Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-06-03 / 1633. szám
1950. junius 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI MÉG EGYSZER A BÉRRENDSZER A modern munkásmozgalom mindegyike, a végcélként, a bérrendszer megszüntetését tűzte ki végcélul, vagyis egy olyan társadalmi rendszert, amelyben már megszűnik a termelő eszközök magántulajdonba léte, ezzel együtt megszűnik az, hogy a termelő dolgozók a termelt áruértékének csak egy részét kapja meg, mig egy hányada mint értéktöbblet annak a zsebébe vánT dóról, aki a termelő eszközök birtokosa. Az elméletek szerint a magántulajdonra épitett termelési rendszerrel egyetembe megszűnik a bérrendszer is és ahogy elképzeltük, ebben az uj társadalmi rendszerben már mindenki a képessége szerint vesz részt a termelésben s feltételezve, hogy minden a társadalomra felesleges munkát, beszüntetve, mindenki a szükségletre dolgozik, ez oly bőséges termelést eredményez, hogy a termelt javakból mindenki a szükséglete szerint részesül. Ezek a szépen felépített elméletek ma is megcáfolhatatlan igazságok, ha azoknak meg vannak az előfeltételei. AZ ÁTMENET Miként egy előbbi cikkembe kifejtettem, sem a Szovjetekben sem a Népi Demokráciákban és Kinában sem voltak és ma sincsennek meg azok az előfeltételek, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a termelés és az elosztás tiszta szociálista elmélet szerint történjen. Egy átmeneti időszakra van szükség, amelyben megvalósulnak azok a feltételek, amelyek szükségesek ahoz, hogy a termeléshez mindenki a képessége és az elosztásból mindenki a szükséglete szerint részesüljön. Cél az iparnak legmagasabb technikai kifejlesztése oly módon, hogy az egyrészt képes legyen a szükségleteket a legnagyobb mértékben kielégíteni, másrészt, hogy minden nehéz, egészségtelen munkát gépesítéssel végezhessenek el. A mezőgazdaság teljes gépesítése és oly módon való kifejlesztése, hogy annak a termékenysége ne függjön teljesen az időjárástól. Időálló termékek kitermelése. öntöző csatornák építése, tudományos állattenyésztés, a falunak a város közti gazdasági és kulturális külömbsé- geinek megszüntetése. Úgy a városokban, mint a falvakban modern, egészséges lakások építése. Kórházak, üdülőhelyek, kultur otthonok emelése, hogy a lakosság kulturális és egészségügyi igényei kielégítést nyerhessenek. Utoljára, de nem utolsó sorban az emberek átnevelése, egyrészt, hogy minden ember a legmagasabb technikai kiképzést nyerjen, hogy megszűnjön a képzett és a kevésbé képzett, vagy képzetlen dolgozó közötti külömbség, hogy minden ember valósággal mérnökké képeztes- sék ki. Másrészt ki kell fejleszteni a közösségért való élés érzését, hogy a termelésben való részvételt ne büntetésnek tekintse, hanem olyan kellemes kötelességnek, amely nem csak magának, hanem az egész társadalomnak a jólétét, boldogságát szolgálja. Az egész társadalmi felépít- ménynek, magának az embernek a teljes átalakítására van szükség, mielőtt a kommunista termelési és elosztási rendszer megvalósulhat. KÉT VÉGLET Amig a kapitalista rendszert megdöntő országok öntudatos dolgozói a legnagyobb erőfeszítést teszik, hogy ezt a célt minél előbb elérhessék, amig a még kapitalista rendszerben élő dolgozók milliói harcolnak, hogy ők is bekapcsolódhassanak ebbe az uj átmeneti társadalmi rendszerbe, addig egyes csoportok, munkásszervezetek, pártok és szekták elfelejtkeznek arról, hogy nekik a kapitalista rendszer megdöntése a hivatásuk. Vad gyűlölettel, rágalmazással