Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-02-18 / 1618. szám

4 uldai ß £ K M U N R Á S 1950. február 18. bérmunkás * (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year ........... $2.00 Félévre ............................,1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy __________ 5c Gsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még *em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás livatalos felfogásával. Published Weekly by th«­BERMUNKAS PRESS COMMITTEE időközökben nagy rendet vágjon közöttük. Ázsia népe felébredt! Bármilyen tudatlanságban nevelték is őket, bármilyen elmaradot­tak, babonáshitüek voltak, egyszer csak ők is ráeszméltek, hogy nem az isten, nem valami természetfeletti erő rendeli őket ezen valóban szenvedő életre, hanem sorsukat a politikai és gazdasági rendszereik szabják meg s ha megváltoztatják azt az elnyomó rendszert, akkor megszabadulnak évezredes nagy nyomoruktól is. Ázsia népének ez a felébredése nem a véletlen müve. Ne feled­jük, hogy a Szovjet Union nagyobbik része Ázsiában fekszik. Ezen az óriási területen, amit átalában Szibéria héven említenek, már három évtizeddel ezelőtt indult meg az az átalakulási folyamat, amit IPAROSITÁS-nak neveznek. Szibériában, valamint Ázsia más területein is igazán csiga lassúsággal haladt a fejlődés; mil­lió és millió nép élt olyan pásztor életet, mint kétezer évvel ezelőt­ti őseik. A pásztor életből igen lassan tértek át a földművelésre s e század elején még igen nagy területek népeit találtuk a pász- torkodó-földmüvelő társadalomban, ahol csak a legkezdetlegesebb kézi iparnak jutott alkalom. És éppen azért, mert semmi iparral sem bírtak, kizsákmányolt gyarmatokká lettek még akkor is, ha névleg nemzeti függetlenséggel dicsekedtek, mint például Kína is tette. * Segitsük a bányászokat Amint a tények mutatják, Amerika bányászai, az amerikai munkásmozgalom egyik legnagyobb, legelkeseredettebb harcát fogják megvívni. Ez a harc, nem csak a bányászok harca, hanem élet-halál harca Amerika szervezett munkásainak, mert ha az egységes nagytőkének sikerül megtörni Amerika legharciasabb munkás csoportját, a bányászokat, utána sor kerül minden egyes szerve­zetre, amíg a tőke újra korlátlan hatalommal nem rendelkezik a munka piacán. Nem csak a nagytőke, de annak minden eszköze, a sajtó, rá­dió, törvényhozók, uszítanak a bányászok letörésére, és most az államhatalom is készül felvonulni, hogy a Taft-Hartley rabszolga törvénnyel kényszerítsék megadásra a harcos bányászokat. Ha az amerikai munkás uniók osztálytudatos szerveze­tek lennének, úgy most miként hasonló esetben a francia és olasz munkások, általános sztrájkkal vernék vissza ezt az egyesült tá­madást. Amint a francia és olasz munkások az általános sztrájk­kal vissza tudták verni a tőke és a szolgálatába álló cselédek tá­madásait közvetlen cselekvésükkel, éppen úgy képes volna erre Amerika 15 millió szervezett munkása is. De az amerikai munkásszervezetek sajnos még nem tanulták meg az egy mindért — mind egyért nagy igazságát, igy direkt cselekvést a vezérek uralma alatt levő szervezetektől nem lehet várni, azért a uniókba levő osztálytudatos munkásoknak kell oda­hatni, hogy az egyes lokálok a lehető legnagyobb anyagi és erköl­csi segítséget nyújtsák a harcba kényszerült bányászoknak. A Bérmunkás Lapbizottsága a következő felszólítást intézi az olvasóinkhoz: 1) Magyar bányász munkástársak, legyetek hűségesek a meggyőződésetekhez, adjátok a legnagyobb segítséget a harchoz. Vegyetek részt a piketelésben, lelkesítsétek kitartásra az esetleg csüggedőket, amíg győzelmesen vissza nem tudtok menni a bá­nyákba. 2) Minden olvasónk, abban a union lokálban, amelyhez tar­tozik, támogasson minden olyan indítványt, amely a harcban álló bányászoknak anyagi és erkölcsi segélyt kíván nyújtani. 