Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-03-18 / 1622. szám

1950. március 18.

liÉlí JV1 L is h A s

7 oiaal

Levél Rorr ániából

(Régen nem volt alkalmunk helyszíni jelentést közölni a tervgazdálkodás rendszerén működő Romániából. Az alábbi levél alig öt hete íródott Bukaresten és küldőjének semmi oka nincs, hogy ne az állapotok valóságáról számoljon be édes bátyjának.

Ezúton is köszönet a Garfield Hights, O. lakó Salay István olvasónknak a levél átadásáért. — Szerk.)

Ipari szolidaritás

(a.l.) Az egész ország nagy figyelemmel kisérte a szénbányászok sztrájkját. Természetesen a nagy üzleti érdekeltséget képviselő sajtó és rádió, állandóan John L. Lewist és a bányászokat okozták minden tekintetben. Akármilyen volt az általános közvélemény és bármennyire is szívták a fogaikat a reakciós politikusok, Taftal az élükön, de azért a szénkészlet állandóan fogyott. A Taft-Hartley törvény érvénytelenné vált, a bányászok ipari szolidaritása folytán. A 370,000 bányász kitartó harca megadásra kényszeritette az egész ország iparbáróit az összes politikusokkal együtt. i

Mivel a bányászok eltökélték magukat arra, hogy addig fogják folytatni a harcot, amig győzelmet biztosítanak. Ezért a törvényhozók már arról tárgyaltak, hogy az elnöknek megadják azt a hatalmat, hogy a bányákat kormány kezelésbe vegye. Ettől azután a bányatulajdonosok irtóztak és inkább megegyeztek a bányászok szervezetével.

Mást nem is tehettek, az adott körülmények között. Közben pedig úgy a napi sajtó, mint a rádió állandóan számolgatták, hogy a bányászok hány millió dollárt veszítenek naponta. Azonkívül, hogy ez a bányász sztrájk milyen káros az üzleti életre.

Az egész sajnálkozásuk odairányult, hogy elhitessék a nagy tömeggel, a sztrájkok káros hatását a munkások részére.

Akadtak olyanok, akik a munkások gazdasági harca helyett a politikai cécót ajánlották. Tudatlanságra és munkásmozgalmi ismeretlenségre vall az a megállapítás, hogy a sztrájkok már idejét múlták. A sztrájk egyetlen fegyver a munkások részére, hogy követeléseiknek érvényt szerezzenek.

Vájjon mit mondana bármelyik munkáltató, ha a munkások követelést nyújtanának be és azzal fenyegetőznének, hogy a jövő választáskor saját jelöltjeikre fognak szavazni. Egyetlen munkáltató sem kifogásolná az ijesztgetést, de egészen bizonyos, hogy a munkások várhatnának a követeléseikkel Ítélet napig.

Sok millió veszteséget állapítanak meg a bányász sztrájkból kifolyólag, arról azonban senki sem beszél, hogy hány millió dollárt vészit az 5 millió munkanélküli, akik nem saját hibájuk folytán lettek munkanélküliek. Maga Truman elnök megállapítja, hogy a bányaipar beteg. Ezzel kapcsolatban kéri a képviselő testületet egy vizsgáló bizottság kinevezésére, a bányaipar megvizsgálására. Abban mi is megegyezünk, de még tovább azt is megállapítjuk, hogy nem csak a bányaipar beteg, hanem az egész kapitalista rendszer. Ha nem úgy volna, nem kellene sem a Marshall dollárok kiutalása, de még az Atlantic Szövetségre sem volna szükség.

A munkásság ipari ereje felette áll minden más elgondolásnak. A szénbányászok sztrájkjának tanulsága, hogy egységes ipari szolidaritás mindig a munkások oldalára billenti a győzelem mérlegét.

Bukarest február 9. Kedves István Bátyám!

