Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-02-18 / 1618. szám

1950. február 18. bérmunkás 3 mn: A HIDEG ZUHANY (Vi.) Azt mondják, hogy a hidrogén bombának főalkatré­sze a “nehéz viz“ (Heavy water) amely nagyon jó hatással volt az amerikai háborús. uszitókra, politikusokra, éppen úgy, mint ahogy a hideg viz zuhany szo­kott lenni az őrjöngőkre, ideg­rohamokban szenvedőkre. Ami a legjobb, éppen azon fó-politi- kusok, hadvezérek, akiknek megmondták az igazat, akiket úgy bizalmasan felvilágosítot­tak olyan dolgokról, melyeket nekünk nem mondtak meg, leg­jobban meg vannak ijedve és húzzák be a farkukat. Most már nem verik a mellüket az atom­bombákkal, mint a közelmúlt­ban tették. Mr. FBI Hoover tett meggyő­ző jelentést, valamint a State Departmentnek az ügynökei, ké­mei jelentése azt sejtetik, hogy az oroszoknak is meg van ezen borzalmasnak festett hidrogén bomba. De az biztosnak látszik, hogy az oroszok nem ijedtek meg sem az atombomba, de az újabb H-bomba gyártásától sem. Ezzel szemben az a tény, hogy az amerikai tudósok megsúgták, megmondták, sőt kikiabálták az egész világnak, hogy tizenkét amerikai városban 50 millió amerikait tudnának elpusztíta­ni az H-bombával, amig az ame­rikaiak a kijelölt 70 orosz város elpusztításával sem tudnának annyit kiölni az oroszok közül. Ez az arány megrettentette az amerikai politikusokat. így ta­lán megjött az eszük és most már békét hirdetnek, sőt az ösz- szes tömeggyilkolásra alkalmas fegyverek gyártásának beszün­tetését, az általános lefegyvere- zést tervezgetik és ajánlják. AZ OROSZOK Elvitathatatlan, hogy az ame­rikaiak mellett csak is az oro­szok számítanak mint nagyha­talom, vagyis olyan hatalom, amely ezen tömeggyilkoló fegy­vereket, bombákat már gyárt­ja és elég ereje volna azokat használni is. Ugyanakkor az oro­szok még 1948-ban kérték, hogy az atombomba használatát tilt­sák el, amiről akkor az ameri­kaiak hallani sem akartak. Az oroszok kérték az általános le­termelő eszközök, annál keve­sebb ily panaszra lesz ok. Nálunk azonban a termelő esz­közök megvannak, de leállítják azokat, mert a kapitalista rend­szerben csak akkor és addig tartják azokat üzembe, amig profitot hajtanak. És ez a mé­lyen fekvő külömbség a két gaz­dasági rendszer között. Nálunk a privát kapitalista gazdálkodásban ha gyorsan ter­melünk, a munkanélküliek tábo­rába kerülünk és nyomor az osz­tályrészünk, mig a tervezett gazdálkodási rendszerben (vagy mint ma itt nevezik “kommunis­ta diktatúrában” ha a termelő eszközök fejlődése eléri azt a fokot, hogy a szükségletekből annyit tudnak termelni, hogy minden igényt bőven kitudnak elégíteni, nem a nyomorba ta­fegyverezési konferencia meg­tartását. Mindezt sikertelenül. Most újabban jelentik, hogy az oroszok kérték Amerikát, hogy ez a két nagyhatalom, amelynek birtokában van úgy az A mint az H-bomba, üljön le tárgyalni és kössenek békés megegyezést azok tilalmára. Ezt az ajánlatot az ameri­kaiak nem merjk elfogadni, csak a kisebb-nagyobb nemzetek be­vonásával, akiknek a támogatá­sára bírnak számítani, amig a dollár folyam ki nem apad. Az oroszok tudják, hogy ezek a nemzetek, amelyeknek nincs és nem is lehet A és H-bombájuk, csak zavarólag hatnak az ilyen tárgyalásoknál és igyekeznek ezt a két nagy országot egymás ellen uszítani. Azonban most már nem lát­juk a lapokban azt a háborús őrület által tett ajánlatokat, hogy rakjanak meg egy néhány száz B-29 meg B-36 bombázó repülőket atombombával és se­perjék el Oroszországot a föld színéről. Sőt éppen ellenkezőleg, most már békéről, megegyezés­ről beszélnek. ÚJABB AJÁNLATOK A New York Times-ban írták, hogy az oroszok kérték ezen két nagy és legjobban érdekelt ha­talom vegye fel a tárgyalásokat az atomellenőrzés ügyében. Azt elhallgatják, hogy ők csak a sok jobbról-balróli támogatás mel­lett merészelnek leülni az oro­szokkal tárgyalni. Azonban Mc­Mahon, Tyding szenátorok és sok más magas és benfentes de­mokrata politikus, akik ismerik a valóságot, azon törik a fejei­ket, hogy lehetne azt az őrjön­gő versenyt megszüntetni és az általános lefegyverzési egyez­ményt nyélbeütni. McMahon a fegyverkezésre szánt billiókból 50 billiót ötéven belül arra akar fordítani, hogy segítséget adjanak a békés fel­építéshez minden országnak, melyben az oroszokat is beki- vánja kapcsolni, hogy azok a billiók a fegyverek helyet, békés dolgok gyártását segítsék elő. Szenátor Tyding, minden tö­meggyilkolásra alkalmas eszköz gyártását akarja eltiltani, csak szítják a termelő munkásokat, hanem a munkaidőt redukálják és kényelmesebbé teszik a ter­melő munkás életét. Bár ma még ezzel egyetlen tervezett gazdasági rendszerre tért ország sem dicsekedhet, de ha bevallott célkitűzéseiket kö­vetik, ez fog bekövetkezni. Az eddig ismert tényekből megállapítható, hogy a munkás­ság életszínvonala állandóan emelkedik és a legtöbb panasz azok részéről jön, akik a múlt­ban mások kizsákmányolásából éltek jólétben, ami a jelen rend­szerben megszűnt részükre és vagy dolgoznak, vagy éheznek, feltéve, hogy nem sikerült ne­kik Amerikába szökni és itt di­csőíteni ezt az “áldott (kapita­lista) demokráciát”, ahol a tö­mött raktárak árnyékában a munkások millió éheznek. a rendőri szolgálatra alkalmas kisebb fegyverek gyártása és használata volna megengedve. Tehát a bombázó gépek, tankok, ágyuk is mind a lomtárba ke­rülnének az A-H bombákkal, mérges gázokkal és baktériai telepekkel együtt. Persze a spe­kuláns Hooverek, MacArthurok ezt nem szeretnék és meg is tud­ják akadályozni. De már sokat fordult a vüág az utóbbi egy év alatt is, mióta megtudták, hogy az oroszoknak is van mivel visz- szaütni. * REMÉNYEK Most mégis remélhetjük, hogy az a harmadik világháború, ame­lyet az amerikaiak olyan biztos­ra vettek, sőt sokan az egész vi­lágon, el fog maradni. Ezen sok józanabb ajánlatok közül vala­melyiket mégis csak elfogják fogadni. De ha nem is fogadják el, nem igen mernének egy olyan tömegyilkosságot megkezdeni, melyben ők is egyforma káro­kat szenvednének. Van tehát re­mény arra, hogy megegyeznek, legalább is az A-H bombák, de meglehet, hogy minden tömeg­gyilkolásra alkalmas fegyver gyártásának és használatának betiltásában. A békére vezető józanabb be­látásoknak példája a Detroiti News vezércikke, melyben meg- rójja a hadügyminisztert, ami­ért nagy pökhendi hangon a kö­vetkezőket mondta: “Amerika pokoli ütéseket mérne Oroszor­szágra egy órán belül, ha azok kezdenek valamit.” A Detroit News következőképen vág oda Mr. Johnsonnak: “Mr. Johnson tudja, hogy ez a kijelentés egy­szerű humbug (bunk), legalább is ha ő nem tudja, akkor nagyon rosszul van informálva az or­szág helyzetéről és nem méltó olyan állást betölteni.” Egy évvel ezelőtt ilyen kije­lentéseket megtapsoltak, helye­seltek, dicsőítettek, most teljes értékére szállítják le azok, akik tudják, hogy milyen őrült hábo­rús hangulatot keltenek az ilyen pökhendi kijelentések. Az Egyesült