Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-06-17 / 1635. szám

1950. junius 17.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

ODÁIG ÉS AZUTÁN

A hidegháború teljesen kifejlődve folyik a fogadott hazáikba, a sajtó túlnyomó része, a rádió 100 százalékban, a hivatásos és hivatalos politikusok, tényleges és armchair tábornokok teljes egészében, a papok túlnyomó többségben a hidegháború propagandistáivá váltak.

Az AFL, a CIO vezérei éppen úgy, mint a SP. és SLP szektái felsorakoztak a kapitalista rendszer megmentői közé. Mert ma már csak a vak nem látja, hogy az egész hidegháború arra megy ki, hogy a magát túlélt kapitalista termelési rendszert megmentse a szükségszerű összeomlástól és hogy a kapitalista termelési rendszert megszüntető országokat, visszatérítsék a “demokrácia és szabadság” útjára, amely alatt mindenkor a kizsákmányolás szabadságát kell érteni.

A hidegháború ellenzéke az öntudatos munkások táborára szorítkozik. Mert a békebarát, tudósok, irók, művészek és más liberálisok megmozdulását nem éppen demokratikus eszközökkel, elbocsájtások, FBI vizsgálatok, bírói ítéletekkel próbálják elnémítani.

A magyar vonalon teljesen ugyanez a helyzet, a béke, a haladás táborát a két munkáslap és egy liberális hetilap olvasói teszik ki. A többi lapok, papok, politikusok és az idehozott menekültek, szökött politikusok, nyilas DP paraziták, egy kórusba egyesülve várják, követelik a hidegháború forrósitását, hogy a “győzelem” után “felszabadítva” Magyarországot, ott a “demokrácia és szabadság” uralma létesüljön.

NAGY UT ODÁIG

A társaság amely ma a propaganda minden eszközével hirdeti a hidegháború szükségességét és fokozását, mint fentebb láttuk, nagyon vegyes elvi alapon áll, a szélső reakciós nagytőke irányításával ott van minden árnyalat, a liberális éppen úgy, mint a munkás féker vagy a jobb és baloldali “szocialista”,, de egy sem akad ebben a vegyes társaságban, aki elhigyje azt, hogy a hidegháború bármilyen fokozása képes arra, hogy meg- döntse azokat az országokat, amelyek ellen az folyik.

Nagyon jól tudják ők, hogy a kapitalista rendszert megdöntött országok, ma már úgy gazdaságilag, mint elméletileg any- nyira megerősödtek, hogy azt ha ezer “Amerika Hangja” rádión keresztül is bömböli a kü- lömböző nemzetiségű peyerká- roly és nagyferencek, hogy döntsék meg azt a rendszert, amely az életnívóját, emberi mivoltát folyton emeli, amely a szocializmus utján halad, a dolgozó tömegek csak mosolyognak rajtuk, ők nem kérnek többé az elmúlt rendszerből, sem Horthy- val, sem Ottóval, de még Peyer Károllyal spékelve sem.

Mindenki, mind a két oldalon tisztában van azzal, hogy csak

két lehetőség van, vagy a két rendszer békés versenye, hogy melyik tud nagyobb jólétet, emberibb életet biztosítani, vagy pedig az emberiségre szabadítani ä poklok minden borzalmát, egy olyan háborút, amelyben a félvilág fog elpusztulni, nem csak katonák, hanem a civil lakosság 100 millióinak hullái fogják beborítani a romokba dőlt világot.

A szocializmust építő népeknek békére van szükségük, hogy felépíthessék az uj társadalmi rendszerüket, hogy a példájukkal igazolják azt, hogy az uj társadalmi rendszer minden tagjának boldogságot, jólétet, békét és biztonságot tud biztosítani.

Ezt az építő munkát kívánja gátolni a hidegháború, arra kényszerítve az uj társadalmi rendszereket, hogy az energiájuk jó részét arra fordítsák, hogy felkészüljenek a rendszerük, függetlenségük megvédésére, amely ellen fegyverkezik és támadásra készül a kapitalista uralmi rendszer, amely az egész világot egy nagy fegyveres táborrá alakítsa át, ahol egyetlen puska elsütése elegendő lesz arra, hogy tüzbe és lángba borítsa az egész világot.

