Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-02-18 / 1618. szám
4 uldai ß £ K M U N R Á S 1950. február 18. bérmunkás * (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year ........... $2.00 Félévre ............................,1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy __________ 5c Gsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még *em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás livatalos felfogásával. Published Weekly by th«BERMUNKAS PRESS COMMITTEE időközökben nagy rendet vágjon közöttük. Ázsia népe felébredt! Bármilyen tudatlanságban nevelték is őket, bármilyen elmaradottak, babonáshitüek voltak, egyszer csak ők is ráeszméltek, hogy nem az isten, nem valami természetfeletti erő rendeli őket ezen valóban szenvedő életre, hanem sorsukat a politikai és gazdasági rendszereik szabják meg s ha megváltoztatják azt az elnyomó rendszert, akkor megszabadulnak évezredes nagy nyomoruktól is. Ázsia népének ez a felébredése nem a véletlen müve. Ne feledjük, hogy a Szovjet Union nagyobbik része Ázsiában fekszik. Ezen az óriási területen, amit átalában Szibéria héven említenek, már három évtizeddel ezelőtt indult meg az az átalakulási folyamat, amit IPAROSITÁS-nak neveznek. Szibériában, valamint Ázsia más területein is igazán csiga lassúsággal haladt a fejlődés; millió és millió nép élt olyan pásztor életet, mint kétezer évvel ezelőtti őseik. A pásztor életből igen lassan tértek át a földművelésre s e század elején még igen nagy területek népeit találtuk a pász- torkodó-földmüvelő társadalomban, ahol csak a legkezdetlegesebb kézi iparnak jutott alkalom. És éppen azért, mert semmi iparral sem bírtak, kizsákmányolt gyarmatokká lettek még akkor is, ha névleg nemzeti függetlenséggel dicsekedtek, mint például Kína is tette. * Segitsük a bányászokat Amint a tények mutatják, Amerika bányászai, az amerikai munkásmozgalom egyik legnagyobb, legelkeseredettebb harcát fogják megvívni. Ez a harc, nem csak a bányászok harca, hanem élet-halál harca Amerika szervezett munkásainak, mert ha az egységes nagytőkének sikerül megtörni Amerika legharciasabb munkás csoportját, a bányászokat, utána sor kerül minden egyes szervezetre, amíg a tőke újra korlátlan hatalommal nem rendelkezik a munka piacán. Nem csak a nagytőke, de annak minden eszköze, a sajtó, rádió, törvényhozók, uszítanak a bányászok letörésére, és most az államhatalom is készül felvonulni, hogy a Taft-Hartley rabszolga törvénnyel kényszerítsék megadásra a harcos bányászokat. Ha az amerikai munkás uniók osztálytudatos szervezetek lennének, úgy most miként hasonló esetben a francia és olasz munkások, általános sztrájkkal vernék vissza ezt az egyesült támadást. Amint a francia és olasz munkások az általános sztrájkkal vissza tudták verni a tőke és a szolgálatába álló cselédek támadásait közvetlen cselekvésükkel, éppen úgy képes volna erre Amerika 15 millió szervezett munkása is. De az amerikai munkásszervezetek sajnos még nem tanulták meg az egy mindért — mind egyért nagy igazságát, igy direkt cselekvést a vezérek uralma alatt levő szervezetektől nem lehet várni, azért a uniókba levő osztálytudatos munkásoknak kell odahatni, hogy az egyes lokálok a lehető legnagyobb anyagi és erkölcsi segítséget nyújtsák a harcba kényszerült bányászoknak. A Bérmunkás Lapbizottsága a következő felszólítást intézi az olvasóinkhoz: 1) Magyar bányász munkástársak, legyetek hűségesek a meggyőződésetekhez, adjátok a legnagyobb segítséget a harchoz. Vegyetek részt a piketelésben, lelkesítsétek kitartásra az esetleg csüggedőket, amíg győzelmesen vissza nem tudtok menni a bányákba. 2) Minden olvasónk, abban a union lokálban, amelyhez tartozik, támogasson minden olyan indítványt, amely a harcban álló bányászoknak anyagi és erkölcsi segélyt kíván nyújtani. 3) Minden olvasónk vegyen aktív részt minden olyan megmozdulásban, amely a bányászok harcát kívánja segíteni. Munkástársak! Vegyétek komolyan a felhívásunkat és adjatok meg minden támogatást a harcos bányász testvéreinknek, akik a mi, az egész amerikai munkásság harcát is vívják. Megvagyunk győződve arról, ha a bányászok kitartanak, ha nem hagyják megfélemlíteni, elárulni magukat, akkor győzedelmesen verik vissza a nagytőke támadását. Ezt a kitartást segíti, biztosítja minden anyagi és természetbeni támogatás, amelyre sok ezer bányász családban szükség van. A Bérmunkás Lapbizottsága Ázsia felébredt Ázsia, — ahol az emberi nem bölcsője ringott, amely világrészben él az emberiségnek a fele, — a háború befejezte óta igen gyorsütemü nagy változáson megy át. Pár évtizeddel ezelőtt ki hitte volna, hogy India, a gyarmatok igazi mintaképe ily rövid idő alatt visszanyeri nemzeti függetlenségét, amit most már a francia gyarmatok is követelnek. A nemzeti függetlenség természetesen még nem jelent valami túlságos nagymérvű változást a nagy néptömegek életében, mert azokat továbbra is kizsákmányolják saját nemzeti uralkodóosztályaik, de az első lépés az oly gazdasági változásokhoz, amin Kínának évszázadokon át nyomorgó .éhínséggel küzködő milliói most mennek át, akik most már a politikai függetlenség mellett gazdasági függetlenségért is harcolnak. Az ázsiai nagy változás valójában azt jelenti, hogy ezen^ ősi világrész lakói már beleuntak abba, hogy állandóan nagy szegénységben, nyomorban éljenek, hogy az éhség halálkaszája gyakori Az 1917-es orosz forradalom után megindult Szibéria iparosítása, noha előbb csak igen lassan, de mind nagyobb lendülettel és végre az utolsó évtizedben olyan nagy arányban, hogy Ázsia többi népei is észrevették azt a nagy változást, amit ez az iparosítás okozott. Á kollektiv tervgazdaság a háború kényszer hatása alatt hihetetlen gyorsan ipari-agrár állammá formálta a még nemrégen csak agrár-pásztor területet. Amig a tőkés termelés iparosodási folyamata a könnyű iparok fejlesztésével halad, addig a tervgazdaságnál előbb a nehézipart építik ki. Ezért a tőkés termelésnél a fejlődés fokozatosan, a tervgazdaságnál pedig ugrásszerűen jelentkezik. Ezért hatott olyan meglepetésszerűen az az ipari erő, amire a Szovjet Union a háború alatt képes volt. Kína, India és Ázsia többi népei is jól látják ezt a nagy haladást; látják, hogy a népi köztársaságok nülyen gyorsan haladnak az iparosodás utján a Marshall terv nélkül is. Ezt a haladást, ezt a fejlődést nem lehet eltakarni tőlük semmiféle képzeletbeli vasfüggönnyel. Jól látják az iparosodás előnyeit és részt kérnek belőle. Részt kérnek belőle úgy, hogy ők is maguknak termelhessenek és nem a kizsákmány óluknak, akiknek legtöbbje még másféle nemzetiségű is volt. Ázsia népe felébredt! Ázsia népeinek elég volt a szörnyű nyomor, az időközönkint beköszöntő éhínség! Ázsia népe keresi magának azt a helyet, amely ősi származásánál és népeinek nagy száma következtében jogosan megilleti. LEFEGYVERZÉSI KONFERENCIÁT AKAR WASHINGTON — A Szenátus hadügyi bizottságának elnöke, Millard E. Tydings (D. Md.) szenátor javaslatot terjesztett be, amely arra utasítaná az elnököt, hogy hívjon össze egy nemzetközi lefegyverzési konferenciát. Szenátor Tydings azt mondja, hogy most már nem elegendő az atombomba vagy a hidrogénbomba használatának az eltiltása, hanem egyezséget kell kötni úgy, hogy lomtárba lehessen tenni a fegyvereket “az atombombától kezdve lefelé egészen az egyszerű puskáig”, vagy ha ez nem lehetséges, legalább is nemzetközi ellenőrzés alá kell venni mindenféle fegyvert. Háromszáz évvel ezelőtt kis indián falu állt a mai Washington (D.C.) helyén, amelynek 300 főnyi lakója, — ha szerény körülmények közepette is, de eltartotta önmagát. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL”’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitiiik a réfri társadalom keretein belül.
