Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-06-24 / 1636. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1950. junius 24. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. BÉKÉRŐL BESZÉLNEK DE HÁBORÚRA KÉSZÜLNEK NAPJAINKBAN bárhol bár­miféle összejövetel legyen, ahol politikusok a szónokok, ott min­den bizonnyal a fő téma a “bé­ke”. Azonban azzal is úgy va­gyunk, mint az idővel, hogy “mindenki beszél róla, de senki sem tesz semmit” annak érdeké­ben. Ez azonban még megérthe­tő, mert még annyira nem ha­ladt a tudomány, hogy a termé­szettel dacoljon, igy gyakran ki­vagyunk téve a természet vi­szontagságainak, mint árviz, or­kán, vagy szárazság, amelyek nagy károkat tesznek vagyon­ban és emberéletben. Egészen más elbírálás alá esik azonban a háború és “béke” kér­dése, amelyek emberi agy szüle­ményei és meg van a mód a há­ború megakadályozására és a béke állandósítására. Erről na­gyon sokát beszélnek manapság, de akik beszélnek arról, legna­gyobb részük a leghelytelenebb eszközökkel próbálják azt a bi- nyos békét megvalósítani. Ugyanis a háború és béke két egymással ellentétes dolog és ahol az egyik dúl, ott nem létez­het a másik. A háborúhoz pus­kák, ágyuk, tankok, repülőgé­pek, lövegek és bombák kelle­nek és viszont ahol ezek van­nak, ott béke nem lehet. És mé­gis mit látunk? Politikusaink, akik állandóan a “békéről” du­málnak, a végén oda lyukadnak ki, hogy a “békét csakis álig fel­fegyverkezve” lehet biztosítani. Az ilyen észjárásról pedig józan ésszel csak azt lehet feltételezni, hogy vagy őrültség, vagy go­noszságból erednek. Mert ha békéről akarunk be­szélni, akkor nem felfegyverkez­ve állunk szembe az ellenfelünk­kel, hanem fegyvertelenül leü­lünk és egyenlő jog és lehetőség alapján intézzük el a béke ügyét. Viszont, ha felfegyverkezve aka­runk a békéről tárgyalni, akkor már nem a jog és lehetőségre tá­maszkodunk, hanem az erőszak­ra — a fegyverekre — és igy nem meggyőzni igyekszünk el­lenfelünket, hanem megfélemlí­teni, vagy legyőzni. Már pedig politikusaink és azok gazdái csak ily békéről álmodoznak és igy nagyon kételkedünk őszinte­ségükben. AZ ELMÚLT héten St. Louis- ban Truman elnök beszélgetett a “békéről” és .élesen kikelt az izo- lácionisták és Szovjet Oroszor­szág ellen, mint a “béke” legna­gyobb ellenségei ellen. Az izolá- cionisták — szerinte — akadá­lyozzák a “béke érdekében való fegyverkezést” mig Oroszország “békéről prédikál, de háborúra készül”. Lehetséges, sőt valószínű az, hogy a fegyverkezés éppen oly lendülettel folyik odaát, mint itt az Egyesült Államokban. De mi­ért hibásabb Oroszország a fegyverkezésért, mint Amerika? Miért várják el, hogy Oroszor­szág több bizalommal legyen az Egyesült Államok fegyverkezé­se iránt a “béke érdekében”, mint amilyen bizalommal van az Egyesült Államok Oroszország iránt? Vagy a mi kezünkben nem éppen olyan gyilkos a fegy­ver mint az oroszokéban? Truman szerint Oroszország a békéről prédikál “a legnagyobb békebeli hadsereggel, amelyet a történelem ismer”. Valószínű, hogy Oroszország­nak nagyobb hadserege van, mint bármely országnak, de ha figyelembe vesszük az észak at­lanti szövetséget, akkor látni fogjuk, hogy Oroszország nem egy ellenséges országgal áll szembe, hanem az ellenséges országok egész szövetségével, melynek közös hadereje, melyet az Egyesült Államok fegyverez fel, sokkal nagyobb fegyveres haderőt jelent, mint amilyennel Oroszország rendelkezik. Nagyon sántít tehát az az okoskodás, mely az őrült fegy­verkezésért, amelynek szemta­núi vagyunk, csak az egyik ol­dalt akarja felelőssé tenni. A fegyver gyilkos szerszám bárki kezében és eddig még nem csi­náltak oly fegyvereket, amelye­ket csak védelemre lehet hasz­nálni. Ismerve azt a gyűlölet hadjá­ratot, és azt az őrületes fegyver­kezést, amely szemünk láttára megy végbe itt az Egyesült Ál­lamokban egy pillanatig sincs kételyünk aziránt, hogy mi cél­ból történik az. AZIRÁNT nincs tehát kétség, hogy a fegyverkezés mindkét ol­dalon folyik, amit mi osztálytu­datos munkások a leghatározot­tabban elitélünk, de hogy rámu­tassunk azokra, akik ezért fele­lősek, szükséges megállapítani, hogy ki fegyverkezik támadás céljából és ki védelmi célból? Aziránt nincs kétség, hogy Oroszország igyekszik a körü­lötte levő országokból mennél többet a saját oldalára megnyer­ni. Erre, ha más ok nem is vol­na, Oroszország biztonsága is elég ok, mert egyik ország sem akar ellenséges országokkal kö­rülvéve lenni. Éhez azonban a kommuniz­mus céljából nincs szükség fegy­verekre. Ha megtámadástól nem tartana Oroszország, amig ka­pitalizmus létezik egyetlen gyil­kos fegyvert sem kellene gyár­tani, mert a kommunizmust ma­ga a kapitalizmus terjeszti a magántulajdon rendszer és az abból eredő háborúk, nyomor, stb. által. A másik oldalon viszont, mint ismeretes, még a második világ­háború zaja el sem ült, már nagy igyekezettel készültek egy újabb háborúra. És nem is tit­kolták, hogy ez az őrült fegy­verkezés Oroszország ellen irá­nyul. Az atombombák gyártását egy percre sem szüntették be és állandóan kérkedtek azzal, hogy mennyire “tökéletesítették” (mennyire emelték a gyilkoló erejét), azoknak és már arról is nyíltan beszéltek, hogy mely orosz városokat fogják azokkal lerombolni. Az bizonyos, hogy Oroszor­szágnak akkor még nem volt atombombája, tehát nem lehet azzal vádolni, hogy Oroszország kényszeritette az Egyesült Álla­mokat ezen gyilkos bombák ké­szítésére. . Amikor aztán nyilvánosságra került az elmúlt évben, hogy már Oroszország is megfejtette az atombomba titkát, akkor a hidrogén bombával kezdték ijesztgetni és mindig több és ve­szélyesebb, gyilkosabb eszközök­ről tesznek jelentést. EZ AZONBAN nem minden amit tesznek, hogy Oroszorszá­got bizalmatlanná tegyék. Sen­kinek sem lehet aziránt kétsége, hogy a nyugat európai országok úgyszólván akarat nélküli báb­jai az Egyesült Államoknak. Azon országok kormányai állan­dóan azzal fenyegetőznek, hogy ha nem kapnak segítséget innen, nincs mód a “kommunizmus” megakadályozására. Ettől pedig annyira rettegnek a mi kapita­listáink és kormányunk, hogy rólunk nem csak egy, hanem hét bőrt is lenyúznak, csak azokat segíthessék pénzel és gyilkoló fegyverekkel. így, mint ismeretes, már Európának több mint a felét és Ázsiának jelentős részét fegy­verezték fel. Pedig azokban az országok­ban nem Oroszország akarja a “kommunizmust” rájuk “erő­szakolni”, hanem a kapitalizmus által teremtett nyomortól igy vélnek megszabadulni, tehát azon országok lakossága, a nép akarja a “kommunizmust”. Melyik ország tehát a vezető a fegyverkezésben és melyik kö­veti a másikat kényszerből ? BENNÜNKET azonban sokan elfogultnak nevezhetnek ebben a kérdésben, mivel mi a bérrend­szer megszüntetéséért fárado­zunk, de ugyan ezt állítja min­denki más, aki elfogulatlanul bí­rálja a helyzetet. így pl. az elmúlt vasárnap Washingtonban egy 16 tagú bi­zottság gyülésezett, melynek tagjai tudósok, tanárok és pa­pok és azok is azt állítják, hogy “amig az Egyesült Államok a lefegyverkezésről beszél, aktuá­lisan mindent elkövet annak megakadályozására. ’ ’ A 16 tagú bizottság által kia­dott jelentés — melyet többek között Albert