Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-01-28 / 1615. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1950. január 28. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z._____ A FEKETE LISTA ISMÉT MŰKÖDIK A MUNKÁSSÁG szervezkedé­sének útja sohasem volt rózsák­kal kiszórva. Az élharcosok, a bátrak, nagy áldozatokat hoz­tak osztályuk sorsának javítá­sáért, amit csak szervezkedéssel lehetett elérni. Azonban amig a szervezkedés egy-egy gyárban, ipartelepen, vagy bárhol a ter­melés szinterén elérte azt a mé­retet, hogy védelmet nyújtha­tott az úttörőknek, akik már felismerték, hogy a munkásosz­tály érdekeit; a kizsákmányolás enyhítését, majd végleges meg­szüntetését csakis a termelő munkásság szervezkedésével le­het elérni, sok megpróbáltatá­son kellett átesni az előharco- soknak. Az első megpróbáltatás ter­mészetesen a munkahelyén érte az ily úttörőket. Mihelyt a mun­káltató, vagy gyárvezetőség tudtára jutott, hogy a munká­sok között szervezkedésről fo­lyik a szó, rögtön mozgásba hoz­ták spiclieiket, kikutatni, hogy ki a kezdeményező — ami nem is volt nagy munka kikutatni, — és a kezdeményező egyén, vagy kisebb csoport rögtön re­pült ki a munkából. Voltak, aki­ket egy-két ily megpróbáltatás megijesztett és beszüntették ily irányú tevékenységüket, viszont voltak nagyszámmal, akik min­den “tilalom” ellenére folytatták azt és ezek természetesen a mindannyiunk által jólismert fe­kete listára kerültek. Ezen fekete lista abból állt, hogy a munkáltatók az ily mun­kások neveit megküldték a vá­rosokban levő összes gyárak­nak és amikor az ily munkások munkakeresés céljából jelent­keztek, már tevékenységeik is­mertek voltak és munkát nem kaphattak. Az ily munkásoknak városról, városra kellett vándo­rolnak, gyakran nevet vátoz- tatni, vagy egészen más mun­kakörbe vállalni munkát. MINT ISMERETES az a fe­kete lista rendszer az ipari fej­lődéssel szintén mind tökélete­sebbre fejlődött és bizony vol­tak idők, amikor a munkásosz­tály szervezkedésének előmozdí­tásában aktiv munkások elkép­zelhetetlen nélkülözések és meg­próbáltatásoknak voltak kitéve. A kémrendszer az egész or­szágot behálózta, a nagyobb gyárak és ipartelepek nagyszá­mú fegyveres bérencet alkal­maztak és nagyobb arányú bér­mozgalmakat, sztrájkokat na­gyon gyakran vérbefojtottak. Az 1930-as években némi ja­vulás állott be ezen a téren, ami­kor a Roosevelt “new deal” kor­mánya unszolására a szövetsé­gi kongresszus életbe léptette a “Wagner Labor Act” néven is­mert munkásvédelmi törvénye­ket, melyek egyik pontja bizto­sította a munkásság részére a szervezkedési szabadságot. A Wagner törvény törvényellenes­nek minősítette a fekete listát, a munkáltatók által alkalmazott kémrendszert, a privát fegyve­res bérencek alkalmazását és természetesen ily okból bármely munkásnak a munkából való el­bocsátását. De mivel ezen törvényeket a kapitalista osztály parlamentjé­ben hozták, ugyan ott adminisz­tráció változással azokat meg is változtathatják és mi forradal­mi ipari unionisták erre állandó­an figyelmeztettük a munkássá­got. Mert az osztály társada­lomban a munkásság érdekeit csakis a termelés szinterén meg­szervezett erővel lehet előmozdí­tani és biztosítani és amit a ki- szákmányoló osztály ad — még ha törvény kényszer utján is — azt kedvező alkalommal el is ve­heti, mig viszont amit a mun­kásság szervezett erővel viv ki, azt ugyanezen erővel meg is tarthatja. EGY ÉVTIZED alatt, amig a Wagner Labor Act érvényben volt, Amerikában a szervezett munkásság száma négy millió­ról 15 millióra emelkedett, azon­ban amint a gyakorlat bizonyít­ja, ezen nagy tömeg csak felfújt hólyaghoz volt hasonló, mert a munkástömegekből hiányzott az osztály tudat és a legkisebb vi­har jelére a hólyag szétpukkant. Az első —- nem döfést — csak szúrást ez a felfújt hólyag ak­kor kapta, amikor Roosevelt el­halálozása után Truman került az elnöki székbe — aki ugyan azt állítja, hogy Roosevelt nyom­dokain halad — és első tényke­dése az volt, hogy megtisztítot­ta a kormányt a Roosevelt kö­vetőktől, ami jel volt a kizsák­mányoló osztálynak az akció megindítására a Wagner Labor Act eltörlésére. Ez megtörtént, amikor a Taft- Hartley törvényt meghozta a szövetségi kongresszu, mely a Wagner Labor Act-nek a mun­kásság szervezkedését védelme­ző részét hatályon kívül helyez­te. Ugyan abban az időben, ami­kor a Taft-Hartley törvényja­vaslat szőnyegre került, a szö­vetségi kormány megindította a “vörös veszély” hisztériát és az összes kormány alkalmazottak életét pokollá tették. Nem csak az alkalmazottak — akiknek száma milliókra rúg — hanem szüleik, rokonaik, ismerőseik életébe is belegázoltak és ha ne­talán az említettek között talál­tak olyanokat, akik valamely forradalmi vagy csak haladó szervezet, párt, liga vagy bár­mily alakulathoz tartoztak, ele­gendő ok volt a kormány alkal­mazott elbocsátására. Itt azonban még nem ért vé­get a kormány “vörös” veszély hisztériája. Pár hónappal ezelőtt a Defense Department (hadügyi osztály) Public Information iro­dája kibocsátott egy értesítést a munkáltatóknak, melyben tu­datják, hogy csak azon vállala­tok számíthatnak hadügyi ren­delésekre, amelyek biztosítékot nyújtanak, hogy alkalmazottaik között nincsennek “kommunis­ták”, akik esetleg a “hadügyi tit­kokat az ellenségnek elárulják”. EZ A KORMÁNY rendelet nagyon is kapóra jött a munkál­tatóknak és kétségtelen, hogy ki is fogják használni a millitáns munkások ellen. A chicagói Ste­wart-Warner Corp. telepén már gyakorlatba is léptették ezt a rendeletet az aktiv unionisták- tól akarnak megszabadulni. Ez a telep hírhedt volt a “new deal” előtti időkben a szervezet gyű­löletéről, a Wagner Labor Act létezése idején azonban nem tu­dott ellenállni és kénytelen volt elismerni az abban az időben a CIO-hoz tartozó United Electric Radio and Machine Workers szervezetet (UE) mely 7-8 éven át képviselte a munkásokat a kollektiv tárgyalásoknál. A Taft-Hartley törvény életbe lépte után Stewart-Warner rög­tön lépéseket tett, hogy a “kom­munista” irányítás alatt levő UE szervezetet kitessékelje a te­lepről és ebben segítségre talált az AFL-hez tartozó Internatio­nal Brotherhood of Electrical Workers (IBEW) szervezetben, mely már hosszabb idő óta ás­kálódott, hogy a Stewart-War­ner gyárban foglalkoztatott 8.- 000 munkás havi járulékára rá­tegye a kezét. Ily körülmények között a vállalat kérte a Natio­nal Labor Relation Board köz­ben járását a szavazás megejté- sére, hogy a munkások “melyik szervezethez óhajtanak tartoz­ni.” Mivel előzőleg már jól meg- gyurták a munkásokat, hogy a UE mennyire a “kommunisták irányítása” alatt van, a szava­zásnál az IBEW kapta a több­séget és ezzel szabad ut nyílt a vállalatnak az aktiv szervezett munkások kigyomlálására. Az “uj szervezet” alig irta alá a kollektiv szerződést, amikor a gyárban megkezdődött a tiszto­gatás. A munkaviszonyok roha­mosan estek, a régi munkásokat lefokozták alacsonyabb rátára és a sérelmek rohamosan tor­nyosultak. A munkások lázadni kezdtek és gyakori beszéd tár­gya volt, hogy a régi szervezetet visszahozzák. Ennek megakadályozására a vállalat a kormány rendelethez folyamodott és azon megokolás- sal, hogy ’’kormány munkáért akarnak folyamodni” melynek előfeltétele, hogy “biztosítékot szolgáltassanak”, hogy a gyár­ban nincsennek kommunisták”. Nyilatkozatot akartak aláírat­ni a régi szervezet aktiv bizal- miaival, melyben biztosítják a vállalatot, hogy “nem kommu­nisták”. E nyilatkozatot egyelőre nem minden munkásnak kell aláírni, csak akiket az igazgatóság erre kiszemel és ezek közül öt meg­tagadta annak aláírását, akiket több heti “gondolkozási időre” “ideiglenesen elbocsátottak” és miután a megszabott határidő­re sem mutatkoztak hajlandó­nak a nyilatkozat aláírására, az elmúlt héten “véglegesen” elbo­csátották. Az elbocsátott mun­kások 9-től 26 évig dolgoztak a nevezett gyárban és a festő mű­helyben, szerelésnél és az áruk felülvizsgálásánál (inspection) voltak alkalmazva, ami egyálta­lán nem oly munkakör, ahol “tit­kokat” lehet “lopni” és az “el­lenségnek” kiszolgáltatni. Ami a legszégyenletesebb, hogy az “uj szervezet” jogos­nak ismeri el a gyár igazgató­ságának intézkedését és nem tesz lépéseket a kivágott mun­kások jogainak védelmére. NYILVÁNVALÓ ezek után, hogy a Stewart-Warner példát a munkáltatók követni fogják és pedig direkt a kormány uta­sítására és a fekete lista roha­mosan tér vissza a gyakorlatba. Ennek gyakorlati megvalósí­tásában a szakszervezetek nem csak szemet hunynak, hanem bátorítást, sőt utat mutatnak a munkáltatóknak, amint láttuk azt a CIO legtóbbi konvencióján, ahol valósággal denunciálták a haladó szervezeteket és amellett, hogy kettőt ily szervezetek kö­zül már a konvención “kizártak” (a UE és az FE) állandóan fo­lyamatba van a kizárási akció a még bentlevő haladó szerveze­tek ellen. , Ennek megakadályozá s á r a nem csak időszerű, hanem na­gyon is szükségszerű akcióba lépni a munkásság és pedig a termelés szinterén a munkaerő megszervezésével oly szervezet­be, amely a társadalom tagjait nem vallási, faji, nemi vagy po­litikai felfogásuk szerint osztá­lyozza, hanem osztály szemszög­ből, hogy a kizsákmányoló, vagy a munkásosztályhoz tartozik-e? A munkásosztályhoz tartozók­nak tekintet nélkül politikai fel­fogásukra, helyük kell legyen a munkásszervezetben és a szer­vezetnek kötelessége a munká­sokat a munkáltatók minden tá­madása ellen és különösen a munkához való jogát védelmez­ni. Amely szervezet nem ezt te­szik, az nem szolgálja a munkás­ság érdekeit. A folyamatban levő és terjedő támadás ellen a munkásság csak úgy védekezhet kellően, ha az Industrial Workers of the World (IWW) útmutatását követve félredobja a mesterségesen fel­állított faji és politikai válasz­falakat és osztályvonalon min­den egy iparban foglalkoztatott munkás egy ipari szervezetbe szervezkedik a termelés színte­rén és az iparok mint tömör egy­ség az Egy Nagy Szervezetbe, melynek jelszava “egynek sérel­me, valamennyi sérelmét jelen­ti.” * A technika egyik legújabb vív­mánya egy hatalmas daru, ame­lyet a szenes hajóknál használ­nak. Egy emelésre a hajó belse­jéből 17 tonna szenet vesz ki. Háromszori emelésre egy rendes vasúti kocsit tölt meg. Az egész művelet percek leforgása alatt történik. Eme daru kezeléséhez két munkásra van szükség. . Az elmúlt világháború több mint 47 millió halott és sebesül­tet hagyott maga után, vagyis kétszer annyit, mint az első vi­lágháború. Mi lesz ha majd a harmadik világháborút elindít­ják, amelyben a hírek vagyis a készülődések szerint bacilluso- kat, mérges gázokat és az atom robbantását fogják használni.

Next

/
Thumbnails
Contents