Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-06-03 / 1633. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. junius 3. A propaganda háború (Vi.) Már nagyon sok amerikai politikus és ujságiró van, akik azt állítják vagy beismerik, hogy Amerika elvesztette a “hideg háborút”. Achesonnak a “Total Diplomácia” hadjárata meg sem kezdődött vagy olyan sikertelen, hogy agyonhallgatják. Egyszerűen csak propaganda hadjárat van, melyben szintén nagyon alul maradt az amerikai tőkés rendszer ügynökségeEzen siránkoznak azok, akik nagyon is nagy reményeket fűztek ezen propaganda hadjárathoz, illetve fő segítő társaknak voltak oda besorozva. Ezek között szenátor Benton, John Fos- tes Dulles, Edward W. Barret, a külügyi segédtitkárok siránkoznak, hogy amig Amerika csak az ágyukról, fegyverekről, munciókról beszél, a propaganda háborút az oroszok folytatják nagy sikerrel. Még ezen fegyverkezést is, nagy sikerrel használják a propagandájukban a nyugati hatalmak, ületve Amerika ellen. Szenátor Benton kijelentette: “Az Egyesült Államok morális vereséget szenved az oroszok propagandájától a hideg háborúban, amig mi azzal töltjük legtöbb időnket, hogy a golyókról, bombákról vitatkozunk.” Russel Barnes, aki szintén ilyen fizetett propagandista volna a tőkés rendszer védelmére, a következő megállapításra jutott: ’’Marx, Engels, Lenin, Stalin által tökéletesített módszer szerint, arra irányítják a propagandát, hogy megsemmisítsék a tömegek bizalmát, hitét a nyugati politikai és gazdasági rendszerben, meggyőzzék a tömegeket, hogy sokkal jobb helyzetbe kerülnének a kommunista rendszer alatt.” SZÓJÁTÉK Azt nem ismerik be ezen fizetett szószátyárok, propagandisták, hogy ők maguk segítenek nagy mértékben a kommunistáknak sikerre vinni azon megállapításokat, melyeket a tőkés rendszerre tesznek, az amerikai propagandisták csak a szavak értelmét kicsavaró, az igazságot elleplező magyarázattal igyekeznek az értelmetlen egyéneket megnyerni, megzavarni. Ezek között például az indokínai császár, Bao Deai, valamint a japán császár, Hirohito is, a nyugati cilivilizációnak tagja, sőt még a keresztény jelzőt is rákenik, ha nem is megyen rájuk. Ezzel szemben Lengyel, Csehszlovákia, Magyarországot a keleti, istentelen barbár népeknek tüntetik fel. Ugyan csak, amig Chiang zsarnoksága alatt Kina a nyugati civilizációhoz tartozott, már a vörösök kormánya alatt keletieknek bélyegzik őket. Ugylátják ők is, hogy Marx, Engels, Lenin tanítványainak már nem tudják beadni, hogy csakis a kapitalista rendszer lehet demokrácia és a szociáldemokrácia, vagyis a tervgazdaságra tért országok, ahol már nem lehet tőkés félisteneknek uralkodni, nem demokráciák. Nem lehet azoknak bemagyarázni a legnagyobb propaganda szervezettel és a szavak értelmének kicsavarásában jártas prostituált íróknak sem, hogy csak a kizsákmányolás szabadsága az igazi szabadság és ha nem egyéneknek, családoknak, hanem az országnak dolgozik a munkás, akkor már rabszolga. Ámbár sok iró, politikus beismeri, hogy az ázsiai és az arab zsarnokokra, császárokra még a legnagyobb propaganda gépezet sem sütheti rá a demokrácia bélyegét, még a görög királyra sem, mégis minden nap halljuk azoknak a védelmét, segélyezését az amerikai tőkések által, így a cselekvésükkel rombolják le' még azon kevés hatást is, melyet a szószátyárkodással, propagandájukkal elértek. A MARXIZMUS Amig az okosabb irók, politikusok meglátják, elismerik, hogy nem annyira sztálinizmusról, mint inkább marxizmusról van itten szó, vagyis az osztályharc alapjáról, mégis minden marxista elméletet, propagandát és bebizonyított tényeket Stalinnak rónak fel, azzal akarják a tudatlanokat, Marx tanait nem ismerőket elijeszteni a szocializmustól, tervgazdaságtól. így Stalinizmusnak nevezik a következő és általuk is beismert sikeres propagandát: “Csak a kommunisták akarnak békét”, “A nyugati kormányokat a muníció gyárosok kontrolálják és készítik a világháborút”, “Romboló munkanélküliség kikerülhetetlen a tőkés rendszerben, mely tömeg szenvedést okoz”, “A felsőbb osztály élősdi kinövés, mely a munkásokon élős- ködik”, “A nyugati kormányok védelmezik a fasisztákat, nagy földbirtokosokat, a kiváltságos osztályt és a királyságokat”. Mi, akik ismerjük Marx tanait, tudjuk, hogy ezeket már száz évvel ezelőtt megmondta Marx, mielőtt Stalin született. Az amerikai történelem legjobban bizonyítja azoknak az igazságát, a tömegnyomort, a munkanélküliséggel kapcsolatosan, a vagyon mind kevesebb kezekben való összpontosítását, a muníció gyárosok rémséges nagy hatalmát, befolyását a háborúra való ké- zsülődést. Azt bizonyítják a tények, hogy Amerika a legreakciósabb zsarnokokat, fasisztákat, a kiváltságos tőkés osztályt védelmezi. Ezt Barnes is elismeri, megemlíti, hogy Chiang, Bao Dai, Hirohito, Franco, Pál görög király, mi még hozzáadhatjuk a belga, magyar királyok segítését, meg minden országban a nagy földbirtokosok támogatását, mint Olaszországban is. Ezeket beismerve, a következő megállapítást teszi Barnes: “Vannak jo érveink kimagyarázni a kapcsolatainkat mind ezen egyénekkel, de ugyan akkor a Egyesült Államok kiteszi magát azon vörös vádnak, hogy mi ellenezzük a népek akaratát. ELLEN PROPAGANDA HAZUGSÁGOK Ezekkel szemben Barnes és sok amerikai propagandista azt állítja, hogy nagyon könnyű volna ellensúlyozni a vörös propagandát, hogyha mi a következőket mondanánk, illetve eltudnánk hitetni a világ népeivel: “A nyugati népek életszínvonala legmagasabb”. Ezen hazugságot azzal teszik nyilvánvalóvá, hogy az arabokat is nyugati népeknek számítják, akik állati sorsban szenvednek. Amellett, hogy a francia, angol munkásságnak sokkal kevesebb ennivalót adnak, mint amennyi magyar, lengyel népnek van. “A legtöbb demokrácia megtartja az alapszabadságot.” Ezt marxista nyelven a kizsákmányolás szabadságának nevezzük. Ők maguk bizonyítják, a négerek és a szocialista eszméket vallók üldöztetésével, hogy csak mese ezen állítólagos szabadság. “A munkások tárgyalhatnak kollektiv csoportban.” Nagy harcok, sztrájkok, szervezett sajtó propaganda kíséretében, de azt is a legkevesebb országokban, ahol az amerikai tőkések befolyást gyakorolnak. Afrika, Ázsia, az arab országokban már ilyesmit nem ismernek, csak katonaságot, gépfegyvereket, szuronyokat. Vegyük a délamerikai demokratáknak bélyegzett diktátorokat. Még az a hires angol kormány is 2,000 katonát rendelt ki 1.400 sztrájkoló rakparti munkás ellen. Hát mi tudjuk, hogy milyen ez a kollektiv bargaining a fegyverek ellen, meg az európai munkásság is tudja. “A demokráciák éhesek a világbékére”, de a világháborúra készülnek, fegyverkeznek lázasan. Ugyan akkor a demokráciák lehetnek éhesek a békére, de azokat nem találhatjuk meg a tőkés rendszerben, amelynek az urai, irányitói háborúban csinálnak rémséges nagy hasznot, még a háborús készülődés is nagy hasznot jelent a gyárosoknak, tőkéseknek. Azzal akarják