Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-02-11 / 1617. szám

HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio

OF THE WORLD under the Act af March 3, 1879

VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 FEB. 11 ["■) NO. 1617 SZÁM

Küldik már a fegyvereket

HETI KRÓNIKA

WASHINGTONBAN ALÁÍRTÁK A FEGYVERES SZERZŐDÉST. — EGY BILLIÓ DOLLÁR ÁRA FEGYVERT KÜLDENEK EURÓPÁBA A SZOVJET MEGIJESZTÉSÉRE. — A FURFANGOS ANGOL KORMÁNY.

WASHINGTON — Az Egyesült Államok és az Atlantic Szövetséghez tartozó nyolc állam képviselői formálisan is aláirták azt az egyezményt, amely szerint Amerika rövid időn belül egy billió dollár értékű fegyvert fog számtani az érdekelt országoknak.

A United Press tudósítása szerint az egyezmény aláírói megígérték, hogy az ingyen kapott*--------------------------------------fegyverekkel felfegyverzik országukat a SZOVJET UNION ELLENI VÉDELEMRE, segítik egymást a Szovjet elleni háborúban és HADIBÁZISOKAT ADNAK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKNAK.

Ez az egyezmény az Egyesült Államokat olyan szoros fegyveres szövetségbe kötötte más országokkal béke idején, aminőhöz hasonló még nem fordult elő ezen ország történetében.

Az Egyesült Államok részéről Dean G. Acheson külügyminiszter irta alá az egyezményt, a többi országok részéről pedig azon országok legmagasabb diplomatái. A szövetségben résztvevő országok a következők: Anglia, Franciaország, Belgium, Olaszország, Hollandia, Luxemburg, Dánia és Norvégia.

Sir Oliver Franks, az angol

nagykövet a szerződés aláírása után azonnal Londonba utazott, hogy tanácskozzon Ernest Be- vin külügyminiszterrel. Nyilvánvaló, hogy a szerződés nem csak egyszerű “védelemre” vonatkozik, hanem a Szovjet érdekeltség felé irányuló kihívó tüntetés, az idegháboru nagymérvű fokozása.

Az egyes országokkal kötött szerződések, habár nagyjából azonos értelműek, , részleteikben itt-ott különböznek a szó- banforgó országok kívánalmainak megfelelőleg. így például az Angliával kötött szerződés kiemeli, hogy az angol haderő bárhová elviheti és használhatja az Amerikától kapott fegyvereket. Ez jogot nyújt Bevinéknek, hogy amerikai fegyverekkel támogassák az arabokat a zsidók ellen.

Berlini parancsok

HOWLEY GENERÁLIS KÖNYVE BERLINI MŰKÖDÉSÉRŐL. — MÁR “ELŐRE TUDTA”, HOGY AZ OROSZOKKAL NEM LEHET KIJÖNNI. — KERESTE A VESZEKEDÉST.

KÖNYVSZEMLE

Az amerikai sajtó nagy reklámot csap a napokban napvilágot látott “Berlin Command” cimü könyvnek, amelyben a könyv szerzője, Frank Howley generális, a berlini amerikai zóna volt parancsnoka számot ad berlini működéséről.

A könyvből többszáz újság közöl kivonatokat, vastagbetüs címsorokban adják tovább olvasóiknak a generális ur által használt oroszok ellen irányuló izgató és gyalázó szavakat.

“Amikor 1945-ben Berlinbe mentünk”, — Írja Howley a könyv bevezető szakaszában, — “úgy gondoltuk, hogy az oroszok jókedvű, harmonikázó, táncoló, vodka-ivó s a birkózást szerető emberek. Bezzeg ma, 4 év múltán más a véleményünk, mert meggyőződtünk, hogy a Kremlinben olyan barbárok ülnek, akikhez hasonló a tatár Ghengis Khan óta nem uralta a világot, aki tudvalevőleg a meghódított városokból koponyahalmokat csinált”.

Ily bevezetés után kíváncsian várjuk a könyvben azon soroököllel lehet küzdeni, mert az oroszok más nyelven nem értenek”, — irta a generális, de bizony hiába vártuk, nem akadtunk ilyesmikre, amik ezen dühtől tajtékzó sorokat igazolnák Ellenben találtunk más érdekes dolgokat, amiket jobban ki kellene hangsúlyozni, mint a hidegháborút élesztő lapok csinálják.