BÉKEMOZGALOM

Atomháború minden épeszű ember előtt lehetetlennek tűnik fel. Különösen az európai népek előtt, akik nem csak még nem felejtették el az átélt borzalmakat, hisz a háború okozta romok és nyomorúság minden nap figyelmezteti őket erre, de tudják azt is, hogy újra Európa válna hadiszintéré.

Még az Atlantic paktumbs kormányok is csak a Marshall terv milliárdjai s Amerika költségére való felfegyverkezés hatása alatt mutatkoznak hajlandónak a harmadik világháborúba való részvételre, de valójában rettegnek ettől a gondolattól, mert nem csak az országuk pusztulását, de egy borzalmas polgárháborút is jelentene. Európa népeinek tekintélyes része, polgári számítás szerint az egy-harmada fegyveresen állna ellent, minden háborús kísérletnek.

Európa népei hatalmas békemozgalomban állnak, a lakosság többségét bírták rá, hogy aláírásukkal követeljék a hidegháború megszüntetését, az atombomba eltiltását, a fegyverkezés korlátozását.

Ennek a félelemnek a megnyilvánulása a Nemzetek Szövetsége titkárságának a békítési kísérlete, amelyet bármennyire is elutasítsa a kormányunk, az egész világon komoly visszhangra talált és nem lehetetlen, hogy ez a kettős mozgalom hozni fog valamilyen megegyezést, amely ha nem is szünteti meg, de legalább elhalássza a háború veszélyét.

AMERIKA ÉRDEKE

Persze nem a hadiszer gyárosok, hanem az amerikai nép érdeke is azt kívánja, hogy ez az őrült állapot, amelyet hidegháborúnak neveznek, megszűnjön, mert az ezzel járó kiadások csődbe viszik ezt az országot, amelynek az évi deficitje több mint öt bülió dollár, mely előbb- utóbb olyan inflációhoz és végeredményben olyan nagyfokú depresszióhoz vezet, amelyhez képest a 30-as évek depressziója csak gyerekjátéknak tűnik fel.

A nagytőke ellentáll, hogy az ő soha el nem képzelt nagyságú profitját erősebben adózzák meg, mig viszont a dojgozó kis emberek már nem bírnak el több megterheltetést, hisz a keresetük fele megy el nyílt és elbújtatott adókba.

Nem csak az egyenes kereseti adó'terheli a népet, de minden szükségleti cikk, lett légyen az autó vagy kenyér, amelyet vásáról, csak két-harmad részt fizet az áruért, mig egy-harmada elrejtett adóba megy el. A deficit nem, hogy csökkenne, hanem folyton emelkedik, hisz minden kormány fejőstehénnek nézi Unlce Sam-et, amelyet a kommunista ellenes jelszóval korlátlanul lehet fejni. A Mar- shallizált kormányok már most jelentik, hogy az 1952-ben véget- érő Marshall terv után, uj alapon továbbra is Amerikától várják, hogy pénzelje a düledező rendszerük fentartását.

Ha a hidegháborúval járó kiadások megszűnnének, nem csak a deficitet lehetne eltüntetni, de mód volna arra is, hogy a dolgozók már tűrhetetlen módon való megterheltetésén is enyhítsenek és az égetően sürgős közhaszon befektetések megvalósulhassanak.

Érthető, hogy a hatalmukat, a munkanélküli jövedelmüket elvesztett európai, kínai tőkések, politikusok és egyéb paraziták, igyekeznek visszaszerezni a kiváltságaikat. Még az is érthető, hogy Amerika tőkéseinek fáj az európai és ázsiai befektetéseik és piacok elvesztése, de semmiféle érdeke nem kívánja a dolgozó tömegeknek, hogy a hidegháború folytatódjék és az előbb- utóbb egy mindennél borzalmasabb háborúba nyilvánuljon meg. Egyetlen amerikai fiú élete többet ér, mint az európai és ázsiai paraziták újra való uralomra juttatása, vagy az amerikai nagytőke befektetéseinek a biztosítása. Pedig itt ma többről van szó mint egy katona életéről. A városaink, nagyszerű ipartelepeink, asszonyaink, gyermekeink pusztulását jelenti egy uj háború. Éppen ezért, minden erőt oda kellene összpontosítani, hogy a megindult békemozgalom sikerrel járjon és az eihbe- riség feje felől elmúljon az a mindent megsemmisítő veszély, amelyet az atomháború jelentene.

HALLGATAG — FECSEGŐ

A néhai Coolidge elnököt a politikusnál szokatlan hallgatag- ságáért a “Nagy Hallgató” névvel ülették. Rossz nyelvek szerint a tudatlanságát takarta el a hallgatásával.

Bizonyos, hogy Truman elnököt nem fogják hallgatónak elnevezni, mert a szintén rossz nyelvek szerint viszont ő az enyhén kifejezve a rá nem ter- mettségét viszont a folytonos

szónoklatokkal igyekszik elpalástolni, nem mindig nagy sikerrel.

Elnökünknek ez a szokása sokkal több bajt okoz az országnak, mint Coolidge hallgatásá és nem kis része van abban, hogy a hidegháború ilyen súlyos helyzetbe juttatta az országot.

A mostani növekedő béke akció megint megzavarta az elnökünket és már megszokott módon egymással ellenkező nyilatkozatokkal kelt zavart.

Junius elsején egy és egy negyed billió dollárt kért Európa felfegyverezésére, tekintettel a “szovjet agresszióra”. Utána két nappal a sajtókonferencián kijelentette, hogy a “béke kilátások nagyon jók és az elmúlt 5 évben soha olyan közel nem voltunk az állandó békéhez, mint a jelenben.” Egy héttel utána St. Louisban, már megint szovjet agresszióról beszél, a szovjeteket vádolja háborús szándékkal, anélkül, hogy azt egyetlen komoly érvvel is alátámasztotta volna és természetesen újra a legnagyobb fokú felkészülést sürgetett.

Nagyon szerencsétlen dolog az országra is, a békére is, hogy Amerikának ilyen elnöke van, aki nem képes teljes komolysággal betölteni azt a felelőség teljes helyet, amelyet ennek a nagy országnak a legfőbb hivatalnokának kellene.

Szerencse a,z, hogy a népek béke akarata nagyobb és erősebb nap-nap után és remélhetőleg felül fog kerekedni a háborús érdekeltségek akaratán.

PISZOK

(Vi.) Minden társadalmi megmozdulás, mint egy-egy árvíz, felszínre hozza a piszkot. így a munkásmozgalom, amelynek mé- lyenszántó céljai vannak, szintén felszínre hoz nagyon sok piszkot, melyet a partra sodort az ár, ott hagy mint emléket. Az ilyen hátrahagyott piszkot szedik fel a munkásmozgalom ellenségei és mint bizonyítékot használják fel a mozgalom, a társadalmi forradalom árja ellen.

Minchiganban is, mint legtöbb államban, deportálás! eljárást intéztek sok munkás ellen, akik a szakszervezetekben nagyon aktivak voltak, amellett, forradalmi eszméknek a hívei, vagy pártoknak a tagjai. Ezek között volt a Ganley házaspár. A CIO megkezdésénél nagyon is aktív és sikeres munkát végeztek, amellett Nat. Ganley a michiga- ni Workers volt a szerkesztője mely kommunista lap, most Mrs. Anna Ganely ellen deportálási eljárást indítottak, aki Oroszországban született.

A felsorakozott tanuk főzött találunk egy Casimir Rataj nevű egyént, aki eskü alatt vallotta, hogy ő a lengyel romai katolikus szervezetnek volt a kommunisták közzé rendelt kéme. Ezzel azt is nyüvánosságra hozták, hogy nem csak a tőkések, a gyárosok szövetsége, hanem azokkal együtt a katholikus egyház is hivatalosan kémkedik a munkásszervezetekben és valószínű, hogy az adatokat kiszolgáltatják a gyárosok szövetségének és a haladó munkásság ellenségeinek.

így lehetett Louis Budenz is,