albi­zottságban meg akarták fojta­ni, nem jelentették tárgyalásra. Végre azonban egy újabb sza­bály segítségével tárgyalás alá került a képviselő házban, ahol azonban félretolták és helyette elfogadták azt a módositványt, amit McConnell (R. Pa.) nyúj­tott be s ami egészen hasonló a Hays javaslathoz, amennyiben csak olyan bizottság kinevezését javasolja, amelynek semmi ha­talma sem lesz a diszkrimináló munkáltatók megbüntetésére, csupán csak ajánlatokat és ta­nácsokat osztogathat az igazsá­gos munkáltatásra vonatkozó­lag. így természetesen az ilyen “fogatlan” törvény mitsem ér, de azért a déli szenátorok még ezt sem akarják elfogadni s azt mondják, hogy ezt is megobstru­álják, amikor a szenátus elé ke­rül, vagyis addig beszélnek, amig a javaslat pártolói megun­ják a dolgot és visszavonják a törvényj avaslatot. A déli “felsőbbrendü fehérek” állítása szerint ez a törvény elő, hogy a nagy többség akara­tának alá kell, hogy vesse a gyár magát.. Csak azt nyertük meg, hogy a gyárosok majd fognak tárgyalni az union üzemről is, de megadni nem kötelezők, még az ilyen nagy többség kívánságára sem. Amig a union kezét, ügyét erősiti az üyen szavazat, de ez­zel szemben mostan a sok túló­rázás, tömegtermelés segítségé­vel nagyon is meggyengitik az uniót, mire a tárgyalások kime­rülnek, amint már kiszoktak me­rülni és sztrájkra kerül a sor, akkor annyi kész autó lesz fel­halmozva, hogy a gyárosoknak teszünk szívességet, egy 3-4 hó­napos sztrájkkal.De ugylátszik más ut nem lesz ezen elvakitott union vezetőknek. A General Motorsnál május 30-ikán jár le a szerződés, ettől kezdve kell még 30 napot adni, mielőtt a sztrájkot megkezdhet­nék a törvények szerint. Tehát valamikor júniusban lehet ki­menni sztrájkra, amikor már elegendő autó lesz raktáron és egy hosszú nagy áldozatokat követelő sztrájkot kell megvív­ni. Erre bizonyíték a Chrysler sztrájk, mely sokkal jobb idő­ben kezdődött, még sem akar a gyárosok szövetsége engedni, egyszerűen csak azon nem tud­nak megegyezni, hogy a unió pénzalapdt akar a penzióra fél­rerakni, a gyár meg nem, csak a gyárosok jóhiszeműségére, ben­nük való bizalomra akarja épí­teni a penzió fizetését. megfosztaná a polgárokat sze­mélyes szabadságjogaiktól. Sze­rintük minden polgárnak sze­mélyes szabadságjoga, hogy kit fogadjon fel munkára és kit bo­csásson el. Ez éppen olyan, mint­ha az állam beleavatkozna abba, hogy a polgárok kit válasszanak ki személyes barátnak. Ez a ha­sonlat azonban nem állja meg a helyét, mert minél összetet­tebb a társadalmunk, annál több szabadságjogról kell lemonda­nunk a közösség javára, mert máskülönben az összes szabad­ságjogainkat elvesztenénk. A déli politikusok nagyon jól tudják ezt az igazságot, de azt is tudják, hogy a négerek elnyo­matása egyben gazdasági előnyt is jelent a fehér munkáltató osz­tályra és éppen ezen gazdasági ok az, arhi miatt a színes fajo­kat még mindig alsóbbrendüek- nek tartják és dacára az egyen­lőséget biztositó amerikai alkot­mánynak, a négereket másod­osztályú polgárokká alacsonyit- ják. BILLIÓKAT LOPTAK WASHINGTON — Az “Army Criminal Investigation Division” jelentése szerint a hadsereg ren­getek anyagot gyűjtött össze a Phillippine szigetekre a Japán invázióra. Most kiderült, hogy a 2 billió dollárt kitevő hadianya­got szétlopták.

Next

/
Thumbnails
Contents