Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-06-24 / 1636. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1950. junius 24.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

BÉKÉRŐL BESZÉLNEK

DE HÁBORÚRA

KÉSZÜLNEK

NAPJAINKBAN bárhol bármiféle összejövetel legyen, ahol politikusok a szónokok, ott minden bizonnyal a fő téma a “béke”. Azonban azzal is úgy vagyunk, mint az idővel, hogy “mindenki beszél róla, de senki sem tesz semmit” annak érdekében. Ez azonban még megérthető, mert még annyira nem haladt a tudomány, hogy a természettel dacoljon, igy gyakran kivagyunk téve a természet viszontagságainak, mint árviz, orkán, vagy szárazság, amelyek nagy károkat tesznek vagyonban és emberéletben.

Egészen más elbírálás alá esik azonban a háború és “béke” kérdése, amelyek emberi agy szüleményei és meg van a mód a háború megakadályozására és a béke állandósítására. Erről nagyon sokát beszélnek manapság, de akik beszélnek arról, legnagyobb részük a leghelytelenebb eszközökkel próbálják azt a bi- nyos békét megvalósítani.

Ugyanis a háború és béke két egymással ellentétes dolog és ahol az egyik dúl, ott nem létezhet a másik. A háborúhoz puskák, ágyuk, tankok, repülőgépek, lövegek és bombák kellenek és viszont ahol ezek vannak, ott béke nem lehet. És mégis mit látunk? Politikusaink, akik állandóan a “békéről” dumálnak, a végén oda lyukadnak ki, hogy a “békét csakis álig felfegyverkezve” lehet biztosítani. Az ilyen észjárásról pedig józan ésszel csak azt lehet feltételezni, hogy vagy őrültség, vagy gonoszságból erednek.

Mert ha békéről akarunk beszélni, akkor nem felfegyverkezve állunk szembe az ellenfelünkkel, hanem fegyvertelenül leülünk és egyenlő jog és lehetőség alapján intézzük el a béke ügyét. Viszont, ha felfegyverkezve akarunk a békéről tárgyalni, akkor már nem a jog és lehetőségre támaszkodunk, hanem az erőszakra — a fegyverekre — és igy nem meggyőzni igyekszünk ellenfelünket, hanem megfélemlíteni, vagy legyőzni. Már pedig politikusaink és azok gazdái csak ily békéről álmodoznak és igy nagyon kételkedünk őszinteségükben.

AZ ELMÚLT héten St. Louis- ban Truman elnök beszélgetett a “békéről” és .élesen kikelt az izo- lácionisták és Szovjet Oroszország ellen, mint a “béke” legnagyobb ellenségei ellen. Az izolá- cionisták — szerinte — akadályozzák a “béke érdekében való fegyverkezést” mig Oroszország “békéről prédikál, de háborúra készül”.

Lehetséges, sőt valószínű az, hogy a fegyverkezés éppen oly lendülettel folyik odaát, mint itt az Egyesült Államokban. De miért hibásabb Oroszország a fegyverkezésért, mint Amerika? Miért várják el, hogy Oroszország több bizalommal legyen az Egyesült Államok fegyverkezése iránt a “béke érdekében”,

mint amilyen bizalommal van az Egyesült Államok Oroszország iránt? Vagy a mi kezünkben nem éppen olyan gyilkos a fegyver mint az oroszokéban?

Truman szerint Oroszország a békéről prédikál “a legnagyobb békebeli hadsereggel, amelyet a történelem ismer”.

Valószínű, hogy Oroszországnak nagyobb hadserege van, mint bármely országnak, de ha figyelembe vesszük az észak atlanti szövetséget, akkor látni fogjuk, hogy Oroszország nem egy ellenséges országgal áll szembe, hanem az ellenséges országok egész szövetségével, melynek közös hadereje, melyet az Egyesült Államok fegyverez fel, sokkal nagyobb fegyveres haderőt jelent, mint amilyennel Oroszország rendelkezik.

Nagyon sántít tehát az az okoskodás, mely az őrült fegyverkezésért, amelynek szemtanúi vagyunk, csak az egyik oldalt akarja felelőssé tenni. A fegyver gyilkos szerszám bárki kezében és eddig még nem csináltak oly fegyvereket, amelyeket csak védelemre lehet használni.

Ismerve azt a gyűlölet hadjáratot, és azt az őrületes fegyverkezést, amely szemünk láttára megy végbe itt az Egyesült Államokban egy pillanatig sincs kételyünk aziránt, hogy mi célból történik az.

AZIRÁNT nincs tehát kétség, hogy a fegyverkezés mindkét oldalon folyik, amit mi osztálytudatos munkások a leghatározottabban elitélünk, de hogy rámutassunk azokra, akik ezért felelősek, szükséges megállapítani, hogy ki fegyverkezik támadás céljából és ki védelmi célból?

Aziránt nincs kétség, hogy Oroszország igyekszik a körülötte levő országokból mennél többet a saját oldalára megnyerni. Erre, ha más ok nem is volna, Oroszország biztonsága is elég ok, mert egyik ország sem akar ellenséges országokkal körülvéve lenni.

Éhez azonban a kommunizmus céljából nincs szükség fegyverekre. Ha megtámadástól nem tartana Oroszország, amig kapitalizmus létezik egyetlen gyilkos fegyvert sem kellene gyártani, mert a kommunizmust maga a kapitalizmus terjeszti a magántulajdon rendszer és az abból eredő háborúk, nyomor, stb. által.

A másik oldalon viszont, mint ismeretes, még a második világháború zaja el sem ült, már nagy igyekezettel készültek egy újabb háborúra. És nem is titkolták, hogy ez az őrült fegyverkezés Oroszország ellen irányul.

Az atombombák gyártását egy percre sem szüntették be és állandóan kérkedtek azzal, hogy mennyire “tökéletesítették” (mennyire emelték a gyilkoló erejét), azoknak és már arról is nyíltan beszéltek, hogy mely orosz városokat fogják azokkal lerombolni.

Az bizonyos, hogy Oroszországnak akkor még nem volt

atombombája, tehát nem lehet azzal vádolni, hogy Oroszország kényszeritette az Egyesült Államokat ezen gyilkos bombák készítésére. .

Amikor aztán nyilvánosságra került az elmúlt évben, hogy már Oroszország is megfejtette az atombomba titkát, akkor a hidrogén bombával kezdték ijesztgetni és mindig több és veszélyesebb, gyilkosabb eszközökről tesznek jelentést.

EZ AZONBAN nem minden amit tesznek, hogy Oroszországot bizalmatlanná tegyék. Senkinek sem lehet aziránt kétsége, hogy a nyugat európai országok úgyszólván akarat nélküli bábjai az Egyesült Államoknak. Azon országok kormányai állandóan azzal fenyegetőznek, hogy ha nem kapnak segítséget innen, nincs mód a “kommunizmus” megakadályozására. Ettől pedig annyira rettegnek a mi kapitalistáink és kormányunk, hogy rólunk nem csak egy, hanem hét bőrt is lenyúznak, csak azokat segíthessék pénzel és gyilkoló fegyverekkel.

így, mint ismeretes, már Európának több mint a felét és Ázsiának jelentős részét fegyverezték fel.

Pedig azokban az országokban nem Oroszország akarja a “kommunizmust” rájuk “erőszakolni”, hanem a kapitalizmus által teremtett nyomortól igy vélnek megszabadulni, tehát azon országok lakossága, a nép akarja a “kommunizmust”.

Melyik ország tehát a vezető a fegyverkezésben és melyik követi a másikat kényszerből ?

BENNÜNKET azonban sokan elfogultnak nevezhetnek ebben a kérdésben, mivel mi a bérrendszer megszüntetéséért fáradozunk, de ugyan ezt állítja mindenki más, aki elfogulatlanul bírálja a helyzetet.

