Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-01-28 / 1615. szám
1950. január 28. BÉRMUNKÁS 7 oldal Jön a forradalom.. Irta: ALEXANDER WERTH E cikk írója a “Nation” cimü amerikai folyóirat munkatársa, akit szókimondó, kritiukus tollú, de egyben jó megfigyelő erővel rendelkező liberális újságírót ismernek. Az alanti tudósítást Prágából küldte s a Nation január 7-iki számában jelent meg. — Szerk. Miután már egy hónapot töltöttem Csehszlovákiában, mondhatom, hogy kilenc-tizede an nak professzionális antikommu- nista propagandának, amit erről az országról hallunk az Amerika Hangja, vagy a British Broadcasting Company leadásai révén, merő hazugság. “Éhség, nélkülözés, szenvedés, élelem és más áruhiány!” — kiáltják felénk. De éppen ezen dolgook azok, aminek az “uj demokráciákban“ nyomait sem látjuk. * Sőt általában véve az ellenkezője az igaz és éppen ezért jelent nagy veszedelmet a kommunizmus a “Nyugat” számára. Ha Csehszlovákiában a gazdasági viszonyok tovább is úgy javulnak, mint javultak egy év óta, akkor az ötéves terv befejeztével Csehszlovákia lesz Európa egyik legtehetősebb állama. Csehszlovákiában nincs munkanélküliség, a termelés és a tényleges munkabérek egyre emelkednek s már elhaladták a háború előtti színvonalat. Egy évvel ezelőtt még a csehszlovák népnek nem volt elegendő ennivalója, ma Európa egyik legjobban táplált országa. Igaz, hogy egyes dolgokban még mindig észlelhető a hiány, igy például a gyermeknek még mindig nem jut elegendő tej; az elsóbbrangu állami tisztviselők élelmiadaga is kisebb, mint például Angliában, de az alapvető élelmi részesedést egyre emelik s a javulás sokszor szembetűnő. Szeptember elsején például beszüntették a kenyér és a liszttermékek adagolását. Azóta a prágaiak igen sok krémes tésztát habzsolnak (guzzling). Persze, nem igazi tejfel, hanem margarinnal felvert, de azért nagyon szeretik s láttam munkásokat, akik munkától feltört kezeikben öt-hat krémes kalácsot tartva reggeliztek. A tésztát aztán “erzatz” kávéval, ön- tik le. A régi, Habsburg-divatu kávéházakban asszonyok és gyerekek nagy tömege ül délutánonként s eszi a krémes kalácsot. És ha a Prikope vagy a Wenceslas tereken jársz, annyi a nép, azt hiszed, hogy Prága lakóinak fele odajött vásárolni s kalácsot enni. Lehet, hogy a karácsony közelsége srófolta fel ezt a vásárlási kedvet, de az tény, hogy mindenütt nagy tömegek járják az üzleteket, de különösen nagy a tömeg a TÉP és a JAS (állami) üzletekben, ahol a “SZABAD” felírás csalja a vevőket. A PRAMEN üzletekben fűszert, a TEP-ben textilárut a JAS- ban pedig cipőt árulnak jegy nélkül. Vehetsz, amennyit csak akarsz, illetőleg amennyire pénzed van, mert az árak itt jóval magasabbak, mint ahol jegyre adnak. A PRAMEN-ben kaphatsz két dollárért egy font kitűnő szté- ket, 1 dollárért 1 font sajtot; JAS-ban negyven dollárt fizetel egy pár cipőért, — négyszer vagy ötször annyit ,mint ahol jegyre árulnak. De ugylátszik, hogy nagyon de nagyon sok embernek van elegendő pénze arra, hogy az ily magas árakat megfizesse. Nézzünk például egy átlagos munkáscsaládot, ahol az apa keres hetenként 4,000 koronát, az anya 3 ezret, a fiú (vagy leány) szintén 3 ezret, — ez ösz- szesen megfelel (amerikai pénzben) 200 dollárnak. Ennek fele elegendő a család szerény megélhetésére, a másik felét, vagyis havi 500 koronát lukszus tárgyakra költhetik. A DOLGOZÓK KAPJÁK