Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-03-18 / 1622. szám

1950. március 18.

ßEUiVit NhÁö

ft nlrlH

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

viszont az atomenergiának a békés célokra való használatát nem gátolják.

Egy bizonyos, hogy a Szovjet nem egyezik bele olyan megállapodásba, amely a bombakészletet nem semmisiti meg és amely meggátolja, hogy az atomenergiát a termelésben használja fel.

A Szovjet, mint amely szocialista rendszer alapján működik, természetesen ezt az olcsó energiát felakarja használni a népei javára, mig a kapitalista termelési rendszerben ez nem valósulhat meg, mert az energia termelésbe befektetett tőkét semmisítené meg, ami a tőkések érdekeit sérti.

BE NEM AVATKOZÁS

Minden marxista tudja, hogy a forradalmat nem lehet importálni, azt minden ország dolgozóinak maguknak kell megvívniuk, igy csak rosszakaratú, vagy tudatlan dajkamese az, hogy a Szovjet szítsa a tömegek felszabadulási törekvéseit. A szocialista eszme már meg volt a szovjetek előtt is, az egész világon milliók vallották, hogy a kapitalista termelési rendszert, szocialista termelési rendszernek kell felváltania.

A kapitalista termelési rendszer csődje termeli ki az utódját, a szocialista termelési rendszert, tehát nincs szükség orosz nyomásra, elvégzi azt a kapitalista termelési rendszer maga, a munkanélküliséggel, a nyomorral, amellyel együtt halad a Vagyonok mind kevesebb kézbe való összpontosítása.

Európa népei jól látják, hogy amíg a nyugati országokban a munkanélküliség, a nyomor napnap után emelkedik, addig a Népi Demokráciákban a munkanélküliség ismeretlen fogalom és a dolgozók életszínvonala nap- ról-napra növekszik. Ez a tény többet mond minden orosz agi- tációnál.

A szovjet nem csinál nyugat Európában forradalmat, elvégzik majd azt a nyugati országok dolgozói maguk is.

Amerika is változtassa meg a politikáját, ő viszont ne akarjon ellenforradalmat import á 1 n i szerte a világon, bízza rá a népek akaratára, hogy milyen kormányzatot akarnak maguknak.

Azt a tömérdek pénzt, amit a világ reakció felfegyverzésére, pénzelésére, atombomba gyártására fordít, használja fel arra, hogy megszüntesse a munkanélküliséget, építsen házakat a hajléktalanoknak és nyomortanyákon élőknek. Építsen kórházakat, iskolákat, üdülőhelyeket. Ez a módszer egy ideig még fen- tarthassa a világ legfejlettebb országát.

Békés megegyezés, lemondás arról, hogy mások fölött uralkodjunk, még megadhassa az emberiségnek a békés fejlődést. De a fegyverkezés folytatása, csak katasztrófát jelenthet az emberi társadalomra, amely után nem lesz sem kapitalizmus, sem szocializmus, mert elpusztul minden, ami eddig érték volt.

MUNKÁS SORS

Egy értelmes lapolvasónk, Papp Péter 54 éves korában rákbetegségben elhalálozott East Chicago, Ind.-ban. Ott nagybátyja Proszkó János és családja; nagynénje Koncz Józsefné és családja, valamint az óhazában felesége és felnőtt fia és leánya, valamint itt számos jóbarátja gyászolják. J. S.

BOOK REVIEW

KÖNYVSZEMLE

WHICH KIND OF REVOLUTION?

Még rövid pár hónappal ezelőtt hazaárulás számba ment volna az, ha egy polgári iró, tudós, politikus, vagy pap azzal az ajánlattal jött volna elő, hogy véget kell vetni az atombombával való veszedelmes játéknak és le kell ülni a Szovjettel és meg kell egyezni, hogy az emberiség fejefelől elhárítsák azt a szörnyűséget, amit egy atomháború jelent.

Ha a hazaárulás vádját el is kerülték volna, de kétségtelen, hogy az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság rájuk. uszította volna az FBI-t, mint vörös gyanúsra.

Ma már hála a hidrogénbomba tervnek, mind szélesebb rétegeket ér el az az elgondolás, hogy véget kell vetni nem csak az atombomba használatának, hanem az őrült fegyverkezési versenynek is, amely alatt ma már összeroppannak a népek és előbb-utóbb katasztrófába zúdítaná a világot.

Kiváló tudósok és protestáns papok túlnyomó többsége, irók, művészek, munkásszervezetek vonulnak fel és követelik azt, hogy szálljunk le a magas lóról és anélkül, hogy fölényeskedjünk, kezdjünk tárgyalásokat azzal az eltökélt szándékkal, hogy az egyenjogúság szemmel- tartásával, a Baruch tervet elejtve — törekedjünk megegyezésre jutni a másik nagy világhatalommal, a Szovjettel az atombomba törvényen kívüli helyezésével.

Csak a háború haszonélvezői azok, akik maguk sem akarják,

hogy az atomháború lehetséges legyen, de a nagy profit kedvéért, fennakarják tartani a fegyverkezési versenyt, hogy a hadiszer gyáraik teljes üzemmel dolgozzanak, harcolnak ilyen megegyezés ellen.

És az emberszeretet apostola, az egyház, nem csak hogy nem tiltakozik az atombombák gyártása ellen — ami egyértelmű a használatának valószínűségével — hanem még helyeselte is a Hidrogénbomba gyártását a “béke biztosítására”.

De végül is nem a hadiszer- gyárosok és a világi hatalmukat vesztett főpapok teszik ki Amerika többségét. így magyarázatra szorul az, hogy miért nem sikerült eddig egy megegyezés a fegyverkezés és az atombomba kérdésében?