A múlt év augusztusában Írtam egy levelt, amikor Igazfalván voltam szabadságon, de az valószinüleg elveszhetett, mert válasz nem érkezett rá, ezt vettem ki az édesanymnál talált leveléből is. Én még eddig minden levelét megkaptam Bátyámtól, kivéve egy naptárt, amit a múlt év folyamán adott fel. Jelenleg itt vagyok Bukarestben, ide küldtek, hogy tanuljak Coope- rativai irányitó (ellenőrféle) tanfolyamot. December 1-ére jöttem ide és február 25-én fejeződik be a tanfolyam.

Itt a szövetkezeti mozgalom nagyon fel van karolva, minden kis faluban és városban vannak már Cooperativák. Itt a fővárosban már annyi a szövetkezeti alapon működő üzlet és ipar- vállalat, hogy alig lehet mást találni. Még vannak állami üzletek 4-5 emeletes helyiségekben, de ezek nem füszerüzletek, hanem szövött s egyéb háztartási cikkek, valamint papír, játék és többnyelvű könyvek.

A könyvkiadók és üzletek vagy állami, vagy szakszervezeti, vagy pártiak (munkáspárti). Mind a három kiad magyarnyelvű és főleg erdélyi Íróktól is fordításokat. A budapesti lapokat is meg lehet venni az utcai újságosoktól itt Bukarestben.

Bukarestről annyit irhatok, hogy gyorsan fejlődő város, már a háború előtt 1942-ben is 1 millió lakosa volt, tehát1 utolérte Budapestet. A fekvése nem olyan szép, alföldön fekszik, hegy sehol sem látszik. A gyors fejlődés miatt egész utcákat kellett lebontani, hogy a forgalomnak megfelelő széles legyen.

Otthonlétemkor (Igazfalván) István bátyám a levelében említette, hogy ottan sok rosszat írnak rólunk. Hogy eloszlassam részben ezeket a maszlagokat, amiket szándékosan adnak be a külföldieknek, megpróbálom a helyzetet megvilágítani. A leveléből nem vettem ki semmi részletes adatot, igy csak nagyjából kapkodok össze valamit.

Munkanélküliség még itt Bukarestben sincs, inkább mintha keresnék a munkásokat, különösen szakemberekben van hiány. Óriási építkezések vannak amiket az állam irányit és ezek felvesznek minden dolgozni akaró embert. A bányák, gyárak, mind nagyobbodnak és újak indulnak meg. A magán kezdeményezés, amit mi úgy mondunk, hogy spekuláció, már majdnem teljesen megszűnt, kiszorította az állami és szövetkezeti vállalkozás. Van itt kezdeményes állami alapon sokkal nagyobb, mint volt a magán spekuláció. Sok olyan üzemet létesítenek, 3mi nagyon szükséges, de a magánvállalat azt mondta erre, hogy nem érdemes, nem fizeto- dik ki, vagyis nem lehet a fogyasztót kopasztani eléggé. A termelés tervszerint megy és ez kizárja, hogy feleslegesen sokat gyártsanak vagy termeljenek bizonyos cikkekből, de nem zárja ki, hogy az előirányzott meny- nyiséget túl ne lépjék, sőt minden igyekezet oda irányul, hogy több legyen, mint amit kiszámítottak, mint normát. A többet termelő munkások, természetesen küjön fizetést kapnak, a teljesítmény arányában.

A Cooperativák haszon kulcsa meg van állapítva. A terme- lő vagy gyár eladja az árut a Szövetkezetek megyei központjának vagy az állami üzletnek. Ezek átadják a fogyasztóknak, több kézen nem szabad keresztülmenni az árunak. A haszon kulcs a következő: A gyár 5-6 százalék a kimutatható legminimálisabb előállítási költségre. A Szövetkezeti központ erre számíthat 7 százalékot, a kiárusítást elvégző üzletek 10 százalékot számíthatnak fel élelmiszereknél és 15 százalékot más árunál. Ezeket az árakat átlépni nem szabad, még állami üzleteknek sem, úgy hogy már a legtöbb árucikknek egyforma ára van az egész országban (a szállítási költségek miatt kis eltérések vannak).

