Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-02-25 / 1619. szám
1950.-február 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal A bányászok újabb követelése Előrelátható volt, hogy a bányászok nem hagyják magukat az orruknál fogva vezetni, sem a szövetségi kormány biráj(mak rendeletére, sem pedig Truman elnök Taft-Hartley rabszolga törvénnyel való fenyegetéseire. A bányászok ráuntak a bányabárók kilenc hónapon át mesterségesen elodázott szerződés megkötésére és mint egy ember talpraállva a saját fejükkel gondolkodva, megtagadták a munka újból való felvételét, amig a bányabárók és a bányászok szervezetének tisztviselői megegyezésre nem jutnak. A szövetségi kormány birája, a bányabárók jobbkeze, megtiltotta, hogy a bányászok vezetősége a kilenc hónapon át fen- tartott követeléseiket továbbra is forszírozzák, annélfogva a bányászok szervezete uj követelésekkel állott elő. A régi követelésekből a 15 dolláros napibért a biró nagy kegyesen megengedte, ez az újabban felállított követeléseknek is a sarkalatos pontja, a 14 pontban foglalt követeléseik a napibéren kivül napi hét és fél órás munkaidő, évi kétszáz munkanap biztosítása, hosszabb nyári szünidő (a mai 10 nap helyett) magasabb fizetéssel, nyolc ünnepnap fizetése a jelenlegi hat helyett, magasabb bér az éjjeli munkásoknak, elsőbbségi jog a régi munkások számára, külön szerződés és fizetés a keskeny tárnákban dolgozó bányászok részére, uj bizottság választása a jóléti alap kezelésére, a szervezet ellen indított kártérítési pörök elejtése, az elmaradt jóléti járulékok kifizetése, meghatározott fizetés a napi és a tonnánként dolgozók számára. Eme követelések tárgyalásában résztvesznek a kormány békéltető bizottságának, valamint Truman elnök tényeket vizsgáló hármas bizottsága akik a febr. 18-án az elnökhöz tett jelentéseikben hangoztatják, hogy a munka felvételére még ezideig semmi kilátás. A bányászok elnöke február 17-én újabb felhívást intézett a sztrájkoló bányászokhoz, hogy haladéktalanul vegyék fel a munkát. A bányászok országszerte tiltakoznak az ellen, hogy őket munkába unszolják és ők nem hajlandók sem tiltóparancs, sem pedig a szervezet elnökének utasítására munkába állni, amig a bányabárók hónapok ó£a húzódó követeléseiket szerződésileg nem Írják alá. A bányászok azt mondják, hogy eddig és ne tovább. A szövetségi kormány washingtoni birája feni a fogát, hogy egy újabb büntetést szab ki a sztrájkoló bányászokra az általa elrendelt tiltóparancs megszegése miatt. Már egyszer ugyan ilyen szövetségi -bírók két millió 130 ezer dollárra büntették a bányászok szervezetét és elnökét, mert a sztrájkot az általuk elrendelt tiltóparancs ellenére is folytatták. A washingtoni szövetsége kormány bírójának ukáza február 27-én jár le, vagy újabb rendeletet ad ki a munka azonnali felvételére, amely most már a Taft-Hartley törvény alapján adatik ki és 80 napra szól, vagy pedig újabb büntetést szab ki az általa elrendelt tiltóparancs be nem tartásáért. Akár egyik, akár másik, minden körülmények között a bányászok ellen dönt, mert a mai munkástörvények ebben a szabad országban is a munkáltatók szövetségének a védbás- tyája. A CIO szervezetei országszerte tiltakoznak a Taft-Hartley rabszolga törvény használata ellen. Tiltakoznak, segítséget ígérnek, de az a tiltakozás és ígéret, borsó a falra, sem a kormány, sem a bányabárók nem