Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-03-11 / 1621. szám

2 oldal BÉltMÜNKÁS 1950.’március 11. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. KÉMEK — TÁRGYALÁSOK — ÍTÉLETEK ÁLTALÁNOSAN islert köz­mondás az, hogy “aki tűzzel ját­szik, legyen elkészülve, hogy megégeti magát’’. Már pedig a jelen felfordult nemzetközi vi- szonnyok között kivétel nélkül, minden ország tűzzel játszik és mikor megégetik magukat, oly éktelen lármát csapnak és az el­lenfelet okozzák amiért megé­gették magukat. Nincsen rrta egyetlen ország sem a föld hátán, amelynek ne lennének kémei a többi orszá­gokban, tekintet nélkül, hogy “ellenséges” vagy “baráti” vi­szonyban ) vannak-e egymással. De amig a jelenben a “baráti” viszonyban levő országok kémei minden veszély nélkül kémked­hetnek, annál többet lármázik az ellenséges viszonyban levő or­szágok egymás kémeiről, ha azo­kat elcsipik. MINT ISMERETES a jelen­ben két egymással ellentétes gazdasági rendszer viaskodik egymással a földön. Az egyik a “free enterprise” a magánvállal­kozás, vagy mint általánosan is­meretes a kapitalista társadalmi rendszer, amely minden jel sze­rint betöltötte hivatását — és mint elődei, a jobbágy, rabszol­ga stb. rendszerek, át kellett ad­ják helyüket egy jobbnak, töké­letesebbnek, — ez is letünoben van minden rugkapálódzás elle­nére. A másik, amely átvenni ké­szül a kapitalista rendszer he­lyét: a tervezett gazdálkodási rendszer, amely megszüntetni kivánja a kapitalista rendszer­ben a javak termelése és szét­osztásánál beállott anarchiát úgy, hogy az ne profitra történ­jen, hanem szükségletre és ne csak akkor legyenek működés­be a termelő eszközök, amikor azok profitot hajtanak, hanem, hogy az összlakosság szükség­leteit elégitsék ki. Ez a rendszer ma gyors len­dülettel törtet előre és termé­szetesen, mennél nagyobb teret hódit meg, annál jobban szorul a kapitalista rendszer nyaka kö­rül a hurok. A JELENBEN az erő mérle­ge a két rendszer között körül­belül a holtponton van és mind­két rendszer irányitói minden követ megmozgatnak, hogy a mérleget a saját javukra billent­sék. Hiába mutatja a történe­lem a fejlődés törvényének út­ját, a kapitalista rendszer irá­nyitói még mindig úgy véleked­nek, hogy annál jobb nincsen és a másik csak akarnokok rém­szülöttje, amelyet, ha másként nem, terrorral, gyilkoló eszkö­zökkel még mindig meg lehet semmisíteni. Ezen törekvésükben a kapi­talista rendszer irányitó nagy reményeket fűznek az általuk évszázadok óta tudatlanságban tartott tömegekhez, ha sikerül azokat még továbbra is ily tu­datlanságban tartani. Amig a kapitalista rendszer hívei által kormányozott orszá­gokban ezt félrevezetéssel, ter­rorral, vád alá helyezésekkel és elítélésekkel egyenlőre megtud­ják tenni, annál nagyobb nehéz­ségekbe ütközik azon országok­ban, ahol már a magánkapitaliz­mus talajt vesztett és azon or­szágokban a kémrendszer men­nél szélesebb kiépítésével pró­bálják a fejlődés törvényét a jármukba fogni. SENKI előtt sem lehet kétsé­ges az, hogy ezek a-tények és ezt még Dean Acheson, az Egye­sült Államok külügyi államtit­kára is elismeri, hogy a “fennál­ló viszonyoknak a természetes következménye”, hogy minden szuverén nemzet kémkedik, vagy próbál kémkedni minden más ország ellen és mindenik or­szág próbálja elfogni, vagy csap­dába csalni % másik ország ké­meit. Mégis milyen éktelen lármát csapnak, ha