Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-03-18 / 1622. szám

1950. március 18. * oldal ii É B M L N K Ä 8 Ismét termelnek a bányászok HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-sö oldalról) Amerika csaknem egy évszá­zados ipari fejlődésében, a tőke és a munka harcában, az első eset volt, amikor a puhaszén bá­nyák rabszolgái mint egy ember léptek harcba a kizsákmányoló bányabárók ellen. Teljes tiz hónapon át, nyugta­lanító sztrájkokkal, három na­pos munkahéttel próbálták jo­gos követeléseik megadására kényszeríteni a bányatelepek mindenható urait. Amerika ipari életének moz­gásban tartása és a nép a der­mesztő hideg elleni védekezése, felemésztette a felesleges és a bányászok három napos munka­hét folyamán előállított szenet és a 380 ezer szénbányász min­den szervezeti utasítás nélkül, sőt annak ellenére letette a szer­számot. Az elmúlt négyheti sztrájkban a bányabárók min­den szócsöve, megvadult düh­vei törtek a bányászok ellen, fel­használtak minden eszközt, saj­tót, rádiót ,államügyészt, szö­vetségi bírót, az Egyesült Álla­mok elnökét, kongresszust, til­tóparancsokat osztogattak, álla­mosítással, karhatalommal fe­nyegetőztek és mindez csütörtö­köt mondott, a bányászok szoli­daritása győzedelmeskedett. A vasúti kocsik hosszú sorai szállítják a bányászok munka­erejének gyümölcsét, az úgyne­vezett fekete gyémántot; szerte az ország ipari gócpontjaiba, visszaállítják a teljes munkahe­tet, a szén hiányában beteggé vált iparokban, megnyitják a középületeket, kivilágítják az utcákat, a bányász munkaereje visszavarázsolta a civilizációt. A bányabárók egyesülve az Egyesült Államok munkáltató szövetségével, elindították a gőz­hengert és a politikusok boszor­kány konyhájában, a washing­toni kongresszusban a Taft- Hartley rabszolga törvény sú­lyos szigorítását vették tervbe. Az amerikai szakszervezetek la­za összetétele szülte meg a Taft- Hartley törvényt és ugyan az tartja életben. Kérdéses előttem és minden osztálytudatos munkás előtt, hogy a 380 ezer puhaszén bá­nyász sztrájkja, akik családtag­jaikkal egyetemben több mint másfél millió lelket tesznek ki, akik teljes tiz hónapon át a nyomor, szenvedés, éhség súlyos korbácsának csapásait viselték el, hogy az eredmény, amelyet a bányabárók adtak, meg-e érte? Szerintem nem. Azok a sztrájkok, amelyeket ma az amerikai szakszervezetek irányítanak, nem hasznára, ha­nem kárára vannak az osztály­harcnak még akkor is, ha az oly elszántan vivődik, mint az előt­tünk lezajlott bányász^ sztrájk. Elsősorban káros azért, mert nincsen a sztrájknak végcélja, a társadalom megváltoztatására, a bérrendszer eltörlésére, sőt el­lenkezőleg, szakszervezeti sza­bályok tiltják az ipari demokrá­ciáért folyó harcot, saját sorai­kon kívül, és kizárnak minden olyan egyént vagy szervezetet, amely forradalmositani kívánja a fizetésjavitás, aggkori biztosí­tás stb. reform sztrájkokat. _ | Másodsorban az amerikai szakszervezetek összetétele, har­ci modora nem az egyöntetű cse­lekvésre, hanem a “divide and rule” alapján működnek. Kelle­nek fényesebb bizonyítékok, mint az elmúlt bányász sztrájk és a tizhónapos huza-vona alatt történtek. A bányászok vezető­ma is kívánja a bérrabszolgák sége összpontosítani kívánta és harcát, pénztárát, egyöntetű cse­lekvésre kívánta és ma is kíván­ja szervezni az AFL, CIO, és a független szervezetek tagságát, erre azonban a fenti szervezetek vezetősége nemmel válaszol. Ők