De ha azok, akiknek pénzük van olyan jól élhetnek, akkor itt is ugyanazon állapotokkal állunk szemben, mint Angliában? — kérdezhetjük. A látszatra talán hasonlít a dolog, — feleljük, mert a tény az, hogy Csehszlovákiában (leszámítva az egyre fogyó feketézőket) azoknak van sok pénzük, akik dolgoznak. A jelenlegi rendszer mellett minél többet termel valaki, annál több fizetést kap, tehát több a pénze, többet tud vásárolni. Angliában azonban csak a henyélő gazga- goknak van sok pénzük, akik nem termelnek, akik születés vagy birtoklás jogán húzzák a jövedelmet. A cseh munkás nem könnyen veszi be a forrdalmi szónoklatot és nem tartozik azok közé, akiket ide-oda lehet taszigálni. De adj neki több sztéket, (gazdasági értékeket), akkor többet fog dolgozni. De még igy is elérkezik azon ponthoz, amikor megelégeli a sztékeket s azután már inkább csak a moziba megy. Ez nagy problémát okoz a kommunista vezéreknek, mert mint Gottwald mondotta, minden cseh kommunistának élmunkásnak kellene lennie. De azért az élmunkások száma nem teszi ki a szakszervezetek taglétszámának 10 százalékát. Sőt az is megtörtént, hogy a gyors szocialista versenyek miatt sztrájkok is voltak, amelyekről ugyan az újságok semmit sem írtak, és amelyeket, — mint nekem mondották, — mindig barátságosan intéztek el. Rendesen úgy, hogy a gyárvezetőt lecserélték és azután mindenki megnyugodott. NINCS SZTRÄJKTILALOM — Nem, nem, nem! Mi nem használunk erőszakot a sztrájkolok ellen, — mondották nekem, — különben is a mi alkotmányunk nem tiltja a sztrájkot. Hallottam ugyan más forrásból, hogy a dolgok nem mennek mindig ilyen simán. Úgy értettem, hogy a termelés egyik legnagyobb hátráltatója a munkások kimaradása a munkából. De általánosságban véve azért ez a rendszer jól működik és az újév után megint esnek majd az árak a “szabad” boltokban. A kormány legnagyobb gondja most az, hogyan lehet az élmunkások számát szaporítani s szinte természetes, hogy ha a “harmadik szték” nem elég csalogató, akkor politikai nyomást is alkalmaznak. Slansky már figyelmeztette is a kommunista pártot, hogy egyenlőre csak élmunkásokat vehetnek fel a tagok sorába, sőt az a kommunista, aki nem csatlakozik a “roham-brigádhoz”, esetleg a párton kívül találja magát. Miután a cseh kommunista pártnak több mint két millió tagja van, 100,- 000 tag elvesztése nem sokat számit. Gottwald, Zapotocky és Slansky legutóbbi beszédeinek a lényege ez: “A múlt évben csodás sikereket értünk el, de ha akarjátok, akkor ebben az évben még megtetézhetjük.” Most már kevesebbet halljuk, hogy a vezérek, mint például Gottwald az “ország jótevő atyja”, legfeljebb néha-néha még egyes folyóiratokban látunk ilyen célzásokat. Azt sem nagyon hangoztatják, hogy Gottwald Benes politikai örököse. A jelszavakban a hangsúlyt a könnyebb, a szebb s a boldogabb jövő kiépítésére fektetik. EGY MÁSIK MESE A cseh vezetők nagyon gonHárom közül a legszebbik Irta: JÓKAI MÓR Ezelőtt mintegy hatvan esztendővel halt meg a Felvidéken egy táblabiró, aki igen sajátságos módszer által biztosította magát afelől, hogy halála után sokáig megemlegessék. Volt neki három unokahuga: Hermina, Pepi és Ágnes, akik hirhedett szépségek voltak abban az időben messzejáró földön. A három szép kisasszony sokszor meglátogatta nagybátyját, az lévén végcélja a látogatásnak, hogy “ugyebár nekem hagyja az emeletes házát bácsi, ha meghal?” “Neked