Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-01-28 / 1615. szám
6 oldai BÉRMUNKÁS 1950. január 28. A szénbányászok Amire nem költenek billiókat (a.l.) Majdnem évről-évre megismétlődik, hogy egyes vidékeket elönt az árvíz. Ilyenkor van nagy kapkodás, amikor a hatalmas folyok gátat törnek, vagy az alacsony töltéseken át, minden teketória nélkül ellepik a környék falvait és szántóföldéit. Illinois, Indiana és Missouri államokat átszelő Wabash, Ohio és Mississippi folyók az idén megint rakoncátlankodnak, sok helyen elöntötték a közeli falvakat. De a számtalan megismétlődések után, még mindig nem gondoskodnak idejében arról, hogy olyan magasra töltsék fel a folyó partjait, hogy teljesen ki legyen zárva az árvíz megismétlődése. A kapitalista rendszerbe olyan munkálatokat sohasem kezdenek, amely nem hoz elég profitot. Az egyes államok volnának hivatva ilyen munkálatok elvégzésére, de természetesen ilyesmire soha nincs elegendő pénz. Ha néha napirendre is kerül a törvényhozó testület gyűlésén és amikor arról van szó, hogy milliókat szavazzanak meg erre a célra, rendesen a honatyák agyon beszélik a beterjesztett inditványt. így kerül azután rendesen valamelyik irattári polcra, ahol belepi a por. Az ország egyik részébe az árvíz önti ki hajlékaiból a sok szegény népet, ugyan akkor pedig New York városában viz Ínség van. Hogy egy kapitalista társadalomban milyen sok ferdeségek vannak, bizonyítja azt, hogy nem hívei a tervszerű gazdálkodásnak. Milyen más volna egy ilyen országnak a belviszonya, ha a honatyák és az ország vezet« íi arról gondoskodnának, hogy a természet kincseit a legjobb szakértői útmutatással az összes lakosság jólétének biztosítására használnák ki. Igenám, de ilyen és ezekhez hasonló intézkedések a magántulajdon rendszere és az azzal járó profit ellen vétenek. Láttuk ezt a múltból, amikor a Tennessee Valley villanymüveket építették a kormány intézkedése folytán azok a hatalmas villanyfejlesztő korporációk milyen ellentállást tanúsítottak, hogy a kormány olcsó villanyáramot bocsátson a lakosság rendekezé- sére. Természetesen ezekhez a villanyfejlesztő telepekhez az erőt természeti forrásokból merítették aképpen, hogy a folyóknak hajtóerejét használták fel az elektromos turbinák hajtására. És mivel ebből a kapitalista érdekek nem csináltak profitot, minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeztek a kormányt ebben meggátolni. A kapitalista rendszerben minden nagyon üdvös, ami a profitjuk növlését szolgálja. Megint lesz sárdobálás Az 1950-es év megint a választásokkal lesz elfoglalva. Természetesen ilyenkor a sárdobálás sem fog elmaradni. Ebben az évben minden politikus, aki benne lesz, mint jelölt az idei választásokban úgy próbálnak vigyázni a nyelvükre minden törvényjavaslatnál, hogy a szavazó polgárok nagyrésze ne vegye észre, hogy kizárólag az uralkodó »osztály érdekeit szolgálják. Az idei törvényhozásnak az lesz az eredménye, hogy nagyon sokat fognak beszélni, de annál kevesebbet cselekedni a nép érdekében. Azután, mikor majd a választási kampány tényleg nagy lendülettel folyni fog, akkor fognak jönni a sok Ígéretek. A hallgató közönség nagyon sokszor fogja hallani, hogy az idén nem tudtunk sokat tenni a szavazó polgárok érdekébe, mert a másik párt emberei minden törekvésünket elgáncsolta, de ha most ismét megfogtok választani, minden habozás nélkül, minden Ígéretünket végre is fogjuk hajtani. A 80-ik