Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-03-11 / 1621. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. március 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WOKKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ..................... 100 Six Months ....... 1.00 '.gyes szám ára ........... 5c Single Copy ................ 6c ■'somagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Előjegyzett tikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még err jelenti azt, nogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás iivatams felfogásával. Published W'eekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 4®*>42 A nagy veszedelem gyászos győzelmét, hogy az angol nép már megelégelte a szocializálást s nem helyeselte az iparoknak további tervezett államosítását. Ezek persze elhallgatják, hogy a Conservative Party, amely a Labor Party rovására diadalmas vereséget szenvedett, ugyancsak ígérte, hogy meghagyja az eddigi államosításokat. És azt sem igen hangoztatják ezen politikai szakértők, hogy az angol kormány jól megfizetett az államosított iparokért s igy azok tulajdonosai nemhogy veszítettek, de inkább nyertek az ily államosításokon. Az átlagos ember, amilyenekből a szavazók nagy tömegei állnak nem igy analizálja a politikai és gazdasági irányelveket, hanem csak azt nézi, hogy vájjon a helyzete mennyiben javult vagy esett az utóbbi évek folyamán. Az a tény, hogy az angol választók, tehát a nagy néptbmegek csaknem egyforma számmal sorakoztak fel a két párt mellett azt bizonyítja, hogy a kettő között nem sok külömbséget találtak. t A Labor Party nagy veszteségét tehát nem az államosítások, - nem a nagyon is kezdetleges szocializálási politikája, hanem az a tény okozta, hogy az angol v álasztók, — még maguk a munkások is, nem látnak semmi lényeges külömbséget az Attlee vagy a Churchill kormányai között, egészen olyanformán, mint ahogyan nincs lényeges külömbség például az amerikai két nagy politikai párt között sem s mint itt, úgy ott sem kapott egyik párt sem túlnyomó többséget. Négy kiváló amerikai atomtudós, akiknek jelentős szerepük volt az atombomba létrehozásában, a National Broadcasting Company kérésére a rádión keresztül nyilatkoztak azon határtalan nagy veszedelemre vonatkozólag, ami az emberiséget a hidrogénbomba révén fenyegeti. Nem lehet könnyedén elsiklani ezen nyilatkozat felett, mert olyan emberektől éred, akik nem adnák neveiket ilyen nyilatkozathoz, ha arra alapos okuk nem lenne. Ez a négy tudós, — név- szerint Dr. Leo Szilárd (Chicago Egyetem), Dr. Hans Bethe (Cornell University), Dr. Frederick Sietz (Illinois University) és Dr. Harrison Brown (Chicago University) mindannyian azt állítják, hogy hidrogén atombombát aránylag könnyű csinálni és hogy az ilyen bomba- elrobbantásával veszedelmes rádiókisugárzást lehet létrehozni. Dr. Szilárd például azt mondotta, hogy a hidrogén atombombát olyan, máskülönben egészen ártatlan vegyi elemekkel lehet körülvenni, amelyek a robbanás után rádióaktiv porrá lesznek. Ezt a port a szél szétviszi. És amit ez a rádióaktiv por érint, abból kiöli az életet. így tehát megöl minden embert, állatot és növényt, amerre a szél elviszi. Az ilyen por gyilkoló ereje pár naptól kezdve akár ötezer évig is tarthat, ami attól függ, hogy milyen elemekből áll. Ezen négy tudóson kívül már más tudósok is tettek hasonló nyilatkozatot, közöttük maga Albert Einstein is. Elérkezett tehát az idő, hogy komolyan vegyük őket; elérkezett az idő, hogy ezt a határtalan nagy veszedelmet elhárítsuk az emberiség feje felől addig, amíg nem késő. És mégis az amerikai külügyi hivatal, de maga az elnök is szinte gyerekes könnyelműséggel kezelik ezt a dolgot. Ahelyett, hogy ezen rettenetes nagy veszélyt nemzetközi lakat alá igyekeznének zárni, konok makacssággal hirdetik, hogy csak a minél több és nagyobb hidrogén bomba gyártásával biztosíthatjuk jövőnket, noha jól tudják, hogy az Uyen politika hasonló fegyverkezésre készteti nem csak a Szovjet Uniont, hanem minden országot, amelyek némelyike ma szövetségesnek csapott ugyan fel, de holnap már éppen olyan ellenség lehet, mint akármelyik más terület. Olyan ellenséggé lehet, ha