Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-01-01 / 1612. szám

1950 január 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI VISSZAPILLANTÁS Elérkezve az év végéhez, nem haszontalan az ha visszatekin­tünk az elmúlt év fontosabb ese­ményeire és azt felértékeljük a munkásosztály felszabadul á s i törekvéseinek a szempontjából. Ha összegezzük a világ mun­kásmozgalmi eseményeit, úgy nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt év a haladás és a győzelmek esztendeje volt. A MI MOZGALMUNK A bevándorlás megszűnt majdnem teljesen, még az első világháború kitörésekor, az el­múlt 35 év alatt nagyon kevés magyar bevándorló érkezett eb­be az országba, az itt élő ma­gyarságon sem múlt el nyomta­lanul a 35 év, az amerikai ma­gyarság, amely az itteni magyar intézmények fentartója volt, el­öregedett. Miután a második és harmadik generáció már mint magyar intézmények fentartói számításba nem jöhet, az ameri­kai magyar intézmények lassú kihalásra vannak Ítélve. A fenti megállapítás súlyos igazságát minden amerikai ma­gyar intézmény és lap régóta tapasztalja, ez alól nem kivétel a Bérmunkás sem, de jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg,, hogy az utolsó esztendőkben az olvasó táborunk csak kihalálo- • zással fogyott, de ezt a termé­szetes veszteséget állandóan fe­lülmúlta az uj olvasók jelentke­zése. Különösen ez az év volt az, amelyben állandó szaporulatról számolhatunk be, nem beszélve az óhazai olvasóink szaporula­táról, ahová nagy mennyiségű lap jár az amerikai olvasóink áldozatkészségéből. Ez a tény mindennél jobban igazolja, hogy a lapunk irány­vonala helyes s az megnyerte az amerikai és az óhazai öntudatos munkások tetszését. AMERIKAI MUNKÁSMOZGALOM Talán az egyetlen ország a föld kerekségén Amerika, ahol nem lehet nagyobb eredmények­ről beszámolni a munkásmozgal­mat illetőleg. Amerikát az el­múlt években egy reakciós hul­lám öntötte el, amely állandó üldözés tárgyává tett minden ra­dikális mozgalmat, még ha az csak mint gyenge polgári libera­lizmusként nyilvánult is meg. Deportálások, perbe fogások, napirenden vannak, amely a kommunista párt 11 vezetőjé­nek a pörbe fogásával érte el a csúcspontját. A közel egy évig tartó pörben nem csak a vádlot­tak kaptak súlyos büntetést, hanem ami egészen uj, a védő­ügyvédeket is börtönre Ítélte a biró. Ez a pör megmutatta azt is, hogy itt a legnagyobb hatalom a titkosrendőrség, az FBI, amely mindenkit megfigyel, amelynek a besúgói ott vannak minden számításba jövő szervezetben. Önkéntes segítőnek csaptak fel ennél a “vörös” üldözésnél az úgynevezett “szocialisták”, az AFL éppen úgy mint a CIO, amely teljesen pőrére vetkőzve kimutatta azt, hogy a kapitalis­ta rendszer kiszolgálója, amikor a baloldali uniókat kiszorította a CIO-ból. Sok bérmozgalom volt az el­múlt évben, amelyekből kima­gaslik az acél és a bányamun­kások harca. Az előbbinek a vezérei a nagyon kérdéses nyug­díj ellenében, valósággal hely­hez kötött rabszolgákat csinál­tak az acélmunkásokból, le­mondva a munkabérek és mun­kaviszonyok minden javításáról. A bányászok még állják a harcot és meg van bennük a haj­landóság, hogy a felállított kö­veteléseikért a végsőkig harcol­janak. Az acélmunkások gyalázatos szerződése ugylátszik példa, amely szerint kötik meg a szer­ződéseiket a gumi, autó és más iparágak vezérei is. A NYUGAT Az úgynevezett marshallizált országok, dacára a befektetett billióknak, nem csak hogy nem tudnak gazdaságilag talpraállni, ami természetes is, mert a Mar­shall tervei az amerikai tőkések az amerikai adófizetők pénzén, saját magukat igyekeznek talp­raállítani és a marshallizált or­szágokat eltiltják a természetes piacuktól, a kelet európai orszá­gokkal és a szovjettel való ke­reskedelemtől. De nem érték el azt sem, hogy letörjék a radi­kális munkások szervezeteit. Ma a baloldal erősebb, mint bár­mikor a múltban, amit a francia és olasz általános sztrájkok, az olasz parasztság föld elfoglalá­sai, az állandó sztrájkok is iga­zolnak. Ma, amikor a munkás­ság nincs képviselve a nyugati kormányokban, megszabadulva a bilincsektől, amelyet a kor­mányokba való részvétel okoz, sokkal szabadabban és radikáli­sabban lépnek fel mint bármi­kor a múltban. A sárga szocialisták minde­nütt talajt veszítenek, mindjob­ban kiéleződik az osztályharc és élesen két részre oszlik a népes­ség, job vagy baloldal, a közép­utasok mindenütt elbuknak, lassan megsemmisülnek. Anglia és társországaiban az úgynevezett “munkás kormá­nyok” semmiben sem különböz­nek a tőkés kormányoktól és a tömegek, amelyek még nem ta­lálták meg a helyes utat, de már elvesztették az ál-szocialista kor­mányokban való bizalmat, kisza­vazzák őket a hatalomból, mint az New-Zealandban és Ausztrá­liában történt, remélve, hogy a munkások rövidesen rájönnek arra, hogy eben-gubát cseréltek. Görögországban Tito árulása folytán ideiglenesen vereséget szenvedtek a szabadságharco­sok, az amerikai fegyverekkel, repülőgépekkel felszerelt és Amerika által pénzelt monarcho­fasizták “győztek”, de a győze­lem kétséges, mert a tömegek gyűlölik a fasiztákat és csak az alkalmat várják, hogy újra fel­vegyék a harcot az elnyomóik­kal, kik a legnagyobb terroral uralkodnak. MAGYARORSZÁG A Népi Demokráciák, köztük a minket legjobban érdeklő Ma­gyarország, az elmúlt évben óri­ási fejlődésen mentek keresztül. Magyarországon az ipar és ke­reskedelem, tehát a termelés és elosztás majdnem teljesen álla­mosítva lett. A gyárak és bá­nyák élén majdnem mindenütt munkások állanak, kik sikere­sen vezetik a termelést úgy, hogy a hároméves tervet 2 és fél év alatt nem csak' befejezték, de nagyrészben túl is teljesítet­ték és most fognak hozzá a gi­gászi ötéves terv megvalósítá­sához. A közigazgatás terén is ma már túlnyomó részben megbíz­ható munkások és parasztok ál­lanak, kik tanfolyamok elvégzé­se után, sikeresen állják meg a helyeiket. A háború dúlta rombolásokat nem csak helyreállították, de hatalmas uj építkezések folynak a ház és gyárépítés terén is. A nép életnívója állandóan emel­kedik, élelmiszer és ipari cikkek bőségesen állnak a rendelkezé­seikre és azt ma már meg is ké­pesek szerezni. A magyar mun­kásság életnívója messze maga mögött hagyta a még mindig jegyrendszeren kínlódó nyugati testvéreik életnívóját. Kulturális téren is óriási a haladás. A közoktatás államosí­tása, egységesítése, a munkás és paraszt fiatalságnak adja meg elsősorban a tanulási lehetősé­get. Tanfolyamok, szemináriu­mok, kollégiumok ezrei végzik a munkások és parasztok tovább­képzését, hogy képesek legye­nek a termelés vezetésére. A parasztság mind nagyobb tömegei látják be a kollektiv termelés előnyeit. Ma már több mint egy millió kisparaszt dol­gozik termelő szövetkezeti ala­pon. Minden haladást és fejlődést a Népi Demokráciák, legkisebb külső segítség nélkül érték el, ami fényesen igazolja a tervgaz­dálkodás fölényét a kapitalista termelés felett. A SZOVJETEK A háború befejezése után 4 évre, a Szovjetek teljesen hely­reállították a háború szörnyű rombolását. Gyors ütemben fe­jezik be az ötéves tervet. A hi­deg háború elzárta előle a vá­sárlási lehetőségek nagy részét, igy saját erejére utalva kényte­len az újjáépítést és az uj tele­peit felépíteni. A háborús fenye­getés alábbhagyott akkor, ami­kor kitűnt, hogy a lekicsinyelt orosz tudósok és ipar, már két éve birtokában van az atomrob­bantás titkának és nem csak atombombát tud gyártani, de az atomerőt képes a termelésbe is befogni, amellyel óriási lehető­ségeket nyújt a jövő fejlődését illetőleg. Kétségtelen az, hogy a Szov­jetek nem akarnak háborút, mert hisz nincsenek ráutalva, hogy piacokat keressenek, mert a szocialista termelési rendszer nem profitra, hanem szükséglet­re termel és a termelvények fo­kozása nem a tőkések profitját, hanem a nép jólétét szolgálja. Ezért nem háborús, haszontalan fegyvereket, hanem szükségleti cikkeket óhajt gyártani, de eb­ben gátolja őt az imperialista hatalmak fenyegető magatartá­sa. Ha a Szovjet béketörekvése sikerrel járna, úgy a kétszáz milliónál nagyobb számú szov­jet nép jóléte gyors ütemben emelkedne. KÍNA A Kínai Néphadsereg teljesen befejezte a tisztogatási munká­ját. Chiangék bandáját teljesen kiszorították a szárazföldről, kik Formosa szigetére menekül­tek. A Néphadsereg hősies har­cának az eredményeként 460 millió kínai szabadult fel a kapi­talista uralom alól. Chiangék fe­nyegetőzése a további ellenál­lásra egyáltalán nem veszélyes, azt senki sem veszi komolyan, inkább csak arra való a nagy­hangú, de üres fenyegetőzés, hogy ezzel még egy utolsó érvá­gást végezzenek Amerika zse­bén. A harc befejezésével, a Kínai Népkormányzatnak, nem köny- nyül meg a helyzete, a háborús romok eltakarítása után, hozzá kell fognia egy uj, modern Kina felépítéséhez. Iparosítás, a mezőgazdaság gépesítése, a közoktatás kiter­jesztése az előfeltétele, hogy a kínai nép felemelkedjen az em­berinek nevezhető élet fokára. A tömegek mindenütt növek­vő számban sorakoznak fel a monopol tőke, a nemzetközi im­perializmus ellen. A kapitalista rendszer recseg, ropog, minden eresztékében, egy megrázkód­tatás és bekövetkezik a nagy összemolás, hogy utána megkez­dődjön az uj társadalmi rend­szer felépítése. Reméljük, hogy az 1950-es év meghozza a munkásosztály fel- szabadulását újabb területeken is. A NAPTARRÓL Már minden olvasónak módja volt arra, hogy a Naptárunkat, legalább nagyjából átnézze és maga mondjon bírálatot arról. Éppen azért ez a kis cikk nem jelent sem bírálatot, sem reklám cikket. Az elsőt azért nem, mert a Naptár a már megszokott jó köny, amely az eladási áránál sokkal értékesebb, oktató és szórakoztató olvasmány. Reklámra sincs szükség, mert az olvasóink ma már tudják, hogy a Naptár milyen értékes és minden előzetes és utólagos reklámozás nélkül, sokkal na­gyobb mennyiségben rendelték azt meg, nem csak saját maguk­nak, hanem az ismerőseiknek, rokonaiknak, nem csak Ameri­kába, hanem Európába is. Ennek a kis írásnak inkább az a célja, hogy nyilvánosan is elmondja azt, amit az olvasók megállapítanak és meg is imák a laphoz küldött leveleikben, hogy Geréb József munkástárs ismét kitűnő munkát végzett, ami annál is dicséretre méltóbb,- mert a megszokott munkatársai,

Next

/
Thumbnails
Contents