kongresszu hozta a sok munkásellenes törvényt, a 81-ik kongresszus azt ígérte, hogy most csakugyan hatályon kívül fogják helyezni a Taft-Hartley törvényt. Ugyan a 49-es év ülésszakában ez nem sikerült, de mostan ismét napirendre kerül. Azok, akik nagy bizalommal hirdették, hogy megfogják semmisíteni, most megint olyan hangokat pengetnek, hogy esetleg nem fog sikerülni. De ha az őszi választásoknál mind “jó” politikusokat választotok be, akkor minden rózsás lesz. Ennek azután a két nagy szakszervezet is veri a nagydobot és tagjait megfogja adóztatni a kiválasztandó jelöltek érdekébe. A politikai cécó már eddig is sok veszekedésre adott alkalmat az itteni munkásmozgalomban. Hogy azután a sok Ígérgetésből milyen haszna lesz az itteni munkásoknak, az csak attól függ, hogy hajlandók lesznek az itteni szervezett munkások a politikusok általi ígéreteket gazdasági szervezeteikkel alátámsztani. Bámulatos harcot vívnak az elmúlt nyolc hónap óta az ország különböző államaiban levő bányatelepeken. Az elmúlt év második felében az összes szénbányászok 52 napig egyhuzamban sztrájkoltak, hogy a bányabárók makacs, aljas magatartását megtörjék és jogos követeléseiket érvényre juttassák. A bányászok, akik a föld mélyében elzárva a külvilágtól, minden pillanatban kivannak téve a bányabárók kapzsiságának és a természet rideg elemeinek, hogy bármely pillanatban megsemmisítheti őket, robbanás, csuszamlás vagy más egyéb szerencsétlenség, amelyeket csaknem teljesen kilehetne küszöbölni, de a bányabárók profit éhsége, a dollár harácsolása előbbre való a bányászok testi épségénél, életénél. A bányászok bámulatos szolidaritása az egész iparra kiterjed s azon bányákban, amelyekben a bányabárók makacssága a bányászok követelése ellen állnak, az elmúlt hónapokban heti három napokat dolgoznak. A kizsákmányoló osztály és azok aljas, közegei minden eszközt felhasználnak, hogy a bányászok ellen uszítsák az amúgy is gyöngén gondolkozó tömegeket. Szénhiány, fagyoskodás a népek milliói között, a polgári intézmények, vasutak, gyárak lezárásáról, hatalmas munkanélküliségről, éhség és szenvedésről rebegnek napról-napra. A mi honatyáink, a kongresz- szus mindkét házában képviselik a bányabárók érdekeit, követelik a Taft-Hartley rabszolga törvény azonnali alkalmazását. Az elnököt, aki eme törvényben előirt tiltóparancs alkalmazását kerülgeti mint a macska a forró kását, a szenátorok, képviselők, a “nép képviselői” mind sűrűbben serkentik a bányászok elleni cselekedetre, az ötnapos munkára való kényszerítésre. A “nép képviselői” között még egyetlen egy sem akadt, aki a bányabárókat vonná vagy vonta volna felelőségre, dacára annak, hogy a bányász szervezetek vezetősége számokban kimutatta, hogy a bányabárók óriási profit harácsolásából minden megrázkódtatás nélkül, minden áremelés nélkül képesek a bányászoknak 95 centes bérja- vitást eszközölni s a jóléti alap 20 centes tonnánkénti emelését megadni. A jóléti alap emelése elkerülhetetlenül szűk séges, hogy a bányákban megsérült, munkaképtelenné vált, megölt bányászok és azok hozzátartozóit némileg kárpótolják. A bányászok tudatára ébredtek, hogy a heti háromnapos munkaidó sem hozza meg rövidesen a követeléseiket, az IWW ama magasztos tanítását, a nyugtalanító sztrájkokat alkalmazzák. Egyik héten Illinois állam 15-20 ezer bányásza teszi le a csákányt, másik héten felveszik a munkát, de ugyan akkor más tízezrek teszik le a szerszámot más államokban, más bányákban és ez igy folyik tovább, hétről-hétre. Eme nyugtalanító sztrájkok ellen még nem hoztak törvényt a bányabárók érdekében a “nép képviselői”. Ez előttük egy újabb harci eszköz. Fü- höz-fához kapkodnak, nem tudják mitévők legyenek a bányászok bámulatos szolidaritásával szemben, amellyel a kizsákmányolt bérrabszolgákat nem csak a bánya, hanem minden iparban gúzsba fogják kötni. Megtehetik ezt a bányászok bámulatos szolidaritásának dacára is, mert a mi szakszervezeteink széttagoltak, egymás ellen kötnek szerződéseket, csúfos megalkuvásokat, de minden esetben a kizsákmányolt bérrabszolgák testi és szellemi rovására. Ha Amerika úgynevezett szervezett munkássága ipari szervezetbe, forradalmi ipari szervezetbe volna szervezve, amelynek célja nem az apró-cseprő reformok, mint a betegsegély, haláleseti segély, nyugdíj, stb. kivívása, hanem a termelés és szétosztás eszközeinek köztulajdonba vétele a fő irány, megszűnne ez a társadalmi rendszer minden intézményével, a nyomor és szenvedés legnagyobb fen tartójával a BÉRRENDSZERREL egyetemben. Köhler. Költségvetések (Vi.) Minden országban, de még az otthonokban is, a költségvetés a legfontosabb és nehezebb dolog. Például legtöbb asz- szony hajlandó arról elszámolni, hogy mit adnak ki, csak azt hallgatják el, hogy mit vesznek be. Ugyan igy szeretnének tenni a politikusok is az ország költségvetésénél. Amig most egy éve Mr. Truman és szakértői számításai szerint, 873,000.- 000 dollár deficitre számítottak, mostan már biztosra veszik, hogy felül haladja az 5,500.000,- 000 dollárt a többlet kiadás. Most már egy kicsit hajlandóbbak beismerni, hogy a jövő évben ismét lesz 5-7 billió dollár között a deficit. De ha a számítási arány a multévihez hasonló, akkor sokkal nagyobb lesz a deficit, mint amint mostan számítják. Különösen föl fogja a deficitet srófolni ha a második félévben munkanélküliség áll be, amint szintén számítják. Tehát ezen számítások szerint is, nem hogy azt a horribilis adósságot tudnák törleszteni ezen nagyon is jó évnek mondott években, hanem még szaporítják. Most sokan megkérdezhetnék, ezen ügyes mindent tudó politikusokat, hogy mi fog történni, ha majd még nagyobb munkanélküliség, csökkentett nemzeti bevételek lesznek? Most ha sántítva is, azt hozzák fel okul, hogy az oroszok miatt kell nekik ilyen nagy ősz- szegeket kérni és megszavazni. Mert nem csak Amerikát, hanem minden olyan országot tartani, fegyverezni kell nekik, hogy hajlandók legyenek az oroszok ellen harcolni. A Marshall terv, az Atlantic szövetség, az arabok lekenyerezése, Chian- gék és más ázsiai uralkodók uralmon tartása, köztük a japán császár védelme is, nagyon sok amerikai dollárba kerül. Mindezt azon ürügy alatt csinálják, hogy ha nem védik ezen urakat és országokat, akkor mind kommunistákká válnak. Hogy könnyebb hasonlatot hozzak gondoljuk csak el, hogy milyen kimenetele volna az oly háztartásnak, ahol az asszony sokkal többet költ el, mint amit az ember tud behozni a konyhára ? A válasz, csőd. Ez lesz a vége a Truman doktrínának is. A Csongrádfegyei állami gazdaságok megyei központjába megérkezett a Szovjetunióból 12 hernyótalpas traktor. Az uj gépek használata jelentősen megkönnyíti a mezőgazdasági dolgozók munkáját. A 12 uj szovjet traktort Csongrád-megye állami gazdaságai között osztják szét. A Gyulai állami gazdaságban nagyarányú minta tenyészjuhte- lepet létesítettek. Magyar hírek