félnek a CIO tiltakozásától, tudatában vannak annak, hogy egy reakciós vezetőséggel ellátott szervezet tagságának tiltakozása nem számit, nem mérvadó, nem tényező. Nulla! Egy szervezet, amely kizárja a harcos baloldali munkások százezreit, az csak a munkáltatók szövetségének és a kormány balkezes politikájának a szekértolói. Az AFL vezetősége az elmúlt napokban Miami, Floridában tartotta értekezletét, még csak szóba sem került a bányászok s z a k s zervezetének élet-halál harca, legfontosabb volt nekik a hadvezetőség négy aktiv tagjával titokban tárgyalni. Miről tárgyaltak ezekkel a mészárosokkal ? Osztályharcról! Nem! Egy újabb embermészárlás terveinek előkészítéséről. Ez az AFL és ugyan azzá fajult a sokak által jobb reményekkel elindult CIO. Az ilyen összetételű és veze- tőségü szakszervezetnek tagsága milyen reményekkel lehet a ma és holnap bizonytalanságairól. Illinois államban a AMW szervezetén kivül vagy 16 ezer bányász a Progresszive Miners szervezethez tartozik, szerződéseik már 1949 junius végén lejárt, hónapról-hónapra újítják meg a régi szerződést, de mivel hadilábon állnak a UMW szervezettel, szolidaritásukat úgy fejezték ki, hogy bányásszák a szenet, műiden akadály nélkül, most aztán elhatározták, hogy február 21-én ők is sztrájkba lépnek, követeléseik 14 dolláros napibér, hatórás munkanap és öt napos munkahét. Bárhogyan dől el a bányászok elkeseredett harca, szomorú példa marad Amerika munkásmozgalmának történetében a szak- szervezetek magatartása. A Taft-Hartley törvény 24 órán belül megszűnne, ha a mi szak- szervezeti basáink nem a politikai posványba terelnék a szak- szervezetek tagságát, hanem a direkt akcióval, az általános sztrájkal felelnének minden elnyomatás és kizsákmányolásra tervezett vagy megglévő törvényekkel szemben. De ehez a szakszervezetek összetétele, harci eszközei nem megfelelők. Ehez egy. forradalmi alapon, iparilag szervezett munkásszervezetre van szükség. Köhler Az orosz-kinai egyezmény (Vi.) Amidőn valaki olyasmit állít, ami későbben hazugságnak bizonyul, angolul (Stick his neck out) nyakkitolásnak nevezik és lehetővé teszi a fej elvesztését, illetve a hitelvesztést. így járt a külügyminiszter ur, Achéson is, amikor azt állította az egész világ sajtója előtt, hogy az oroszok nem csak Manzsuriát, .hanem Inner Mongoliát és Sinki- nag tartományokat is akarják a kínaiaktól és amiatt nem tudnak megegyezni. így még akkor alkalmat adott Vishinskynek, hogy hazugnak bélyegezze, melyet mostan az orosz-kinai egyezménnyel hivatalosan megcáfolnák. Ez úgy hatott az amerikai diplomatákra, mintha a napokban esett havas eső a nyakukra ömlött volna. A kedvenc propagandájuknak, az egész ázsiai tervezetüknek az alapját vesztették el. Ugyanis Acheson hivatalosan azt állította, hogy az amerikai álláspont Kínával szemben az, hogy megvédi őket az oroszok által felállított követelések ellen, ezzel visszanyerik azoknak a barátságát és az oroszok ellen fogják őket uszítani. Ez teljesen visszafelé sült el, az amerikai diplomaták vesztették el az “arcukat” nem csak Kínában, hanem egész Ázsiában Nem hogy még többet kértek volna az oroszok, mint ameny- nyit Roosevelt és Chiang már megadott nekik, hanem még azt is visszadják, amiket évtizedeken keresztül bírtak, melyet ők építettek, a manchuriai vasutat is, valamint két kikötőt, Darint és Port Arthurt. Ezen felül még 300.000.000 