Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-01-01 / 1612. szám
4 oldal BÉÉMUNKÁS 1950. január 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. YY. Előfizetési árak: Egy évre ......................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Egyes szám ára ........... 5c Csomagos rendelésnél 3c Elöfizfetés külföldre vagy Subscription Rates: One Year ....... $2.00 Six Months ..................... 1.00 Single Copy __________ 6c Bundle Orders ________ 3c iba egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE El a kezeket Kínától (K) Az amerikai delegátus a Nemzetek Szövetsége gyűlésén egy javaslatot terjesztett be, amely el is lett fogadva, melynek a lényege, hogy egy nemzet se avatkozzon be Kina belügyeibe, hagyják, hogy a kínai nép maga formálja meg az államformáját és társadalmi berendezését. Tette ezt a javaslatot akkor, amikor a kínai nép teljes győzelmet aratott az elnyomóin, de ez nem csak a kínai korrupt, züllött uralkodó osztály veresége volt, hanem az amerikai kormányé is, amely 6000 millió dollárt fektetett be a kínai elnyomók védelmébe. Hadihajókat, repülőgépeket, amerikai kiképző tiszteket adott Chiang reakciós kormányának. Ez a támogatás megnehezítette s meghosszabbította a kínai nép harcát, sok százezer kínai életébe került, igy érthető, hogy a kínai nép nem nagy szeretettel gondol az amerikai uralkodó osztályra és annak kormányára. Minden józan gondolkodású ember azt hitte, hogy miután már az amerikai kormány is elismerte, hogy a kínai nép győzött, miután beterjesztette a fenti határozatot, a megértés és a megbékélés útjára lép. Ehelyett az történt, hogy nem csak, hogy megtagadta a Népkormány elismerését, de igyekezett megakadályozni azt is, hogy más kormányok tegyék azt. Betetőzi Amerika kétszínű politikáját az, hogy amikor Anglia és társországai bejelentik, hogy elismerik a közeli napokban a Népkormányt, ugyan akkor jelentik, hogy Amerika a tankok százait küldi a Formosa szigetre menekült Chiangéknak, más hadianyag szállításon kívül amerikai tisztek tucatjai utaztak oda és vezetni fogják Formosa sziget védelmét, ugyan akkor a kormányközegek terveket dolgoznak ki, miként segíthetnék elő a sziget védelmét és máris hadihajókat küldenek a sziget közelébe. Ez a hipokrata eljárás, gyűlöletet fog szítani a kínai nép körében, mert állandósítani akarja a polgárháborút, elakarja látni Chiang bandáját repülőgépekkel, hadianyaggal, hogy ezek elzárják Kina kikötőit, rombolják Kina városait. Ez az eljárás, amely a világbékét is veszélyezteti, szégyenére válik az amerikai népnek, amely tűri, hogy kormánya egy 450 milliós nép szabadság harcát akadályozza és gátolja Kina felépítését, a népének boldogulását, ahelyett, hogy a kínai nép ellen elkövetett régi bűneit igyekezné jóvátenni, azokat újakkal tetézi. Amerika népének nem kell magáévá tenni a kormány álszent jelszavát és dörgedelmesen kellene a kormánya fülébe kiáltani: El a kezeket Kínától. hatalom mind durvábban avatkozik be a tőke és a munka harcaiba, nem csak törvényekkel korlátozza a munkások sztrájk jogát, de megadja a lehetőséget arra is, hogy ezt a jogot teljesen elvegye és a munkásság szrvezeteit hatalmas pénzbírságokkal összetörje. Az államhatalom mindjobban él ezzel a lehetőséggel. Ezt láttuk a bányász sztrájknál és legutóbb a clevelandi villamos munkások sztrájkjánál, amelyet bírói tiltóparancsai, kilátásba helyezett pénz és börtönbüntetéssel törtek le. A jogcím az, hogy a közérdekeket viszélyezteti. Természetesen minden sztrájkról ki lehet mutatni azt, hogy az a közérdekekeket veszélyezteti és ilyen alapon minden sztrájkot le lehet törni, ha a munkásosztály szervezetei nem erősek és forradalmiak arra, hogy ezt a beavatkozást visszaverjék. Sajnos az amerikai munkásság gazdasági szervei, a mai formában még csak meg sem kísérlik azt, az egy bányász unió kivételével, hogy az államhatalom eme törekvéseivel szembe helyezkedjenek, sőt ellenkezőleg tüzzel-vassal irtják ki a unionokból a radikális tagokat és a uniókat a kapitalista rendszer szolgálatába állítják. Az amerikai munkásság nagyon keservesen fogja tapasztalni, hogy a uniók nem csak, hogy nem szolgálják az érdekeiket, hanem a hátrányára vannak a törekvéseikben és rá kell jönniök arra, hogy csak forradalmi Ipari Uniók azok, amelyek képesek felvenni a harcot az államhatalom sztrájktörő szerepével szemben. Mert csak a forradalmi Ipari Uniók azok, amelyek hasonló támadás esetén az összmunkásság erejét állítják szembe a tőkések kormányának a támadásával, mint teszik ezt a francia és olasz szervezett munkások. Az amerikai munkásság ha igazi Ipari Unionokba volna szervezve, nem csak vissza tudná verni az államahatalom beavatkozását, de képes volna arra is, hogy megszüntesse a tőkések államát és megteremtsen egy osztálynélküli társadalmi rendszert. A BŐSÉG ÁTKA Néhány érdekes adat még 1949-ről. Kormányunk egyik szerve, a Comodity Credit Corp. közli a következő adatokat: Mig a háborús években, bármennyire felvásárolt élelmi cikket tovább tudott eladni, sőt még 1948-ban is csak 294 milliót költött, addig a további 16 hónap alatt, 1949 év vécéig három ezer millió dollár árat vásárolt fel, hogy a piaci árakat magasan és mindég magasabban tarthassa. Ilyen irányú felvásárlás mellett a C.C.C. raktáraiban jelenleg több élelmiszer van felraktározva, mint az egész ország összes raktáraiban a következő cikkekből (a számok után tessék millió fontokat olvasni). 230 m. f. szántott tej, 95 m. f. vaj, 22 m. f. sajt, 64 m. f. szántott tojás, 35 m. f. kannázott hús, 172 m. bushel.búza, 82 m. bushel kukorica, 3,750,00 bál gyapot. ______ Nos kérem, most következik eme furcsa állapot egyik kinövése: 1947 novemberében a búza ára bushelenként $3.30 volt. Egy loaf kenyér ára 19 cent volt. 1949 novemberében a búza bushel je $2.12. Egy loaf kenyér 21 cent. Marxi fogalmazás szerint az ár akkor megy fel, ha valamiből kevés van. Megfordítva ha valamiből sok van, az ár lemegy. Nem a kapitalista fogalom szerint. így magyarázható meg az a hir, mely szerint DOLGOZÓ vándormunkások gyermekei Ca- liforniába éhen halnak. bu—ká. Németországban és Japánban egyre-másra bocsátják szabadon a háborúért felelős és elitéit egyéneket. Amerikában börtönben tartják azokat, akik megtagadták a katonai szolgálatot. ELVINYILATKOZAT Az állam, mint sztrájktörő A modern munkásmozgalom, soha sem hitt abban, hogy az államhatalom mint olyan teljesen semleges, amely pártok és osztályok felett áll és mindenkor egyenlően méri az igazságot minden polgárának. Minden állam osztályállam, amely a mindenkori uralkodó osztály érdekeit védi. A kapitalista állahatalom a kapitalista hatalmát, profitját védi a nagytöbbséggel, a munkásosztállyal szemben. Ezt szolgálják a törvényei, erőszakszervei, bírósága, rendőrsége, katonasága és az egész közoktatása is. Csak az államahatalom hipokratasága igyekszik ezt tagadni és magát mint osztály- feletti hatalmat bemutatni. De minél erősebb a munkásság törekvése arra, hogy a tőke hatalmát korlátozza vagy megszüntesse, annál inkább leveti a “semleges” “osztályfeletti” álarcot és bemutatkozik a maga valóságában, mint a kapitalista osztály érdekszerve. . A munkás államhatalom is osztályszerv, amely nem is titkolja, hanem nyíltan hirdeti, hogy a hivatása a nagy többség, a munkásosztály érdekeinek a védelme, a kizsákmányoló osztály felszámolása egy osztálynélküli társadalom felépítése. Ezt hirdetik a Szovjetek és a Népi Demokráciák és ezert a kapitalista sajtó azt írja, hogy ott nincs demokrácia és szabadság, ami alatt ők a kizsákmányolás szabadságát értik. Hogy a demokrácia és a szabadság csak takarója a kapitalista diktatúrának, az mindjobban megnyilvánul a “szabadság és demokrácia klasszikus hazájában” Amerikában is, ahol az államA munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés taláUiató a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztalt. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belüL