valamely “ellensé­ges” országban elcsípnek ily kémbandát, mint amilyen a kö­zelmúlt hetekben került a ma­gyar Népköztársaság itélőszéke elé. Annak dacára, hogy a State Departmentünk oly erélyesen tiltakozott Robert Vogeler elfo- gatása és elitéltetése ellen és miután Vogeler saját vallomása alapján az amerikai “intelligen­ce” (kém) szervezet szolgálatá­ba állott, mégis azt állítják itt, hogy a vallomást kényszer, vagy “dope” hatása alatt tette és hogy a tárgyalás nem volt “fair”, az ítélet pedig igazság­talan. FOGADJUK el a State De­partment és általában a közvé­leményt formáló intézmények és eszközök állítását, hogy az itte­ni felfogás szerint Vogeler elfo- gatása, tárgyalása és elitélteté­se nem “fair”, mert elfogult at­moszférában történt “ellensé­ges” országban. De vájjon van-e a világon egy ország, ahol az “el­lenség” kémeit elfogulatlanul ke­zelik? De menjünk még tovább. Nem csak az “ellenséges” orszá­gok kémeit, hanem a fennálló társadalmi rendszer vélt “ellen­ségeit” is. És mennyivel ér töb­bet a “fair” tárgyalás, ha az Íté­let marasztaló annak dacára, hogy a vádlott, vagy vádlottak nem ismerik be az ellenük emelt vádban való bünrészességüket, mint Vogeler elismerte? Számtalan ilyen esetet sorol­hatunk fel, különösen, ha a vád­lottak valamely osztályharc alapján álló szervezetnek a tag­jai és aktivitásukkal nagyon: is érzékenyen érintik a kapitalista osztály érdekeit. ILY ESETEK bizonyságául nem kell kizárólag a régmúlt történelemre támaszkodnunk, mert sokan közülünk még tisz­tán emlékezünk az első vüághá- boru alatti és utáni időkre, ami­kor az IWW tagjainak százait helyezték vád alá és ítélték el hosszabb-rövidebb börtönbünte­tésre kizárólag azon az alapon, hogy egy harcos munkásszerve­zetnek voltak tagjai. A hajsza természetesen izon az alapon indult meg, hogy akti­vitásukkal akadályozták a há­ború sikeres folytatását, tehát “ellenséges hatalom szolgálatá­ba állottak”. Ezen vád alapján egyszerre az IWW 166 tagja el­len adtak ki elfogatási paran­csot, akik közül sokan már evek óta alulról szagolták az ibolyát, ami bizonyítja, hogy a nem élők már nem “kémkedhettek”, de neveik a vádlottak között szere­pelt. Az elfogatások alkalmával az IWW központi helyiségét telje­sen felforgatták “német ara­nyat” keresve, amit persze nem találtak, de azért az elfogotta- kat vád alá helyezték és bírósá­gi tárgyalásra vitték. A tárgyalás a hivatalos köze­gek szerint “fair” volt, amely teljes öt hónapig tartott és a több mint száz vádlott, mint egy ember egyhangúlag “nem bűnös­nek” vallotta magát és más bi­zonyítékot nem tudtak ellenük felhozni, mint hogy tagjai vol­tak az IWW-nak. Az öt hónapi tárgyalás után az esküdtszék nem egészen egy órai tanácskozás után hozta meg a döntést, mely szerint “mi az esküdtszék a vádlottakat bűnös­nek találtuk”. És a biró 5-20 évi börtönbüntetést rótt ki a vád­lottakra. Elhiszi valaki, hogy ez “fair” tárgyalás volt? Osztály — a ka­pitalista osztály — szemszögé­ből igen és a tény az, hogy ezen vádlottak még mielőtt a tárgya­lás megkezdődött, már elvoltak ítélve. AMIKOR a háború megszűnt és a háború alatti “kémkedési törvényt már nem alkalmazt- hatták, a szövetségi kongresz- szus direkt az IWW ellen uj tör­vényt hozott, mely “Criminal Syndicalism Act” név alatt is­meretes és azután ezen törvény alapján fogták el az IWW tag­jait szerte az országban. Miután több helyen a leghat- hatósabb védelem dacára is el­ítélték a vádlottakat, Sacramen- toban (Calif.) 