megunják az amerikai tőkének azt a gyámkodását, ami elejét veszi saját iparuk kifejlesztésének és amiért végeredményben nagy árat kell fizetniük. Nyilvánvaló, hogy ha a hidrogénbomba segélyével le is lehetne verni a Szovjet Uniont és a népi köztársaságokat s feltéve, hogy a világ nem pusztulna bele, a megmaradt rész megint csak hajbakapna, mert az egész világ nem lenne hajlandó az amerikai tőke profitgyártó alattvalójává lenni. A hidrogénbomba nagy veszedelme tulajdonképpen abban rejlik, hogy az amerikai államférfiak összetévesztik az amerikai nép védelmét az amerikai tőke védelmével. Senki sem veszi komolyan, hogy az amerikai nép szabadsága veszélyben van s hogy ezt a szabadságot a 10-15 ezer mérföldnyire elhelyezett hadibázisokkal meg az emberiséget is kipusztitó hidrogénbombával kellene védeni. Az amerikai tőke militáns terjeszkedését kell korlátozni s akkor a hidrogénbomba veszedelme is eltűnik. Amig Amerika politikáját az a vezérelv irányítja, hogy az amerikai tőke terjeszkedésének szabad utat kell nyitni és biztosítani, addig mint Demok- les kardja függ felettünk a hidrogénbomba rettenetes nagy veszedelme. Az angol választások A nagy hü-hóval beharangozott és előkészített angol választások nem hoztak döntő eredményt Anglia politikai és gazdasági problémáira, sőt éppen ellenkezőleg, azok még bizonytalanabbá lettek. A Labor Party parlamenti nagy többsége leesett annyira, hogy a kormány soha sem biztos, nem-e szavazzák le a képviselők, ami természetesen kormánybukást jelent. Ezért máris arról beszélnek, hogy még az ősszel, vagy legkésőbb a jövő tavaszra uj választásokat fognak elrendelni. A politikai szakértők azzal magyarázzák a Labor Party ezen HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-sö oldalról) Angliában. Itt is elitéltek kémkedési vádak alapján egy Fuchs nevű illetőt, aki az angliai szabad bíróság előtt állva, ép olyan szabatos beszédben beismert mindent, még többet mint amivel vádolva volt, akárcsak Vogeler és a biróság enyhitő büntetését kérte. A tárgyalás menete is teljesen eltérő volt az amerikai demokráciától, mert nem hónapokig, hetekig, sőt még napokig sem tartott. Kevesebb mint egy nap alatt, letárgyalták a vádat s kimondták a 14 évre szóló börtönbüntetést. S érdekes, egyetlen egy újság sem irta azt, hogy Fuchsot meg- kinozták, meghipnotizálták, kábítószerekkel kényszeritették rá a beismerő vallomásra, mint ahogyan annyi sokat Írtak ilyesmit különösen a Mindszenty ügyben, majd most a Vogeler ügynél. Sőt mi több szintén pár nappal a Vogeler tárgyalás után Svájcban, szintén a demokrácia netovábbja, mintaképét képviselő országban szintén volt egy tárgyalás, ahol a kémkedéssel vádolt illető, minden teketória nélkül, szintén hosszabb beszédben ismerte el kémkedési bűnét, többek között Amerika javára is. Ezt az egyént beismerő vallomása után 20 évi börtönre ítélte el a svájci biróság. Az amerikai újságok nem hogy kínzásokról írtak volna . hasábokon keresztül, de az egész ügyet 5 soros kis hírben eldugva közölték némely lapok. A nagy világeseményekkel szemben ezek a kis ügyek vajmi keveset jelentenek, azonban tisztán mutatják azt a propagandát melyet az uralkodó osztályok folytatnak saját érdekükben. Az angliai és svájci kémtárgyalások pár nappal később már elfeledve vannak, de a magyar kémtárgyalást a napirenden tartják talán még évekig is, mint a Mindszenty ügyet, hogy azzal ártsanak annak a magyar rendszernek, mely az uralkodó osztálynak nem tetszik. Akik az igazságot keresik, azok nem fogják mérni a magyar nép ügyét sem a Mindszenty, sem pedig a Vogeler ügy hátterében rejlő propaganda szerint, mint ahogy teljesen nevetséges volna Anglia vagy Svájc kapitalista rendszereit az említett kémtárgyalások alapján bírálat alá. venni. ELVIIVYIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem 'ehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek miUiöi között s az 'let összes javait ama kevesek bírják, akik- bői a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. F szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az Összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom «»»r keretét énitiiik a rési társadalom keretein bellii \