így például megtudjuk a bevezetésből, hogy ez a Howley tulajdonképpen nem is “igazi” generális, nem is “igazi” katona, hanem csak olyan háborús “talmi” gyártmány. A háborút megelőzőleg hirdetési ügynök volt s miután “iskolázott emkat, amelyekből csak “kemény | bér”, irodai munkára vették fel,

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

Gondolhatják egyes olvasók, na aztán ennek a cikkírónak se sok esze lehet, hogy a sok világrengető H-bombás multheti események között éppen a krumplit választotta írási témának. Ha csak úgy fölületesen bíráljuk a multheti krumpli eseményt, hát csakugyan úgy látszik, hogy egyáltalán semmi összeköttetésben sem lehet az H-bombával, ha azonban minden társadalmi jelenséget úgy bírálunk el, melyből következtetni akarunk arra, hogy egészséges avagy beteg társadalomban élünk-e, akkor határozottan a krumpli éppúgy lehet egy mérő eszköz, mint az H-bomba. Elég sok gyakorlati példát ismerünk amikor az orvos az ember szemébe néz s azonnal belső bajokat képes megállapítani. A mai társadalmunk bajait és betegségeit még jobban láthatóvá teszi, ha most már azt mondjuk, mit várhatunk egy olyan rendszertől, mely krumpli szemmel nézi a világot?

De miről is van szó. Egyszerűen csak arról, hogy a kormányunk a rendes napi árfolyamon megvásárolt a farmeroktól 40 millió bushel krumplit, ami mint tultermelt áru került volna a krumpli piacra. Mihelyt a farmeroktól megvásárolták a sok krumplit, azonnal viszont eladták nekik ird és mond száz fontját egy centért, leöntötték mészszel igy bebiztosítva, hogy nem kerülhet eladásra. Addig mig pl. New Yorkban egy font krumpli aminek nem kell felét eldobni 5 és 6 centbe kerül, a farmernak, akinek bizonyára amúgy is volt elég krumplija, száz fontot adtak oda egy centért. Ne gondolja senki, hogy talán irigykedünk a farmerokra, hogy hozzájutottak száz font krumplihoz egy centért, aminek a megtermelése nekik belekerült két-há- rom dollárba. Csak mi, akik nem krumpli szemmel figyeljük a világot úgy tudjuk, hogy a krumplit azért kell termelni, hogy azt elfogyasszák.

Hát mi sem természetesebb mint az, hogy ha sok krumpli termet az idén, hogy egyszerűen tegyék a piacra, hogy az alaposan levágott munkabérek mellett robotoló munkások, vagy a

kapitányi rangot kapott, majd ezredes és végre Brigadir-gene- rális lett. Ezen rangfokozatokat azonban nem a csatamezőn, hanem csak az íróasztalnál, a kényelmes karosszékben ülve érte el.

munkanélküliek milliós csoportjai, legalább krumpliból lennének ellátva bőven. Nem arra gondolunk, hogy száz fontot adjanak egy centért, de mondjuk ha egy cent lenne egy font krumpli a new yorki piacon, még mindig százszorta nagyobb árat fizetnének érte, mint amiért trágyának adták el.

Az ilyen intézkedések aztán elsősorban azoknak a városi segélyen tengődő munkásoknak is nagyon jól jött volna, akiknek a havi átlagját arra való hivatkozással, hogy most már minden olcsóbb, alaposan lenyirbálták. .40 millió bushel krumpli, még kimondani is sok, megtermelni pedig kiszámíthatatlan munkás verejtéket igényel. Mintha csak gyakorlati manőverezés lett volna a múlt hét 40 millió bushel krumpli elpusztításával, arra az H-bombás gyakorlatra, melynek célja szerint, egy csapásra 40 millió lélek kipusztitá- sára készülődnek a mi krumpli szemű diplomatáink.

Amilyen nyíltan és szemtelenül gyakorolják a szabotálást az uralkodó osztály érdekében, ugyan úgy levetik az álszenteskedő álarcot olyan egyénekkel szemben, akik a világ érdeklődés központjában állanak. Hogy milyen pusztulásra megérett osztálytársadalomban élünk, azt egy másik múlt heti esemény is bizonyította, mely személyes jellegű,. mégis áltlalános fényt vet a mai társadalom fonákságára. Arról számoltak be hatalmas betűs cimfejjel az összes napilapok, hogy az egyik hirne- neves mozicsillagnak, akinek a férje Hollywoodon van, Olaszországban a direktorától gyereke született.

Ha egy munkásasszonnyal történne meg az ilyesmi, annak szégyenkezve kéne menni titokba egy intézetbe gyereket szülni, s aztán lehajtott fővel járni az utcán. A mozicsillagot azonban mint valami hősnőt tárják az olvasók elé, akinek sikerült a direktorát a feleségétől és gyermekétől elhódítani. Szent szerelemnek nevezik s mintha csak egy uj Krisztus született volna már is kérik rá a pápai áldást, amit bizonyára meg is fognak kapni. Utóvégre a közérdeklődés központjában álló egyénekről van szó és a szentelt viz ilyen esetben lemos mindent. Az egyházi üzletnek reklámra szüksége van, aminél aztán nincs er- (Folytatás a 4-ik oldalon)