Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-03-11 / 1621. szám

2 oldal

BÉltMÜNKÁS

1950.’március 11.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

KÉMEK — TÁRGYALÁSOK

— ÍTÉLETEK

ÁLTALÁNOSAN islert közmondás az, hogy “aki tűzzel játszik, legyen elkészülve, hogy megégeti magát’’. Már pedig a jelen felfordult nemzetközi vi- szonnyok között kivétel nélkül, minden ország tűzzel játszik és mikor megégetik magukat, oly éktelen lármát csapnak és az ellenfelet okozzák amiért megégették magukat.

Nincsen rrta egyetlen ország sem a föld hátán, amelynek ne lennének kémei a többi országokban, tekintet nélkül, hogy “ellenséges” vagy “baráti” viszonyban ) vannak-e egymással. De amig a jelenben a “baráti” viszonyban levő országok kémei minden veszély nélkül kémkedhetnek, annál többet lármázik az ellenséges viszonyban levő országok egymás kémeiről, ha azokat elcsipik.

MINT ISMERETES a jelenben két egymással ellentétes gazdasági rendszer viaskodik egymással a földön. Az egyik a “free enterprise” a magánvállalkozás, vagy mint általánosan ismeretes a kapitalista társadalmi rendszer, amely minden jel szerint betöltötte hivatását — és mint elődei, a jobbágy, rabszolga stb. rendszerek, át kellett adják helyüket egy jobbnak, tökéletesebbnek, — ez is letünoben van minden rugkapálódzás ellenére.

A másik, amely átvenni készül a kapitalista rendszer helyét: a tervezett gazdálkodási rendszer, amely megszüntetni kivánja a kapitalista rendszerben a javak termelése és szétosztásánál beállott anarchiát úgy, hogy az ne profitra történjen, hanem szükségletre és ne csak akkor legyenek működésbe a termelő eszközök, amikor azok profitot hajtanak, hanem, hogy az összlakosság szükségleteit elégitsék ki.

Ez a rendszer ma gyors lendülettel törtet előre és természetesen, mennél nagyobb teret hódit meg, annál jobban szorul a kapitalista rendszer nyaka körül a hurok.

A JELENBEN az erő mérlege a két rendszer között körülbelül a holtponton van és mindkét rendszer irányitói minden követ megmozgatnak, hogy a mérleget a saját javukra billentsék. Hiába mutatja a történelem a fejlődés törvényének útját, a kapitalista rendszer irányitói még mindig úgy vélekednek, hogy annál jobb nincsen és a másik csak akarnokok rémszülöttje, amelyet, ha másként nem, terrorral, gyilkoló eszközökkel még mindig meg lehet semmisíteni.

Ezen törekvésükben a kapitalista rendszer irányitó nagy reményeket fűznek az általuk évszázadok óta tudatlanságban tartott tömegekhez, ha sikerül azokat még továbbra is ily tudatlanságban tartani.

Amig a kapitalista rendszer hívei által kormányozott országokban ezt félrevezetéssel, terrorral, vád alá helyezésekkel és elítélésekkel egyenlőre megtudják tenni, annál nagyobb nehézségekbe ütközik azon országokban, ahol már a magánkapitalizmus talajt vesztett és azon országokban a kémrendszer mennél szélesebb kiépítésével próbálják a fejlődés törvényét a jármukba fogni.

SENKI előtt sem lehet kétséges az, hogy ezek a-tények és ezt még Dean Acheson, az Egyesült Államok külügyi államtitkára is elismeri, hogy a “fennálló viszonyoknak a természetes következménye”, hogy minden szuverén nemzet kémkedik, vagy próbál kémkedni minden más ország ellen és mindenik ország próbálja elfogni, vagy csapdába csalni % másik ország kémeit.

Mégis milyen éktelen lármát csapnak, ha valamely “ellenséges” országban elcsípnek ily kémbandát, mint amilyen a közelmúlt hetekben került a magyar Népköztársaság itélőszéke elé.

