Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-02-11 / 1617. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1950. február 11.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

ROMBOLÁS VAGY

“TISZTULÁSI”

FOLYAMAT

AZ AMERIKAI munkásmozgalomban, éppen úgy mint az iparokban, a váláságok bizonyos időközönként megismétlődnek, melyeket nevezhetünk romboló hatásúnak, de ugyanakkor “tisztulási” folyamatnak is. Mint amikor a búzát áteresztik a rostáló gépen, hogy az üszköt és pelyvát elválasszák a tiszta búzától, ugyan ez a folyamat megy végbe a munkásmozgalomba is, ha a történendő eseményeknek tüzetesen a mélyére nézünk.

Bár ami ma megy végbe a szakszervezetekben, különösen a Congress of Industrial Organization (CIO) kebelében, anyagilag kiszámíthatatlanul súlyosan érinti a munkásságot, de még ennek dacára is az osztályharc szemszögéből, inkább üdvösnek, mint károsnak nevezhetjük azt. Ami elitélendő inkább az, ahogy psinálják, mint amit csinálnak, mert a végeredményben az osztályharc javát szolgálja, ha az osztálytudatos kisebbség megszabadul a kölönctől, melyet a nagy tudatlan tömeg képez.

Az nyilvánvaló, hogy forradalmi cselekvésekre csakis az osztályharc szellemével tisztába levő céltudatos tömeg képes, ha ez az osztálytudatos tömeg saját maga határoz és cselekszik, ami a megalkuvó szakszervezetekben lehetetlen, mert az osztálytudatlan tömeg mint egy sziklafal áll az útba és gátolja az előhaladást.

Sokan úgy vélekednek, hogy a nagy tömegek nélkül semmit sem csinálhatunk, pedig a történelem bizonyítja, hogy minden számottevő eredményt a céltudatos kisebbség kezdeményezésére és akcióképességével ért el a munkásság, mely a nagy tömegek pártolását és hozzájárulását csak utólag lehetett megszerezni és semmi okunk nincs kételkedni abban, hogy ez a jövőben is igy lesz. Ehhez azonban feltétlen szükség van egy koloncnélküli, szabadon mozogható millitáns kisebbségre és szeretném hinni, hogy a szak- szervezetekben jelenleg folyamatban levő akció ezt fogja eredményezni.

MINT FENTEBB emlitém, az amerikai munkásmozgalomban a válságok bizonyos időközönként megismétlődnek. Hogy ne menjünk túlságosan messzire vissza, vegyük példának a huszadik század első felében történt ily válságokat, amelyek úgyszólván a szemeink előtt játszódtak le és igy módunkban van a mindannyiunk által ismert eseményekből levonni a tanulsá- got.

E század első éveiben éppen oly válságos időket élt át az amerikai munkásság, mint most, a második fél első évének kezdetén. A munkásmozgalom többségét, akkor is az idejét múlta reakciós szakszervezetek képezték és az azokban levő osztálytudatos kisebbség bármely irányba próbálkozott lépéseket tenni, minduntalan a tudatlan nagy többségbe ütközött, amely útját állta.

A kizsákmányoló osztály hatalma egyre növekedett az iparok fejlődésével s mindig drasztikusabb eszközökkel támadta a forradalmi kisebbség minden kezdeményezését a korlátlan kizsákmányolás elleni védekezésben. És ebben, éppen úgy mint ma is, nagy segítségére voltak a munkáltatóknak a szakszervezetek reakciós vezérei, akik éppen úgy félnek a munkásság felvilágosításától, mint a munkáltatók.

Mivel az osztályharcban nincs megállás, az akkori osztály tudatos munkások kiutat kerestek és találtak. 1904 végén egy hat tagú bizottság gyülésezett az ország valamely városában és beható tárgyalás után elhatározták, hogy lépéseket tesznek a munkásmozgalmat kiszabadítani a kelepcéből, amelybe a munkáltatók és szakszervezeti basák beszorították.

