Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-02-18 / 1618. szám

Elpusztítják az élelmiszereket

^ KÖUV^7

HETI KRÓNIKA

A FÖLMÜVELÉSI MINISZTÉRIUM 40 MILLIÓ BUSHEL KRUMPLIT PUSZTTAT EL. — MÁS ÉLELMISZEREK IS SORRA KERÜLNEK. — TÚLSÓK A TOJÁS IS.

WASHINGTON — Charles F. Brannan földművelésügyi miniszter bejelentette, hogy az országban óriási krumpli fölösleg mutatkozik és a krumpli árakat csak úgy lehet fentartani, ha a kormány összevásárol 45-50 millió bushellt, amelyből legfeljebb csak 5-10 milliót lehet külföldre szállítani, igy körülbelül 40 millió bushellt ki kell vonni az élelmiszer forgalomból.

Másszóval ez azt jelenti, hogy <

az állam eleget fog tenni a krumplitermelőknek tett azon ígéretének, hogy a krumpli árakat fentartják. Ezért összevásároltak sok millió zsák krumplit, amelyért az állam $1.80-$2.00-t fizet zsákonként. (Egy zsákban 100 font krumpli van, egy és kétharmad bushell).

Miután az igy összevásárolt krumplival az állam nem tudja, hogy mit csináljon, eladják zsákonként egy — az az EGY centért olyan kereskedőknek, akik megfogadják, hogy állatok etetésére vagy pedig trágyának használják fel a krumplit. Hogy a krumplit emberi eledelnek fel ne lehessen használni, az állam bizonyos kék festő anyaggal önti le, ami zsákonként 2 centbe kerül, de maga a zsák is megér 5 centet, igy a kereskedők nem igen veszítenek ezen üzleten.

krumpli ingyenes szétosztása a szegény nép között egyrészről 20 millió dollárba kerülne, másrészről pedig áresést okozna, amit éppen meg akarnak akadályozni.

A krumplihoz hasonlóan más élelmiszerekből is nagy fölösleg mutatkozik. Legjobban érezhető ez a tojás tartalék nagyságán, minden hütőház tele van, ezért a kormány már beszüntette a tojás vásárlását, mire a tojás ára a farmokon felére esett. Egyes államokban már megint 17-20 centet fizetnek a farmeroknak a tojásért, de az üzletekben még mindig 45-50 centért árulják.

Ez az első eset 1930 óta, hogy megint hozzáfogtak az élelmiszerek pusztításához, noha a világ számos részében még minBrannan állítása szerint a ' dig nagy az élelmiszer hiány.

Beismerik a nácik szervezkedését

AZ AMERIKAI MEGBÍZOTT NYILATKOZATA. — MEGINTETTE A NÉMET NACIONALISTÁKAT. — BEISMERTE, HOGY HITLER HÍVEI ÚJBÓL HADSEREGET ÉS LÉGIFLOTTÁT AKARNAK SZERVEZNI.

STUTTGART, Németország — Amerikai High Commissioner John L. McCloy nyíltan bevallotta, hogy a német náci pártot újból életrehivták és Hitler volt követői újból szervezkednek.

McCloy nyilatkozata szerint “az amerikai kormány ugyan a végsőkig elmegy Németország ‘törvényes’ céljainak támogatásában, mint például a gazdasági újjáépítés, de nem fogja megengedni, hogy a németek újabb *■

hadsereget, vagy légierőt szervezzenek.”

A High Coihmissioner erősen támadta azon németeket, akik a második világháborúért és az abban elkövetett atrocitásokért nem a németeket, hanem a “külföldöt” teszik felelőssé. Most már McCloy is elismerte, hogy igen sok volt náci került kormányszolgálatba és a nyugati zónában mindenütt a náci storm trupphoz hasonló csapatokat szerveznek.

“Az Egyesült Államok” — mondotta McCloy — “eltökélte, hogy a nácizmusnak még a nyomait is kiirtja Németországban. Az amerikai hadsereg nem csak

német népet táplálni, hanem azért is, hogy itt tankokat és hadi repülőgépeket ne építsenek.”

McCloy szerint Amerika olyan “demokratikus” Németországot akar, amelyik résztvehet Európa rekonstrukciójában anélkül, hogy politikai vagy gazdasági veszélyt jelentene a többi országok népének. Ez egyben azt jelenti, mondotta az amerikai megbízott, hogy “Németországnak nem lehet külön hadserege és légiereje, hanem a védelmét összhangba kell hoznia Európa védelmével”.

