Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-01-28 / 1615. szám

a uiaai BÉRMUNKÁS 1950. január 28. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL BUDAPEST KARÁCSONYA A magyar főváros dolgozó né­pének életszínvonala a felszaba­dulás óta állandóan emelkedik. Ez az emelkedés az 1949. év utolsó hónapjaiban az eddiginél sokkal gyorsabb és nagyobb- mérvü volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az idei karácso­nyi vásár rendkívüli forgalma. Budapest üzleteiben minden áru­cikk hatalmas bőségben kapha­tó. Ragyogóan feldíszített kira­katokban kelletik magukat a szebbnél szebb textiláruk, ru­hák, cipők, kabátok, játékok, édességek. És Budapest népe olyan mértékben él a vásárlás lehetőségével, mint még soha. Minden családtagnak jut aján­dék, drágább, értékesebb, mint azelőtt, minden család ünnepi asztalára jut karácsonyi pecse­nye, többféle sütemény, foszlós kalács a legnagyobb bőségben. A szépen feldíszített, cukorkák­kal, csokoládéfigurákkal teleag­gatott karácsonyfa sem marad el. Minek köszönhető ez a hatal­mas fellendülés? Elsősorban annak, hogy a munkversenyek kiszélesedé s é- vel mindenkinek megnőtt a pénz­beli keresete, de ugyanakkor a legfontosabb cikkek árait a kor­mányzat 15-20 százalékkal, vagy ennél nagyobb mértékben is — például a sertéshús árát — le­szállította. A tőkés világban az természet szerinti, ezekhez já­rultak az ügyvédi dialektika mesterfogásai, például akkor követelni ítéletet, mikor Pepi­nek képét felfalta a csuz, hogy a szája egészen bedagadt tőle; mikor Ágnes sárgaságba esett, vagy Hermina a náthától szólni nem tudott, azután következtek a szellemi szépségek ellen inté­zett megtámadások, egyik pi- kánt, másik szekánt, egyik dur- cás, másik mérges, pedig mi árt a szépségnek jobban, mint a duz- zogás, a rosszindulat, tanú rá Sári, Kati, Nina, Panni, Julcsi s még több elcsapott szobaleány, szakácsnő és szolgáló, hogy az ellenfél kliense napjában tizen­nyolc óráig igen ruták, amig tudniillik odahaza vannak s a cselédeket kínozzák, hogy ilyen­kor utálat rájuk nézni, mig vi­szont Betti és Netti kegyben lé­vő frajok esküsznek rá, hogy a védelmezett fél csupa szeretet­reméltó szépség odahaza is. Ilyen formában folyott .ez a per hat esztendeig anélkül, hogy egy hajszálnyival előbbre ment volna. Akkor a bírák azt aján­lották a perlekedő feleknek, hogy legjobb lesz, ha szép ba­rátságosan kibékülnek egymás­sal. Jámbor gondolat! Lehet azt Angliának tanácsolni, hogy bé- küjjön ki barátságosan az indu­sokkal. Lehet azt tanácsolni a montenegrói vladikának, hogy ismerje el, miszerint a török szultán nagyobb ur, mint ő, le­het tanácsolni három divatlap­szerkesztőnek, hogy egyet a há­rom lap közül ismerjenek el leg­jobbnak, de hogy három fiatal kisasszony közül kettő ismerje el azt, hogy a harmadik nálánál árak karácsony előtt mindig emelkedtek, mert a tőkések a nép vásárlási kedvét saját hasz­nuk növelésére használták fel. A népi demokrácia gondosko­dására jellemző, hogy a hús, a zsir, a sonka árának leszállítása után, a hófehér nulláslisztet kor­látlan mennyiségben bocsátot­ták forgalomba és a karácsonyi süteményhez szükséges dióbél árát is 15 százalékkal csökken­tették. Az év utolsó két hetében közel ötszörannyi sertéshús ke­rül a budapesti piacokra, mint a múlt év hasonló időszakában; A karácsony előtti napokban 19,- 000 sertés lesz “áldozata” a bu­dapesti dolgozók megnövekedett életszínvonalának. De kerül a hús után édesség is az asztalra. A Gerbeaud Nemzeti Vállalat a hároméves terv keretében