Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-06-24 / 1636. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. junius 24. Zűrzavar a kontinensen (Vi.) Nem csoda, hogy az amerikai nép annyira értelmet­len, zavaros fogalmakat alkot a külügyekben. Hiszen nagyon sok újságszerkesztő vezércikk­író saját bevallása szerint nem érti meg jobban ezt a zűrzavart, egymással ellenkező kijelentése­ket, érthetetlen megállapításo­kat, ígéreteket, melyeket az amerikai vezető politikusok egy­más ellenére, meghazutolására jelentenek ki. Ezt bizonyítja a detroiti News vezércikke, melyben siránkozik, hogy tisztább kijelentések, ké­pek kellenek ahoz, hogy megért­sük, mit is akar Amerika, illet­ve az amerikai vezérek. Azon si­ránkozik, hogy MacArthur, Ber­nard Baruch, James Birns, mind azt állítják, hogy a mostani vi­szonyok között csak az oroszo­kat segítjük és már azért sem akarnak az oroszok háborút, mert a mai helyzetben minden úgy megy, ahogy ők akarják. Idézi MacArthurnak a Bér­munkádban is közölt nyilatkoza­tát, melyben a fentiek is meg­egyeztek. A Detroit News a kö­vetkezőképen siránkozik: “Ez talán semmit sem jelent, vagy azt jelenti, hogy az Egyesült Ál­lamok tovább veszíti a talajt az oroszok részére a hatalomért folytatott harcban.” “Ez nagyon sötét megállapí­tás. Ha a szavak értelmesek, azt jelenti, hogy jelenleg az ameri­kai állásfoglalás, mely az elkép­zelhetetlen jövőben kiterjed, fel­épiti Oroszország stratégiai ál­lásait olyan fokra, melyben akaratát keresztülviheti a világi ügyekben, vagy minket arra kényszeríthet,, hogy megtámad­juk önvédelemből.” “De ha ezek okos mondások, okos emberek által! Mire mu­tatnak rá? Azt akarják elhitet­ni, hogy a vonzóerő az oroszok oldalán van és ez az ország te­hetetlen meghatározni saját sor­sát? Vagy csak azt akarja ki­mutatni, hogy jelenleg mi hely­telen dolgokat csinálunk?” “És ha úgy van, akkor mi jön?” “Mi túlsókat költünk el azon igyekezetünkben, hogy a szabad világot, (tőkés rendszert) visz- szaállitsuk a lábára? Vagy nem eleget?” “Ha nincsen most háborús ve­szedelem, akkor mi túlságosan költekezünk a hatalomra? Vagy helyesebb volna-e állig fegyver­kezni és lefektetni a mi feltéte­leinket a végleges megegyezés­hez?” “A közembereknek kellene tisztábban kiírni a dolgot a ré­szünkre. Nagyon sok ilyen kije­lentések azt sejtetik, hogy nem nyerhetel fiú, ne is próbálkozz!” Amint látjuk ezen vezércikk leginkább kérdésekből áll. Ők sem tudják, mit gondolnak, mit értenek MacArthur, Acheson, Truman a beszédeik alatt. Hát hogyan érthetné meg az átlag amerikai munkás ? Ma meleg há­ború, holnap hideg háború, vagy se hideg, sem meleg béke. Ha háborút prédikálnak, akkor el­veszítik az európai és más nem­zetek barátságát. Ha békét hir­detnek, akkor* elveszítik az ame­rikai tőkések barátságát, támo­gatását és az oroszokat segítik békés utón elérni céljaikat. Hát nem borzasztó ez a zűrzavar? Nem csak a vezércikkírók, hanem nagyon sok újságíró, komentátor, politikus is ugyan ilyen zűrzavarban van, nem tud­ja mit gondolnak Trumanék, Achesonék, amikor beszélnek. Blair Moody igy Írja ezt le: “De ezen vádbeszédek, melyek Ame­Rémhírek a Malay szigetről (Vi.) Ha a benszülötteket békén hagynák az angolok ezen a fontos félszigeten, akkor na­gyon sok amerikai azt sem tud­ná, hogy létezik ilyen félsziget. De mivel ott az angolok hábo­rút vivnak a banditáknak neve­zett benszülött vörös hadsereg ellen és gyakran jelentik, hogy három-négy, tiz-husz angol ka­tonát, vagy esetleg más fehér­fajta népeket, de leginkább tiszt­viselőket ölnek meg a benszülöt- tek, de legfőképpen a forradal­márok kiirtására kirendelt ka­tonaságot, igy nap-nap után hoznak híreket onnan. Sőt már vezércikkben is fog­lalkoznak Malay-al. Még a gu­migyárosok is az ottani bajo­kat hozzák fel okul arra, hogy felemelik a gumiáruk-árait. Legújabban adott jelentés szerint, az angoloknak van ott 50.0001 katonájuk, melyet kiegé­szítettek sok ezer benszülöttek- ből toborzott rendőrséggel. Ez­zel szemben azt hiszik, hogy a forradalmároknak csak négy­ezer fegyveres csapatuk van. De elismerik, hogy a munkásoknak nagy része még a nagy városok­ban is, a forradalmárokkal ro­konszenveznek, azokkal működ­nek össze. Az angol siránkozás szerint, a legnagyobb bajuk az, hogy nem tudnak biztos infor­mációt szerezni, hogy hol és mi­kor tudnák elfogni ezen fegy­veres forradalmárokat. Ezzel szemben azok mindég tudják, hogy mikor mennyi angol kato­naságot küldenek ellenük, igy azokat lesből támadják meg és sokszor kiirtják őket. Azt állítják, hogy a Malay fél­szigeten lakók közül csak 2,400.- 000 az igazi benszülött, 1,900.- 000 kínai, amelyeknek nagyré­sze már ott született, 540,000 hindu, azaz indiai származású. De úgy a hinduk, mint a kínai­aknak nem lehet ingatlant vá­sárolni, a törvény tiltja, igy nagyrészük csak az angolok és gazdag benszülött földesurak­nak dolgoznak, mint napszámo­sok, egynéhány kereskedőt ki­véve. Minden természeti kincset, a leggazdagabb gumiültetvénye­ket az angolok bírnak, valamint az iparnak is legnagyobb részét. A gazdag benszülött földbirto­kos osztály, meg a nemesített uralkodók vannak az angolok mellett, hogy a munkásokat to­vább is olcsón dolgoztathassák, menthessék vagyonukat. Ezzel szemben a nincstelen proletárok, rabszolgák lázadnak és ugylát- szik sikeresen. rikából jönnek, megijesztik Európát. Meg is ijesztene bár­kit, akik a totalitárian hordák ágyúi alatt élnek. A mi diploma­táink, (hát még ilyenek is van­nak?) azt mondják nekik, hogy az ilyen ellenséges szavak innen nem jelentik azt, hogy mi hábo­rút akarunk az oroszok ellen, amely őket középen kapná. Ez a mi módozatunk, a képviseliíhá- zat talpon tartani és figyelmez­tetni a Kremlint, hogy ne mer­jen ütni. Azt láttuk, hogy egészen mást mondanak Európának, mini az amerikaiaknak, de azt senki iem tudja, még talán a beszélő sem, hogy mit is értenek az alatt amit mondanak. Mert ha azt mondják, hogy békében, barát­ságban akarnak élni, a világ vö­rösre fordult részével is, akkor itthon mindjárt azzal vádolják őket, hogy eladták az országot a vöröseknek. Ha háborút hir­detnek, a világ vörösbe fordult része ellen, akkor az európai és más népeket ijesztik agyon, ide­genítik el, ezt csinálja az “Ame­rika Hangja” azzal a vádbeszéd­del, melyet Moody olyan simán, de érthetetlenül akar kimagya­rázni'. Ha Moody megérti, hogy mit is akarnak az amerikai diploma­ták, akkor mondja meg a szer­kesztőknek is, ne legyen az a sö­tétségben tartva. Ha pedig Moo­dy sem érti meg, akkor ne pró­bálja a saját szájaize szerint magyarázni, hanem kérdezzen meg okosabb egyéneket, mint a szerkesztő is kérdezget. Tervszerűen építsünk (a.l.) Amikor a feltörekvő proletáriátus gigászi harcát vesz- szük bonckés alá, mindig azt javasolhatjuk a munkásoknak, hogy azt az utat válasszák, amely a legrövidebb a cél eléréséhez. A kapitalista államnak a magántulajdon alapján álló gazda­sági rendszer képezi alapját, ennek a gazdasági rendszernek meg­felelőig rendezik be minden osztályintézményüket. Az a harc, amelyet a munkásosztály folytat, csak az élet ja- vainek igazságos elosztásáéi van ’folyamatba. Hogy azután a je­len társadalom urai és annak megfizetett