külön, külön vívják, nem iparok­ként, hanem ipari telepek sze­rint a harcot, erre szomorú pél­da a Chrysler munkások sztrájk­ja, ahol több mint 100 ezer autó­munkás hetek éta sztrájkol, fi­zetésjavitás, vagy aggkori biz­tosításért s az autóipari munká­sok százezeréi gyártják a más név alatt forgalomba hozott ko­csik százezreit. Ki meri állítani, hogy az ilyen fejnélkül irányí­tott sztrájkok, hasznára vannak az osztályharcnak. Az acélmunkások központi ve­zetősége 500 ezer dollárt adomá­nyozott a sztrájkoló bányászok segélyezéséré, nem a bányászok­nak küldte a félmillió dollárt, ha­nem a bányászok központi irodá­jának, amely ha beváltotta vol­na azt az utalványt a Taft-Hart- ley törvény értelmében alaposan elbánhattak volna a központi szervezettel. Ennek tudatában visszaküldték az utalványt, amelyért az acélmunkások köz­ponti szervezete kapott egy meg nem érdemelt magasztalást. A bányászoknak nem az acélmun­kások pénzére volt szüksége, hogy a sztrájkot megnyerjék, hanem az acélmunkások ipari szolidaritására. Az ország keményszén bányá­iban is egységre jutottak és a három napos munkahét, márci­us 13-tól kezdődőleg 6 napossá válik, amint azok szerződését is aláírták. A bányászok központi hivatala egy millió dolláros köl­csönt ajánlott fel a UAW köz­ponti hivatalának a Chrysler te­lepek munkásai sztrájkjának si­kerre vitele érdekében. Az autó­munkások központja visszauta­sította az egymillió dolláros köl­csönt, ugyan akkor visszautasí­totta azt is, hogy a további har­cok sikere érdekében az összes szakszervezetek szervezze n e k egy közös alapot, egy közös harci programot. Eme győzelemre elmondhat­ják a bányászok, amit Napóleon mondott, hogy “még egy ilyen győzelem és tönkremegyünk”. Amerika munkásosztályának éppen úgy, mint az egész világ munkásságának, forradalmi ipa­ri szervezetekben kell tömörül- niök s az apró-cseprő reformok helyett a bérrendszer eltörlését, a termelés és szétosztás eszköz zeinek átvételét kell, hogy szor­galmazza.^. Szervezni, nevelni, ta­nítani kell a munkásosztályt egy végső leszámolásra, ha kell ál­talános sztrájk utján, hogy át­vegye jogos tulajdonát, a ter­melés és szétosztás eszközeit. Ez a végcélunk s ezt nem lehet elérni apró-cseprő reformokért folyó sztrájkokkal. Köhler 1 ve az alig háromszáz parlamen­ti ülésre. Athén környékéről 21 képviselő beválasztása volt ese­dékes, amelyre 430 jelölt pályá­zott. Még neveket is alig talál­tak már a politikai pártok részé­re, igy aztán még olyan párt is volt, melyet a “Sok gyermekkel megáldottak” pártjának nevez­tek el. Akik aztán nem tekintenek a dolgok mélyére és az esemé­nyeknek csak felszíni bírálatot adnak, valóban elhiszik azt, hogy Görögországban demokrá­cia van, nem úgy mint Oroszor­szágban, ahol' csak egy párt van a szavazó listán. A valóság ez­zel szemben az, hogy addig amig Oroszországban a párt az ural­mon levő munkáskormány tá­mogatásának érdekében vesz részt a választásokon, Görögor­szágban mind a száz politikai párt egyöntetűen az uralmon le­vő tőkés támogatással megerősí­tett fasiszta kormány érdeké­ben volt a választási listán. Olyan pártnak már a megalaku­lását is lehetetlenné tettek, melynek célja a legcsekélyebb mértékben az amúgy is ingado- dozó, az amerikai csuszamlós dollárokon nyugvó népnyuzó ki­rályi kormány erejét csökkente­ni igyekezett volna. Sehol a világon nincs olyan terror uralom, mint éppen Gö­rögországban, ahol nem egy A naptárt köszönettel