Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-03-11 / 1621. szám

1950. március 11.

bérmunkás

Hol volt, hol nem volt...

IGAZ MESE A MAGYAR FALURÓL AZ IDŐ ÉS TÁVOLSÁG MESSZESÉGÉN ÁT.

IRTA: GERÉB JÓZSEF

tizedes, ami bizonyára rendkívüli meggyalázása, ennek a magas katonai rangnak. Kiállította tehát Ferdít a szakasz elé, finom nagy szivart dugott a szájába, gyufát tartott hozzá és a haptákban álló Ferdinek úgy kellett szívni a szivart. A kapitány meg a szakasz előtt alá s fel járkálva, meg-megállt Ferdi előtt és gúnyosan rákiáltott: “Tizedes ur, bagó? Tizedes ur, bagó ?

A szakaszban más szólátiak is szolgáltak és igy Ferdin rajta maradt a “Tizedes ur, bagó?” név. Hazakerülve a falu deszpe- rádója, legnagyobb zsiványa lett. A szólátiak talán tudták, hogy zsiványból lesz a legjobb rendőr, megtették tehát Ferdít a szőlőhegy őrzőjének. Ezt persze nagyon jól tudta az öreg pap is, azért méltán felháborodva szólt a tizedes urra:

— Micsoda szemtelenség ez, hogy mer maga engem kollégájának nevezni?

— Már hogyne nevezném, — felelte Ferdi ártatlan pofával, — hiszen úgy hallottam, hogy tisztelendő uram lelkipásztor, . én meg szőlőpásztor vagyok.

(Folytatjuk)

Chiang Kai-shek megint kínai elnöknek nevezte ki magát. Talán azt hallotta, hogy Amerika mégis csak küld 50-60 millió dollár “segítséget”, amin osztozkodni lehet.

ELŐFIZETÉST KÜLDTEK március 4-ig:

Jós. Ágoston, Toledo ______ 1

J. Zsurzsa, Bellaire ............ 1

J. Éliás, So. Bend ________ 1

J. Tompos, Cleveland _____ 1

St. Deák, Passaic ................... 1

P. Kleidal, Akron ________ 1

R. Bakos, Cleveland ............. 1

F. Pusztay, Cleveland _____ 1

M. Hozer, Kanada _________ 1

J. Shill, Akron .... 4

P. Bujáky, Miami _________ 4

Julia Bécsi, Philadelphia ..... 4

G. Barcza, Bridgeport...........22

A. Kucher, Pittsburgh ......... 1

J. Kovács, Detroit ________ 1

J. Vizi, Akron ...... 3

J. Zára, Chicago___...___ 5

A. Linter, Cleveland ______ 3

J. Weidinger, Easton ........... 1

J. Starr, Manayunk ............... 1

J. Siket, East Chicago ____ 1

J. Kovács, Cleveland _____ 2

S. Radies, Cleveland_______ 1

Mrs. E. Tokai, So. Bend ___ 1

J. Geréb, Elsinore ............... 2

P. Toma, Akron ..................... 1

F. Dancsók, panada ............... 1

V. Pompor, Sharpsvüle ......... 1

O. H. Long Island ___ 1

J. Horváth, Cleveland _____ 1

J. Feczkó, New York ........... 3

J. Kineses, Cleveland ........... 1

V. Mazanek, Hollywood ....... 1

G. Soos, Union ....................... 1

A. Sebestyén, Martins Ferry 1

P. Herring, Buffalo ............... 1

St. Gafrick, Chicago ....... 1

Az amerikai militaristák szerint az ország védelmére évente legalább 25 billió dollárt kellene költeni, persze az ily nagy védelembe belepusztulna az ország.

Pennsylvania állam egyik megyei birója előnyben részesíti a házbérrel kapcsolatos ügyeket a válópörökkél szemben, mert mint mondja, lakásra mindenkinek szüksége van, a válás azonban csak lukszus.

BOOK REVIEW —

KÖNYVSZEMLE

\ m.

