Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-03-11 / 1621. szám
1950. március 11. ß É R M l N iv A » S olrlH TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI “VÁLOGATOTT POLGÁROK RÉSZÉRE” Egy nem nagyon feltűnő újsághír adta tudtunkra, hogy a Reconstruction Finance Corp. állami szerv, amely nehéz milliókkal segiti olcsó kölcsön formájában a szegény gyárosokat. Most egy Lester Dili nevű vállalkozó, egy millió dollár kölcsönt kért, hogy a Jesse James hírhedt rablóvezér búvóhelyét, Missouri Ozark barlangot, megfelelő módon átalakítsa, hogy az búvóhelye lehessen egy atomháború esetén a “válogatott polgárok” számára. Nem tudom milyen összeköt- tései vannak Mr. Dill-nek, hogy meg fogja-e kapni a kért kölcsönt, de az egész kölcsön ügy nagyon jellemző a mai helyzetre. Természetesen a “válogátott” polgárok alatt nem holmi munkásokat értette a vállalkozó ur, hanem valószínűleg a kiváló köz- gazdasági fejedelmeket, az iparok, bankok urait, nagy részvényeseket, szóval mindazokat, akik megtudják fizetni a valószínűen nagyon magas lakbéreket, akik nagyon méltók arra, hogy Jesse James, az amerikai Rózsa Sándor búvóhelyén húzzák meg magukat. Nem nagy a külömbség a foglalkozást illetőleg sem, mert amig Jesse James a törvényen kívül rabolt, addig a “válogatott” utódók, a nagyon bővíthető törvényes kereteken belül teszik azt meg. Amióta kitűnt, hogy az amerikai atombombának, mint a botnak két vége van, amelynek az egyik vége az oroszok kezébe van, nagyon gyakran hallunk hasonló óvóhelyek létesítéséről. Biztonságba óhajtják helyezni az elnököt, a vezérkart, a minisztériumokat, a törvényhozókat, mindazokat, akikre^ a háború irányításánál szükség ^ van, de ez a szám, még ha hozzávesszük Dili ur válogatottjait is, aligha tesz ki többet 1-2 milliónál, de hogy mi lesz a többi csekély 140 millió amerikaival, arról egy szót sem hallottunk, azok szabad céltáblái lehetnek az atombombának. Mindazok, akik nincsenek közvetlen érdekelve a hidegháborús őrületben, megdöbbenve hallj ák a legkiválóbb atom tudósok figyelmeztetését, hogy az emberiség elpusztulásával lenne az atomháború egyenlő. Ha sikerülne is előállítani és használni az H-bombát, az minden valószínűség szerint, minden élőlény kipusztitását jelentené a földön. Tudósok, irók, művészek, protestáns papok, püspökök, egyöntetűen követelik a tárgyalások megkezdését az atombomba törvénytelenitésére és általában a fegyverkezés korlátozására. Követelik, hogy az úgynevezett Baruch-tervet, amely abban a tudatban készült, hogy Amerikának van egyedül atombombája, ejtsék el és közvetlen tárgyalásokkal egyezzenek meg a Szovjetekkel. Az úgynevezett békefront itt is folyton erősödik, csak a kormány az elnökkel az élen igyekszik ezt ellensúlyozni harcias nyilatozatok- kal. Nem hiszem és egyetlen épeszű ember sem hiszi, hogy egy atomháború lehetséges volna, de viszont ha ez a mostani hidegháború \fenmarad, úgy nagyon könnyen kirobbanhat egy háború, amely az atombomba készlet esetén, könnyen vezethet az emberiség nagy részének a ki- pusztitásához. Tisztában vagyunk azzal, hogy a magát túlélt monopol kapitalizmus mindent elkövet az életének meghosszabbítására, de ez nem érdeke a nagy néptömegeknek és mindazoknak, akik nem tartoznak be a “válogatott” polgárok kis csoportjába. Ezen hatalmas tömegnek fel kell emelni tiltakozó szavát addig, amig nem késő, amig az emberiségre nem szakad rá a történelem legnagyobb katasztrófája, az atomháború. ÜDVÖZLET A GYŐZTES BÁNYÁSZOKNAK! Hosszú hónapok elkeseredett harca után, Amerika bányászai ismét felveszik a csákányt és lemennek a bányákba, hogy kifejtsék a föld mélyéből az életet adó szenet. Nem érték el minden követelésüket, de a magasabb fizetést, a nagyobb hozzájárulást a jóléti alaphoz kiharcolták. Kétségtelen, hogy sokkal nagyobb eredményt értek el, mint akár az acél, vagy az autó és gumi gyárak munkásai. De az elért anyagi eredményeken kívül, sokkal nagyobb jelentőségű azok az erkölcsi eredmények', amelyeket kemény harcukkal biztosítottak nem csak maguknak, hanem Amerika összmunkásságának is. Legjelentősebb az, hogy beigazolták azt, hogy ha a munkásság összefog és kitart, úgy harcukat semmiféle hatalom meg nem döntheti. A bányászok megbuktatták a Taft-Hartley törvényt, amely papíron még megvan, de ha a munkásság összefog úgy mint a bányászok tették, akkor bírói ítéletek és parancsok dacára sem lehet érvényesíteni. Jelentős a győzelem azért is, mert a bányák urai el voltak tökélve a bányász szervezet széttörésére, ebben a törekvésükben mellettük álltak Amerika tőkései és azokat kiszolgáló lapok, rádiók, törvényhozók, bíróságok, de ezek minden törekvése meghiúsult a bányászok kemény elhatározásán. Amikor a bányászok megindulnak a tárnák felé, büszkén, felemelt fejjel mennek, mert megmutatták Amerika munkásságának, hogy a munkások ösz- szetartása olyan hatalmas erő, amely elseper minden akadályt, amely nem