Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-03-04 / 1620. szám
2 olüai BÉRMUNKÁS 1950. március 4. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. HARRY BRIDGES ÉS AZ IWW ELŐTTÜNK, osztálytudatos munkások előtt Íratlan törvény az, hogy ha más szervezetnek tagjai az osztályharcból kifolyólag a kapitalista bíróság elé kerülnek, a lehetőség, vagy meggyőződésünk szerint támogassuk a védelmet, de semmi esetre sem teszünk oly kijelentéseket, amelyeket a vádlók felhasználhatnának a vádlott ellen. Ezt cselekedtük Harry Bridgessel is, dacára az elvi ellentéteknek, amelyek közötte és közöttünk vannak. Megtörtént azonban, hogy Bridges a tanuszékből oly kijelentéseket tett az IWW-val kapcsolatban, amely minden felkutatható adat szerint nem egyéb, aljas rágalomnál, amelyet a polgári sajtó legreakciósabbjai az egész országban az amúgy is tudatlan munkástömegek előtt az IWW bemocskolására használta ki és igy felmentve érezzük magunkat ezen üggyel kapcsolatban minden vád alól, amely esetleg azt célozná, hogy ezen visz- szautasitás a vádlókat szolgálná. Mivel az “Industrial Worker” szerkesztője minden rendelkezésére álló forrást felhasznált a tények felderítésére, megkímélt engem, hogy az amúgy is szűk időt hasonló kutatásra fordítsam, ahelyett alább hozom az “Industrial Worker” feb. 17-iki számában megjelent cáfolatot hü fordításban. “Bridges összezavar o d o 11 azon, hogy miért szakított az IWW-val. Harry Bridges, amikor február 7-én a saját védelmére foglalta el a tanuszéket oly kijelentéseket tett az IWW- val kapcsolatban, amely ellentétben van minden megörökített ténnyel. A talált legmegbízhatóbb információk szerint Bridges emlékező tehetsége nem a legpontosabban működött, amikor ezen kijelentéseket tette. Az alábbiakban elmondjuk azon tényeket, melyeket sikerült találni és felkérjük mindazokat, akiknek bizonyítékok vannak birtokába, hogy küldjék be azokat. “Nincs szándékunkban ezen helyreigazítással a vádlóügyésznek adatokat szolgáltatni, de különben is az ügy amelyről itt szó esik nincs összeköttetésbe a tárgyalással, mely annak megállapítására folyik, hogy Bridges tagja volt-e, vagy nem a Kommunista Pártnak? Mi nem tudjuk, hogy volt-e tagja, vagy nem. És nem hisszük, hogy azért deportálni kell, ha tagja volt. Következtetve az egyetlen megbízható alapból, amelyre támaszkodhatunk, a viselkedése mint munkásvezér, a legtalálóbb megállapítás rá, hogy akaratnélküli eszköze volt a kommunistáknak és nem egyike a pártnak. Ez a konklúziója onnan ered a szerkesztőnek, hogy Bridges a kommunista irány ingadozó vonalát követte, melyről azt hitte, hogy az, az egyenes vonal, melynek eredménye oly abszurdum, hogy sok évi sztrájkmentes ajánlatot tett a munkáltatóknak a háború utáni időkre, ami úgy tűnik fel, mint mikor valaki a kommunista ferde irányt akarja követni, de a'valóságban szemfényvesztés, amelynek segítségével a kommunista párt igyekezett megmenteni azokat, akik a belső körbe tartoznak. NEM TARTOZIK AZ ÜGYHÖZ “De visszatérve Bridges vallomására és aktivitásának történetére, mint szervezett munkás — beleszámítva azt a rövid időt is, amig az IWW-nak tagja volt — azt állítjuk, hogy az egyáltalán nem tartozik az ügyhöz. A vádló ügyész is ezt mondotta. Amikor Bridges bevégezte vallomását Donohuo vádlóügyész mondotta: “Ez egy igen érdekes elbeszélés volt, de mennyiben tartozik ez a tárgyhoz? Nem