Pár szóval említettem már, hogy félszázaddal ezelőtt milyen nehezen dolgoztak a magyar falvakban az emberek. De hát még az asszonyok! Az volt aztán az igazán emberölő munka, ahogy azok dolgoztak. Amikor végignézek az átlagos amerikai asszony lakásán s látom a hideg-meleg vizetadó csapokat, a gyönyörű gázkályhát, villany- hütőszekrényt, porszívó gépet, mosógépet meg a számtalan apróbb egyéb kényelmi eszközt, csak akkor tudom mérlegelni az egerszóláti parasztasszon y o k munkáját, amivel a házukat és a családjaikat tisztántartották, — már annyira, amennyire lehetett.

Abban az időben minden kis falunak meg volt a magaviseleté, ami különösen a lányoknál a “gatya” és a “bocskor” ugyan már kihalóban volt, de az alsó- nemüt még mindig az otthon termelt kenderből s a házilag szőtt vastag, durva vászonból készítették. A kenderrel leginkább csak az asszonyok dolgoztak. A férfiak legfeljebb csak elszórták a magot, (ez volt a legkönnyebb munka, azt tehát nem bízták az asszonyokra), de a “nyüvést” már az asszonyok végezték, külön huzgálták ki szálonként a virágos s később a magvas kendert. Aztán az asz- szonyok törték össze, tisztították ki a csepüt, fonták fonálnak és szőtték vászonnak, majd várták belőle alsóruhát.

Évekig eltartott az ilyen alsó- ruha, de milyen nehéz volt annak a mosása! Ki emlékszik még a mosószékre ? Arra az alacsony négylábú padra, amire ráfektették a vizbemártott ruhát és “sulyokkal” verték ki belőle a piszkot. Jaj, ha most igy kellene mosni az amerikai olvasóim valamelyikének?! Nem is merek rágondolni, hogy mit csinálna.

De a melegvízzel is nagyon kellett spórolni, mert nagyon drága volt a tüzelő. Szólátnak nem volt erdeje, a legközelebbi erdő, az egri érsek tulajdona, a baktai határban 6-7 kilométernyire feküdt. De sokszor láttam, hogy olyan nagy távolságról cipeltek asszonyok, gyerekek egy- egy hát gallyat, hulladékot, de azt is lopni kellett, mert akit az erdőkerülő megcsípett, megválo- golta.

Az erdőbe még gombázni is csak lopva jártak az asszonyok, hiába volt a tulajdonosa Sza- massza József bíboros érsek s hiába volt a bíboros állítólagosán egy szegény juhásznak a fia, a szegényekkel nem igen törődött. A legenda szerint az öreg Szamasszának nem is tetszett a fia mestersége és egyszer, amikor már a fia püspök volt, ezt mondta neki:

— Józsi. Józsi, ha papnak nem tanulsz, hát a te eszeddel már régen számadójuhász lehettél volna.

Valószínű, hogy ez csak a parasztoknak is tetsző jámbor kis mese, de emlékszem én egy más dologra, ami valóban megtörtént és ami jobban jellemzi a bíboros-érseknek a parasztokhoz való viszonyát.

A szóláti parasztoknak volt egy kevés földjük a baktai határ felé is, közel az érseki erdőhöz. Az egyik évben, — lehettem úgy 6-7 éves, — a parasztok kukoricát ültettek azon földekbe. Szépen meg is nőtt a kukorica, de amikor már a csövek szemesedni kezdtek, ki jöttek az érseki erdőből a vaddisznók és nagyon megdézsmálták a kukoricát. Hiába panaszkodtak a szegény parasztok az erdész urnák, nem csináltak semmit, a vadászat ideje még nem érkezett el.

Végre az egyik öreg paraszt, a 80 év körüli Péter bácsi (a másik nevére nem emlékszem) fogta a régi hátultöltő puskáját, csinált hozzá használt lópatkó- szögf ej ékből “golyóbist” s egy este kiballagott lesre. Hajnal felé jöttek is a disznók s Péter bácsi közéjük durrantott, el is talált egyet, amit aztán hazavittek s a szomszédokkal együtt elfogyasztották. Gondolták, legalább kaptak valamit a sok tönkretett kukoricáért.