Következetesen levéllel keresték fel a munkásmozgalom aktiv vezetőit, melyben felszóllitották 1905 január elsején Chicagóban megtartandó konferencián részt- venni. A felszólításra 27 egyén válaszolt a konferencián való megjelenéssel — többek között Mother Jones, Wm. E. Traut- man, E. V. Debs, Wm. D. Haywood, C. H. Moyer, Frank Bohn stb. — és három napi tárgyalás után elhatározták egy kiáltvány kibocsátását, melyben vázolták a munkásság helyzetének tarthatatlanságát és a szakszervezetek szerépét és felszóllitották a munkásságot egy konvención való résztvételre, mely 1905 június '27-én ült össze.

E TÖRTÉNELMI nevezetességű Konvención, több mint száz delegátus jelent meg több százezer munkás képviseletében. A közel két hétig tartó konvención az a vélemény domborodott ki, hogy egy munkás szervezetnek ahoz, hogy a munkásosztály érdekeit szolgálhassa, két dolgot kell szemelőtt tartani. Az egyik: úgy egyesíteni a bérmunkásokat, ahogy az iparokban foglalkoztatva vannak, hogy eredményesen harcolhassanak és védelmezhessék a munkásosztály érdekeit az azonnali követelésekért folytatott harcokban, mint rövidebb munkaidő, magasabb munkabér és jobb munkaviszonyokért. A másik: feltétlen

szükséges, hogy végleges megoldást ajánljon a munkásosztály problémáinak — felszabadulást a sztrájkok, tiltóparancsok és börtönöktől.

Ezen felismerést a cselekvés követte és mielőtt ezen konvenció bezárult, megalakult az Industrial Workers of the World (IWW) mely céljául tűzte ki az Ipari Szervezkedés eszméjének gyakorlatba vitelét. Az idejét múlta szakmai széttagoltság helyett a minden egy iparban foglalkoztatott munkás egy ipari

szervezetbe és az ipari szervezeteket az Egy Nagy Szervezetbe tömöríteni. A szakszervezetek által használt “tisztességes napi munkáért, tisztességes napi bért” jelszó helyett, a bérrendszer megszüntetését tűzte ki forradalmi végcélul.

A szervezet alapszabálya kimondja, hogy CSAKIS tényleges bérmunkások lehetnek tagjai a szervezetnek, szin, faj, nemi, vallási és politikai felfogásra való tekintet nélkül annak biztosítására, hogy egyetlen bérmunkást se lehessen kirekeszte- ni a szervezetből, de ugyan akkor megakadályozni a nem bérmunkásokat, vagyis a kizsákmányoló osztályhoz tartozókat, hogy befurakodjanak a szervezetbe és a kitűzött forradalmi céltői eltérítsék a szervezetet.

EZ AZ ESEMÉNY egy tisztulási folyamat volt az amerikai munkásmozgalomban és a szak- szervezetekben szétszórt és tehetetlenül stagnáló forradalmi erők egyesültek az osztályharc szolgálatába.

Köteteket lehetne Írni az IWW harcairól és arról, hogy ezen bátor és áldozatos harcoknak nem lett oly eredménye, mint amely felért volna a hozott áldozatokkal. Ennek elsősorban a munkás tömegek gerinctelensége és tudatlansága az oka, de ennek előidézésében nagy szerepe volt a kizsákmányoló osztály fizetett bérenceinek — milicia, rendőrség, stb. terror szervezete, — azonban nem menthetők fel a vád alól a fizettetlen bérencek — a szakszervezeti basák, “munkás” politikai pártok vezérei és tagjai — akik sokkal sikeresebben szolgálták a kizsákmányoló osztály érdekeit, mint az előbbiek.

Annak dacára, hogy az IWW a mai napig nem fejlődött ki oly hatalmas szervezetté, hogy irányítani volna képes az amerikai munkásmozgalmat forradalmi tanításai mély gyökeret vert az amerikai ugarban, amit bizonyít az a tény, hogy amikor 15 évvel ezelőtt a CIO zászlót bontott, mint “ipari szervezet” a munkástömegek régi álmukat látták megvalósulni.