állítja senki, hogy Bridges szervezeti működéséért van vád alatt.” “így tehát dacára a különféle lapokban megjelent hatalmas cimfejeknek, mely szerint: ‘Bridges beismerte az IWW-hoz tartozását”, stb. — mintha valami nagy bűn volna a világon a legjobb szervezethez tartozni — a vádló ügyész is azt állítja, hogy az nincs a fenforgó ügygyei vonatkozásba. A tény az, hogy a múltban, amikor depor- tálási eljárás volt folyamatban Bridges ellen, ahol az IWW-hoz való tartozása is szóba jött, az IWW Fred Henderson jogtanácsos utján, aki mint ‘amicus curiae’ jelent meg, megállapítást nyert, hogy az IWW-ba való beautomunkások szervezete által kötött egyezmény lejáratát, s több mint valószínű, hogy a General Motors telepeinek munká- si is kényszerítve lesznek a sztrájk fegyverével válaszolni. Az autómunkások központi vezetősége utat-módot fog találni, hogy a Chrysler telepek munkásait leszereljék, mielőtt a General Motors munkásai kivonulnak. Külön szerződéseket kötnek, különböző lejáratú időszakra a General Motors, Chrysler, Ford, Studebaker stb. társaságokkal s a szerződés szent és sérthetetlensége köti őket az egymás elleni harcra. __ 0 A telefon társaság alkalmazottainak harcát a kormány közbenjárására, a szervezet központi vezetősége hatvan napra elhalasztotta, mely által időt adnak a társaságnak fontos előkészületek megtételére s az elkal- mazottk harci kedvének elvesztésére. Ezen megalkuvás nem csak a telefon alkalmazottak rovására szól, hanem arculcsapá- sa a végletekig üldözött sztrájkoló bányászok harcának is. Köhler lépés Bridges részéről elismerésre méltó cselekedet volt. A jelen ügyben a törvén}' értelmében egyáltalán nem vita tárgya Bridges szervezeti karrierje; beleértve az állítólagos IWW tagságot is. Ennélfogva teljesen szabadnak érezzük magunkat ellenvéleményünk nyilvánítására Bridges egyes kijelentéseivel szemben, annak veszélye nélkül, hogy azzal a vádügyésznek szolgálatot tennénk. Azon tény előtt sem hunyunk szemet, hogy ha Bridges csendes fiú lett volna, aki soha sem kapaszkodott a munkáltatók hajába, egyáltalán nem is volna ügy. Azt sem felejtettük el, hogy a Hawai rakparti munkások sztrájkja idején, amikor sokan követelték Trumantól, hogy lépjen közbe és törje meg a sztrájkot, Tom Clark, aki akkor igazságügyi miniszter volt és most valamiképpen a Supreme Court bírája, Milwaukee-ban egy összejövetelen kijelentette, hogy “Ha Bridges elitéltetése sikerrel jár, az azt jelenti, hogy a Hawaii állapotokat megtörhetjük kormány beavatkozás nélkül. AZOK A HEADLINEOK Bridges kijelentése okot adott az ország sajtóinak a nagy headlineokra. A Hearst chicagói lapjának első oldali fej címer “Bridges Tells IWW Ties” és Bridges állítólagos kijelentéseit a saját rágalmaikkal toldották meg. Az International News Service és a többi Hearst lapok headlinejai mint “anarchista” szervezetet mutatták be az IWW-t, ami nem, és a fickó, akit Col. McCormick küldött l i a Tribune bombabiztos fedezőkéből a tárgyalás tudósítására irta, hogy az IWW felelős “sok erőszakosságért a Pacific Coast- on”, amelyek bizonyítására fel- szóllitjuk. “Ha Bridges állítja, hogy :ag- ja volt az IWW-nak, mi nem vonjuk kétségbe, mert nem ez a lényege téves emlékezőtehetségének, vagy amiért oka volna a tényeknek meg nem felelő kijelentéseket tenni. Az ő szerepe mint ‘IWW szervező, aki sokat utazott’ azt a látszatot kelti, hogy egyike