Szóláton ugyan nem voltak csendőrök, csak Verpelétről járt át az őrség. De azért hamar hírét hallották az esetnek, jöttek és vasraverve vitték Péter bácsit be Egerbe a szolgabiró elé, hogy kirójják rá a nagy büntetést, mert agyon merte lőni a biboros-érsek ur vaddisznaját, amely a kukoricáját pusztította.

— Ez volt a jogrend akkor Magyarországon.

Nem csoda, hogy az üyen főpapokért nem igen lelkesedtek a szólátiak. Noha Szóláton a két zsidó családot leszámítva csupa katolikus nép lakott, nem mondhatnám, hogy a falu népe nagyon vallásos lett volna. A falunak nem is volt papja, a szalóki plébániához tartozott és onnan jött át a plébános vagy a káplánja a misékre, temetésekre vagy egyházi szertartásokra. Arra jól emlékszem, hogy a parasztok nem igen szívesen fizették a párbért s eleget szitkolódz- tak érte. Volt ugyan néhány vallásos család is, akiket igen találóan “márja-hamzsolóknak” neveztek.

Emlékszem például ^ arra az esetre, amikor a szőlőpásztori tisztséget betöltő Prokaj Ferenc,

— akit röviditve csak a Ferdi néven említettek, — felhajtott a garatra (ami elég gyakran megesett) , találkozott az öreg tiszte- letessel. Köszönés helyett hetykén odaszólt hozzá:

— Hogy van kolléga ur?

Ferdi értette az “úri kifejezéseket”, katonaviselt ember volt, méghozzá nem is közlegény, hanem “tizedes”. De még akko.r is igen szerette a bagót s a kapitánya egyszer észrevette, hogy ek- zecirozás közben is bagót rág a

Régóta hangoztatom, hogy nagy baj lesz abból, ha egyszer csak olyan ember kezébe kerül az atombomba, aki nem ért hozzá, avagy nem törődik a következményekkel. És ez a félelem nem is volt indokolatlan. íme, mostanában Bálint Imre (az Alpha, Beta, Gamma és egyéb munkák szerzője) is kerített egyet s minden habozás nélkül elrobbantotta 1960 május 26-ik napján.

Figyelmeztetem a szedő munkástársat, hogy csak hagyja igy ezt a dátumot, nem tévedés az, mert ezen a napon robbantja el Bálint a “Don’t Inhale It!” cimü könyvében (Boni & Gear, Inc. N. Y. cég kiadása, $2.75) azt az atombombát, amely alapos változást okoz a pontosan 3,064,- 854,052 éves (Bálint adata) földön, amennyiben két darabra szakítja, minek következtében az egyik darabon Long Island- nak Korea lesz a szomszédja, a másik darabon pedig Koreának lesz Long Island a szomszédja, — vagy valahogy ilyenformán.

De ami még a földrajzi adatoknál is fontosabb az, hogy a I robbanás következtében Sam I Ting Lo Hung koreai fogorvos !

a longislandi ájris Peter Keen családja fejének találja magát. Péter viszont Koreába repül; egy orosz hadsereg Kanadában keresi a kaszárnyáját, az amerikai politikai élet vezetői pedig bevonulnak az őrültek házába és hasonló egyéb nem mindennapi eseményeket hoz létre a szerző azzal az atomrobbanással.

Hogy milyen keringés, zavarodé?, bugás-bongás keletkezik, ne várja az olvasó, hogy arról ezen szemle Írója beszámoljon, hiszen maga a szerző is csaknem minden oldalon belezavarodik. Még szerencse, hogy ilyenkor tanácsokat kérhet két pipájától, (amelyek egyikét Gyurkának, a másikat pedig a “Kedves Kacsának” nevezi), vagy a Szepi nevű borotva-pamacstól. Amikor aztán ezek sem tudják kisegíteni, akkor nekiáll és megrajzolja a dolgot.

Mindezek együttvéve, de még inkább a mai társadalmi rendszert gúnyoló erős szatirikus megjegyzései kellemes és mulattató olvasmányt nyújtanak olyannyira, hogy ez az angolnyelvü iríü jóval felette áll a csupán I csak a mulatást szolgáló úgynevezett igen “funny” Írásoknak.

(gb.)