Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-06-17 / 1635. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. junius 17. A szakadozó lánc (Vi.) Nagyon helyes megálla- pitás az, hogy a lánc csak olyan erős, mint amilyen erős a leggyengébb láncszem benne. Ezen megállapitás most nagyon is ráillik az amerikai láncra, melyet a szocialista tervgazdaságra tért országok köré igyekeznek vonni. Japán, Korea, Kina, a Fülöp szigetek, az ázsiai országok, Arábia, Török, Görög, Olasz, Franciaországokon keresztül Svédország és Norvégiáig. Ezen láncnak nagyon sok gyenge szeme van, melyek akkor szakadnának darabokra, ha háborús megfeszitésre használnák azokat fel. De még ilyen háborús megfeszítés nélkül is szakadozik és már az egyik nagyon fontos láncszem, Kina teljesen kiszakadt és ennek következtében a keleti részeken a többi láncszem is meglazult. KOREA amerikai katonaságot kémek, hogy megvédjék az amerikai befektetéseket és az amerikaiak által pártolt, felállított kormányt, a földosztást követelő néptömegek ellen. Ugyanis a Fülöp szigeteken nagyon kellemes éghajlat és gazdag termőföldek vannak, melyeket az amerikai dollárokkal rendelkező amerikai tisztek, tőkések vásárolták össze a japánok kizavarása után. Látva a nagyon olcsó munkaerőt, azt hitték, hogy menyországot csinálhatnak maguknak a sziget lakói véres verejtékén keresztül. Ezt nem igen jelentik az amerikai lapok, csak a háború utáni hónapokban jelentették, de most már annyira megvannak ezek az urak ijedve, hogy csakis amerikai katonasággal remélik megvédeni a földbirtokokat, melyet a benszülöttek felakarnak osztani maguk között. Nem hajlandók a külföldi földbirtokosokgatni. Valamint a városokat ösz- szekötő utakon éjjel nem mernek mutatkozni és minden reggel csak 3-4 órai akna eltávolítások után mernek közlekedni. Nagyon költségesnek találják a megszállást, nem csak pénzben, amit az amerikaiak adnak hozzá, hanem emberanyagban is és mind kevesebb reményük van és lehet, hogy megtudják tartani a nemzetközi tőkések részére ezt az országot, amely oly gazdag ércekben és terményekben. A MALAY szigetekről SIAM- BÖL, BURMÁBÓL, sőt még IRÁNBÓL is ily tőkéseket rémitő hirek jönnek, ha már jönnek. De legnagyobb részét elhallgatják, nem merik leközölni, nehogy a nép is elveszítse bizalmát abban, hogy ezen országok, még mindég erős láncszemek képen szerepelnek az amerikaiak által összekovácsolt, tervgazdasági rendszert fojtogató láncban. Minden terror, bebörtönzések, üldözések dacára, azon jelöltek nyertek a legutóbbi választásoknál, akik már nem akarják az országukat az amerikaiak hadibázisává tenni, hanem áttérve a szocialista tervgazdaságra, mint az északi része az országnak, illetve azokkal akarnak egyesülni és az azok által megvalósított reformokat, átszervezést megvalósítani a déli részeken is. Ezt nagy siránkozás közepette elismerik az amerikai lapok is. Még azt is megírják, hogy a koreai nép nem szereti azt a rendőr államot, melyet az amerikaiak barátja, Syngman Rhee ott bevezetett, hogy a radikális mozgalmat, szervezkedést megakadályozza. Ugyanis legtöbb ellenzéki jelölt a börtönben volt, amikor megválasztották. Azóta sem jön onnan semmi hir, mert csak olyanokat hoznának, melyek nem tetszenek az amerikai uraknak, igy inkább semmi hirt sem hoznak. A FÜLÖP SZIGETEK. Innen is a legreakciósabb irók, politikusok és ott megtelepedett amerikai tisztek jelentik, hogy nagy bajok vannak, a nép ellene fordult a kínai kormányhoz nagyon hasonló korrupciós kormánynak és az ország legnagyobb része, még a fővároshoz is közel a forradalmárok kezeiben vanv Már nem annyira az FBI, vagyis a kormány kéme, hanem a katolikus egyház odarendelt kéme volt. EgyszerSmint egy verseny alakult ki a katholikus egyház és a gyárosok szövetsége, valamint a kormány szervezetek között, hogy kik tudnak sikeresebben kémkedni a forradalmi munkásság, de kimondottan a marxisták ellen. Egy másik tanú, Mrs. Ganely ellen, aki pap volt Görögországban mielőtt idejött Amerikába. Miutáh felismerték, kizárták a pártból rossz magaviselet miatt. Ez is egy ilyen beplántált kém volt.' Még a hazaárulóktól is sokkal piszkosabb, aki a saját osztályát, társait elárulja, azok ellen kémkedik és hamisan esküdik, tanúskodik. nak dolgozni. INDO-CHINA. Innen is kevés, de fekete jelentések jönnek. Több lapnak szemtanuk Írták, hogy még a franciák által megszállt városokban is minden nap bombázások vannak és éjszaka még a frania katonaság sem mer az utcára kimenni, mert sokakat legyilkolnak. A városoktól távol levő részeket még nappal sem merik meglátoJAPÄNBAN is már csak erőszakkal, a forradalmárok bebörtönzésével, meg a beszédektől, írásoktól való eltiltásával próbálják megakadályozni a láza- dást. Szájkosarat akarnak rakni az ellenzék szájára, bilincs«‘két a kezeikre, hogy ne Írhassanak, ne szólhassanak. Mert mindég többen vannak akik rájuk hallgatnak, azokat követik. Ellene fordulnak az amerikai megszálMűvészet és művészek Sok vitára adott alkalmat a fenti két szó értelmének meghatározása. Különböző mellébeszélésekkel próbálják magyarázni a művész és a művészetet. Láttunk olyan műnek nevezett munkát, melynek értelmét alkotójának is meglehetős erőlködésébe került megmagyarázni. Ilyen művészeknek a meghatározása “Csepürágó”. Szerintünk a művész az, aki müvével az emberiség boldogulását, a szépet és jót műveli, megérzékelteti az élet hiányosságát, a kívánatosat. Müvével irányt szab és mutat a dolgok menetének. Kitart mellette minden ördögök poklán keresztül. Sajnos ilyen művészekből keveset tud a történelem felmutatni. Szentségtörés volna egy Petőfi Sándort a mai átlag művészhez hasonlítani. Igen, voltak néhányan művészek, akik nem ismerték a világ különböző egyetemi fakultásokat, a világ mü- szalpnjait. Nem tehettek világkörül kéjutazásokat, nem kaptak nehéz ezreseket egy-egy munkájukért. Müveik mégis világhírre tettek szert, mert minden soruk, vagy más megnyilvánulásuk, a népérdekeket szolgálta, a nép szivében épített oltárt számukra. Az ilyen igazi művészeket nem kellett hívni, csalogatni, hogy álljanak be például egy békemozgalom szolgálatába. Ők voltak az elsők, akik “Talpra Magyart”-t kiáltottak “kivont karddal” előre rohantak. Igen ezek az igazi művészek. Eszünkbe jut a munkásmoz- i galom ifjú évei, amikor mindenkitől megrugdosva, leköpve, ki- csufolva vonultunk fel Budapest utcáin. Mindenki távoltartotta magát tőlünk, mint a leprások- tól. Évek múlva, amint erősödtünk, egy-egy tanultabb ember állt soraink közé, akik szintén lenézték néhány ihletet-lelkü társainkat. A művészek — hát kérem azok tisztes távolból, pökhendien lekicsinyelve, vagy tudomást sem véve rólunk, dőzsöltek a “Fészekben” vagy a “Müvészkaszinóban”. Művészek: az uralkodó osztály kitartott csepürágói. Amint azonban a művészek soraiban is túltermelés állott be, amint több lett az eszkimó mint a fóka, közülük is kezdtek néhányan a nép érdeke felé hajolni, de csak enyhe lengéssel. Amint a felhők mindjobban tornyosulnak az élet és a végmegsemmisülés, kérdése felett, szük- ségszerüleg, mind többen mutatnak hajlandóságot a nép érdekeinek művelésére, melyhez az indító erőt a világ mintegy 800 millió népének felszabadulása adja meg. Nincsen szándékunkban eme folyamat jelentőségét lekicsinyelni, habár alapos óvatosságra van szükség. Csupán megállapítani kívánjuk; Az igazi művész az, aki a nép érdekeiért nem csak dolgozik, hanem kész életét, szabadságát feláldozni. És ebből igen kevés van a hivatásos művészek között, de igen sok van az ismeretlen, hivatás- talan, szenvedő munkások között. Ők az élet igazi MŰVÉSZEI. Bu. ló csapatoknak és az azokkal együttműködő kormánynak. A mostani választásokat is melyeket mint nagy kormány győzelmet jelentik az amerikai lapok, csak 75 kormánypárti tag van a 250 képviselő között, a többiek mind ellenzékiek, akik nem akarják, hogy az amerikaiakkal külön békét kössenek a kínaiak és az oroszok nélkül. Nem akarják, hogy Japánt műit hadibázist adják át az amerikaiaknak, hanem azt, hogy békét kössenek mentői hamarább és vigyék ki az amerikai csapatokat. Ezt már kerülő utón elismerik MacArthurék is. Mostan mivel nagyon is forró lett a talap ott, Acheson és Johnson mennek oda megvizsgálni, hogy mit tudnának tenni, hogyan köthetnének békét, még mielőtt ezt az amerikai barát-kormányt meg- döntik ott is, mint Koreában. Most úgy remélik megmenteni ezt a kormányt, amig valamit nyélbe üthetnének, hogy az ellenzéket, de leginkább a lármázó kommunistákat, akiknek mindig nagyobb tömegek állnak a soraikba, erőszakkal hallgattatják el, tiltják meg, hogy írhassanak, szónokolhassanak. Ottan is mint Koreában börtönnel, erőszakkal fojtják ej a szót és reméljük ottan is ugyan olyan eredménnyel mint Koreában a választások is megmutatják. LELKIISMERETI NYILATKOZAT WASHINGTON — A Main államból való szenátor, Margaret Chase Smith (R.) a saját és még hat szenátor társa nevében igen komoly nyilatkozatot olvasott fel a szenátusban a politikai posványba sülyedő szenátorok és kongressmanek megintésé r e. Mrs. Smith ezen nyilatkozatának a “lelkiismereti deklaráció” nevet adta. A nő-szenátor azzal kezdte, hogy nem lehet büszke a kollégáira, akik a kommunizmussal való ijesztgetés álcája alatt nyelvöltögető, sárdobáló és jel- I lemgyalázó kampányokat folytatnak, hogy a republikánus pártot győzelemre segítsék. Az ilyen politikai hadjáratokban felhasználják a bigottságot, tudatlanságot és a türelmetlenséget, hogy ezek segélyével félel- i met keltsenek. Ezzel el is érték azt, hogy a nép már szinte belebetegedett az ilyen piszkoló- dásba és abba, hogy félelem nélkül nem adhatnak kifejezést véleményeiknek. Dacára a demokrata párt hibáinak, ha a republikánusok csak ilyen módszerekkel tudnák átvenni tőlük a hatalmat, akkor az valóban nagy szerencsétlenséget jelentene a nemzetnek, — mondotta Mrs. Smith a “Lelkiismereti Deklarációjában”, — mert végeredményében ’’véget- vetne annak a két-party rendszernek, amely megteremtette az amerikai szabadságot és helyére az egy-párti diktatúra kerülne”. Henry A. Wallace azt állítja, hogy Truman elnök és Robert A. Taft szenátor versenyeznek a gyülölethintésben a hidegháború élesztősére. — Ha ez igaz, akkor a nép, akármelyikre fogad is, veszíteni fog.