3) Minden olvasónk vegyen aktív részt minden olyan meg­mozdulásban, amely a bányászok harcát kívánja segíteni. Munkástársak! Vegyétek komolyan a felhívásunkat és adjatok meg minden támogatást a harcos bányász testvéreinknek, akik a mi, az egész amerikai munkásság harcát is vívják. Megvagyunk győződve arról, ha a bányászok kitartanak, ha nem hagyják megfélemlíteni, elárulni magukat, akkor győzedel­mesen verik vissza a nagytőke támadását. Ezt a kitartást segíti, biztosítja minden anyagi és természet­beni támogatás, amelyre sok ezer bányász családban szükség van. A Bérmunkás Lapbizottsága Ázsia felébredt Ázsia, — ahol az emberi nem bölcsője ringott, amely világ­részben él az emberiségnek a fele, — a háború befejezte óta igen gyorsütemü nagy változáson megy át. Pár évtizeddel ezelőtt ki hitte volna, hogy India, a gyarmatok igazi mintaképe ily rövid idő alatt visszanyeri nemzeti függetlenségét, amit most már a francia gyarmatok is követelnek. A nemzeti függetlenség természetesen még nem jelent vala­mi túlságos nagymérvű változást a nagy néptömegek életében, mert azokat továbbra is kizsákmányolják saját nemzeti uralkodó­osztályaik, de az első lépés az oly gazdasági változásokhoz, amin Kínának évszázadokon át nyomorgó .éhínséggel küzködő milliói most mennek át, akik most már a politikai függetlenség mellett gazdasági függetlenségért is harcolnak. Az ázsiai nagy változás valójában azt jelenti, hogy ezen^ ősi világrész lakói már beleuntak abba, hogy állandóan nagy szegény­ségben, nyomorban éljenek, hogy az éhség halálkaszája gyakori Az 1917-es orosz forradalom után megindult Szibéria iparo­sítása, noha előbb csak igen lassan, de mind nagyobb lendülettel és végre az utolsó évtizedben olyan nagy arányban, hogy Ázsia többi népei is észrevették azt a nagy változást, amit ez az iparo­sítás okozott. Á kollektiv tervgazdaság a háború kényszer hatása alatt hihetetlen gyorsan ipari-agrár állammá formálta a még nem­régen csak agrár-pásztor területet. Amig a tőkés termelés iparosodási folyamata a könnyű ipa­rok fejlesztésével halad, addig a tervgazdaságnál előbb a nehéz­ipart építik ki. Ezért a tőkés termelésnél a fejlődés fokozatosan, a tervgazdaságnál pedig ugrásszerűen jelentkezik. Ezért hatott olyan meglepetésszerűen az az ipari erő, amire a Szovjet Union a háború alatt képes volt. Kína, India és Ázsia többi népei is jól látják ezt a nagy hala­dást; látják, hogy a népi köztársaságok nülyen gyorsan haladnak az iparosodás utján a Marshall terv nélkül is. Ezt a haladást, ezt a fejlődést nem lehet eltakarni tőlük semmiféle képzeletbeli vas­függönnyel. Jól látják az iparosodás előnyeit és részt kérnek be­lőle. Részt kérnek belőle úgy, hogy ők is maguknak termelhesse­nek és nem a kizsákmány óluknak, akiknek legtöbbje még másféle nemzetiségű is volt. Ázsia népe felébredt! Ázsia népeinek elég volt a szörnyű nyo­mor, az időközönkint beköszöntő éhínség! Ázsia népe keresi magának azt a helyet, amely ősi származá­sánál és népeinek nagy száma következtében jogosan megilleti. LEFEGYVERZÉSI KONFE­RENCIÁT AKAR WASHINGTON — A Szená­tus hadügyi bizottságának elnö­ke, Millard E. Tydings (D. Md.) szenátor javaslatot terjesztett be, amely arra utasítaná az elnö­köt, hogy hívjon össze egy nem­zetközi lefegyverzési konferen­ciát. Szenátor Tydings azt mondja, hogy most már nem elegendő az atombomba vagy a hidrogén­bomba használatának az eltiltá­sa, hanem egyezséget kell kötni úgy, hogy lomtárba lehessen tenni a fegyvereket “az atom­bombától kezdve lefelé egészen az egyszerű puskáig”, vagy ha ez nem lehetséges, legalább is nemzetközi ellenőrzés alá kell venni mindenféle fegyvert. Háromszáz évvel ezelőtt kis indián falu állt a mai Washing­ton (D.C.) helyén, amelynek 300 főnyi lakója, — ha szerény körülmények közepette is, de eltartotta önmagát. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL”’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét épitiiik a réfri társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents