Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-02-04 / 1616. szám
Újraéledt a Náci Párt HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . AMERIKAI ENGEDELEMMEL ÚJRA ALAKÍTOTTÁK A NÉMET NÁCI PÁRTOT. — AZ UJ ’’FÜHRER” MÉG A KÜLSŐSÉGBEN IS UTÁNOZZA HITLERT. KASSEL, Németország, — Amerikai újságírók jelentése szerint a német “náci” politikai párt, amelyet a nürenbergi tárgyalásnál háborús-vétkesnek mondottak, most nagy zajjal újból porondra lépett. Az uj pártnak, amelyet az eddigi két szélsőséges nemzeti politikai párt egyesülése révén alakítottak, “Német Állami Párt” nevet adtak. A párt vezére a Hitlert még* külsőségekben is utánzó Franz ; talmak kormánybiztosainak Richter, egy volt tanító, akinek Hitleréhez hasonló fekete haja van s a bajuszát is rövidre vágja. Az alakulást kimondó első gyűlésüket egy vendéglő-korcsma füstös termében tartották, emlékeztetőül Hitler müncheni sörcsarnok gyűlésére. A nagyobb nyilvánosság elé az “Osten” nevű színházban tartott gyűlésükkel léptek. A színházat a fekete-fehér-vörös színezetű zászlók díszítették, mutatva, hogy az uj párt a régi “Harmadik Köztársaságot” akarja újból életrehivni. A csizmás delegátusok storm- truper módra verték össze bokáikat, . énekelték a “Deutschland Über Alles” német himnuszt és tapsolták a “Vezér” nagyhangú kijelentéseit. Semmi kétség, hogy ez a politikai alakulat a Szövetséges hatudtával és belegyezésével történt, akiket valószínűleg azzal nyertek meg, hogy az uj párt programjának legfontosabb része a kommunizmus elleni küzdelem. Richter szerint csak annak van joga Németország ügyeinek intézéséhez, “akik bizonyságot tettek arról, hogy nem csak külsőségekben, hanem valóban németek egészen a csontvelőkig”. Szerinte az olyan emberek, akik az uj párthoz tartoznak, — fogják újra életrekelteni a “Negyedik Birodalmat”. Az uj párt azzal kérkedik, hogy máris 700,000 követője van csak az amerikai zónába tartozó Szászországban és Hessen környezetben. Amerikai védelem alatt valószínűleg magához fogja vonzani a Nyugati zó na összes jobboldali elemeit. AMIRŐL BESZÉLNEK FORMOSA A kínai kérdéssel kapcsolatban sokat említett Formosa szigetről a “National Geographic” az alábbi adatokat adj a: Formosa Kina délkeleti részéhez közel eső, hosszúkás alakú sziget. Legnagyobb hossza 240, legnagyobb szélessége pedig 85 mérföld. Területe körülbelül 6,300 négyzetmérföld, (pontosan még nem mérték be), tehát valamivel nagyobb mint Connecticut állam, de már kisebb, mint New Jersey. A lakosok száma azonban most közel van a 8 millióhoz, miután az utóbbi hónapokban a szárazföldről odamenekült Chiang Kai-shek kormányt nagy tömeg követte. Formosát 1895-ben annektál- ták a japánok s azóta egészen 1945-ig mint Japán egyik szigete szerepelt. Most azonban a Ca- iroi egyezményben visszaadták Kínának és a félszázad alatt letelepült fél millió japánból 487,- 000-ret hazadeportáltak. A szigetnek a szárazföld felé tekintő része termékeny síkság, a közepétől kezdve azonban a Csendes óceánig nagy hegyekkel borított, a hegycsúcsok elérik a 12-13 ezer láb magasságot is. A sziget legnagyobb városa Taipei; lakóinak száma 450,000. A benszülöttek a szigetet a “Taiwan” néven hívják, ami “Lépcsős öblöt” jelent. A sziget partvidéke öbölben nagyon szegény, ami hátráltatta fejlődését. A “taiwanee” (tévenii) nép a délkinaiak leszármazottja, de már önálló típust nyert s a hat millió benszülött egyformán gyűlöli a kínaiakat meg a japánokat is. Már 1947 február havában fellázadtak a Chiang uralom ellen, amikor Chiangék sok ezret lemészároltak közülök. A sziget lakói primitív földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Jelentős exportul csak a kámfor szolgál, ami azonban megcsappant, mióta ezt vegyi utón is előállítják. A sziget belsejében még élnek a “Headhunters” néven említett “vademberek” utódai, akik között azonban számos misszionárius dolgozik s most már nem emberekre, hanem csak a turisták ajándékaira vadásznak. Ne gondolja senki, hogy azért most már végleg elintéztetett, hogy az amerikai fegyverek nem fognak beleavatkozni Formosa sziget védelmébe Chiangék oldalán. Habár Truman elnök a jelenlegi papagályszerü