volt azoknak a nagyszámú ‘job’ delegátusoknak, akik megbízó levéllel rendelkeztek, de könyveink rekordjai nem mennek vissza oly hosz- szu időre. De az IWW-val való szakítást illetőleg tett kijelentése, amelyet a lapokban idéztek nem egyeznek meg azokkal az adatokkal, amelyeket módunkban volt találni és azok vagy téves információkon, vagy rossz emlékező tehetségen alapulnak, ami egyébként sem szolgálja a védelem ügyét. BRIDGES ÁLLÍTÁSA “A Chicago Tribune idézi Bridges kijelentését, mely szerint azért lépett ki az IWW-ból, mert ‘egy Thompson nevű egyén, akit midannyian nagy tiszteletben tartottunk, mint munkás kém szerepelt a hajótulajdonosok fizetési listáján’. “A San Francisco Chronicle a következőkép idézi Bridges kijelentését: ‘Én tagja voltam a Sailors Unionnak és annak titkára egy Thompson nevű ember volt, aki az IWW-nak is vezére volt és akiről kiderült, hogy a munkáltatók fizetett ügynöke volt. Az illető állandóan a munkáltatók fizetési listáján volt.” A TÉNYEK MEGVANNAK ÖRÖKÍTVE “Az a mese, hogy Bridges azért hagyta ott az IWW-t, mert .annak egyik vezetője a munkáltatók szolgálatába volt, amit kifogásolunk és visszautasítunk. És pedig azért, mert semmi dokumentumot nem találunk, amely azt alátámasztaná. Az idő amelyről szó esik körülbelül 1921-22 lehet, a hely pedig San Francisco, a Sailors Union pedig amelyet megemlít a SUP. Annak történetét megtalálhatjuk a Perlman & Taft ‘History of Labor in the United States’ 4-ik kötet 495-497 oldalán, vagy pedig még részletesebben Phillip Taft egyik cikkében, amely a ‘Political Science Quarterly’ 1949 júniusi számában jelent meg. MIÉRT BUKOTT EL A SZTRÁJK? Abban az időben a SUP, melynek Furuseth volt a vezére, a bomlás utján volt. Az 1921-iki sztrájk szomorú balsikerrel végződött, mert a MEBA vezérei keresztül erőszakoltak egy határozatot, a saját tagságuk nagyrészének tiltakozása ellenére, mely szerint hajlandók a sztrájktörőkkel együtt dolgozni. Ennek következtében, úgy a SUP, mint az ISU rohamosan veszítette a talajt. A tagság között rohamosan terjed az ipari unionizmus iránti követelés, hogy a hajókon alkalmazott sok különböző szakmai szervezethez tartozók mind egy szervezetbe tartozzanak, hogy egyszerre sztrájkoljanak és egyszerre érjen véget a sztrájk a rakparti munkások bevonásával is, hogy ne történhessen meg, hogy amikor a rakparti munkások sztrájkolnak, a hajómunkások sztrájktörők és viszont, amikor a hajómunkások sztrájkolnak a rakparti munkások ne dolgozzanak a hajók be és kirakásán. Az IWW-hoz tartozó “Marine Transport Workers Union” mely ezt a programot sürgette, rohamosan növekedett és egy időben több tagja volt, mint az AFL szervezetnek. “Függetlenül az IWW-tól, a Transport Workers Federation ugyancsak gyors növekedésnek indult San Pedro, San Francisco és Seattle-ben egymáshoz közelebb hozva az AFL kötelékébe tartozó szakmai szervezeteket. Furuseth ellenezte ezen törekvést. A ‘History of Labor in the United States’ 4-ik kötetéből idézzük a következőket: “Furuseth azzal vádolta a saját szervezetében az ellenzéket, hogy ezen törekvésükkel az IWW-t segítik. J. Vance Thompson személyében ‘árulót’ vélt felfedezni, aki szerkesztője volt a ‘Seamans Journal’ a SUP hivatalos közlönyének és uj lapot adott ki ‘Seaman’ néven mint ellenfelet. Furuseth áskálódására a Sailors Union Thompsont megrovásban részesítette. “Thompson nem hive az IWW-