így pl. az elmúlt vasárnap Washingtonban egy 16 tagú bizottság gyülésezett, melynek tagjai tudósok, tanárok és papok és azok is azt állítják, hogy “amig az Egyesült Államok a lefegyverkezésről beszél, aktuálisan mindent elkövet annak megakadályozására. ’ ’

A 16 tagú bizottság által kiadott jelentés — melyet többek között Albert Einstein és Louis Bromfield is aláírták — a következőket mondja:

“A United Nations tanácsába kinevezett hivatalos képviselők azt mondják a világnak, hogy az Egyesült Államok a lefegy- verkezést akarja és csak Szovjet Oroszország áll annak u já- ba. Ugyanakkor, más amerikai hivatalos egyének minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy útját állják a lefegyverkezésnek.

“Az Egyesült Államokban hatalmas gazdasági érdekeltségek nagyon érzékenyen vannak érdekelve a nagy katonai költség- vetésben. Ugyancsak erős érdek fűződik úgy a fegyverkezéshez, mint a magas fokú militarizmus kifejlesztéséhez az iránytszabó kormánykörökben. ’ ’

Nem más tehát amit kapitalistáink és azok lakájai — a politikusok — csinálnak, mint a jó magyar közmondás mondja, hogy: “Vizet prédikálnak, de bort isznak”. “Tolvajt” kiabálnak, hogy a figyelmet eltereljék önmagukról és Oroszországot

CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK

és azok barátai JUNIUS 25- én vasárnap KIRÁNDULÁST tartanak a közismert Seher- haufer Farmon. Belépődíj nincsen. Esős idő esetén elég fedett hely van.

Útirány: a 87-es utón a 306- os útig, ott balra a Perkins Roadig, amelyen jobbra a 4- ik épület a Scherhaufer Farm. Akiknek nincs autójuk, azok d. e. 10 órakor legyenek a Buckeye Rd. és 112-ik utcánál.

állítják be bűnbaknak.

Pedig egy kis jóakarattal bárki megállapíthatja, hogy a fegyverkezésben a vezető szerepet a nyugati hatalmak viszik az Egyesült Államokkal az élen. És ezen tettükkel kényszerítik Oroszországot és a vele szövetséges országokat is a fegyverkezésre és annyi felszámolhatatlan idő és energia elpocsékolásá- ra, amit hasznosabb és üdvösebb célra fordíthatnának.

AMINT értesülünk Európában milliós tömegek aláírásokkal követelik a békét és lefegy- verkezést, ami itt eddig kevés visszhangra talált és a kapitalista osztály mindenrekész szolgái — beleértve a sajtókulikat is — gúnyolódva beszélnek ezen béketörekvésről.

Pedig éppen ideje lenne ha az amerikai munkásság is nem csak követné az európaiak példáját :— aláírásokat gyűjtene — hanem ténylegesen akcióba lépne a béke érdekében.

Nem szándékunk lekicsinyelni a béke érdekében való törekvést, akármilyen szerény formában történik is az — mint a petíció aláírás — de tapasztalataink szerint ez nem elégséges. A kapitalista osztály talán felfigyel az ily törekvésre, de hamar megtalálja az ellenszerét, hogy azt érvénytelenítse.

Itt már sokkal hatásosabb akcióra van szükség és pedig haladéktalanul, hogy ezt az őrült fegyverkezést megállítsuk, ez pedig nem lehet más, mint a munkásságnak akicóba lépni a termelés szinterén. Ez az egyetlen tér, ahol a munkásság nem csak kérhet, hanem követelhet is és követelésének érvényt is tud szerezni.

Az iparokon kívül a munkásság nem képvisel olyan erőt, amilyet a kizsákmányolok figyelembe is vesznek. Viszont a termelés szinterén oly hatalmat képvisel a munkásság, amely minden más hatalmat felülmúl, ha ez az erő az Egy Nagy Szervezetbe van tömörítve.

Tudjuk, hogy az ilyen beszéd falra hányt borsó, amig a reakciós szakszervezetek kontrolálják a terepet, de ami ma végbe megy oly halálosan komoly kérdés a munkásság millióinak, hogy annak tétlenül nézésével a munkásság saját halálos Ítéletét Írja alá.

A békéről nem csak beszélni hanem annak érdekében cselekedni kell és CSAK a munkásság az, amely annak érdekében és saját érdekében cselekedhet. A kapitalizmus és annak szolgái csak beszélnek a “békéről”, de minden igyekezetükkel a háború érdekében munkálkodnak.