A KAPITALIZMUS

LOVAGJA

Természetesen ha valaki komoly megegyezést akar, úgy ezt jóakarattal igazolni is kell.

Egy kétségtelen, hogy az amerikai kormányzat mindent mutatott, csak jóakaratot nem a Szovjet felé. A kormányunk felcsapott a “szabadság” keresztes lovagjának, minden anyagi és erkölcsi erőt odaígért mindazoknak a kormányoknak, amelyek hajlandónak mutatkoztak, a kommunista térfoglalás ellen harcolni. Hogy mennyire nem ‘‘szabadságról” volt szó, azt igazolja, hogy az első segítséget, fegyvert pénzt, katonai szakértőket, a vüág három legreakció- sabb kormányának, a görög, török és a kínai kormányoknak adtuk. Billiókat fordított a kormányunk arra, hogy a felkelő néppel szemben a reakciós kapitalista kormányrendszert megvédje. Egyetlen orosz katona sem volt görög, vagy a kínai felkelők között, még azt sem állították, hogy fegyverrel segítették ezeket az országokat, tehát nyüvánvaló, hogy a beavatkozás nem a Szovjet részéről jött.

Ez volt a Truman doktrína, amely után jött a Marshall terv, amelynek a keretében nagy anyagi segítséget kapott minden európai kormány, amely harcot indított a saját radikális munkásai és parasztjai ellen. Kényszeritették a francia és olasz kormányokat, hogy szorítsák ki a kormányból a baloldaliakat, pénzelték a választási kampányait a reakciónak, a választások előtt hajórakormány számra küldték az élelmiszereket, hogy ezzel befolyásolják a tömegeket. Minden szemét, aljas fasisztát Európa országaiból összeszedtek, pénzeltek, ha az anti-kommunistának mondotta magát.

Ezután jött az Atlanti paktum, amelynek a tagjait Ameri-, ka fegyverrel szereli fel a Szovjet ellen és fegyveres beavatkozást igér a Szovjet elleni háború esetére.

Egész elfogulatlanul meg lehet állapítani, hogy ezek a pla- nek és paktumok, sok billió dollárba kerültek az amerikai adófizetőknek, de az eredmény nagyon siralmas. Egész Európában a gazdasági válság ma mélyebb és súlyosabb, mint bármikor és a baloldali dolgozók viszont erősebbek, mint a tervek előtt. Ha sikerült is egyidőre letörni a görög szabadságharcot, de viszont a 450 milliós Kínában végső győzelmet aratott a kínai népköztársaság.

Ennek a tetejébe jött az a tény, hogy a Szovjet se várta ölhetett kézzel azt, hogy teljesen bekerítsék és megsemmisítsék. Az amerikai jelentések szerint, a világ katonailag legerősebb népe, amelynek minden megvan ami Amerikának, beleértve az atombombákat is, úgy, hogy katonailag legalább is egyenlő Amerikával, tehát sem dollárral, sem atombombával letörni — anélkül, hogy vissza ne vágjon — nem lehet.

Ilyen körülmények között egy háború, miként azt Einstein professzor mondotta, nem csak a civüizáció, de az egész emberiség pusztulásával volna egyenlő.

EGYENLŐ ALAPON

Csak egy mód van elkerülni a vüágkatasztrófát, ha a két világhatalom olyan megegyezést létesít, amely szerint az atomtermelést nemzetközi ellenőrzés alá helyezik, megtiltsák az atombomba gyártását és megsemmisítik a meglevő bombákat. De

(Vi.) A napokban könyveket kerestem a könyvkereskedésben, persze olyan könyveket, melyek olvasásra érdemesek. így megragadta ez a könyv a figyelmemet és bizony nagyon kevés hirdetés, kereslet van ezen könyvre, igy elég jó vászonkötésben is meglehetett venni 29 centért.

Ez a könyv és Írója tipikus képviselője a középutasoknak, akik nem akarnak szocializmust, de már nagyon is tisztán látják a tőkés rendszer rothadtságát, bomladozását és amint Herridge megírja: “Amikor a demokrácia megtagadja a néptől a szabadságot, akkor már a fasizmus útjára lépett. Az angolul beszélő demokrácia megtagadja a néptől a tényleges szabadságot, nem adja meg az összes természeti és ipari termelésnek a teljes használatát, ezáltal a demokrácia a fasizmus útjára lépett és a nemzetek a harmadik világháború felé haladnak.”

Ezt irta Herridge 1944-ben Megállapítja, hogy a demokrácia, illetve a tőkés rendszer mai formájában teljes csődbe került és a náci rendszer is a demokrácia csődjéből indult ki. Meg kell jegyezni, hogy Herridge a mai írókkal egyetemben a “Demokrácia” szót használja, amikor “tőkés rendszert” kellene neki használni, vagyis nem a demokrácia, hanem a tőkés rendszer került csődbe.

Nagyon érdemes megszerezni, olvasni ezt a könyvet. Nagyszerű érvek vannak a tőkés rendszer ellen, ámbár mi sokkal jobb megoldást ismerünk mint Herridge, aki csak meg akarja javítani, kigyógyitani a tőkés társadalmi rendszert a rothadtságából. A Little, Brown and Company kiadásában és azt hiszem nagyon kedvező áron lehet megvenni, kérni, vagy a könyvtárakból kivenni is érdemes, mert nagyon sok dolgot még 1943-44- ben meglátott, ami csak most kerül felszínre.

Herridge nagyon is magas pozícióban volt a canadai kormánybaji, évekig mint nagykövet képviselte Canadát, akkor látva, hogy a tőkés rendszer vezérei mennyire fasiszták. Megjósolta, hogy ezek veszik át Hitler örökségét és most ezt láthatjuk saját szemeinkéi.