jobb kezével Acheson külügyminiszterrel hangsúlyozottan kijelentette, hogy nem követhetünk el egy biztos háborús reszkirt, hogy Formosa védelmébe fegyveresen beleavatkozzunk, a fegyveres fölszerelést, NEM HIVATALOSAN nyomban útnak indították Formosa fel. Ahogyan mondják ez még beleszámitódik a Chiangéknak előbb adott kölcsönbe. Most aztán arról jelentenek, hogy az egyik nagy amerikai repülőgép szállító hajó “barátias” látogatásra az orient partjára érkezett. Nincs azonban ravaszabb alkotás mint a politikus. Ezek oly élethűen tudják játszani az ártatlant, hogy a gyönge szivüek őket siratják meg, amikor saját lefejezésükről van szó. Itt van pl. Madame Chiang, aki krokodil könnyek hullajtása közben elhagyta Amerikát, végtelenül fájó szívvel távozott, amiért Amerika nyíltan nem avatkozott bele a kini harcba és minden erővel nem vetette magát arra az oldalra, ahol vagy 10 millió legyilkolása a cél, hogy Chiang újra diktátori hatalomra kerüljön. Ez a menyecske mindenfélekép elintézte a saját részükre a kínai ügyet. Jó néhány hónapig itt tartózkodott és a legjobb tanácsadók követése szerint fektette be Chiang privát millióit a legjobb és legbiztosabb amerikai vállalatok részvényeibe. Amikor már minden nagyon meleg lesz Formosa szigetén, akkor a készenlétben tartott saját repülőgépjük fogja őket Amerikába szállítani és néhány napon belül, már a new yorki Fifth Avenuen fognak korzózni az amerikai előkelőségek társaságában. Itt aztán az uj amerikai divatnk fölkapott min- tázóikép tündökölnek tovább mint a kommunista irtás hősei, akikre a mi demokratáink úgy tekintenek mint valami ártatlan szentképekre. És aztán majd múlnak a he- tek-hónapok, sőt talán évek is, és teljesen feledés homályába merül még egy véres uralom, melynek Chiang volt az irányítója. Mert nem sok idő kell ahhoz, hogy a nép felejtsen és akinek a neve minden nap a száján volt, pár év múlva ki se tudja a nevét többé mondani. Vájjon hányán tudják ma a magyarok között, hogy hol van Horthy, akiről azt hitték, hogy diktátori uralma nélkül Magyarország egy napig sem létezhet. A világ- történelemben nálánál tehetetlenebb és tudatlanabb diktátor nem volt, de arra volt esze neki is, hogy ha menekülni kell, hát tele legyen a pénzeszsák, s bárhol'is él, az egész biztos, hogy van neki mit aprítani a tejbe, még pedig bőven. S ez az a világ, melynek megváltoztatásától annyira rettegnek, hogy teljesen belezavarodnak azok a politikusok, akik demokratáknak tartják magukat. Az egyik oldalon kiirtani akarják a diktátorokat, mig a másik oldalon keblükre ölelik őket. Hát bizony nem ártana, egy kis lipótmezői gyógykezelés a világhelyzetben ilyetén való megoldást kereső nagy vezérek részére. Hogy a kínai helyzet és az azzal kapcsolatban történt intézkedések most jutnak eszembe, arra két körülmény adott okot. Az egyik, hogy a napokban láttam, egy news filmet, melyen mutatták, hogy a philai rakparton hogyan rakják be a nagy teherhajókba a tankokat, mint Uncle Sam ajándékát Chi- angnak, amiket egyenesen Formosa szigetre irányítanak. A másik az a körülmény, hogy az úgynevezett H bomba gyártásának a kérdése most van tárgyalva a sajtóban. Ugyanis amikor a hatalmas tankokat szállítják el, hangsúlyozottan megjegyzik, hogy mindezek már idejét múlt harci fegyverek a mi részünkre és ennél már sokkal modernabbak vannak és lesznek készítve. Az atombombánál ezerszeresen hatásosabb hydrogén bomba határozottan a múlt harci fegyverei közé sorozzák az atombombát s igy aztán fölmerül az a kérdés, hogy rövidesen nem-e kerül a sor, az atombomba kiszállítására, mint idejét múlt harci fegyver. Mert ha Amerikának meg van a demokratikus joga arra, hogy Chiangnak százmilliós kölcsönt adjon, aki aztán az amerikai kölcsönpénzből azt vásárol itt amit akar, különösen idejét múlta harci fegyvereket, akkor mi fogja eltütani attól, hogy néhány tucat atombombát vásároljon a nagylelkű Uncle Samtől. Sőt még inkább nagyon is gyanúsnak látszik, hogy éppen akHUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD jmdjy the Act »f March 3. 187Ü VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 FEB. 4 U NO. 1616 SZÁM ........tiiiiWji ........