annak idején megkaptam és azt az első oldaltól az utolsó betűig a leg­nagyobb érdeklődéssel és figye­lemmel átolvastam és csak azt sajnáltam, hogy a végére értem az olvasással. Miután minden cikke érdekes és ismeretterjesz­tő.. A társadalmi helyzet, a ki­zsákmányoló osztály hamis és félrevezető tanításait leleplezi és a színtiszta igazságot tárja elénk. Az én nézetem szerint a leg­nagyobb elismeréssel és köszö­nettel tartozunk a naptár, vala­mint a Bérmunkás lelkes, fárad­hatatlan és hűen kitartó Írógár­dájának, akik szellemi tudásu­kat az olvasók közt szétosszák, öntudatra ébresztik az ellámitot- takat, akiket a tőkés rendszer már gyermekkoruk óta félreve­zet. A. Miklós, Chicago Küldök hét dollárt. Ezen pénz­ből $3.50 régi öreg barátom, Stéh József javára küldöm, akit a közel múltban meglátogattam, elég szomorú, beteg állapotban találtam őt. Elpanaszolta, hogy még nem volt alkalma vagy Joli­ban mondva pénzhiány követ­keztében nem volt tehetsége az előfizetését megújítani és a ka­lendárium árát beküldeni. Tud­ni illik ő volt aki'a Bérmunkást velem megismertette. Úgy hatá­roztam, hogy ennyit megérdemel tőlem. Andrássy ut 60. szám van egyet­len pince börtönével, hanem az egész ország egy nagy börtön és a népharcosok ezrei sínylődnek azokban. Ha valahol diktatúrá­ról lehet beszélni, úgy a görög diktatúra a legkegyetlenebb és legvéresebb a jelenlegi diktatú­rák között, ahol a múlt napok­ban ismét halálraítéltek 10 mun­kásszervezeti vezetőt, akiknek egyetlen bünük az, hogy a fasiz- ta kormány érdekeivel ellentét­be kerültek. Ezen terror uralmat öltöztették most fel demokrati­kus köntösbe a Wall Street ér­dekében. Az amerikai imperia­listák a választási bohóskodás- sal akarják takarni, hogy a gö­rög népgyilkolás nagy részben az ő lelkükön szárad. A görög nép azon rétegei, akik gyakor­latilag tapasztalják ezt a nagy görög demokráciát, nem is cso­da, hogy továbbra is fegyverrel a kézben védekeznek ellene. A görög választások nem demok­ráciát mutatnak, hanem ellen­kezőleg csak azt mutatják, hogy a választásokkal hogyan lehet becsapni a népet. Ilyenkor aztán még inkább láthatjuk azt, hogy mennyire helyes utón járnak azok, akik mindig azt hangoztat­ják, ha a munkásosztály helyze­tében változást akar, úgy arra a módot ne a szavazó urnánál ke­resse. A szemeim gyengesége miatt a kalendárium olvasásával még csak most végeztem. Méltó az örökös emlékezetre a sok szép és tudományos valamint hasz­nos tanításáért. Ezen hasznos munkájukért hálás köszönetét mondva, vagyok tisztelettel Albert Vágó, Simcoe, Canada Örülök, hogy lapunk, a Bér­munkás nagyon jó, amit az ab­ban iró miinkástársaknak kö­szönhetünk. A hiba az átlagos munkásokban van, akiknek nin­csen tudás vágyuk, nem akar­nak tanulni. A tudatlan munkás mindég fél, meg mindég man­kón jár. Sokaknak a vallás, so­kaknak a hazafiság, soknak a saját önző érdeke a mankója. Nagyon bánt, hogy az átlagos nép itt olyan tudatlan, mint száz évvel ezelőtt volt. Vagy talán egy olyan lecke kell itt is, mint Európában volt? Károly Nagy, Fort Lauderdale Fogadják a legőszintébb elis­merésem úgy a lap, mint a nap­tárért. Igazán kitünően meg­szerkesztett naptár, tele sok ér­dekességgel, tudományos cikkel. Állítom,, hogy nincs párja az 1950-es naptárok között. Ko­runknak megfelelő, munkás szempontból minden sora a leg­nagyobb megbecsülést, elisme­rést váltja ki. J. Dolgos, So. Bend AZ OLVASÓK ÍRJÁK

Next

/
Thumbnails
Contents