Annak dacára, hogy a State Departmentünk oly erélyesen tiltakozott Robert Vogeler elfo- gatása és elitéltetése ellen és miután Vogeler saját vallomása alapján az amerikai “intelligence” (kém) szervezet szolgálatába állott, mégis azt állítják itt, hogy a vallomást kényszer, vagy “dope” hatása alatt tette és hogy a tárgyalás nem volt “fair”, az ítélet pedig igazságtalan.

FOGADJUK el a State Department és általában a közvéleményt formáló intézmények és eszközök állítását, hogy az itteni felfogás szerint Vogeler elfo- gatása, tárgyalása és elitéltetése nem “fair”, mert elfogult atmoszférában történt “ellenséges” országban. De vájjon van-e a világon egy ország, ahol az “ellenség” kémeit elfogulatlanul kezelik? De menjünk még tovább. Nem csak az “ellenséges” országok kémeit, hanem a fennálló társadalmi rendszer vélt “ellenségeit” is. És mennyivel ér többet a “fair” tárgyalás, ha az Ítélet marasztaló annak dacára, hogy a vádlott, vagy vádlottak nem ismerik be az ellenük emelt vádban való bünrészességüket, mint Vogeler elismerte?

Számtalan ilyen esetet sorolhatunk fel, különösen, ha a vádlottak valamely osztályharc alapján álló szervezetnek a tagjai és aktivitásukkal nagyon: is érzékenyen érintik a kapitalista osztály érdekeit.

ILY ESETEK bizonyságául nem kell kizárólag a régmúlt történelemre támaszkodnunk, mert sokan közülünk még tisztán emlékezünk az első vüághá- boru alatti és utáni időkre, amikor az IWW tagjainak százait helyezték vád alá és ítélték el hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre kizárólag azon az alapon, hogy egy harcos munkásszervezetnek voltak tagjai.

A hajsza természetesen izon az alapon indult meg, hogy aktivitásukkal akadályozták a háború sikeres folytatását, tehát “ellenséges hatalom szolgálatába állottak”. Ezen vád alapján egyszerre az IWW 166 tagja ellen adtak ki elfogatási parancsot, akik közül sokan már evek óta alulról szagolták az ibolyát, ami bizonyítja, hogy a nem élők már nem “kémkedhettek”, de neveik a vádlottak között szerepelt.

Az elfogatások alkalmával az IWW központi helyiségét teljesen felforgatták “német aranyat” keresve, amit persze nem találtak, de azért az elfogotta- kat vád alá helyezték és bírósági tárgyalásra vitték.

A tárgyalás a hivatalos közegek szerint “fair” volt, amely teljes öt hónapig tartott és a több mint száz vádlott, mint egy ember egyhangúlag “nem bűnösnek” vallotta magát és más bizonyítékot nem tudtak ellenük felhozni, mint hogy tagjai voltak az IWW-nak.

Az öt hónapi tárgyalás után az esküdtszék nem egészen egy órai tanácskozás után hozta meg a döntést, mely szerint “mi az esküdtszék a vádlottakat bűnösnek találtuk”. És a biró 5-20 évi börtönbüntetést rótt ki a vádlottakra.

Elhiszi valaki, hogy ez “fair” tárgyalás volt? Osztály — a kapitalista osztály — szemszögéből igen és a tény az, hogy ezen vádlottak még mielőtt a tárgyalás megkezdődött, már elvoltak ítélve.

AMIKOR a háború megszűnt és a háború alatti “kémkedési törvényt már nem alkalmazt- hatták, a szövetségi kongresz- szus direkt az IWW ellen uj törvényt hozott, mely “Criminal Syndicalism Act” név alatt ismeretes és azután ezen törvény alapján fogták el az IWW tagjait szerte az országban.