Nemzetek taná­csához tartozó, de a wash­ingtoni politikusokkal is nagyon jó lábon áll<? Russell Barnes a következőket Írja ezen esemé­nyekkel kapcsolatosan: “Össze­foglalva az egész dolgot, Wash­ington azt hiszi, hogy az oroszok álláspontja a következő: “Az atom fegyverek: Azt hi­szik, hogy az nem döntő fegyver és az oroszok képesek ellensú­lyozni azoknak gyártását és használatát. “Világbéke: Csak a két nagy­hatalom megegyezése folytán biztosítható. “Lefegyverezés: Oroszország már régen emellett harcolt az Egyesült Nemzetek tanácsában, azonban nem egyezik bele nem­zetközi felülvizsgálásba. “Háború: Látszólag Oroszor­szág úgy számit, hogy a nyugati hatalmak széjjelesnek, a politi­kai beszivárgás és politikai té­vedések sorozata folytán, vala­mint a munkanélküliség fokozá­sa, a tömegek meggyőzése arról, hogy a kommunisták tudnak ad­ni gazdasági biztonságot. “A hideg háború: A vörösök megvannak győződve, hogy ők ' nyerik meg végeredményben, A MAGYAR FALU SZÁZA­DUNK KEZDETÉN Fejlődött-e valamit a ma­gyar falu az elmúlt félszázad alatt? Erre a kérdésre kér fe­leletet az az érdekes leírás, amelyben Geréb József mun­kástárs az ötyen évvel ezelőtti magyar falut lefesti öt rész­ből álló cikksorozatban, amelynek közlését jövő szá­munkban kezdjük és amelyre külön is felhívjuk olvasóink fi­gyelmét. mert úgy számítanak, nekik van meg az a rendszer, amely jobb munkát végez a tömegek érde­kében.” Végül megjegyzi Barnes, hogy “A Szovjetek győzelmeik ma­gaslatán vannak, a kínai esemé­nyek folytán.” Ez a nagy bizalom az oroszok részéről, hogy képesek magukat megvédeni minden támadással szemben, legjobban kijózanítot­ta az itteni háborús uszitókat. Most már hónapokon keresztül sem látjuk, amit egy évvel eze­lőtt minden héten láttunk, hogy Oroszország megtámadásáról kiabálnak a véresszáju háborús uszítok. Még a borzasztónak be­állított Hidrogén-bomba sem ijesztette meg az oroszokat, pe­dig arra volt szánva leginkább. így minden nap nagyobb re­ményünk lehet, hogy a háborút, a tömegmészárlást kikerülhet­jük. Éppen azon tény felisme­résére alapozhatjuk a béke re­ményét, hogy nagyon sok józa­nabb amerikai belátja, hogy ép­pen annyit kaphatnak a modern gyilkoló eszközök által, ameny- nyit ők számítanak adni. Ezt a tényt a tudósok is állítják, akik legjobban ismerik azon bombák hatását. STATISZTIKAI ADATOK A Statisztikai hivatal jelenté­se szerint az 1949-ik évben az Egyesült Államok területén 11 millió volt azok száma, akik 65- ik életévüket betöltötték. Eme óriási tömegből három és fél­millió azok száma, akiknek sem társadalmi, sem egyéb aggkori biztosításaik nincsenek, hét és félmillió akik 1948-ban évi 806 dollárt vagy annál is keveseb­bet kaptak. A kongresszus felső házának asztalán fekszik egy törvényja­vaslat, amelyet már a képviselő­ház elfogadott és szenátoraink is elfogadják mielőtt az őszi vá­lasztásokra kerül a sor.. Utó- végre is sok sok millió azok szá­ma, akik betöltötték a 65-ik évü­ket és ugyancsak sok millió, akik néhány éven belül aspirál­nak az aggkori segélyre. Az alsóház által elfogadott javaslat szerint magányos egyé­nek, akik az elmúlt húsz éven át átlagos havi száz dollárt ke­restek, havi 55 dollár nyugdíj­ban fognak részesülni, ha ugyan ezen idő alatt átlagos havi kere­set meghaladta a kétszáz dol­lárt, akkor már 66 dollár nyug­dijat húznak, havi négyszáz dol­lár jövedelemmel 77 dollárt kap­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents