Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-06-24 / 1636. szám

1950. junius 24.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZÖSÉGI

ŐS-DEMOKRATÁK

Magyar Amerika “szenzációja” mint “Az Ember”-ben olvassuk, Peyer Károly körútja volt, amely Chicagóban “rengő” sikerrel folyt le (Z.J. tudósítása szerint alig 50-en vettek részt) és amelynek nemzetközi jelentősége is óriási.

Ha volt valaha egy sikertelen és jelentéktelen előadói körút magyar Amerikában, úgy Peyer Károlyé az volt. Dacára minden behirdetésnek azon sehol szám- bavehető hallgatóság nem jelent meg, alig pár tucat reakciós, minden lében kanál, papi jársza- lagon levő akarnok tette ki a hallgatóságot, de a tömeg, melyet “felvilágositani” akart Peyer teljesen távoltartotta magát, még azok a régi szocialisták, akik még odahaza ismerték Pe- yert, sem voltak kiváncsiak arra, hogy mi mondanivalója van Peyer Károlynak, az “ősz munkásvezérnek”.

Ennek a fiaskónak az oka, nem csak Peyer Károlynak személyébe keresendő, bár a szoci- s alisták távolmaradása a renegáttól való undornak tudható be, hanem annak a programnak, amelyet Peyer Károly és a többi “ősrégi” demokraták képviselnek.

Ezek a szélső reakcióval szövetkezett “munkásvezérek” már egy ízben hasonló körülmények között 1919-ben szihtén külföldről “harcoltak” az akkori “kommunista diktatúra” ellen, akkor is az amerikai demokrácia bevezetése volt a jelszó, amelyet még betetőztek a “határon álló Hoover élelmiszerrel megrakott vonatok” ígérgetésével az éhező magyar népnek.

Ennek a külföldről folytatott harcnak akkor is nagyon kevés jelentősége volt, akkor is miként ma, a nemzetközi imperializmus fegyveres erőszakába reménykedtek az emigráns “demokraták”. De ha ők nem is, de az amerikai magyarság értelmesebb része nem felejtette el még azt, hogy a “felszabadulás” után miként érvényesült az a beígért “amerikai demokrácia”. Sok ezer ma Amerikában élő magyar saját bőrén tapasztalta a “felszabadulást” követő fehér terror borzalmait, a Horthy uralom 25 éves népgyilkos rendszerét, amelyben ezeknek a “demokrácia bajnokainak” elkellett me- nekülniök. Garami, Vázsonyi, Jászi, Göndör, stb. stb., vagy megkellett alázkodniok, a Horthy banditák szolgálatába állmok mint Peyer, Vancák, Peidl, stb., mig egyeseket a Szovjet mentett meg az akasztófától, vagy a börtöntől, Kéri, Róbert és mások, kik ma hálából vad gyűlölettel fizetnek az életmentésért.

Nagyon érthető, hogy az amerikai magyarság nem óhajt otthoni testvéreinek még az 1919- esnél is borzalmasabb “demokratikus felszabadulást”. Hogy milyen véres terrorra készülnek a Magyarországból elmenekült Horthy-Szálasi banditák, azt nem kis részben éppen “Az Ember”-ből tudjuk, amely ismételten megírta, hogy ezek a bitangok, az amerikai, angol és a francia zónákban katonai alakulatokba szerveződve készülnek a nagy “leszámolásra”.

Ne vigasztalódjanak azzal, hogy majd ott lesznek a nyugati országok demokratikus hadseregei és azok megakadályozzák a régi banditák uralmát. Először is 1919-20-ban is ott voltak az angol, amerikai, francia katonai missziók, kik szép jelentésekben igazolták, hogy Horthy egy finom gentleman és ők színét sem látják a fehér terrornak, akkor, amikor Horthy “legjobb tisztjei” gyilkolták halomra a magyar népet.

De a jelen is előreveti a jövő árnyékát, hány száz nyilas bandita kapott már beutazást Amerikába, ha egy-két esetben nagy lármával sikerült is ezt megakadályozni, de az idekerült D.P. jövevények túlnyomó többsége véreskezü nyilasokból kerül ki.

De ott van nyugat Németország, amelyet öt éve nevelnek a demokráciára a nyugati hatalmak és ma öt év után, mint ezt az amerikai polgári lapok, köztük az “Ember” is megállapítja, túlnyomó részben a volt nácik kerültek uralomra éppen a megszálló hatalmak jóvoltából.

Ezt tudja az amerikai magyar és igy érthető, hogy sokkal közelebb érzi magához a magyar népet, mintsem egy ilyen 1919-20-as “demokráciát” kívánjon neki, még akkor sem, ha nem is ért egyet a mai uralommal. '

A MAGYAR NÉP

HELYZETE

Még a legelfogultabb polgári újságíró is, aki az utóbbi időben magyar földön járt, kénytelen megállapítani, hogy a magyar dolgozók életszínvonala nem csak felülmúlja az 1938-as életnívót, de sokkal magasabb mint a nyugati angol, francia munkás életnívója, nem is beszélve a német vagy osztrák nép életszínvonaláról.

A felszabadulás után 1945-46 évben a magyar nép életszínvonala csak egy-harmada volt az 1938 évinek, amely egyáltalán nem volt normálisnak nevezhető. Csak 1946 év végén érte el a magyar dolgozó keresete az 1938 évi keresetének a felét.

Amikor a gyárak, bányák, bankok kisajátítása, a reakció felszámolása megtörtént, 1947- től kezdve, állandó emelkedést mutat az életnívó ugyannyira, hogy 1949 év végén a három éves terv befejezésekor a magyar dolgozók bére már 40 százalékkal volt magasabb mint az 1938-as bérskála.

És azóta is ez az emelkedés állandóan javul a szükségleti cikkek árainak leszállításával.

Itt Amerikában azt tapasztaljuk, hogy a real bérek a közszükségleti cikkek állandó emelkedésével esnek, mert mindig kevesebbet vehetünk a fizetésünkért, addig Magyarországon az ellenkezője történik. A hús,

zsir 40, kenyér, cukor 50, a burgonya 65 százalékkal olcsóbb mint két év előtt. Mig itt a kereset 20-30 százaléka megy el lakbérre, addig a magyar dolgozó a keresetének 6 százalékát fizeti lakbérbe, amely szintén az életnívó emelkedését jelenti.

A magyar munkás 1949-ben 175 százalékkal több cukrot, 68 százalékkal több tejet és 78 százalékkal több húst fogyasztott mint 1947-ben, de 130 százalékkal több szövetet és ruházati cikkeket vásárolt, mint 1947- ben.

De a kifizetett bérek 28 százalékát teszik ki azok a juttatások, amelyeket a béren felül kap a magyar munkás, mint az ingyenes Társadalmi Biztosítás, üdültetés, fizetett szabadság, olcsó üzemi étkezés, stb.

De nagy javulás mutatkozik a lakásviszonyok terén is. Ebben az évben Budapesten 1466 lakás épül, Komlón 141, Tatabányán 88, Diósgyőrön 210, Salgótarjánban 54, Miskolcon és Szolnokon 100-100 kétszoba, előszoba, konyha, fürdőszobás lakást építenek és a községek is a modern lakások ezreit építik a dolgozóknak.

Éhez számítódnak a kötelező, de ingyenes közoktatás egészen az egyetemig, ahol ma már a dolgozók gyermekei teszik ki a hallgatók többségét, ideszámít az is, hogy a dolgozók olcsó áron jutnak kulturális, szórakoztató lehetőségekhez a színházak, hangverseny termek, mozik, még a falvakban is, állandóan a munkásság rendelkezésére állanak.

Egy folyton épülő, iparilag fejlődő, modern mezőgazdasági ország ma a Magyar Népköztársaság, amelyben a dolgozók helyzete nem csak nap-nap után javul, de megszűnt a holnaptól való rettegés is, mert megszűnt a munkanélküliség.

Ezekután csak bezápult politikusok, a “régi jó” parazita életet elvesztett tőkések hiszik azt, hogy ezt az életet és az ennél is jobb jövőt, a szocialista társadalom felépítését, felcseréli egy olyan “demokráciával”, amelyben ismét Horthyék, vagy Ot- to-ék ülnek a nép nyakára, az ezerholdasokkal, papokkal, szol- gabirókkal, csendőrrel és tőkésekkel, megspékelve Peyer Károllyal.

Nem “ős” demokrata urak, a magyar nép ebből nem kér többet, nem akar egy uj fehér terrort, nem akar háborút sem. A magyar nép egy uj Magyarországot épit, amelyben végül minden ember szabad és boldog lesz.

Peyer Károlyék csak játszák itt a kormányosdit, ez egy cseppet sem zavarja a magyar nép nagyszerű építő munkáját, mert a kutyák itt ugatnak, de a magyar nép halad a szocializmushoz vezető utón rendületlenül.

CSAK OSZTÁLYHARC

Sok alkalommal mutattuk már ki, hogy csak elpalástolása az a sok hü-hó amit az összes propaganda eszközökkel belénk akarnak tömni, hogy a nyugati hatalmak, élén Amerikával, teljesen önzetlenül a népek szabadságát, a keresztény kultúrát védelmezik a vörösökkel szemben. Csak a demokráciát akarják az “elnyomott” népeknek odaajándékozni.

Ezt az “önzetlen” jószívűséget támogatják ahol lehet hideg háborúval, ahol szükséges ott fegyverrel, de mindig a keresztényi szeretet nevében.

Erre a célra készítik és raktározzák halomra az atom és hidrogénbombákat.

Mi nem hiszünk ebben az önzetlenségben és tudjuk és hirdetjük, hogy ez egy formája az osztályharcnak.

A magát túlélő kapitalizmus erőszakos kísérlete az őt felváltó szocialista társadalmi rendszer megsemmisítésére, ahol a kapitalizmus már megdőlt és a visszaszorítása a kapitalista rendszerben élő kizsákmányolt osztály felszabadulási törekvésének.

Hogy ez igy van, annak számtalan bizonyítékát nyújtja a kapitalista rendszer. így most jött a hir, hogy Truman elnök visz- szahivta Mr. Harrimant, aki Európában szervezte a hidegháborúra a kormányokat, hogy most Washingtonból irányítsa világméretekben a hidegháborút, mint egyik leggyakorlottabb szakértő.

Éhez tudni kell, hogy Mr. Harriman Amerika egyik leggazdagabb embere. Vasutak, bankok tulajdonosa és igy érthető, hogy a milliói védelmére hajlandó, mint ezt ismételten kijelentette, a hidegháborút forróvá átváltoztatni. Az utóda is egy másik multi milliomos.

KAPITALISTA LETT

Amerika kormányzatát azelőtt közvetve a megbízottai utján a Wall street irányította, de ma, a kiélesedett világméretű osztályharcban, már nem bízza rá magát a kiszolgálióra és közvetlenül maga vette a kezébe az irányítást.

Minden fontos kormányhivatal élén, amely a kapitalista rendszer élet-halál harcát irányítja, bankárok, gyárosok, a billiós vagyonok urai állanak és irányítják a harcot a kapitalista rendszer fenmaradásáért.

Ez az egyszerű tény szabja meg minden öntudatos munkás helyét ebben a világrengető osztályharcban, amely semilyen körülmények között nem lehet másutt, mint szembe a kapitalista osztállyal.

Cumberland, Md. város környékén az igen nagyszámú munkanélküliek segélyzésére a Salvation Army helyi csoportja rádió utján segítséget kért, mire a kommunisták helyi szervezete is küldött élelmiszereket, amit azonban a Salvation Army nem fogadott el, hanem tüntetőleg visszaküldött. — Ezen nem csodálkozunk, hanem inkább a kommunistákon, akik ugylátszik nem tudták, hogy a Salvation Army csak uraságoktól levetett ruhákkal, uraságok asztaláról maradt alamizsnákkal és az uraságok érdekeit szolgáló* maszlaggal segíti az ínségeseket.

Az újságok egyre vitatják, hogy Eisenhower generális melyik politikai párthoz tartozik. Nehéz eldönteni a vitát, mert a generális már nem emlékszik arra, hogy melyik párthoz tartozott és még nem látja, hogy melyikhez lesz érdemes tartozni.