Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-01-28 / 1615. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 JAN. 28 NO. 1615 SZÁM Franco újra reménykedik HETI KRÓNIKA ACHESON NYILATKOZATA A KÜLÜGYI BIZOTTSÁG ELŐTT. — VAKJA MÁS ÁLLAMOK KEZDEMÉNYEZÉSÉT. — TITO IS A RÉGI, BEVÁLT MÓDSZERT ALKALMAZZA. — NEM BÍZ­NAK MÄR CHIANGBAN. WASHINGTON — Secretary of State Dean Acheson olyan burkolt nyilatkozatot tett a kongresszus alsóházának külügyi bi­zottsága előtt, amely azt sejteti, hogy az amerikai kormány min­den eddigi hivatalos nyilatkozat ellenére is készül a spanyol fasiz- ta kormány elismerésére. A Külügyi Bizottság titkos gyűlésén, amely még hivata­los riportert sem engedtek be, «>- Drew Pearson ujságiró állitása szerint Acheson azt a kijelentést tette, hogy ha az Egyesült Nem­zetek visszavonja az 1946-ban hozott azon határozatát, amely­ben a tag-államoknak azt aján­lotta, hogy ne ismerjék el a Franco kormányt, akkor Ameri­ka vaíószinüleg azonnal teljes el­ismerést fog adni a spanyol kor­mánynak. Amerika jelenleg csak “rész­leges” elismerésben részesíti a spanyol kormányt és követ vagy nagykövet helyett csak “ügyvi­vőt” tart Madridban. A kérdés tehát az, vájjon az amerikai kormány a Spanyolországban járt reakciós szenátorok és kép­viselők sürgetésére nem-e haj­landó már Franco elismerésére s éppen azért az Acheson nyilat­kozata bátorítás akar lenni az Egyesült Nemzetek azon dele­gátusai számára, akik Franco mellett vannak, hogy tegyék meg az 1946-os határozat visz- szavonására a kezdeményező ja­vaslatot. Mi nem adjuk be ezt az indit- ványt”, — mondotta Acheson, “mert az azt jelentené, hogy pártoljuk a megbízhatatlan Francot, akit ha lecserélnének, akkor azt azonnal követné a tel­jes elismerés, amelyet azonban nem tagadhatunk meg akkor sem, ha a United Nations hatá­rozatát megváltoztatnák.” Pearson állitása szerint Ache­son ezen nyilatkozata kilátásba helyezi Hitler és Mussolini párt­fogolnának, Franco spanyol dik­tátornak elismerését s a nyuga­ti “demokráciák” közzé sorozá­sát. szágon a Tátra (?) hegységben rocket kilövő állomásokat építe­nek, amelyekből Jugoszláviát fogják bombázni. Ezen kém-je­lentések késztették az amerikai kormányt arra, hogy Jugoszlá­viának kölcsönt és egyéb segít­séget adjon. Miután ezen jelentések Geor­ge V. Allen követ utján érkez­tek, nagy a valószínűség arra, hogy ezen kölcsön és egyéb “se­gítség” kizsarolását célozták. Az sem lesz tehát meglepő, ha Titoék majd “a hegyek között kitört guerüla harcot” is jelen­tenek, mert ez a legjobb mód­szer az amerikai milliók megke­rülésére. Chiang Kai-Shek, a kivert kí­nai kormány vezére azonban már igy is elvesztette a hitelét, mert mint Acheson kijelentette a Külügyi Bizottság előtt: “Úgy vélem, hogy a generalissimonak már nem adhatunk több segítsé­get, mert megmaradt csupán csak katonának és nem tudta vagy nem akarta keresztülvinni azon reformokat, amelyek a kí­nai nép botrányosan alacsony életszínvonalát emelték volna.” A kereskedelmi minisztérium jelentése szerint 1948 évben 273 ezer 199 olaj égető készüléket szereltek fel magánotthonok, üzletek és gyárak fűtésére, 1949- ben pedig 376 ezret. Chicagóban a villany fejlesz­tő telepek napról-napra változ­tatják át fűtéseiket szénről olaj­ra úgy, hogy hetenként 71 ezer tonna hordó olajat használnak fel, mely által naponta három­MIÉRT SEGÍTIK TITOT Egy másik hírforrás szerint Acheson azt is jelentette ennek a bizottságnak, hogy a jól meg­szervezett amerikai kémszolgá­lat (intelligence) jelentéséből megtudták, hogy a Szovjert és a magyar hadsereg Jugoszlávia megtámadására készült. A tá­madás előkészítésére ment Ma­lenkov és Rokossowski marshall Budapestre a magyar hadveze­tőséggel tárgyalni. A kémek azt is jelentették, hogy Magyaror­ezer tonna szenet tudnak nélkü­lözni. Most már aztán az olaj- társaságok is kezdik emelni az olaj árát, élnek a kereslet-kíná­lat törvényeivel. Amerika a lehetőségek hazá­ja. Itt például lehet a népesség, vagyis a munkásosztály 60 szá­zalékának a kormány által ki- bocsájtott kötvények 3 százalé­kát birtokolnia, amig a lakosság egy ötödé, vagyis 20 százaléka 83 százalékát birtokolja ama kötvényeknek. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Azt hiszem, hogy ma már “változnak az idők, változnak az emberek” közmondást le le­lehet egyszerűsíteni az “idők változására” csak. Ha kutatjuk az embereken történt változást azt találjuk, hogy azok marad­tak akik voltak, az idők válto­zásához formált cselekedeteik nem végeztek rajtuk lényeges változást, s misem könnyebb az emberek részére mint az, hogy egy ugrással visszatáncoljanak arra a pontra, ahol előbb vol­tak. Amennyire áll ez egyes em­berekre, ugyanúgy alkalmazha­tó egész tömegekre, sőt az egész ország népére is. Ott van pl. Olaszország helyzete, ahol a nép 20 éven át úgyszólván imádta Mussolinit, majd azután még a holttestét is meggyalázta. Ma azonban nagy kérdés marad, ha az idők úgy változnának, hogy egy uj Müssolini részére adná­nak alkalmat, hogy nem-e ugyanolyan lelkesedéssel állná­nak melléje? Igaz, azt mondják, hogy e népnek nincs szava, s a fölülről indított lavina viszi magával és akaratlanul is hozzá kell simul­jon a változott időkhöz. Ez azonban csak részben igaz, mert azért az embereknek mégis megvan a saját fejük, s ha gon­dolkodni tudnának, meglátnák azt, hogy vájjon a változott idők a nép javára, vagy pedig a nép ellen jelentenek változást s ha legalább cselekedni nem tudná­nak a nép érdekében, legalább ne segítenék a népet elnyomó uralkodókat. Itt van most ismét a világhí­rek központjában Franco spa­nyol diktátor, akinek még a dik- tátori szó is megtiszteltetés, és a véreskezü tömeggyilkos meg­nevezés inkáb illik jelleméhez. Franco uralomra jutása a tör­ténelem egyik legkegyetlenebb népgyilkolás közepette jött lét­re, ártatlanul lemészárolt gyer­mekek és nők hullahalmazán ke­resztül. De ez a bűne csak a spanyol nép ellen történt, és amilyen divatu demokrácia alatt élünk, az idők változása folytán, hát egy ország belügyeibe nincs jogunk beavatkozni. Hitler idejében azonban ez a demokrácia még egész nyíltan működésben volt és nem csak a Marshall dollárok és fegyverek avatkoztak a más országok bel­ügyeibe, hanem a tényleges had­sereg is, mint ahogyan azt lát­tuk Hitler által Franco -segíté­sében, majd később vissza adva a kölcsönt, Franco segítette Hit­lert, az amerikai katonák legyil- kolásában. Ezt maga Acheson külügyminiszter ur elismerte, alig pár hónappal ezelőtt, ami­kor kijelentette, hogy semmi kétség nem férhet ahoz, hogy Franco segítette a náci hadse­reg gyilkos támadásait. De változtak az idők és ma már csak egy egész kis rövid idő kérdése, hogy a gyilkos Franco-kormányt és az eddigi vatalosan elismeri és az eddigi balkézzel adott száz milliós köl­csönöket, mindkét kézzel fog­ják a véreskezü tömeggyilkos szolgálatára bocsátani. Változ­tak az idők, de az emberek ugyanazok maradtak, mert akik ma Franco mellett vannak, azok sohasem lehettek Hitler ellen sem. Hogy aztán Hitler világ­uralmi törekvése volt az, ami a világ uralkodó osztályait ellene állította, hát erről sokat lehetne csevegni. Mi azonban, akik az idők változását az osztályharc szemüvegén keresztül vizsgál­juk, ugyanúgy az embereket is, csak annyit mondhatunk mind­azokra, akik most Franco em­bermészáros válát veregetik, lát­játok, ezek mind egytől-egyig a régi náci iskolák vizsgázott nö­vendékei. De jól van, hát mondjuk úgy, semmi közünk beavatkozni más országok belügyeibe, sőt men­jünk tovább, még ahoz se sok szavunk lehet, hogy a saját or­szágunk belügyeibe bele kontár- kodjunk. De ahoz azért csak mégis lehetne szavunk, hogy a saját falunk vezetésébe vala­mennyire mégis beleszóljunk. Hát ebben a cudar demokráciá­ban még ennyi jogunk sincsen. Mert itt van pl. a mi kis falunk­nak, New Yorknak a vezetése. Megválasztottuk újra polgár- mesternek négy egész esztendő­re O’Dwyert, aki bizony eleget betegeskedett, de a választási kampány alatt kutyabaja sem volt, sőt volt olyan nap, hogy 25 választási beszédet is elmon­dott. A választás után azonnal Floridába ment pihenni és a pi­henési idő alatt a városi admi­nisztrációban üldögélő politikus barátai 40 ezer dollár évi fize­tést szavaztak meg neki, na meg aztán saját maguknak is. Ez a szivgyógyitó balzsam aztán rög­tön annyira rendbehozta a pol­gármester urat, hogy egy fiatal mátkát vett magának feleségül. De hát ez magánügy, ebbe nem illik beleszólni. (Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents