Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-03-04 / 1620. szám
Kegyetlenül csalnak a gazdag farmerek CALIFORNIA GAZDAG FAMERAI KEGYETLENÜL KIUZSO- RAZZAK A MEXIKÓI NAPSZÁMOS MUNKASOKAT. — HAZA- TOLONCOUÄK ŐKET BÉREIK KIFIZETÉSE NÉLKÜL. SAN DIEGO, Cal. — Az állami munkaügyi hivatal itteni vezetője, Stanley Gue, a californiai nagy földbirtokosokra vonatkozó rendkívül szenzációs vádat tett közzé. A Labor Commissioner állítása szerint a californiai nagy farmtulajdonosok hallatlanul gyalázatos összeesküvést követtek el a mexikóból idehozatott, idecsalt szegény napszámos munkások megzsarolására és becsapására. A californiai nagy földbirtokosok állandóan terjesztik azt a hirt, hogy itt nem tudnak elegendő munkást kapni és azért a szövetségi kormány engedélyt ád bizonyos számú mexicoi munkás behozatalára, akik a munka bevégzése után hazatérnek. Mexicoi ügynökeik azonban nagy reklámot csapnak és a szegény, tudatlan nép között azt a hirt terjesztik, hogy itt óriási pénzeket keresnek. Ezen reklám következtében ezrével szöknek át a mexikói munkások, remélve, hogy a “nagy keresetből” részesülnek és aztán éppen olyan utón visz- sza is térnek. A cafironiai farm munkáltatók jól tudják, hogy az általuk alkalmazott mexikói munkások törvényes utón jöttek-e be, vagy sem, mert az engedélyt fel kell mutatniok. Számos munkáltató csak olyan mexikói munkásokat alkalmaz, akiknek nincsen ilyen engedélyük, tehát törvényellenesen jöttek be. Ezeket aztán hagyják dolgozni a szezon végéig, amikor azután feljelentik őket a bevándorlási hatóságoknál. A bevándorlási biztosok összefogdossák az ilyen munkásokat és minden ceremónia nélkül átteszik őket a mexikói határon. Ezen lélektelen munkáltatók NEM FIZETIK KI A MUNKABÉREKET és azért jelentik fel a mexikóiakat, hogy a MUNKABÉREKET MAGUKNAK TARTHASSÁK. Gue commissioner kijelentette, hogy ez a csalás több esetben olyan nyilvánvaló volt, hogy a munkáltató kifizette a visszatartott összeget, amikor leleplezéssel fenyegették meg őket. A munkaügyi hivatal információja szerint a mexikói konzultól eredt az első felvilágosítás. Később az AFL itteni irodája is érdeklődést mutatott és igy derült ki, hogy azon californiai nagy farmerok, akiknek némelyike millió dolláros vállalattal rendelkezik, ily hihetetlen gyalázatos módon igyekszik megcsalni a szegény, tudatlan mexikói munkásokat, akiknek még normális körülmények között is csak a legminimálisabb bért fizetik. SZTRÁJKRA SZAVAZTAK SEATTLE, Wash. — Az International Association of Machinists (IÁM) független szervezet azon tagjai, akik a Northwest Airlines repülőgépjáratok szolgálatában dolgoznak a Local 1040-es osztály keretében 85 százalékos többséggel sztrájkra szavaztak, miután a röpülő társaságok nem teljesítették követeléseiket. Miután a röpülő vonalakra a vasúti törvények érvényesek, President Truman kinevezheti a tényeket megállapi- tó bizottságot a sztrájk tényleges megkezdése előtt. Ha a gépészek sztrájkba mennek, teljesen beszüntetik a röpülő forgalmat az Észak-Nyugaton. TlTO-POLITIKA BELGRAD — A jugoszláv kormány külügyminisztere bejelentette, hogy Jugoszlávia elismeri a Ho Chi-minch által vezetett Vietnam kormányt. Vietnam uralma felett jelenleg két kormány verekszik. Az egyik a kommunisták által támogatott Ho Chi-minch frakció, a másik pedig az amerikai és az angolok által támogatott Bao Dai kormány. Tekintettel a Tito által folytatott és az amerikai érdekeltség felé hajló politikáját, meglepetés szerűen hatott, hogy a Tito kormány nem az amerikaiak által támogatott Bao Dait, hanem a Moszkva által már elismert Ho Chi-minch frakció mellett foglalt állást. Titoék ezzel talán azt akarják demonstrálni, hogy nem vak eszközei az amerikai-angol tőkéseknek. Törvényes eljárás a bányászok ellen A 380.000 puhaszén bányászok sztrájkjának negyedik hetében, országszerte beállott a krízis. Egymásután zárják le a középületeket, munkatelepeket, a szállító és közlekedés eszközeit veszik ki a forgalomból. Fü- tetlen villanyosok, vonatok, elsötétített utcák, a gyárak és ipartelepek hatalmas