támadnak a két fronton harcoló testvéreik ellen, mert azok más utón vélik gyakorlatilag megvalósítani azt, amit ők még csak elméletileg cirkalmaztak ki. Szerintük az egész nagy társadalom általakitó forradalom, amelyet vagy 800 millió dolgozó vív meg, érvénytelen, mert nem az ő elképzelésük szerint történik, nem veszik figyelembe,a lehetőségeket, a nehézségeket és igy még a jóhiszemüek is akaratlanul is a tőkések frontját erősitik. Nem kevésbé veszedelmes a másik irányzat sem, amely látva a nehézségeket melyek fennállnak a kapitalista rendszer megdöntése után is, arra a helytelen következtetésre jutnak, hogy a tiszta kommunista termelési rendszer megvalósíthatatlan és a bérrendszer, az egye- dek közti különböző díjazás, értékelés állandóan fenn fog maradni. Ezt az elméletet főleg azok vallják, akik a maguk munkáját túlértékelik és nem tudnak abba belenyugodni, hogy a termelésből egyenlően részesüljenek azokkal, akik a társadalom részére “kevésbé értékes” munkát végeznek. Ha megfigyeljük a tervgazdaság alapján élő országok fejlődését, úgy tapasztalhatjuk, hogy. azokban a haladás többszörösen felülmúlja a tőkés termelési rendszer fejlődését. A dolgozók életnívója állandóan emelkedik. A technikai fejlesztés szinte ugrásszerűen halad előre, a gyárak, lakások, stb. építése tervszerűen tör előre. A mezőgazdaság gépesítése és annak iparrá való fejlesztése rohamosan halad előre, ugyan igy történik a dolgozók átnevelése és a dolgozók gyermekeinek magasabb kiképzése. Mindannyian tudjuk, hogy ha a termelésben mindenütt feltudják használni a legmagasabb technikai felkészülést, ha megszüntetik a felesleges (inproduc- tvi) termelést, ha mindenki résztvesz a szükségletre való termelésbe, a szocialista tervgazdálkodás alapán, olyan bőségés árukészlet áll a rendelkezésre, hogy teljesen feleslegessé válik a termelésben résztvevők szükségleteinek a kielégítésében való megkülönböztetés. A bérrendszer, a különböző juttatás csak addig áll fenn, mig el nem érik a bevezetésben említett magasabb fejlettséget úgy technikai, mint kulturális téren. Hatalmas nagy munka egy uj társadalmi rendszer felépítése amelyben résztvevő dolgozók mindegyike egy hős, akiknek amikor a maguk helyzetén javítanak nap-nap után, le kell mon- daniok a termelt javak egy részéről, de most nem a tőkés javára, hanem a gyermekeik, az egész emberiség javára, mert ezzel válik lehetővé egy uj, magasabb nívójú társadalmi rendszer felépítése, amelyben megvalósul a legmagasabb társadalmi eszmény, a tökéletes, minden vonalon való egyenlő elbánás a társadalom minden egyes tagjának. Akik mindent vagy semmit — elméletet állítják fel, éppen úgy mint akik a nehézségektől megriadva, elvesztik a hitüket és nem hisznek a teljes egyenlőség lehetőségébe, minden jóhiszeműségük dacára is, a munkásság egységes harcát törik meg, nem beszélve azokról, akik gyűlölettel, rosszhiszeműen egyenesen az osztály ellenség szolgálatába álltak be. A SZABAD PHILLIPPINE Az elnökünk és a külügyi államtitkárunk nem is tudnának jó étvággyal reggelizni, ha úgy lefekvés előtt legalább egy ország boldogságát meg nem mentenék. A Phillippine szigetek is azok közé tartoznak, amelyeknek a “szabadságára, demokráciájára” féltő gonddal viseltetnek, az arra hivatott uraink. A vüágért se higyük el azt, hogy csak az amerikai nagytőke befektetéseit védjük ott, mint azt a különböző árnyalatú vörösök hirdetik, a megszámlálhatatlan millió dollárokat, a mi kormányunk azért önti a Phillippine szigetekbe, hogy