Miután több helyen a leghat- hatósabb védelem dacára is elítélték a vádlottakat, Sacramen- toban (Calif.) 40 vádlott elhatározta, hogy nem vesznek igénybe védelmet, hanem “hallgatással” fogják ignorálni a vádat. És igy történt ugyanoly eredménnyel, mint ahol százezreket költöttek a védelemre; a vádlottakat “bűnösnek” találták. És persze a kapitalista osztály uszályhordozói ezen tárgyalásokat “fair”-nek minősítették.

ÚJABBAN itt van pl. Alger Hiss, aki a State Department- nek volt a háború alatt magas- állású tisztviselője és egy dege- nerált ál- és ex-kommunista azt vallotta, hogy Hiss titkos információkat juttatott Oroszország részére őáltala.

Hisst a kémkedési törvény alapján már nem foghatták vád alá, mert az a törvény elévült az idővel, de a kongresz- szus alsó házának “Un-Ameri- can Activities Committee” előtt tett kihallgatásakor tagadta Chambers állításait és azon az alapon helyezték vád alá, hogy “hazudott” a bizottság kihallgatásán.

Hiss tárgyalása hetekig tartott és állítólag “fair” tárgyalás volt és a végén az esküdtszék nem tudott egyöntetű határozatra jutni, melynek következtében a biró a tárgyalást semmisnek nyilvánította.

A vádlók szemében azonban ez már nem volt “fair” és uj tárgyaláson már jobban vigyáztak a vádlók és esküdtszék kiválogatásában. Az eredmény az lett, hetekig tartó tárgyalás után, hogy Hisst “bűnösnek” találták és ez már aztán “fair” volt.

PÁR HÉTTEL ezelőtt fejeződött be a kommunista párt 11 vezetőjének a tárgyalása New Yorkban. Ezen közel egy évig tartó tárgyalás idején gyakran olvashattuk a lapokban, hogy “ha a vádlottak Oroszországban úgy viselkedtek volna a tárgyaláson, mint itt, már régen főbelőtték volna” őket. Ezzel azt akarták bizonyítani, hogy ez a tárgyalás is “fair” volt, mert a vádlottak “majmot” csináltak a bíróból.

A vádlottak ellen semmi elfogadható vád nem volt, mely szerint valami törvényellenes bűnt követtek volna el, csupán, hogy tagjai a kommunista pártnak, amely a “jelen kormányrend- szer erőszakos megdöntését” hirdeti.

A “fair” tárgyalás és minden konkrét vád hiányának dacára a vádlottakat “bűnösnek” találta a jury és a biró több évi börtön és nagyobb összegű pénzbírságra ítélte a vádlottakat.

Mi a külömbség tehát, ha a tárgyalás itt “fair”, amott pedig “un-fair” ha az ítélet minden esetben egyenlő. Nem a tárgyalás menete, hanem annak kimenetele, vagyis az ítélet a fontos. Ez pedig amint látszik éppen oly elfogult a “demokráciában” mint a “diktatúrában”.

Az a nagy lárma, amely Vogeler elítélésével kelt szárnyra, tehát nem egyébb gyűlölet szitásnál és a közvélemény félrevezetésénél.

Az olasz, francia, spanyol, portugál és román nyelvek rokon nyelvek, mindannyian a latin nyelvből erednek s igy a román nyelvcsaládhoz tartoznak.

Az Egyesült Államokban naponként átlagosasn 4,875,000 hordó nyersolajat termelnek.

Az angol Labor Party olyan nagy győzelmet aratott a választásokon, hogy majdnem belepusztult.

A BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT

minden olvasónak kiküldtük még decemberben, de még sokan nem vettek maguknak időt, hogy annak az árát borítékba tegyék és elküldjék.

Kérjük azokat, akik beküldhetik a naptár árát tegyék azt meg, hogy mi is kifizethessük a nyomda számláját.

Minden ui olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forrain lom Forradalmi Ipari hadse-