kéményei nem okádják a füstöt, mindez azért van, mert néhány százezer szénbányász életet, emberségesebb életet követel, a bányabárók makacs magatartásával szemben. A szénbányászok eme sztrájkja fényesen bizonyítja á világ ipari munkásainak ama tanítását, hogy a társadalom kerekeinek mozgásba tartására három alapvető iparra van szükség: Élelem, szállítás és bányászat. Az ipari munkások utóbbi négyheti sztrájkja mozgásba hozta az állam minden gépezetét, hogy a beállott krízist megszüntessék. Az uralkodó osztály minden eszköze a bányászokat teszi felelősé a beállott fejtelen- ségért. A sztrájkoló bányászoknak ma még eltökélt szándékuk, hogy követeléseik minden pontját szerződésileg Írják alá a bányabárók és amíg ez meg nem történik, nem bányásznak szenet. Nem törődnek azzal, hogy hatalmas pénzbírságot rónak ki rájuk, tudják, hogy a szervezet központi pénztárában még mindig van 15 vagy még annál is több millió dollár, tudatában vannak annak, hogy eme rabszolga törvény megszegéséért nem fogják az ellenszegülő bányászok valamennyiét börtönbe zárni. A bányászok, bányabárók, a kormány békéltető bizottsága és az elnök által kinevezett hármas felülvizsgáló bizottság napnap után gyülésezik és február 26-ig semmiféle eredményről, vagy egyezségről nem adnak számot. A bányászok követelik a 95 cent napi bérjavitást, a jóléti alap 15 cent tonnánkénti | emelését. A bányabárók nem hajlandók a béremelésre, azt ál- j litják, hogy a bányászok bére már is túl magas és minden más ipari munkás bérét felülmúlja. Hatalmas, teljes oldalas hirdetésekben az ország polgári újságjaiban statisztikai kimutatásokat közölnek, hogy a bányász átlagos napi keresete, dacára a 14 dollár és öt centes szerződésben foglalt napibérnek, tizenöt dollár és 60 cent volt, de, hogy az év hány napján kereste a bányász a fenti összeget, arról nem ad jelentést a bányabárók szövetsége. A bányabárók a szerződés lejárta óta, amely már a 10-ik hónapba lépett, minden bizalmukat a Taft-Hartley törvény alkalmazásába helyezik. Követelik nap-nap után, hogy az Egyesült Államok elnöke a nép védelme érdekében alkalmazza eme rabszolga törvényt a bányászokkal szemben. Most, amikor látják, hogy a bányászok minden tilalom ellenére is sztrájkolnak, követelik, hogy a kongresszus utasítsa az elnököt a bányák kormány kezelésbe való vételére és ezáltal kényszerítsék a bányászokat a munka felvételére. A Chicago Tribune szerkesztői rovatában tudtára adja az Egyesült Államok elnökének és Illinois állam kormányzójának, hogy “ők a hadsereg és a milicia fővezérei”, nekik kötelességük a nép érdekeinek megvédése.” Hivatkozik az európai országok kormányai által a hadseregeken keresztül megtört sztrájkokra. Szuronyokkal kívánják a szenet bányászni, szabad Amerikában, a “demokrácia legkifejlettebb országában”. Akárhogy fog eldőlni a szénbányászok elkeseredett harqa, az amerikai munkásmozgalomban mély nyomot hagy maga után az az elszántság, amelyet a bányászok tanúsítanak szervezeti jogaik és az élet fentar- tása érdekében, és az a tunya közömbösség, amelyet a bányászok testvér szervezetei az AFL és CIO, valamint más független szervezetek tanúsítanak. Eme szakszervezetek vezetős égéi újabb tanú jelét adták az osztályharc csúfos elárulásának. Az autóiparban a Chrysler telepek munkásainak sztrájkja változatlanul folyik. A társaság semmiféle engedményre nem hajlandó, sem bérjavitásra, sem pedig a jóléti alap közös kezelésére. A nagy hírrel viliággá kürtőit Ford egyezmény, több mint valószínű, hogy zátonyra jutott. Április havában kellene megkezdeni a penzió alap folyósítását s eme megállapodást a Ford társaság hatályon kívül kívánja helyezni. A tárgyalások a szervezet és Ford társaság között napról-napra feszültebbé válik.. Néhány hét választja el a General Motors társaság és az HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD fejjjl ander the Act »f March 3, 1879 ......— ' ........■■ ............jr^nrrii^. ■■■■■—■■ ................. VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM _____ CLEVELAND, 1950 MARCH 4 v7 * NO. 1620 SZAM