megvédje az ország szabad intézményeit, a demokráciáját. Miután az amerikai adófizetőknek tekintélyes összegbe kerül ez, nem árt ha megismerkedünk ennek a “szabadságnak” és “demokráciának” a mivoltával és igy jobban megértjük, hogy miért jutott odáig a helyzet, hogy ha már arról beszélnek, hogy Amerika kénytelen lesz átvenni ezeknek a védelmét nem az oroszok, hanem a phillip- pin nép ellen, amely kézzel-láb- bal, illetve fegyverrel harcol az általunk pártolt szabadság és demokrácia ellen. Amerika egyik legreakciósabb folyóiratába a “Readers Di- gest”-ben Blake Clark tollából kapunk egy “Megrázó jelentést a politikai és gazdasági korrupcióról”, amint a szerkesztő Írja a bevezető szavaiban. Mr. Clark oldalakon keresztül ismerteti azt a hallatlan korrupciót, amely a Phillippine szigeteken a legmagasabb hivataltól a legutolsó rendőrig nyomorítsák meg a népet. Az elnök, miniszterek, szenátorok, a legszemérmetlenebb módon rabolják az országot és a népet. így érthető, hogy Mr. Clark arra a következtetésre jut, hogy nem csak a jelen hasonlít a Phillippine szigeteken a Chiang Kínájához, hanem a jövője is, mert a nép mind nagyobb tömegei szimpatizálnak a “Huks”-ok- kal a “felszabadító Néphadsereggel”, amelynek ma hivatalos számítás szerint 10 ezer jól képzett és jól felszerelt katonája van fegyverben, de az úgynevezett képzett tartalék ennél sokszorosan nagyobb, amely bármikor fegyverbe hívható. Azokban a tartományokban, amelyet a Néphadsereg tart megszállva, ott az élet megváltozik, a föld a nép kezébe kerül, az életnívó emelkedik, a nép uzsorásai elmenekülnek, iskolák nyílnak, úgy a gyermekek, mint a felnőttek részére. A nép 90 százaléka nem keresi meg a legszükségesebb létfen- tartási szükségletét sem. A föld 98 százaléka a lakosság 2 százalékának a kezében van. A kereseti viszonyokra vonat- I kozólag álljon itt az alábbi pár szám, amely érzékelteti velünk miért kell fegyverrel ráerőszakolni a fillippino népre a tőkés demokráciát. A legmagasabb fizetés a legjobb szakmunkásnak Manilába $3.25, a gyári munkásnak $2.25, A vidéken 98 centtől $1.67-ig terjed naponta, hogy ezért mit vehet, arra jellemzőek az árak. Egy quart tej 40 cent, egy tucat tojás 75 cent, egy pár legolcsóbb cipő $7.50. A lakásviszonyok borzalmasak. Amint Mr. Clark megállapítja a Néphadsereg népszerűsége soha nem volt nagyobb, mint manapság és mindszélesebb rétegek remélik, hogy rövidesen, miként Kinában, minden amerikai támogatás dacára is győzelmesen fejezik be a felszabadító harcukat. Egy bizonyos, hogy a mostani korrupt bandát csak Amerika segítsége tartja kormányon és ez az oka, hogy a fillippino nép ma már nem barátot, hanem ellenséget lát az amerikai kormányban, amelynek a segítése meghosszabbítsa s véresebbé teszi a phillipinek teljes felszabadítását. MEGINT TALÁLTAK EGY KÉMET PHILADELPHIA — I. Edgar Hoover, az FBI feje nyilvánosságra hozta, hogy elfogták a 39 éves Harry Gold vegyészt azon vád alapján, hogy segítő társa volt az Angliában 14 évre Ítélt Dr. Fuchsnak abban, hogy atomtitkokat közvetített az oroszoknak. Goldot James P. McGranery bíró 100,000 dollár bail alá helyezte. Hoover nyüatkozata szerint Gold bevallotta, hogy ösz- szeköttetést tartott fen Dr. Fuchsszal, de azt is hozzátette, hogy az még 1944 és 45-ben volt, amikor még sem ő, sem a közönség általában mitsem tudott az atombombáról. Ami információkat segített az oroszok részére közvetíteni, azokkal csak a szövetséges ország iparának a fejlesztését vélte szolgálni.