irányitói minden eszközt igénybevesznek, hogy ezt a rendszert továbbra is föntartsák, az csak természetes. Azok a munkások, akik már felismerték a jelenlegi helytelen gazdasági rendszer hibáit, azok mindjárt arra is gondolnak, hogy hogyan lehetne ezen változtatni. Ha észszerűen fogunk az úttörő munkához, akkor azt kell meglátnunk, hogy a mai magántulaj­don rendszerében egyik embernek joga van arra, hogy mások munkaerejét megvásárolja és abból hasznot csináljon a maga ré­szére. A magántulajdon rendszerének alapját képezi a munkaerő kizsákmányolása. Ez készteti a munkásokat szervezkedésre. Hogy a munkások szervezetei jogosak vagy jogtalanok: azt mondhat­juk erre, hogy társadalmi szükséglet, mert a társadalmi hibák hozták életre. Amint a technika fejlődése más életviszonyokat kényszeritett az emberiségre, habár ezzel kapcsolatban a társadalmi viszonyok vajmi keveset változtak, különösen azok részére, akik az élet java­inak termelői. Amig a kisipar kezdetén a munkások a szerszám használata szerint csoportosu ltak ez az úgynevezett szakmai rend­szer. A kisüzemek munkásai éppen úgy voltak kizsákmányolva, mint a mai nagy iparvállalatok munkásai. A munkások nagy tö­mege nem haladt a technika fejlődésével, de éppen ebbe a nagy hibába vannak még ma a munkások szervezetei is. Amikor még a kézi szerszámokkal dolgozó munkásnak elfo­gadható megoldás volt szakmánként szervezkedni, hogy gazda­sági helyzetén javíthasson, ma azonban éppen olyan nevetséges a szakmánként való szervezkedés, mint kézi szerszámokkal próbál­ni versenyezni a gépekkel jól berendezett nagyüzemekkel. Azért azután azt mondhatjuk, hogy ma már nevetséges, de különösen itt ebben az országban a munkásokat szakszervezetek­be szétforgácsolni, vagy a meglevő szakszervezeteket tovább­ra föntartani. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a munkások­nak már nincsen szükségük szervezkedésre, sőt ellenkezőleg. De a fejlett ipari rendszernek megfelelőleg. A munkásoknak tényleges osztálytudatos forradalmi ipari szervezetekbe kell tömörülni, hogy termelő munkaerejüket össze­mérhessék a már hatalmassá fejlődött ipari trösztökkel. A forra­dalmi ipari szervezet eszméje nem mai keletű, mert azok az előre­látó ipari forradalmárok, akik az IWW-t 1905-ben megszervezték, már akkor rájöttek arra, hogy a gyorsan fejlődő géprendszer ha­talmas tömegtermeléssé fog «fejlődni és a szakszervezetek csak útját állják a feltörekvő proletáriátusnak, hogy kiépíthesse azt a tényleges munkásszervezetet a forradalmi ipari szervezet vonalán, amelyet ezideig, csak az IWW képvisel. A szakszervezetek idejét- multák, de nem csak azért, mert képtelenek belehelyezkedni a tö­megtermelésbe és ezáltal nem szolgálhatják már az ipari munká­sokat, akik ma nem szerszámok szerint osztályosodnak. A szak- szervezetek még olyan válaszfalat is vontak a munkások között, hogy azokat úgyszólván osztályokra szaggatják. Irigységet, félté­kenységet plántál a különböző munkáscsoportok között, úgy, bogy a tényleges szakmunkás lenézte a közönséges segéd- vagy napszámos munkást. Ma már a nagy gépipari üzemekbe, a régen még szakmájukra büszkélkedő kovácsok, kocsigyártók vagy akár suszterok, szabók, a nagy üzemekben mind, mint gépmunkások, egymás mellett dolgoznak. Tucatszámra sorolhatnánk fel szakmákat, amelyek már régen a múlté, de sokan azért még mindig nem akarják észrevenni, hogy az ipari szervezeteké a jövő. Akik tervszerűen igyekeznek a munkásokat a végcélhoz vin­ni, azoknak az IWW által lefektetett ipari szervezetet kell a mun­kás tömegekkel megismertetni.

Next

/
Thumbnails
Contents