Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-02-18 / 1618. szám

Elpusztítják az élelmiszereket ^ KÖUV^7 HETI KRÓNIKA A FÖLMÜVELÉSI MINISZTÉRIUM 40 MILLIÓ BUSHEL KRUMPLIT PUSZTTAT EL. — MÁS ÉLELMISZEREK IS SOR­RA KERÜLNEK. — TÚLSÓK A TOJÁS IS. WASHINGTON — Charles F. Brannan földművelésügyi mi­niszter bejelentette, hogy az országban óriási krumpli fölösleg mutatkozik és a krumpli árakat csak úgy lehet fentartani, ha a kormány összevásárol 45-50 millió bushellt, amelyből legfeljebb csak 5-10 milliót lehet külföldre szállítani, igy körülbelül 40 millió bushellt ki kell vonni az élelmiszer forgalomból. Másszóval ez azt jelenti, hogy < az állam eleget fog tenni a krumplitermelőknek tett azon ígéretének, hogy a krumpli ára­kat fentartják. Ezért össze­vásároltak sok millió zsák krumplit, amelyért az állam $1.80-$2.00-t fizet zsákonként. (Egy zsákban 100 font krumpli van, egy és kétharmad bushell). Miután az igy összevásárolt krumplival az állam nem tudja, hogy mit csináljon, eladják zsá­konként egy — az az EGY cent­ért olyan kereskedőknek, akik megfogadják, hogy állatok ete­tésére vagy pedig trágyának használják fel a krumplit. Hogy a krumplit emberi eledelnek fel ne lehessen használni, az állam bizonyos kék festő anyaggal ön­ti le, ami zsákonként 2 centbe kerül, de maga a zsák is megér 5 centet, igy a kereskedők nem igen veszítenek ezen üzleten. krumpli ingyenes szétosztása a szegény nép között egyrészről 20 millió dollárba kerülne, más­részről pedig áresést okozna, amit éppen meg akarnak aka­dályozni. A krumplihoz hasonlóan más élelmiszerekből is nagy fölösleg mutatkozik. Legjobban érezhe­tő ez a tojás tartalék nagysá­gán, minden hütőház tele van, ezért a kormány már beszüntet­te a tojás vásárlását, mire a to­jás ára a farmokon felére esett. Egyes államokban már megint 17-20 centet fizetnek a farme­roknak a tojásért, de az üzletek­ben még mindig 45-50 centért árulják. Ez az első eset 1930 óta, hogy megint hozzáfogtak az élelmi­szerek pusztításához, noha a vi­lág számos részében még min­Brannan állítása szerint a ' dig nagy az élelmiszer hiány. Beismerik a nácik szervezkedését AZ AMERIKAI MEGBÍZOTT NYILATKOZATA. — MEGIN­TETTE A NÉMET NACIONALISTÁKAT. — BEISMERTE, HOGY HITLER HÍVEI ÚJBÓL HADSEREGET ÉS LÉGIFLOT­TÁT AKARNAK SZERVEZNI. STUTTGART, Németország — Amerikai High Commissioner John L. McCloy nyíltan bevallotta, hogy a német náci pártot új­ból életrehivták és Hitler volt követői újból szervezkednek. McCloy nyilatkozata szerint “az amerikai kormány ugyan a végsőkig elmegy Németország ‘törvényes’ céljainak támogatásá­ban, mint például a gazdasági újjáépítés, de nem fogja megen­gedni, hogy a németek újabb *■ hadsereget, vagy légierőt szer­vezzenek.” A High Coihmissioner erősen támadta azon németeket, akik a második világháborúért és az abban elkövetett atrocitásokért nem a németeket, hanem a “kül­földöt” teszik felelőssé. Most már McCloy is elismerte, hogy igen sok volt náci került kor­mányszolgálatba és a nyugati zónában mindenütt a náci storm trupphoz hasonló csapatokat szerveznek. “Az Egyesült Államok” — mondotta McCloy — “eltökélte, hogy a nácizmusnak még a nyo­mait is kiirtja Németországban. Az amerikai hadsereg nem csak német népet táplálni, hanem az­ért is, hogy itt tankokat és hadi repülőgépeket ne építsenek.” McCloy szerint Amerika olyan “demokratikus” Németországot akar, amelyik résztvehet Euró­pa rekonstrukciójában anélkül, hogy politikai vagy gazdasági veszélyt jelentene a többi orszá­gok népének. Ez egyben azt je­lenti, mondotta az amerikai meg­bízott, hogy “Németországnak nem lehet külön hadserege és légiereje, hanem a védelmét összhangba kell hoznia Európa védelmével”. Az amerikai külügyi hivatal eddig erősen tagadta, hogy a azért van itt, hogy segítsen a nyugati övezetben Hitler hívei ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Amennyi előnye van annak, hogy a Bérmunkás irógárdistái az ország különböző részén tar­tózkodnak, ugyanannyi hátrá­nya is van ennek. Milyen jó is volna most, ha mindannyian egy irodában üldögélnénk egymás mellett az Íróasztalunknál és ne­kem csak annyit kéne monda­ni, hej fiuk, a héten a bányász sztrájkról