csak arra képes, hogy jobb munkaviszonyokat harcoljon ki a tőkésektől, hanem arra is, hogy egy uj társadalmat építsen fel, amelynek az alapja a munka, amelyben nincsenek kizsákmányolok és kizsákmányoltak. Büszkék vagyunk Amerika bányászaira, akik minden szenvedés, nyomorúság és üldözés dacára kitartottak a győzelemig és^ hogy a 400 ezer harcoló bányász közül egyetlen egy sztrájktörő sem akadt. “VIGYÁZÓ SZEMETEK PARISRA VESSÉTEK” A mi Petőfink száz év előtti mondása, ma megint aktuális. Miként több mint száz évvel ezelőtt a haladó, gondolkodó, egy uj társadalomért, a békéért harcoló emberiség ismét Párisra, illetve Franciaországra figyel, amelynek a munkássága kemény harcot folytat a nemzetközi imperializmus háborús készülődése és a francia tőkések gyarmati hadjárata ellen. A francia munkásság hónapok óta kemény harcot folytat az indokinai hadjárat ellen. A leghatározottabban ellenzi, hogy a felszabadulni óhajtó Indokina népét fegyveres erővel törjék le, ez az ellenzés nem csak szavakban, tiltakozásokban nyilvánul meg, hanem a francia szállító munkások megtagadták a hadianyagoknak Indokinába való elszállítását és francia katonaság odaszállitását is, úgy, hogy az indokinai nép elleni harcot, az Idegen Légió katonáival, Európa szemetéből, német, lengyel, magyar és román nácikból toborzott bandával folytassák, nagyon kevés sikerrel, amely nem kis részben a francia munkásság nagyszerű szolidaritásának tudható be. De hasonló elszántságot mutatnak az imperialista háborús felkészülés ellen is. Általános szállítómunkás sztrájkkal, az amerikai hadianyag kirakásának a megtagadásával feleltek az amerikai hadiányag megérkezésére, úgy, hogy az amerikai hadianyag szállító hajók hetek óta kirakatlanul vesztegelnek a francia kikötőkben. A kormánynak az a törekvése, hogy katonasággal rakassa ki a/ hajókat, fiskót mondott, mert még a gyarmati katonák sem voltak hajlandók sztrájktörő munkára, mit sikerült is kirakatni az is a kikötőkben hever, mert a vasutasok is .megtagadták a hadianyag elszállítását. Nagy eseményekre ad jogot az a tény, hogy nem csak a kommunista, hanem a szocialista és a katolikus szervezetek tagsága is teljes erejével vesz részt a háború ellenes küzdelemben. Ezt a harcot most a kormány a legnagyobb terroral igyekszik letörni, a parlamentben törvény- javaslatot nyújtott be, amely szerint a háború ellenes harcot súlyos büntetésekkel — beleértve a halálbüntetést is — akarja megtörni. A parlamentben a baloldali képviselők a legélesebb harcot folytatják a javaslat ellen, mely ismételten verekedéssé fajult, a munkásság meg sztrájkokkal, tüntetésekkel figyelmeztette az uralkodó osztályt, hogy nem hajlandó tűrni, hogy a francia népet újra vágóhidra vigyék imperialista érdekekért. A francia munkások nagyszerű háború ellenes harca, amely azonos az IWW háború ellenes küzdelmével, kihatással van az egész európai munkásság magatartására, a béke erői folyton növekednek és mind harciasab- ban utasítsák vissza egy uj háború gondolatát és minden erőt latba vetnek, hogy az uj világháborúra való felkészülést megakadályozzák. Ha a harmadik világhááboru kitörése elmarad, abban nagy része lesz az európai, főleg a francia munkásságnak, amelynek a háború ellenes magatartása intőjel az imperializmusnak arra, hogy még egyszer nem hajlandó ellentállás nélkül vágóhid- ra menni a tőke fentartásáért. Az “American Medical Association” (Amerikai Orvosok Szövetsége) figyelmezteti a közönséget, hogy az utóbbi időkben nagyon magasztalt “antihistamine” nátha elleni orvosság nem olyan csodahatásu, mint a gyártói hirdetik s sokszor káros hatást gyakorolt a betegre. TUDÓSÍTÁS Talán az esztendő leghidegebb napja köszöntött ránk az elmúlt vasárnap, amikor társas délutánt hirdettünk a clevelandi west sideon, de azért nem maradtunk egyedül rendezők a teremben, sőt a fáradhatatlan ak- roni Vizi család is eljött, hogy néhány órát eltölthessünk a Bérmunkás szolgálatában. A konyhán, amelynek kiadását Koncz Róza és Lefkovitsné munkástársnők fedezték Koncz, Helen Szilágyi és Kollár munkástársnők szorgoskodtak. Bu- zay Jánosné a tőle megszokott kézimunkáját értékesítette a lap javára. Úgy a munkálkodók, mint a résztvevőknek ezúton is köszönetét mondunk. JL AZ OLVASÓK ÍRJÁK A naptárról csak annyit, hogy sok tudományos és szórakoztató olvasmány van benne, némelyikét már kétszer is elolvastam. A “Tilos a bemenet” olvasásánál úgy éreztem, mintha valaki az én gyermekkoromat irta volna le, mert velem történtek olyan dolgok. Géza Kovách, Akron Itt küldök három dollárt, egyet a naptárért, kettőt előfizetésem meghosszabbitá s á r a. Úgy a lap, mint a Naptár nagyon jó. Geo Soos, Union Küldök öt dollárt a Bérmunkás előfizetés meghosszabbítására, a naptárért, a fölösleget pedig a lap támogatására. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy a naptárt illetőleg ezúttal is kitűnő munkát teljesítettek. Stephen Gáfrick, Chicago