40 vádlott elhatá­rozta, hogy nem vesznek igény­be védelmet, hanem “hallgatás­sal” fogják ignorálni a vádat. És igy történt ugyanoly ered­ménnyel, mint ahol százezreket költöttek a védelemre; a vádlot­takat “bűnösnek” találták. És persze a kapitalista osztály uszályhordozói ezen tárgyalá­sokat “fair”-nek minősítették. ÚJABBAN itt van pl. Alger Hiss, aki a State Department- nek volt a háború alatt magas- állású tisztviselője és egy dege- nerált ál- és ex-kommunista azt vallotta, hogy Hiss titkos infor­mációkat juttatott Oroszország részére őáltala. Hisst a kémkedési törvény alapján már nem foghatták vád alá, mert az a törvény elévült az idővel, de a kongresz- szus alsó házának “Un-Ameri- can Activities Committee” előtt tett kihallgatásakor tagadta Chambers állításait és azon az alapon helyezték vád alá, hogy “hazudott” a bizottság kihallga­tásán. Hiss tárgyalása hetekig tar­tott és állítólag “fair” tárgya­lás volt és a végén az esküdt­szék nem tudott egyöntetű ha­tározatra jutni, melynek követ­keztében a biró a tárgyalást semmisnek nyilvánította. A vádlók szemében azonban ez már nem volt “fair” és uj tárgyaláson már jobban vigyáz­tak a vádlók és esküdtszék kivá­logatásában. Az eredmény az lett, hetekig tartó tárgyalás után, hogy Hisst “bűnösnek” találták és ez már aztán “fair” volt. PÁR HÉTTEL ezelőtt fejező­dött be a kommunista párt 11 vezetőjének a tárgyalása New Yorkban. Ezen közel egy évig tartó tárgyalás idején gyakran olvashattuk a lapokban, hogy “ha a vádlottak Oroszországban úgy viselkedtek volna a tárgya­láson, mint itt, már régen főbe­lőtték volna” őket. Ezzel azt akarták bizonyítani, hogy ez a tárgyalás is “fair” volt, mert a vádlottak “majmot” csináltak a bíróból. A vádlottak ellen semmi elfo­gadható vád nem volt, mely sze­rint valami törvényellenes bűnt követtek volna el, csupán, hogy tagjai a kommunista pártnak, amely a “jelen kormányrend- szer erőszakos megdöntését” hirdeti. A “fair” tárgyalás és minden konkrét vád hiányának dacára a vádlottakat “bűnösnek” talál­ta a jury és a biró több évi bör­tön és nagyobb összegű pénzbír­ságra ítélte a vádlottakat. Mi a külömbség tehát, ha a tárgyalás itt “fair”, amott pe­dig “un-fair” ha az ítélet min­den esetben egyenlő. Nem a tár­gyalás menete, hanem annak ki­menetele, vagyis az ítélet a fon­tos. Ez pedig amint látszik ép­pen oly elfogult a “demokráciá­ban” mint a “diktatúrában”. Az a nagy lárma, amely Voge­ler elítélésével kelt szárnyra, te­hát nem egyébb gyűlölet szitás­nál és a közvélemény félreveze­tésénél. Az olasz, francia, spanyol, portugál és román nyelvek ro­kon nyelvek, mindannyian a la­tin nyelvből erednek s igy a ro­mán nyelvcsaládhoz tartoznak. Az Egyesült Államokban na­ponként átlagosasn 4,875,000 hordó nyersolajat termelnek. Az angol Labor Party olyan nagy győzelmet aratott a vá­lasztásokon, hogy majdnem be­lepusztult. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT minden olvasónak kiküldtük még decemberben, de még so­kan nem vettek maguknak időt, hogy annak az árát borítékba tegyék és elküldjék. Kérjük azokat, akik beküld­hetik a naptár árát tegyék azt meg, hogy mi is kifizethessük a nyomda számláját. Minden ui olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­in lom Forradalmi Ipari hadse-

Next

/
Thumbnails
Contents