A tanulási lehetőség korlátlan. Pénz nem kell hozzá. Ha a tanulni vágyó okos ember (lehet akárhány éves) fiú vagy leány, tanulhat, még fizetnek is neki külön arra az időre, amig tanul. Nekem is fizetnek teljes fizetést arra az időre, amig itt tanulok, amiből az ellátásomat nem is vonták lß, pedig még nem biztos, hogy sikerül-e a vizsga, mert ro- mány nyelven lesz és ezt nem tudom tökéletesen beszélni, de az állás amire kiszemeltek, megkívánja a román nyelvtudást, a tömeg miatt, ami Hunyad megyének 80 százalékát teszi ki (mert Petrozsény, Hunyad megyében lakom). Hogy helyesebben fejezzem ki magamat, tudok románul, de nem olyan tökéletesen, hogy egy szövetkezeti közgyűlésen szónokoljak, ha a helyzet úgy kívánja.

Itt az anyagi helyzet állandóan javul, ami a munkásokat illeti. Beleértve az irodai munkást is. De természetesen nem ugrásszerűen járul, mert minden haszon a közvagyon növelését szolgálja, ami abból áll, hogy a megrongált üzemeket helyreállítják, újakat teremtenek, hogy a termelést lehessen fokozni. Tehát amit megnélkülözünk, az mind nekünk marad, hogy egy év múlva bizonyos százalékkal olcsóbb legyen az áru és aztán megint olcsóbb, ami azt jelenti, hogy több marad a zsebbe.

A parasztoknál más a helyzet. Az állam minden támogatást igyekszik megadni, adómentesség, kölcsön gépek, hogy a parasztokat termelő szövetkezetekbe hozza össze, amit 30 kisVÉDENI KELL A SZEMET

PHILADELPHIA — Dr. Robert H. Peckman, Temple University professzor azt állítja, hogy a túlsók napfürdőzés ártalmára van a szemnek, hacsak a szemet megfelelő módon nem óvjuk. Professzor Peckham az Atlantic City tengerpartján alkalmazott “life guards” (életmentők) szemeit vizsgálta és úgy találta, hogy a napfényen eltöltött napi munka után az őrök látóképessége 10-20 percenttel esett s csak pár napi pihenés után kapták vissza normális látóképességüket.

IRÁNYÍTOTT lövegek

WASHINGTON — Leslie E.

simon generális, az Army Ordnance Development iroda vezetője azt a kijelentést tette, hogy az amerikai hadsereg részére már tudnak olyan “irányított löveget” készíteni, amelyet 1000 mérföldre is küldhetnek. Irányított löveg alatt olyan kis repülőgépet értenek, amely csak robbanószert visz magával s amit nem emberi pilóta, hanem valamilyen gép, robot irányit a kitűzött cél felé.

gazdával meg lehet kezdeni. Ez főleg azért kellene, hogy a mezőgazdaságnál is biztosítsák a termelés fokozását modern alapon és hogy jobban kilehessen használni az emberi és gépi erőt.

A kanibál orvos, miután ki- gyógyitotta a betegét a gyomorfájásból, igy bocsájtóttá el:

— Most már rendehoztam a gyomrát, de ne zabálja tele magát, máskülönben azonban megehet AKÁRKIT is.

A részeg ember elhagyja a szalont, dülöngőzve halad az utcán, majd megszólítja a sarki rendőrt:

— Biztos ur, mondja csak, hol van az antialkoholisták irodája ?

— Jól nézünk ki, hát most akar oda belépni?

— Dehogy is* belépni, azért akarok odamenni, hogy törüljenek a tagok sorából.

— Te zeneértő ember vagy, segíts ki egy tanáccsal.

Nagyon szívesen, miben lehetek szolgálatodra?

— A szomszéd lakásban lakik egy kedves ismerősöm, aki most tanul hegedülni, milyen ajándékot vegyek neki a nevenapjára?

— Egy jó hangfogót!