nagy, korszerű süteménygyártó üze­met létesített és csak ez az egy üzem több, mint 50,000 süte­ményt készít naponta. A december 18-iki “aranyva­sárnapon” a budapesti üzletek egész nap nyitvatartottak és a forgalom mindenütt meghala­dott minden várakozást. Óriási mértékben felduzzadt a posta forgalom is. Tiz- és százezrek küldenek rokonaiknak és barátaiknak ünnepi csomago­kat. A KÖZÉRT üzletek előtt és a vásárcsarnokok előtti tereken áll a karácsonyfavásár. Dusilla- tu fenyőerdők várják a vásárló­i szebb, ennek az indítványba té­telére csakugyan merész hit kí­vántatik. A három hölgy annál keserűbben folytatta a megkez­dett harcot, mentői könnyebb kezdett lenni a “kontra” és ne­hezebb a “pro” allegálás. Ezt az arányt pedig igen szé­pen növelték az évek. Huszonnyolc esztendeig folyt a per afelett, hogy melyik há­rom közül a szebb? Már akkor nagyon nehéz volt a bizonyítás. Ez alatt az örökbe hagyott házat senki sem javíttatta, a rajta fekvő adósság kamatait senki sem fizette, a jövedelem fölment a perköltségekre, a ka­matok kamataival felgyűlt tő­kéért egyszer a hitelező elkótya- vetyéltette a házat s annak az ára éppen netto belement az ő követelésébe. íme, tehát a fatá­lis processusnak nem maradt egyéb szubstratuma, mint azon kérdés eldöntése, hogy három pörös fél közül ki hát csakugyan a legszebb? Már akkor pedig mind a há­rom ki az ötvenhez közel, ki pe­dig azon is túl járt s szépsége­iknek nagyon megártott az idő s az erős indulatok. Még akkor is kisasszonyok voltak, akkor is egy házban laktak s kihallott az utcára, ahogy porolnék egymás­sal minden órájában a napnak. Mikor az örökségbe hagyott házat elkótyavetyélték, mind a hárman rajta rontottak a bíró­ra, hogy mit csináljanak most már a pörükkel: tán jó volna novizálni. — Jó lesz az — felelte a jám­bor ur, kezdjék azon, hogy me­lyik három közül a rútabb? Úgy tudom, hogy nem novi- záltak. kát. “Formások és széppek az idei karácsonyfák és főleg ol­csók” — halljuk többfelől a vá­sárlók hullámzó tömegében. Nem nehéz a választás a szebb- nél-szebb fák közül — mondják a vásárlók. A vasút is felkészült kará­csonyra. Számos különvonatot állítottak be, hogy az ünnepekre vidékre, vagy a fővárosba iita- zókat teljes kényelemben szál­líthassák. A nagy forgalomra való te­kintette az Édesség-Boltok a ka­rácsony előtti két hétben a késő esti órákig nyitvatartanak. Folytathatnék a felsorolást a végtelenségig. Mindent egybe­vetve: egy szabad ország fővá­rosának népe ünnepli meg min­den eddiginél boldogabb, vidá­mabb karácsonyát. A MAGYAR “UJPORCELLÁN” FELFEDEZÉSE A Finomkerámiai Ipari Köz­pont műszaki vezetői hosszas kí­sérletezés után Hollóházán meg­találták a legkiválóbb minőségű porcellán magyar nyersanyagát. Az uj nyersanyag neve: “ujpor- cellán”. Huzószilárdsága, tö­mörsége ugyanolyan, mint az eddig ismert kaolin-porcelláno- ké, felülete azonban fényesebb és már 1400 fok helyett 1200 fo­kon tömörre ég, ezzel hatalmas mennyiségű tüzelőanyagot ta­karít meg a kerámiaipar számá­ra. így Magyarország növekvő elektro-porcellán szükséglet é t könnyebben tudja kielégíteni. Az ötéves terv során az uj por­cellán felfedezésével mintegy 39 millió forintot takarítanak meg. POROSZLÓ NEM FÉL TÖBBÉ AZ ÁRVÍZTŐL A hároméves tervnek egyik legértékesebb ajándékát Heves megyében egy kis tiszamenti község kapta. Néhány nappal ezelőtt fejezték be Poroszlón a három és félkilométer hosszú betongát építését. A község minden tavaszon ag­gódva hallgatta az áradó Tisza zúgását. A viz óráról-órára nőtt. Éjszaka fáklyafény