kimagyarázni az amerikai fiaskót a propaganda háborúban, hogy az Egyesült Államok még csak most kezdi megszervezni a propaganda hadjáratot, persze a fentebb idézett hamis és általánosított állításokkal. Mely szerint elakarják hitetni a tervgazdaságra tért, vagy azon rendszer után vágyakozó munkássággal, hogy az orosz, magyar munkásság nincs olyan helyzetben, mint az arab, japán, kínai, burmai és más országok munkássága a tőkés rendszer alatt. Még az angol, francia munkásság helyzetét is a magyar, orosz, lengyel munkásság javára lehet összehasonlítani. Például; hogyan hihetné el a földnélküli nincstelen olasz munkás, hogy még attól sokkal rosszabb helyzetben volna a magyar, lengyel munkás, aki a földet megkapta és magáénak vallhatja, vagy a munkanélküli ipari munkás — a németeket is beleértve — hogy jobb a helyzetük, mint a tervgazdaságban állandóan dolgozó ipari munkásságé. A tények beszélnek. A Marxizmus bizonyít, ezeket nem lehet a szavak kicsavarásával, ellensúlyozni. Amerikával egy hajóban van a világ tőkés rendszere, a zsarnok Ázsiában, Dél- amerikában egyformán. SAmiről beszélnek... ELPUSZTULT INCA EMLÉKEK Május 21-én hat másodpercig tartó heves földrengés romba- döntötte Peru állam Cuzco nevű városát olyannyira, hogy a la- | kóházak 80 százaléka összeomlott. A hírek szerint a földrengés megölt 67 embert, 158-t megsebesített s ötezer ember hontalanná lett. A földrengéssel kapcsolatban megmelitették, hogy Cuzco az ősi Inca állam fővárosa volt s ezen földrengés sok inca maradványt elpusztított. A történetírók állítása szerint az amerikai . kontinensen több mint 2000 különböző benszülütt törzs élt abban az időben, amikor Columbus Kristóf felfedezte az uj világrészt. (Az “indián” nevet Columbus adta az itt talált benszülötteknek, mert azt hitte, hogy Indiába jutott.) Ezen benszülött törzsek között a műveltség legmagasabb fokát a mai Peru területén élő Inca törzs érte el. Az Inca törzs (amely saját nyelvükön a Nap népét jelenti) körülbelül a 11. században telepedhetett le a Cuzco völgyben és a következő 300 évben magas- fokú műveltségre tett szert. A törzs két nyelvet beszélt, az “ay- mara” és a “quinchua” nyelveket s az az általános felfogás, hogy Huayna Capac nevű vezérük alatt, aki 1526-ban halt meg, elérték a műveltségnek azt a fokát, mint amilyennel az 1527-ben érkező spanyol és portugál győzők rendelkeztek. Ezt leginkább az épületmaradványokból következtetik. Ezeket a rendkívül hatalmas épületeket faragott kőből építették, ami mutatja, hogy jártasak voltak a mérnöki tudományokban. Fő- foglalkozásuk a földművelés és a vadászat volt. Megalkották a sajátos irás rendszerüket is, amellyel feljegyezték a fontosabb történelmi eseményeket. Zenét rézdobozokkal, trombitákkal és csontból faragott furulyákkal produkáltak. Művészi érzékük azonban leginkább az edénykészitésnél talált kielégítést, a díszes fazekak, tálak s vázák még ma is a bámulat tárgyait képezik. Az arany és ezüst dísztárgyak készítésében is nagyon ügyesek voltak. Az incak bizonyos mértékig kommunizmusban éltek. Ezért építettek olyan nagy lakóházakat is. A családban nem az apa, hanem az anya volt a fő (matriarchy). Az Inca birodalom fénykora csúcspontján a mai Quito városnál folyó Ancasmayu folyótól egészen a chilei Maule fo- lyóig terjedt. Ezt az országot látogatta meg Francisco Pizarro (1471-1541) spanyol kalandor 1524-ben s miután sok arany és ezüst tárgyat látott a benszülötteknél, haza-