Úgy vélekedtek, hogy az IWW ugyan jó, de túlságosan üldözött szervezet és nagyobb biztonságot véltek találni a CIO kebelében. Ez a felfogás még az úgynevezett “forradalmárokat” is megtévesztette és tömegesen csatlakoztak a CIO-ban tömörült szervezetekhez.

Lévén uj szervezet és az építő erőkre nagy szükség volt, az első években nem korlátozták az osztálytudatos elemek működését és ennek eredményeként az első évtizedben a CIO taglétszáma meghaladta az öt milliót.

TERMÉSZETES az, hogy a munkástömegeket máról, holnapra nem lehet osztálytudatra ébreszteni, még akkor sem, ha a CIO vezetőségében meg lett volna is az akarat erre. Azonban ez hiányzott és amikor a reakció elég erősnek érezte magát, számítva a tagság zömének t udatlanságára, amit a kizsákmányoló osztály minden eszközzel táplálni igyekszik, pár évvel ezelőtt működésbe hozták a nagy seprőt, a “kommunistákat” kisöpörni a szervezetből és annak irányítását teljesen a reakció kezébe helyezni.

Ezen akció következtében eddig két országos szervezetet zártak ki a CIO-ból, fél millió tagsággal, mert azoknak irányitói nem voltak hajlandók a központi vezetőség rendeletéinek alávetni a szervezetet, tehát balszárnyiak, vagy “kommunista irányítás” alatt vannak és a jelenben még tiz szervezet ellen folytatnak “vizsgálatot”.

A kizárt szervezetek helyébe újat alakított a CIO és a jelenben nagy harcok folynak a villamossági iparban, hogy a kizárt szervezet tagságát az uj szervezethez való csatlakozással vissza vigyék a CIO-ba. A munkáltatók természetesen az uj szervezetet kedvezményezik és ajánlják a foglalkoztatott munkásoknak, ami már magában intő példát kell szolgáljon a munkásságnak, mert amely “munkásszervezetet“ a munkáltatók ajánlanak a munkásoknak, az a munkáltatók érdekeit szolgálja, nem a munkásokét.

EZ A ROMBOLÁSI folyamat még csak a kezdetén van és a következő hónapokban súlyos megpróbáltatások elé állítja a munkásságot. Most az a nagy kérdés, hogy ezek a kizárt szervezetek megértik-e a kor intő szavát és az osztályharcos erőket egybevonva kialakul egy oly forradalmi szervezet, amely a viszonyok és az osztályharc követelményeinek megfelel és amelyet az amerikai munkásmozgalom nagyon érzékenyen nélkülöz.

Nem fontos a név. Én még ahoz sem ragaszkodom, hogy az, az IWW neve alatt működjön, de az IWW által ajánlott Egy Nagy Szervezet formáját kell viselje és az IWW célkitűzéseinek szemelőtt tartásával.

Ha ez megvalósul, a rombolásból tisztulási folyamat lesz és az amerikai munkásság a világ többi országainak munkásságával egyvonalba fog harcolni a kizsákmányolás megszüntetéséért és egy igazságos társadalmi rendszer megvalósításáért, melyben a társadalom minden hasznos tagja egyforma jogokkal és kötelezettségekkel fog bírni. Ez pedig az Ipari Demokrácia.

Szenátor Harry F. Byrd (D. Va.) azt a nagyhangú kijelentést tette, hogy President Truman a szocializmus felé vezeti az országot. Ez eléggé mutatja, hogy az amerikai szenátori tisztségre a tudás és intelligencia milyen alacsony foka elegendő.

Carl F. Von Weizsäcker, Chicago Egyetem tanárának állítása szerint a legújabb asztronómiai elméletek azt állítják, hogy legalább egy billió olyan csillag van, amelynek meg van a maga bolygórendszere, mint a Napnap s ezen bolygók közül igen sokon lehet olyan élet, mint a Földön ma ismerünk.

Egy szakértő véleménye szerint az amerikai nép ilyen sorrendben költi el keresetét: (1) Élelemre, (2) lakásra, (3) gazolinra (4) szeszesitalokra, (5) hazárdirozásra, (6) ruházatra, (7) szórakozásra.