dollár kölcsönt az újjáépítéshez szükséges gépezetekben. Ezt a pénzösszeget kicsinyítik le az amerikaiak, akik billiókhoz vannak szokva és látták, hogy 3-4 billió sem segített Chiangon. Elfelejtik, hogy a szocialista rendszerben nem bankárok, fő- hivatalnokok teszik el a pénznek nagyobb részét, hanem minden centet gazdaságosan használnak fel és többet tudnak majd azon építeni, mint Chiang a billiókból. Mielőttünk a kínai nép éppen olyan kedves, mint az orosz, vagy más népek, igy örömmel látjuk, hogy az oroszok vezérei nem igyekeztek rájuk kedvező, de a kínai népre káros egyezményt kicsikarni. így kiütötték a reakciósok, de leginkább az amerikai propagandisták kezeiből a legnagyobb reményekre kecsegtető fegyvert. Nem csak a kínai, hanem minden ázsiai nép előtt bebizonyították, hogy a szocialista Oroszország a legjobb barátjuk, segítőtársuk. Felemelték Kínát az igazi nagyhatalmak közé, teljes mértékben a szabad nemzetek közé sorozták őket. Megtették az ázsiai néptömegek előtt példának, vezető országnak, melyre bizalommal és büszkén nézhetnek, eddig csak sakkbábuknak használt néptömegek voltak. A másik fontos része a szerződésnek, a védelmi szövetség, *2 f &Tratte. 1 Fiaté./" j F {V OVTLAH ^ ATOM aomt sm THE PEACE I ASSZONYOK A BÉKÉÉRT (E sorok közlésére kérettünk fel.) Az Amerikai Magyar Nők Egyesülete nagy országos akciót indított a béke érdekében. A háború veszedelme napról- napra nő. Az atombomba s most már a még szörnyűbb hidrogénbomba félelemmel és rettegéssel tölti el a sziveket. Egy újabb háború elképzelhetetlen pusztítást okozhat a népek milliói között. Ezek az uj háborús eszközök egész városok lakossággát égethetik el percek alatt. Ilyen szörnyű félelemben élni nem lehet! Az Amerikai Magyar Nők Egyesülete úgy érzi, hogy vége annak az időnek, amikor sóhajtásokkal, egymásközötti panaszkodással, szinte letargikus lemondással nézhetünk a bizonytalan jövő felé. Elérkezett az idő, amikor hangot kell adnunk az élethez való jogunknak, amikor hangos szóval kell a világ elé kiáltani: Élni akarunk! Békében akarjuk gyermekeinket felnevelni! Országos akciót indított az Egyesület bzkepetició formájában. A békepeticiót szétküldte az ország minden részébe azzal a kérelemmel, hogy írassák alá ezeket az iveket minden békét akaró emberrel. A kitöltött iveket az Egyesület átfogja adni a United Nations-nek, követelve az atombomba használatának eltiltását és a világbéke megvédését. Ebben az akcióban minden jó- érzésü embernek részt kell venni. A saját és gyermekeink életének megmentéséről van szó. Az Egyesület bárkinek szívesen küld békeiveket aláriás szerzés céljából. Amerikai Magyar Nők Egyesülete 80 Fifth Avenue New York 11, N.Y. melynek az alapján egymást védik Japán, vagy azokkal szövetkezett országok támadásai ellen. Ez huzza ki McArthur méregfogát és fogja az elmegyógyintézetbe küldeni Johnsont, Pater- sont, Hoovert, akik már előre ittak a medve bőrére. Védtelen koncnak látták Kínát, hadibázisnak egész Japánt és ágyutöl- teléknek a japán népet. Azon sok megálmodott, mégis mint megbízható jelentéseket világgá kürtőit állítások, melyeket az amerikai propagandisták az egész világon — de még a főfő diplomaták is -— széjjel kürtőitek, most visszafelé sült el és még nagyobb mértékben az amerikaiak ellen ingerli a hatalmas ázsiai néptömegeket és sikeresebbé teszi a felszabadulási harcaikat.