leányom, neked”, szokta az öreg mondani mindegyiknek és igen szerette, hogyha efelől kérdezősködtek tőle. Nem is bosszantotta ez a kérdés, dehogy bosszantotta, sőt inkább alig várhatta, hogy meghaljon s hogy halálával azt a tréfát elkövethesse, aminek aztán majd halála után olyan nagyot fog nevetni. Mikor tudniillik felbontották az öregur végrendeletét, az állt benne “az emeletes házamat pedig hagyom a három unokahu- gom közül a legszebbnek”. Tessék testamenti végrehajtónak lenni. Páris ítéletéből tízesztendős háború lett, pedig ott csak egy almán veszett össze három isten- asszony; hát még ha emeletes ház lett volna kérdésben! Ez veszedelmes jogkérdés volt: melyik hát a három közül dósán ügyelnek arra, hogy a parasztokat maguk ellen ne hangolják. Azért az agrár kollektiv termelést nem sürgetik túlságosan, itt inkább csak a gépesítéssel akarják elérni a termelés emelését. Még csak azt a kommunista ellenes propagandát akarom leleplezni, hogy a Szovjet Union kizsákmányolja Csehszlovákiát. Igaz, hogy Moszkvában járva láttam, hogy ott valóságos divat-forradalmat okoznak a cseh kalap, cseh cipő s cseh textiláruk. De ezzel szemben a csehek az oroszoktól nem csak nyersanyagokat és élelmiszereket, hanem igen nagy mennyiségű nehéz gépeket is kapnak, amilyeneket Csehszlovákiában nem készítenek és amiket a Nyugatról most már nem vásárolhatnának. A cseh ötéves terv a cseh ipart megsokszorosítja s a csehek nagyon örülnek, hogy jó piacot találnak a cipőkre, a textil, az üveg és egyéb árukra. Csehszlovákia éppen olyan kielégítő kereskedelmi szerződést kötött Romániával, Magyar és Lengyelországokkal is. Az a “sztori”, hogy az oroszok csak arra használják a cseheket, hogy az odaküldött nyersanyagot használati tárgyakká formálják, amelyeket azután visszavisznek Oroszországba, nem egyéb zagyva (bunk) beszédnél. a legszebb? Ha tanuk kellettek, százával állíthatta elő mindegyik imádóit, kérőit, táncosait, ablakvizi- teit, sóhajtozót és a különféle garizónokat. Ha visum repertum kellett, ki tagadhatta el Hermina karcsú termetét, hollószinü haját, villogó szemeit, viszont Pepi rózsás orcáját, selyemszőke hajfürtjeit, pici kezecskéit, valamint Ágnes természetes göndör hajzatát, arcának szerelmgöd- röcskéit, gyögysor fogait és bá- joló mosolygását? Valóban, azt el kell ismerni, hogy mind a három igen szép, rendkívül való szép; az ügyvédek dolga megvitatni, hogy melyik a legszebb. Kezdődött tehát a trójai háború másodszor is — tintával és papiroson. Mi volt a bebizonyit- tandó? Mit kellett az ügyvédnek védence ügyében allegálni? Azt nem, hogy kliense ilyen meg olyan szép s igy őt illeti az örökség, mert hisz a szemmel látható volt, hanem megfordítva, azt, hogy a másik két praetendens szépségében micsoda hibák vannak. Képzelhetni azt a gyönyörű processzust, ami ebből támadt, hogy kerültek napfényre egyen- kint és kölcsönösen a legrejtettebb toilette titkok, mint mondta el Hermina ügyvédje Pepiről, hogy az karminnal festi magát, amit azután a müértők jelenlétében kellett a vádlottnak személyesen megcáfolni, kiderülvén, hogy arcának rózsaszíne csakugyan természetes és nem kölcsönzött; veszedelmesebb volt sokkal azon vád, hogy Hermina termete félre van nőve, mig Ágnes azzal gyanusittatott, hogy a jobblábára biccent s emiatt az egyik cipőjének belül is rejtett sarka van, hogy hajfürtjeinek bodorsága mesterséges és nem