Az amerikai külügyi hivatal eddig erősen tagadta, hogy a

azért van itt, hogy segítsen a nyugati övezetben Hitler hívei

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

Amennyi előnye van annak, hogy a Bérmunkás irógárdistái az ország különböző részén tartózkodnak, ugyanannyi hátránya is van ennek. Milyen jó is volna most, ha mindannyian egy irodában üldögélnénk egymás mellett az Íróasztalunknál és nekem csak annyit kéne mondani, hej fiuk, a héten a bányász sztrájkról ne Írjatok, mert azzal én akarok foglalkozni. A heti cikk Írás megkezdése előtt nem kellene olyan események után kutatni, amiről biztosra vesszük, hogy egy másik irógárdista nem fog foglalkozni. S amikor már meg van és azt hisszük na erről egész biztos senki más nem fog írni, amikor megérkezik a lap akkor látjuk, hogy még három másik cikk ugyanarról a témáról szól.

De nem bánom, az sem lesz baj, ha az egész lapszám a bányász sztrájkkal lesz tele, sőt az lesz a legjobb, mert ez a harc minden bérmunkás élet-halál harca, itt dől el, hogy a szervezkedési jogunk megmarad-e, vagy pedig egy diktatórikus kis klikk kezébe kerül a hatalom, akik a “törvény” szabályaira hivatkozva most már teljesen és nyíltan a bányabárók és wall street szolgálatába állítják a kormánykereket. Amit most a bányászokkal visznek végbe, az az egész amerikai munkásosztály legsúlyosabb arculcsapása, amit visszaverni az egész munkásosztály kötelessége kell legyen. S amikor a munkásosztályról beszélünk, akkor nem értjük alatta azokat a szakszervezeti reakciós vezetőket, akik elsősorban felelősek azért, mert a Taft-Hartley törvény működésben van.

Már vagy tiz hónapja, hogy dobálóznak a bányászokkal, akiknek a szerződésük lejárt és az uj szerződést a méltányos követeléseik szerint a bányabárók megtagadták megújítani. A legnagyobb követelésük a napi 95 cent béremelés, amit most mint nemzeti veszedelmet emlegetnek Truman és társai a Taft-Hartley törvény alapján. Ugyanakkor a múlt évi osztalélf profitot az amerikai nagytőkések részére hat és fél billióban .könyvelték

újból a porondra léptek s erősen szervezkednek. McCloy stuttgarti nyilatkozata megerősíti a más forrásból jövő híreket s miután tovább már nem lehet tagadni, ilyen formában tudatják az amerikai néppel.

el, 7 százalékkal többet mint bármikor ezelőtt. A hat és fél billió profit, ez nem “nemzeti veszély” és arra nincs külön szabályozó Taft-Hartley törvény, mehet felfelé a végletekig. A bányászok és gyermekeik részére csak egy kicsit nagyob darab kenyér, mindjárt “nemzeti veszély” és nyomban ott van a bírósági tiltóparancs.

A kizsákmányoló osztályuralomnak hü fényképét sohasem láthattuk meg jobban, mint ebben az intézkedésben és ha nemzeti veszélyről beszélnek, úgy azt a bányabárók és a trösztök gyakorolják, akik előtt egyáltalán nincs nemzeti érdek, csak a profit szentsége, melynek védelmére ott van a kezükben minden hatalom, melynek végrehajtását a politikai cselédeik utján gyakorolják. Ezt lehetetlenné tenni, jelentené az egész nemzet érdekét és akik ilyen akcióban cselekszenek és egyesülnek a nemzet leghűségesebb polgárai. A harcos bányásztestvéreink ha tehát a Taft-Hartley törvény ellenére tovább fognak sztrájkolni, nem nemzeti * veszedelmet idéznek elő, hanem a legszebb nemzeti védelmet, amelyhöz az egész amerikai munkásosztály bizalmát és támogatását bírják. Nemzeti veszedelmet azok idéztek elő, akik a múlt évi 6 és fél billió dollár profitot a nemzet zsírjából zsebrevágták. A törvényesített és a törvényellenes rablóuralomnak el kell tűnni a •föld színéről.

Persze ahoz, hogy a bányásztestvéreink tovább állják a harcot, elsősorban anyagi kitartásra van szükségük, amit nem kaptak meg eddig sem olyan arányban, mint azt megérdemelték volna. De ez még mind hagy- ján volna, a legnagyobb bűn amit az amerikai munkásosztály a bányász testvéreink ellen elkövetett az, hogy semmiféle osztályszolidaritást nem tanúsított irántuk. Mert az a gesztus, amit például Murray a CIO elnöke nagyképűen mutogatott azáltal, hogy 500 ezer dollárt a bányászunió rendelkezésére bocsájtott, az osztály szolidaritásnak inkább megcsúfolása volt.

Egy igazi munkásszervezet vezetőjének a részéről a félmillió dollárnak úgy lett volna osztály szolidaritási értéke, ha ahhoz nyomatékül legalább ugyanannyi szervezett munkást szimpátia sztrájkba hivott volna. Vagy inkább ennek kellett volna

HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class mdtter at the Post Office, at Cleveland, Ohio

OF THE WORLD ^g||? ander the Act of March 3, 1879

VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 FEB. 18 ) N01618SZAM