világította meg a súlyos homokzsák alatt görnyedő embereket. És a temp­lom félrevert harangjai segít­ségért kiáltoztak. Jött segítség Besenyőtelekről, Tárkányról, de még Tiszafüredről is. De hiába! A hullámok már felkapaszkod­tak az alacsony töltés peremé­re. Lóháton megjelent a főszol­gabíró “ur” is. De “okosabbat” nem tudott tenni, hát kilakoltat­ta a községet. A Tisza meg áttört a gáton és haragos hullámai ellenálha- tatlanul hömpölyögtek a síksá­gon. Recsegve-ropogva omlot­tak össze házak és az apadás után visszatérő poroszlóiakat szomorú, sivár kép fogadta . . . A szürke betongát most itt húzódik a kertek aljában. A községet nem fenyegeti többé árvizveszedelem. TÁPLÁLKOZÁSI TÉRKÉP A magyar Élelmezéstudomá­nyi Intézet térképet készít az or­szág táplálkozásáról. A térkép alapján a helyi hatósági orvo­sok megállapítják, hogyan javul a lakosság táplálkozása és hol kell még javítani rajta. A javu­lás a hároméves terv során igen jelentős volt és nyugodtan meg­állapíthatjuk, hogy ma már a dolgozó lakosság táplálkozása egészen más és sokkal jobb, mint valaha is volt Magyaror­szágon. A múltban nem törődtek ilyes­mivel. Az úri kormányok nem háborgatták éhezésükben a nincstelenek millióit, — ebben az egyben teljes szabadságot biztosítottak számukra. Főként a szegény parasztság űzte az éhezést az évszázadok során szerzett nagy szakértelemmel a dúsan termő ezerholdak, a bő­ségtől roskadozó kulákbirtokok tövében. Tél végére a napszámo­soknak, a béresnek még a bur­gonyája is elfogyott és sor ke­rült a főtt kukoricára. Azt rág­ta a gyermek apraja-nagyja, mi­közben a szalonnáról álmodtak. Cukorról, tejről még álmodni se mertek, pedig ezer vagonszám­ra vitték ki a cukrot az ország­ból és az urasági, vagy a kulák- malacokat gyakran tejjel hizlal­ták. Ilyen táplálkozás miatt teltek meg tavasszal a falusi temetők kis koporsókkal és volt népbe­tegség a tüdővész, meg az an­golkór. A rossz táplálkozás, az állandó éhezés több embert pusz­tított el, mint a háborúk együtt­véve. A cukorfogyasztás Magyaror­szágon 1937 óta megduplázódott és a falusi gyermekeknek is jut elegendő belőle. A hároméves terv végére a dolgozók életszín­vonala, pontos megállapítások szerint 37 százalékkal magasabb a háború előttinél. A statisztikai adatok tömege bizonyítja, hogy a dolgozó magyar nép jobban él és a falvakból is eltűnnek örök­re a görbült lábú, angolkóros, csenevész gyermekek. Épül az ország Pápán az ötéves terv első esz­tendejében, január 7-én másfél- millió forintos nagyarányú ház­építés indul. A Sopronhorpácsi növényne- mesitő állomáson klimaház épül. A klimaházban tetszés szerinti hőmérsékletet és páratartalmat tudnak előállítani és nagyará­nyú kísérleteket kezdenek első­sorban a hazai cukorrépa fajták nemesítésére. Mindszent a kubikusok ősi fészke s mint ilyen Békés me­gye legelhagyatottabb községe volt a múltban. A hároméves terv során a község villamosítá­sára kereken félmillió forintot, csatornaépítésére pedig negyed- millió forintot költöttek. A szo­ciális beruházások költsége több- százezer forintot tesz ki. A köz­ségben ma egyetlen munkanél­küli sincs, holott a múltban, a legnagyobb dologidőben is cso­portosan lézengtek a munkára- várók az emberpiacon. Debrecenben most állott szol­gálatba az ország első női vasú­ti forgalmistája. A Fegyverneki általános isko­la növendékei és oktatói decem­berben 900 akácfacsemetét ül­tettek el. A Nagyszénási “Táncsis” szö­vetkezeti tér melőcsoport 18 mar­hából álló törzstenyészetet ka­pott.

Next

/
Thumbnails
Contents