ne Írjatok, mert azzal én akarok foglalkozni. A heti cikk Írás megkezdése előtt nem kellene olyan események után kutatni, amiről biztosra vesszük, hogy egy másik irógárdista nem fog foglalkozni. S amikor már meg van és azt hisszük na erről egész biztos senki más nem fog írni, amikor megérkezik a lap akkor látjuk, hogy még három másik cikk ugyanarról a témá­ról szól. De nem bánom, az sem lesz baj, ha az egész lapszám a bá­nyász sztrájkkal lesz tele, sőt az lesz a legjobb, mert ez a harc minden bérmunkás élet-halál harca, itt dől el, hogy a szervez­kedési jogunk megmarad-e, vagy pedig egy diktatórikus kis klikk kezébe kerül a hatalom, akik a “törvény” szabályaira hi­vatkozva most már teljesen és nyíltan a bányabárók és wall street szolgálatába állítják a kormánykereket. Amit most a bányászokkal visznek végbe, az az egész amerikai munkásosz­tály legsúlyosabb arculcsapása, amit visszaverni az egész mun­kásosztály kötelessége kell le­gyen. S amikor a munkásosz­tályról beszélünk, akkor nem értjük alatta azokat a szakszer­vezeti reakciós vezetőket, akik elsősorban felelősek azért, mert a Taft-Hartley törvény műkö­désben van. Már vagy tiz hónapja, hogy dobálóznak a bányászokkal, akiknek a szerződésük lejárt és az uj szerződést a méltányos kö­veteléseik szerint a bányabárók megtagadták megújítani. A leg­nagyobb követelésük a napi 95 cent béremelés, amit most mint nemzeti veszedelmet emlegetnek Truman és társai a Taft-Hartley törvény alapján. Ugyanakkor a múlt évi osztalélf profitot az amerikai nagytőkések részére hat és fél billióban .könyvelték újból a porondra léptek s erősen szervezkednek. McCloy stutt­garti nyilatkozata megerősíti a más forrásból jövő híreket s mi­után tovább már nem lehet ta­gadni, ilyen formában tudatják az amerikai néppel. el, 7 százalékkal többet mint bármikor ezelőtt. A hat és fél billió profit, ez nem “nemzeti ve­szély” és arra nincs külön sza­bályozó Taft-Hartley törvény, mehet felfelé a végletekig. A bá­nyászok és gyermekeik részére csak egy kicsit nagyob darab kenyér, mindjárt “nemzeti ve­szély” és nyomban ott van a bí­rósági tiltóparancs. A kizsákmányoló osztályura­lomnak hü fényképét sohasem láthattuk meg jobban, mint eb­ben az intézkedésben és ha nem­zeti veszélyről beszélnek, úgy azt a bányabárók és a trösztök gya­korolják, akik előtt egyáltalán nincs nemzeti érdek, csak a pro­fit szentsége, melynek védelmé­re ott van a kezükben minden hatalom, melynek végrehajtását a politikai cselédeik utján gya­korolják. Ezt lehetetlenné ten­ni, jelentené az egész nemzet ér­dekét és akik ilyen akcióban cselekszenek és egyesülnek a nemzet leghűségesebb polgárai. A harcos bányásztestvéreink ha tehát a Taft-Hartley törvény el­lenére tovább fognak sztrájkol­ni, nem nemzeti * veszedelmet idéznek elő, hanem a legszebb nemzeti védelmet, amelyhöz az egész amerikai munkásosztály bizalmát és támogatását bírják. Nemzeti veszedelmet azok idéz­tek elő, akik a múlt évi 6 és fél billió dollár profitot a nemzet zsírjából zsebrevágták. A törvé­nyesített és a törvényellenes rablóuralomnak el kell tűnni a •föld színéről. Persze ahoz, hogy a bányász­testvéreink tovább állják a har­cot, elsősorban anyagi kitartás­ra van szükségük, amit nem kaptak meg eddig sem olyan arányban, mint azt megérdemel­ték volna. De ez még mind hagy- ján volna, a legnagyobb bűn amit az amerikai munkásosztály a bányász testvéreink ellen elkö­vetett az, hogy semmiféle osz­tályszolidaritást nem tanúsított irántuk. Mert az a gesztus, amit például Murray a CIO elnöke nagyképűen mutogatott azáltal, hogy 500 ezer dollárt a bányász­unió rendelkezésére bocsájtott, az osztály szolidaritásnak in­kább megcsúfolása volt. Egy igazi munkásszervezet vezetőjének a részéről a félmil­lió dollárnak úgy lett volna osz­tály szolidaritási értéke, ha ah­hoz nyomatékül legalább ugyan­annyi szervezett munkást szim­pátia sztrájkba hivott volna. Vagy inkább ennek kellett volna HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class mdtter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD ^g||? ander the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 FEB. 18 ) N01618SZAM

Next

/
Thumbnails
Contents