Einstein és Louis Bromfield is aláírták — a kö­vetkezőket mondja: “A United Nations tanácsába kinevezett hivatalos képviselők azt mondják a világnak, hogy az Egyesült Államok a lefegy- verkezést akarja és csak Szov­jet Oroszország áll annak u já- ba. Ugyanakkor, más amerikai hivatalos egyének minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy út­ját állják a lefegyverkezésnek. “Az Egyesült Államokban ha­talmas gazdasági érdekeltségek nagyon érzékenyen vannak ér­dekelve a nagy katonai költség- vetésben. Ugyancsak erős érdek fűződik úgy a fegyverkezéshez, mint a magas fokú militarizmus kifejlesztéséhez az iránytszabó kormánykörökben. ’ ’ Nem más tehát amit kapita­listáink és azok lakájai — a po­litikusok — csinálnak, mint a jó magyar közmondás mondja, hogy: “Vizet prédikálnak, de bort isznak”. “Tolvajt” kiabál­nak, hogy a figyelmet eltereljék önmagukról és Oroszországot CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK és azok barátai JUNIUS 25- én vasárnap KIRÁNDULÁST tartanak a közismert Seher- haufer Farmon. Belépődíj nin­csen. Esős idő esetén elég fe­dett hely van. Útirány: a 87-es utón a 306- os útig, ott balra a Perkins Roadig, amelyen jobbra a 4- ik épület a Scherhaufer Farm. Akiknek nincs autójuk, azok d. e. 10 órakor legyenek a Buckeye Rd. és 112-ik utcá­nál. állítják be bűnbaknak. Pedig egy kis jóakarattal bár­ki megállapíthatja, hogy a fegy­verkezésben a vezető szerepet a nyugati hatalmak viszik az Egyesült Államokkal az élen. És ezen tettükkel kényszerítik Oroszországot és a vele szövet­séges országokat is a fegyverke­zésre és annyi felszámolhatat­lan idő és energia elpocsékolásá- ra, amit hasznosabb és üdvösebb célra fordíthatnának. AMINT értesülünk Európá­ban milliós tömegek aláírások­kal követelik a békét és lefegy- verkezést, ami itt eddig kevés visszhangra talált és a kapita­lista osztály mindenrekész szol­gái — beleértve a sajtókulikat is — gúnyolódva beszélnek ezen béketörekvésről. Pedig éppen ideje lenne ha az amerikai munkásság is nem csak követné az európaiak példáját :— aláírásokat gyűjtene — ha­nem ténylegesen akcióba lépne a béke érdekében. Nem szándékunk lekicsinyel­ni a béke érdekében való törek­vést, akármilyen szerény formá­ban történik is az — mint a pe­tíció aláírás — de tapasztalata­ink szerint ez nem elégséges. A kapitalista osztály talán felfi­gyel az ily törekvésre, de hamar megtalálja az ellenszerét, hogy azt érvénytelenítse. Itt már sokkal hatásosabb ak­cióra van szükség és pedig hala­déktalanul, hogy ezt az őrült fegyverkezést megállítsuk, ez pedig nem lehet más, mint a munkásságnak akicóba lépni a termelés szinterén. Ez az egyet­len tér, ahol a munkásság nem csak kérhet, hanem követelhet is és követelésének érvényt is tud szerezni. Az iparokon kívül a munkás­ság nem képvisel olyan erőt, amilyet a kizsákmányolok figye­lembe is vesznek. Viszont a ter­melés szinterén oly hatalmat képvisel a munkásság, amely minden más hatalmat felülmúl, ha ez az erő az Egy Nagy Szer­vezetbe van tömörítve. Tudjuk, hogy az ilyen beszéd falra hányt borsó, amig a reak­ciós szakszervezetek kontrolál­ják a terepet, de ami ma végbe megy oly halálosan komoly kér­dés a munkásság millióinak, hogy annak tétlenül nézésével a munkásság saját halálos Ítéletét Írja alá. A békéről nem csak beszélni hanem annak érdekében csele­kedni kell és CSAK a munkás­ság az, amely annak érdekében és saját érdekében cselekedhet. A kapitalizmus és annak szolgái csak beszélnek a “békéről”, de minden igyekezetükkel a háború érdekében munkálkodnak.

Next

/
Thumbnails
Contents